Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) szeptember-december • 208-294. szám

1934-12-23 / 290. szám

1934 december 15 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 3 Külpolitikai szemle irta: Lustig Géza Mint fogyaték gyertya a siralomházban, utolsót készül lobbanni az év. S búcsúja — egy reménysugár. Bízvást jelenthetjük ugyanis, hogy — amennyiben előérzetünk nem csal — Lamartine jóslata mihamar beteljesül. A béke marseillaise-e — amint a Vates hallotta — egyre gyakrabban, egyre élesebben zsong fel a Rajna partjain innen és tul s ha az álszemérem, amelyet Bossuet, a gyűlölet védő burkának nevezett a megértés ellenében, az ösztön sikolyát el nem fojtaná, talán tán máris részünk lenne abban a gyönyörűségben, hogy a seb száját, melyen át Európa fehérre köpülyöztetik, becsukódni látnók. Addig is, mig reánk szakad ez az öröm, vegyük szemügyre a csillámvékony bizonyítékokat, melyek a paradcxális áliitás igaza mellett szólanak. Amitt Slresemann halálos ágyán legodaadóbb hívének, Hesnardnak panaszlott, tudniillik, hogy Németország minden kétségbeesett igyekezete Franciaországgal megbékélni eleve sikertelennek mutatkozik éspedig azon egyszerű, de annál nyomósabb okból, mert a túlsó oldalon nagyot hallanak az illetékes körök csakúgy, mint az illetéktelenek, igaz volt és igaz maradt egészen addig, amig — az utolsó pillanatban — egy váratlan fordulat be nem következelt. Ismeretes, mi történt 1923ban. Németország elkövetett mindent, ami csak kitellett tőle, hogy békés szándékát igazolja. Porig alázkodott, szőrcsuhában vezekelt olyan bűnökért, amelyeket reája költöttek. Ám sem Briand, sem Herriot sem Daladier s lrgkevésbbé mindannyiok között Barthou nem volt az az ember, aki felemelkedett volna egy államférfiú magaslatáig s megfogadta volna az első Bourbon, IV. Henrik tanácsát, aki mindig arra oktatta serdületlen fiát, hogy legyőzött ellenséggel szőrmentében kell bánni, legfőként akkor, ha végkép megsemmisíteni. tövestől kiirtani lehetetlen. Ám ezek az urak nem vették észbe avagy egyszerűen számifáson kivül ejtették azt a lehetőséget, hogv mindazok az előfeltételek, amelyek Németországban a barnainges forradalomhoz vazeltek, odahaza, náluk is adva lehetnek, sőt adva is vannak s ilyképen megeshetik, hogy — Danton szavaival élve — egy óvatlan pillanatban paracentrumok képződnek s nőnek ki a semmiből a hátuk megett, olyanok, aminőket társadalmi kataklismák szükségszerüleg érlelnek. Miközben ugyanis a Quay a'Orsay urai szokott művészetükkel fonták a hálót, bizonyos szervezetek annyira erőre kaptak, hogy — félre tolva a mandarinokat, akik kiestek az időből — bátorságot vettek maguknak párbeszédet folytatni a kiszemelt zsák^ot^AondÁx v^őz^c „ Á diqcs . öldöklést felidézték, közösen fogunk küzdeni s vivni egymás oldalán azért, hogy ez a szörnyűség meg ne ismét! lődjék újból«. Sőt, Hitler sereghajtója, úgyszólván vezérkari főnöke ugyanolyan bocsánatot kért azért, mert pacifista hitét előbb — a weimari alkotmány silány idején vallani elmuH OCIPOT GYÁRI SZABOTT ÁRON LEGNAGYOBB VÁLASZTÉKBAN 17171Ü7D C1PÖ FTLLICIIV NAGYÁRU___ HÁZBAN mánnyal magával. S amikor Rudolf Hess Königsbergben felállott s ébresztőt fujt, zúgás támadt a Vogézek lábánál is. »Mi katonák — recsegett a kürtszó — mi katonák, bármelyik oldalon is harcoltunk volt légyen, szabadok és mentesek vagyunk a felelősség terhétől, mely azoknak a vállaira nehezedik, akik a világSászoba

3}| 1 ebédlő, kombinált bútorok, konyhák stb. || óriási választékban j| nagyon olcsó árakon kaphatók } I KOPSTEIN bútoráruházban BÉKÉSCSABA, Andrássy-ut25.sz. Kedvező fizetési feltételek lasztotta. »A szavaimat félreérthették, vagy félremagyarázhatták volna az árulók* S hogy mennyire őszinte, mennyire nem színlett volt ez a megnyilatkozás, annak mi sem lehetett csattanósabb bizonyítéka mint az, hogy Karlatbetz, karlsruhei s ]ean Luchaire grenoblei egyetemi tanárok vezetése alatt 1934 juliusában Koblentz városában összejöttek mindkét ország hadviseltjeinek küldöttségei s megállapodtak abban, hogy ezentúl vállvetve együtt dolgoznak a béke létesítésén. Még nagyobb jelentőségű volt a találkozás, amely ugyan ez év augusztus 2 án Baden-Badenben játszódott le, holottan is Henri Pichot s Gusztáv Obenlindenober — ki-ki a maga vérei nevében — tetemre hívták az elesett bajtársakat, akik >nem hóditó célokért, de az emberi igazságért vélték életüket áldozatul dobni Moloch bálványának.

4 — Mindez önmagában véve, aligha jelentelt volna sokat s mint ér a homok pusztaságban, elsikkadt volna a közöny tengerében, ha Goy — aki Pichot örökébe lépett — a fejébe nem veszi, hogy pajtása, Monnier kíséretében Berlinbe ruccan s magával a kancellárral lép érintkezésbe avégből, hogy a francia társadalmi szervezetekkel leendő együttműködését foganatba vegye. Ez a lépés nagykavarodást teremtett innen is, túlnan is a gránicon, Franklin Bouillon áruló hitszegőnek nevezte ki Góyt s megtépázta Pichott is, aki az egészet kiagyalta. Viszont Németországban Hoetzsch szisszent fel a szentségtörés miatt. De — mint caput mortuum, visszamaradt az egész kalamajkából annyi tanulság, hogy a francia nép igenis békülni óhajt, még pedig őszintén a némettel s vice versa s egyik sem engedi többé, hogy ünneprontók közéjük ékelődjenek. Tudjuk jól — irta e napokban senki más, mint Moeller van der fíruefenak, a német nacionalismus legvéresebb szájú apostolának legtulzóbb követője, Ernst Róbert Curtius — tudják jól, hogy Vercingetorix az utolsó csepp véréig küzdött az idegen uralom ellen. Arminius, a Teutoburgi erdő hőse, nem ugyanazt tette é? Miért tépnők hát egymást, mi, késő ivadékaik. Boruljunk egymás nyakába*. Szóval, a nemzeti socialismus közelebb férkőzött a szomszéd lelkéhez, semmint elődje a szájtáti demokrácia. Csakhogy ebben nagy jussa van annak is, hogy — amint fennebb suroltuk s pedzettük — immár Franciaországban is ugyanazok a plutonikus erők kezdenek dübörögni, amelyek a nemzeti socializmust kihányták méhükből. Nem beszélve arról, hogy a középosztályt a válság agyon porhanyitotta, a parasztság is, amelyet eddig kiméit, az ebek harmincadjára jutott. S mivel ez a parasztság nem olyan fegyelmezett, nem olyan gyámoltalan, nem olyan szelid mind az, mely az Elba s a Visztula közén sínylődik, hanem ha izgága, mint ősei, akik fapapucsban, egy gatyaszárban végig porolták Európa zsoldosait, nem csoda, hogy most, amikor kilyukadt a gyapjuharisnya s az utolsó sou-t is elpotyogtatja, kiabál, sőt üvölt. Mintahogya Wagramteremben lefolyt országos parasztgyűlés mutatja — amelynek szónokai hagymázas lázbetegek módjára keltek ki magukból, bevádoljuk az egész világ előtt — harsogták — azt a politikát, mely a fogyasztó előnyére a termelőt 6ujtja. Panaszoljuk a kisbirtok, a kisvagyon széjjel morzsolását, amelyet — a marxisták roppant örömére a nagytőke foganatosít. Követeljük a francia munka hatványozott védelmét, a nemzetközi tőke megfékezését, az állam tekintélyének helyreállítását, követeljük a család, a hivatás, a tulajdon szentesítését.* Csupa olyan jelszó, amit Fedor s Rosenberg egyként aláirna. S ha igy megy, nincs távol az idő, amikor megismétlődik, de nagyban az a lázadás, amelynek során, 1907ben 200.000 vincellér kapát-kaszát ragadott egy senkiházi, Marcellin Albert szavára samelyet Clémenceaunak, az akkori csendbiztosnak igencsak nehezen sikerült féligmeddig lecsillapítania. Persze, most nem 200.000, de igenis 20 millió paraszt zúgolódik annál keservesebben, mert aligha van remény a sorsnak jobbrafordulásához. Ezért közeledik — minden látszat ellenére — Franciaország Németországhoz. Ugyanaz a csikará6 gyötri az egyiket, mint a másikat. S ez a béke egyetlen horgonya. Proh pudor1 Olcsón és jól ruházkodhat IRIMYs OLLÁRY tói Szent I-tván-tér 12. Bizalom Hiteliroda bevásárlási helye,