Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) szeptember-december • 208-294. szám

1934-12-25 / 291. szám

2 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1934 december 25 A gyerekek épugy gondolkodnak, minta primitív népek, vagy pedig mi az álmunkban — Mi ennek a feltétele? — Elsősorban az, hogy a felnőttek mondjanak le arról a mondvacsinált tekintélyükről, amellyel egyszerűen megkövetelik, hogy a gyermek alkalmazkodjék az ő gondolkodásukhoz, hanem ehelyett ismerjék meg a gyermek gondolkodásának módját és annak rendszerében közelítsék meg a gyermek lelkét. A gyermekek ugyanis épp ugy gondolkodnak, mint a primitív népek, vagy pedig mi az álmunkban. A gyermek számára semmi sem lehetetlen, idő és tér nem köti. Amikor a gyermek egy székkel játszik, az egyik pillanatban autó, másodikban hajó, villanyos, divány stb. most itt van, majd ott és minden pillanat változása: az ő számára valóság. Az első feltétel tehát az, hogy mi alkalmazkodjunk a gyeimeki gondolkodáshoz. A másik pedig az, hogy soha semmiben ne alázzuk meg a gyermeket, ne éreztessük vele, hogy ő még gyermek, kicsiny és tapasztalatlan. Tekintsük: embernek! — De hát akkor mégis miben áll a nevelés s lehet e egyáltalában nevelni ? — Nevelni annyit jelent— mint: nem nevelni. — Hagyni kell, hogy a lehető legnagyobb mértékben a gyermek maga szerezze meg tapasztalatait. A nevelés ebben a fogalmazásban azt jelenti : segítségére lenni abban, hogy a gyermek okos és jó tapasztalatokat szerezzen. A legjobb tapasztalati forrás : a mi emberségünk okos példája. Ne akarjuk a tekintély elve alapján a mi tapasztalatainkat rákényszeríteni a gyermekre. Legfeljebb arra vigyázzunk, hogy a tapasztalatszerzés közben a gyermek ne fizessen túlságosan nagy árat : le ne essék a foiyósó rácsáról, ne ejthessen komoly sérülést magán stb. Ha a gyermek és a nevelő között baráti viszony alakul ki, ebben benne van a tekintély és a szere* tet is. — Ez mind nagyon szép, — vetem közbe — de a gyermek magával hozhat olyan tulajdonságokat, amelyek ellen hiába küz a nevelő. Általános az a felfogás, hogy öröklött tulajdonságok vannak, amelyeken a leggondosabb nevelés sem segit. Mi erre a válasz? — Minden gyermek a magával hozott ^tulajdonságaival* végtelen lehetőségek előtt áll. Ha volnának is magunkkal hozott adottságok, azoknak felhasználása — jóra, vagy rosszra — a környezetünk révén szerzett tapasztalatoktól függ. Bátran állithatjuk, hogy minden normális gyermek jónak születik, harmonikusnak és képesnek arra, hogy az életben a mindennapi feladatainak meg tudjon felelni. És okosnak is, vagy helyesebben e feladatokra szellemiekben képesnek. A rosszaság, és a butaság a kisgyermek válasza csak a környezet magatartására. A rosszaság és a butaság, annyi változatukban, mind-mind harci eszközök abban a küzdelemben, amelybe a felnőttek belekényszerilik a tehetetlenségét, kicsinységét, tapasztalatlanságát nehezen elviselni tudó gyermeket. A büntetés nem azonos a neveléssel és a verés minden, csak nem nevelési eszköz — Ha a környezet ilyen befolyással van a gyermekre, akkor mi az állásfoglalása a veréssel szemben? — Mindenek előtt : verni nem Lakásberendezés és nagy választékban kedvező fizetési feltételekkel is kapható KOPSTEIN bútoráruházban BÉKÉSCSABA, Andrássy-ut25.sz. ICedvező fizetési feltételek csak veréssel lehet, de szavakkal is A kérdés általában a büntetésre vonatkozik, amelynek a verés a legotrombább középkori formája. A szülőnek, nevelőnek a verésre csak egy középkoii jogcime van: ő az erősebb és jogilag büntetlenül teheti. De a büntetés nem azonos a neveléssel és a verés minden, csak nem nevelési eszköz. A legtöbb esetben — ha még olyan keményen is hangzik : bosszú. »Engem is igy neveltek, mégis ember lett belőlem*. A gyermekeinken többnyire azokat a pofonokat, veréseket toroljuk meg, amelyeket mi magunk kaptunk gyerekkorunkban. Aztán meg nagyon jó — levezető qszköz. Az élet nehéz, künn baj van az üzletben, a hivatalban, idegesek vagyunk, a cseléd szemtelenkedett, a fűszeres számlát hozott, adó stb. — egy hirtelen »lekent« pofon a fizikából ismert »legkisebb ellenállás irányában* — megnyugtat. A verés igen gyakran a saját idegességünk levezetője csupán. — És ha a szép szó nem használ ? — Akkor ne a gyerekben keressük a hibát, hanem magunkban. A mi nevelési rendszerünk rontotta le annak a szeretetnek és barátságnak értékét, amely nélkül nincs „szép szó". Talán különösen hangzik, de azt kell kívánnunk a nevelésben : a nevelő, a szülő tanuljon meg gondolkodni és keresse minden esetben a választ arra az egyszerű kérdésre, amely minden gyermeki cselekedet igaz megítélése' mit akar vele? A verés persze könnyű és olcsó megoldás. — És ha az utcán nekem jön egy kisgyermek és belémrug? Épp., most láttam egy ilyen jelenetet. Üssem vissza? — Bevallom, sarokba szorított. De talán mégsem. Ebben az esetben én nem nevelő vagyok, nem szülő, hanem az élet, amelynek tapasztalata az, hogy »aki üt, azt visszaüthetik*. Persze az ilyen gyermekkel más baj van. De talán egy jellemző példát: Egy ismert gyermekpsz ichologussal történt, hogy egy kezelésébe került gyermek az első látogatás első percében szó nélkül, de teljes erővel — pofon vágta. Lehetetlen szituáció. Ha visszaüti: akkor ő is csak olyan, mint a többi felnőtt, a szülők, akikkel Ajándéknak Csillárt vásároljon leszállított áron! Csillár Csillár a lakás dísze ale«fe!tünőbb bútor Villanyégök, háztartási cikkek, szerelési anyagok Óriási választék! Szent István-tér 2. Takarékosság bevásárlási helye a gyermek máris azonosította őt. Ha nem üti vissza, helytelen tapasztalathoz segiti a gyermeket, aminek azután kára lehet. A pszihologus. akinek nemcsak neve volt az, vörös arccal, de nevetve mondotta: »Brávó, te nagyon erős és ügyes vagy. de ez szabálytalan volt. Na, gyere, boxoljunk egyet szabályosan..." A boxolás ürügyén elég alaposan. de mindig mosolygó arccal összedögönyözte a gyermeket, aki férfiasan állotta a harcot. Azután — »ahogy szokás* — kezet fogott a gyermekkel és ezt mondotta: »Azt hiszem, hogy én győztem, ha nehezen is, de én már régóta boxolok. Ha sportolsz, kitűnő boxoló lehet belőled, mert nagyon ügyes vagy*. Attól kezdve a legjobb barátok lettek és a gyermek problémái sorra megoldást nyertek. Óvodába a gyerekekkel — Ez nagyon érdekes példa volt. Ezek után még egy fogas kérdés. A modern gyermekpszichológia annyi ujat és okosat hozott. Hogy van az, hogy a régiek mégis jobban nevelték a gyermeket. Vagy nem igy van? — Örülök, hogy ezt a kérdést feltette, mert ez is igazolja modern nevelési módszerünk helyességét. Régen — nagyanyáink idejében — sok volt a gyermek, nagy a háztartás s nem igen jutott idő sem az elkényeztetésre, sem a folytonos dreszszurára: ezt tedd, ezt ne tedd. A sokgyermekes anya nem igen tudott törődni minden egyes gyermekével, sokkal több szabadságuk volt, a tapasztalat-szerzésnek, önállóságnak sokkal több módja. Meg azután : a gyermekseregben élhette az életét, többé-kevésbbé egyenrangú ellenfelek között. Persze ez az elmaradhatatlan »testvér-harcot* jelentette, de az erők valahogy csoportosultak. A gyermeknek bőven volt — gyermektársasága. És ez a legfontosabb. A gyermek számára — higyjék el — a „felnőttek nem társaság". A gyermek élje életét — a gyermektársai között. Ez az ő síkja, az ő élete. Épp ezért: már két éves korban óvodába a gyermekekkel, a gyermekek közé. — Még egy kérdés: miben látja a nevelés legfőbb hibaforrását? — Az elkényeztetésben és a szigorúságban. Egyik épp olyan hiba, mint a másik. Azzal a bizonyos »anyai szeretet*-tel is tönkre lehet tenni egy gyermeket, ha nincs módja, mértéke. Sok kérdés volna még hátra, hiszen a téma oly nagy, hogy egy beszélgetésben nem lehet kimeríteni. De talán ennyivel is megéreztettük az uj, emberséges gyermeknevelés szellemét és megismertettük az anyákat annak legfőbb szempontjaival. Az Öreg — megfiatalodik a Beteg — meggyógyul a Fáradt—felfrissül fillérekéri az ARPAD gőz, iszap, kád és vizgyógy fürdőiben