Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) szeptember-december • 208-294. szám

1934-10-06 / 226. szám

6 13EKESMEGYEÍ KOZLONV 1934 október 6 Kérdés Felelet HOL van szeretet ? AHOL béke van I ROu van béke? AHOL nénz van ! HOL nincs gond ? AHOL pincs gond ! HOL van pénz ? AHOL nyeremény van ! HOL van nyeremény?. AHOL osztálysorsjegy van! Számtalanszor beigazolódott, hogy mindazok, akiknek osztálysorsjegyük van, joggal ábrándoznak, reménykednek, mert sokan nyernek és egyszerre gazdagok lesznek. Ma már alig van ember, akinek ne volna legalább egy sorsjegye. A havi költségvetésben már ugy szerepel a sorsjegyért járó összeg, mint pl. cukor, gyufa, cigaretta, fürdő, mozi, újság, szappan stb.-re szóló kiadás. Szegény, gazdag, kereskedő, iparos, ügyvéd, orvos, mérnök, művész, gazda, földmives, tisztviselő, ügvnök, alkalmazott és munkás mind részt vesznek a m. kir. osztálysorsjótékon, mert a je'enlegi gazdasági és kereseti viszonyok mellett ez célszerű, hasznos befektetés, nagyon okos dolog és a boldogulásnak egyik előfeltétele. Az uj sorsjáték október 20-án kezdődik. A főnyeremények 300.000 pengő, 200 ezer pengő, 100 ezer pengő, 50 ezer pengő stb

;,stb. okvetlen kisorsoltatnak és készpénzben fizetettnek ki. Az is köztudomásu, hogy minden második sorsjegy nver, mert 84.000 sorsjegy közül 42.000-et, tehát a felét feltétlenül kihúzzák. A hivatalos árak egész sorsjegy 24, fél 12 pengő, negyed 6 peng?, nyolcad 3 pengő (tehát mindenki viszonyaihoz mérten vehet részt) — az összes főelárusitóknál, kik hivatalos játéktertervet ingyen és bérmentve küldenek kívánatra minden kirek. Tehát szerencse fel 1 — Aki mer, az nyer! Uj sorsjáték . • . uj reménység ! lyét. Senki nem képes előre létni, mi lenne a kimenetele egy rögtönzött háborúnak és mi lenne a vége a civilizációnak, az egyetlen feladat tehát, amely reánk háramlik, megakadályozni a vész kitörését." 32 Nézzen a tükörbe közeledik a báli szezon. A nyár okozta szépséghibáit a legmodernebbül f I szerelt POPFESS kozmetikában Békéscsaba, Irányi-ucca 7. tökéletes szaktudással és hozzárétéssel tüntetik el. — Végleges szemölcsirtás és szőrtelenités villannyal. — Hatásos bőrápoló készítmények. Olcsó árak, díjtalan tanácsadás Hogy ez eléressék, misem fekszik közelebb, mint az ó és újvilág demokráciáinak az U. R. S. S.-sel való összefogása bármily csalafinta, hazug és kéiszinü is a játék, melyet az utóbbi üz. Ha ö béke javát szolgálja, legyen áldott azoknak a müve, akik kezdettől fogva az egyetemes harc jegyében éltek és dúltak. "Mi több, Cyrill nagyherceg aRomanov csaiad nevében jónak látta országvilággal tudatni, hogy ..." az orosz racionalisták szemében a hazai föld integritása olyan szentség, amelynek árnyékában elfeledkeznek arról a vérteli árokról is, mely őket a bolsevista gonosztevőktől elválasztja". Esekután mondja mégegyszer az a fránya Harcourt, hogy semmi sem történik. Stalin, Miljukov, Cyrill egy kalap alatt 1 Mit szól ehhez a francia polgárság ? Mikor reccsent Barthoura: Hej, Laboda, Laboda Löbod ide nem oda I ? Az ismeretlen leány tragédiája Meghitt beszélgetés Darvas Lilivel az uráról, Molnár Ferencről, az uj Molnár darabról, amelynek címszerepét nyolc évi távollét után az ősszel játssza el Pesten Baden bei Wien, 1934 szept. végén hogy egy világhírű művésznő hallgatja idegesen kérdéseimet. Üres cigarettaskatulya hever elölte és ha nevet, megvillannak a fogai és arcában, szemeiben tombol a fiatalság... Az Annié: Darvas Lili, a világhírbe futott magyar művésznő... Egy héttel ezelőtt operálta meg Bécsben Denkl profeszor, a műtét után kijött Badenbe, a Lakatos doktor szanatóriumába és nagyszerűen érzi magét, annak ellenére, hogy reggeltől estig ki nem fogy a látogatókból. A szobája virággal van tele, aranygombos livréjü lakájok hordják fel a liften a virágokat a szanatóriumi szobába, amely csöppet sem olyan, ahogyan azt a közönség általában elképzeli és ahogyan a színpadon ábrázoljak. A falak bizony nincsenek fehérre festve, hiányzik az orvosság-szag a nachtkaszniról és azok, akik ezekben a szobákban laknak — ezekhez tartozik Darvas Lili is — vej mi keveset tudnak a kórházi szobák sokszor vigasztalan hangulatáról... „Az ismeretlen lány" ez a cime Molnár Ferenc uj darabjának, amelyet az őszi szezonban mutat be Pesten a Vígszínház. Az ismeretlen lányt a darabban Annia-nak hívják, alacsony sorban élő osztrák szülők leánya, aki sorsával és életével egyaránt elégedett, amig nem zavarja őt senki a tarka réti virágoktól ékes alpesi domb oldalára épített tiroli házban. Azután elkerült Bécs mellett egy szanatóriumba, itt uj miliőbe csöppen, szerelmes lesz, meghasonlik magával is és az életével is és happyend helyett revolvergolyóval — de lehet, hogy kötéllel — végzi uj darabját a kitűnő iró. Annié meghalt, Annié öngyilkos lesz... ... És az Annié itt ül most szemben velem a Bécs melletti szanatóriumban ... Virágos, tarka selyemruha van az Annién, gesztenyeszínű haja nyakára omlik, a szempillája nincsen kiberetválva vékonyra, se rúzs, se festék nem ékteleniti el az arcét és ha a körmei nem lennének enyhén pirosra lakkozva szinte meg is feledkeznék róla, Kilenc év után újra játszom Pesten és ennek kimondhatatlanul örülök... A beszélgetésünk kicsit izgatottan kezdődik. — Kilenc év óla nem szerepeltem Pesten — mondja bevezetőnek - és nyolc éve mult annak, hogy utoljára játszottam magyarul. Akkor Pozsonyban léptem fel. Izgatott vagyok. És előre félek tőle, hogy: mekkora lesz majd Pesten a megrohanás. Mit is mondjak? Hogy ne bántsak meg senkit? És hogy mégis érdekes legyen a mondanivalóm. Mert én nem vagyok egy úgynevezett érdekes alany... — A darab? Nekem igen nagyon tetszik. A férjem Karlsbadban irta, onnan juliusban, a forradalom után jött el Bécsbe, ott olvasta fel nekem. E?y ültében az egészet. Amig készen nem lett a munkájával, addig nem tudtam róla semmit. Még azt sem, hogy mi a témája. Bécsben, ez Imperialban aztán megismertem egy este nz egészet. Örülök, hogy eljátszom benne az Annié szerepét. Sajnos: nem sokáig maradhatok Pesten, mert utá^a Bécsbe köt a szerzőTüz, ismeretlen szobában Irta: SÁNDOR KÁLMÁN A padlóba mór beleharapott a tüz, az ajlóba mér beleharapott a tüz, a szekrénybe már beleharapott a tűz, ég a szekrény, ég a padló, ég az ajtó. Ég a ház. Az ablakokon vasrácsok, az üveg mögül tüz süt ki a hóra, a dombról bükkök várják, hogy a vörös szájak belemarjanak a magános ház tetejébe is. Az erdő mögöít falu alszik, egy alvó kisfiú felsikolt az egyik házban s a faluszéli gyár udvarán roppanó léptekkel jár a hóban az éjjeliőr. Mindez messze van. Bükkfák és az alvás zsíros nyújtózkodása mögött. Kain füstje magánosan tekerag az égnek, az egyik szobában parázsló rongy tüzével ég mór az ágy, sietve hagyta eS valaki és most homorú körvonalait a fehér ágyneműben tátott szájjal harapdálja a tüz. A szobába szerteszét könyvek, ruhák, az egyik szék alatt egy pór férfi lakkcipő gondosan felsámfázva, sárga állványon pohár vÍ2 éjjelre s a párnán egy Akién nevű angol iró regénye ég. Az olvasójelet a 236-ik oldalra telte valaki, de ennek már nincs sok érSelme. Férfi szobája ez. A sublód fiókjában a hőmérő higanya elhagyta a 42 fokot és most az üveg elpattanására vár, hogy felszabadultan ömöljön szét a fehérnemük, gallérok és harisnyák között. Az asztalon virág, a függönyök selyme még ép, vörös kígyók tekergőznek az ágy alatt, a szekrény alatt, a láng az ajtó zárát eszi most körül, melyben valaki éppen csak félkörrel fordította el a kulcsot, egy belső falépcsőn roppanó lábbal fokonként mászik fel a tüz a padlásszobába, ahol filmek, üvegek, ládák, előhívók, cellulozeszalagok az anyag egykedvű kajánságával várják a felszabadulás héjehujáját. A háznak három szobája van, a bér olcsó, a cseléd a faluban alszik ezen az éjszakán, as asztalon pálinkásüveg virraszt, ki kapirgál a másik szoba ajtaján? Füst, fojtó füst, roppan a fa, a bezárt szobában az asztalon lezárt levél. A levelet női kéz címezte meg odavetett állóirással. Az asztalon könyvek között egy sztetoszkóp hallgatja az éjszaka és a tüz szivhangjait s a fal mellett preparált csontváz gubbaszt. Havas éjszaka fehér villódzása hiába verekszik a tüz vörös csíkjaival, tükör előtt parfőmös üvegek, arckrémek és szerek, egy női kesztyű hanyagul odavetve, vörös fényben magasra lobbannak a fekete árnyékok a falon, minden él most, mert minden úgyis rövidesen meghal még ezen az éjszakán, nő szobája ez, orvos szobája ez, kettős jelentősége van most mindennek. A tüz és a halál. A frissen vetett ágyban ezen az éjszakén nem feküdi senki, a füst körülsimogatja a dolgokat, a tüz vándorol és engedelmes árnyékokat mozgat, kit öleltek ebben ez ágyban halványarcu, fehérbőrű nő sovány teste vonaglott-e bsnne, vagy gömbölyümellü asszony tárta saét alázattal karjait, elfelejtett elmúlt élet küszöbén állunk ebben a szobában s az aszta! lapján fellobban a láng, a levél sarka sárga fénnyel ég, a levelet soha nem fogja most már elolvasni senki, szerelmeslevél vagy egyszerűen csak közölni akar benne valaki valamit? A betűvetés mesterségét hétéves korában kezdi tanulni as ember, aztán éretté válik az ölelés alázatéra és a végén betűit megeszi a tüz, barna hamu sem marad papírosából? Mi lesz azokkal a szavakkal, melyeket nem olvas fi soha senki? Ki igazítja lépteinket? Ki kapirgál és vinnyog a szobában az ajtó előtt? A halál a kozmikus dolgok rettentő egykedvüségével kapaszkodik be a szobába, melynek bezárt ajtaja előtt felborzolt szőrrel vinynyog, hörög és futkároz egy barna kutya. Öreg, foghijjas jószág, az arca ősz, testének jobboldalán pup, körmei koppannak az ajtón, köhög és furcsa grimaszokat csinál. A kutya lelkéhez semmi közünk. Neve Pista. A tüz jön előre, a kutya lassan hátról a sarokig, percek múlnak vagy félórák, púpos, öreg eb köhög a sarokban, azemefehérje kifordul, nyelve lóg, fekete száján hab csorog, teste összerándul, pyorsan liheg- A tüz nem tudja a kutya nevét, a padló végig ég már, pernye szállong, bútorok dőlnek, égett toll repül szerteszét, ki tanítja a kutyát alázatra? íme most hátsólábéra áll a sarokban, első lábai mellére lógnak, emberhez könyörgött hajdan igy, ostor és bot tanította alázatra, vagy a cukor? Meddig birja a kutya kétlábon? Mióta áll igy? És a halálfélelemben miért nem fárad ki az ember és az állat? A tüz nem szól egy szót sem, nem mondja, hogy kérj szépen, azt sem, hogy ne kérj, bonyolódó huscsomó őrjöngő lázadással kaffog maga körül, égő szőrei körül, aztán, mint halálraszánt merénylő, a lángok közepébe rohan. Fal dől, bútor ernyedten széthull, ablak pendülve reped a hőségben, odakünn a másik szobában a tüz már felért a lépcsőn és most őrjöngő rohammal a cellulózéra veti magét, vakító fény lobban, a tető dördülve beszakad, egy bezárt ajtó alázatosan a földre fekszik. A messzi faluban harang kong, valaki kiált. Tüz van.