Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-01-06 / 4. szám

ÖEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1934 január 6 Az idegen Irta. Miki ja Jáuos Holdvilágos este volt. A szél kisértetiesen süvített a fehér mező felett és a vándor arcéiba csapta a havat, aki fáradtan, nehéz léptekkel közeledett egy kis faluhoz. A csipős északi szél megdermesztette tagjait, ugy, hogy mér alig birta mozgatni azokat. Kitört belőle a keserű ség. Átkozódott. Megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor elérte az első házat. Bezörgetett. Belülről kemény férfilépések hangzottak, s ő előre gondolt az elutasító válaszra. Egy magas, fiatal férfi jelent meg az ajtóban, — Mit akar? — kérdezte szárazon. — Szállást keresnék... bocsásson be jó uram 1 — esedezett. A férfi tétovázott, azután mégis megszánta. Az idegen meglepődölt. Ujjongani szeretett volna örömében. — Jó estét — köszönt, amikor belépett a konyhába. Egy szőke asszony széket tolt elébe és mosolygott. — Messziről jön? — kérdezte. Az idegen ránézett az asszonyra és bólintott. Valósággal leroskadt a székre, tenyerei közé ejtette a fejét és elrévedezett. Olyan isme rősnek tünt fel neki az asszony. Mintha látta volna valahol. A fétfi hangja rázta fel gondolataiból. — Itt fog aludni a konyhában, mert az istállóban megfagyna reggélig. — Köszönöm —• mondla halkan az idegen. — Katóka, csináld meg a fekvőhelyet — adta ki az utasítást a férfi és bement a szobába. Katóka... Katóka... csendült meg a szó az idegen lelke mélyén. Az asszonyt nézte. Miiven ismerősek a mozdulatai. E«zébejutott, hogy neki is volt egy Kalókája, kacagó kis Katókája... Emlékezett. Valamikor ott hancúroztak a réten, a buja pázsiton, vagy liliomot szedtek a patak partján. Katókónak olvan kék szeme volt, mint a felhőtlen égbolt. Katóka. Egyedül Katóka adott szint hitvány életének. M.-?rt senkije sem volt rajta kivül. Az öreg kondás, akinél kegyelemből meghúzódott, nem sokat törődött vele. őt az utca nevelte fel, őt mindenki félrelökte, soha senkinek nem volt hozzá egy szép szava sem, senki nem szerelte, csak Katóka. Dd sokat szenvedett érte szegény ... A gőgös kasznár eltiltotta leányát attól a senkitől Tizennyolc éves korában halt meg az öreg kondás és ő hajléktalanná lett. A faluban nem akarták szegődtetni s nehéz szívvel gondolt arra, hogy a leányt el kell hagynia. Verőfényes tavaszi délulánon búcsúztak egymástól. A réten . már nyiltak a mezei virágok és kellern«s májusi fuvalom borzolta Katóka aranyszőke haját. Szerelmes szivükben nagy volt a szomorúság. Katóka sirt. Ö megesküdött, hogy vissza fog jönni a ki fogja engesztelni az öreget. Az asszony elkészült munkájába! s lágyan fuvolázta kellemes alt hangon: — Tessék, lepihenhet— és mélyen belenézett az idegen szemébe. Az idegen megszédült ettől a nózéslől. Mintha csak Katóka " éiységes kék szemeit látta volna. S'örnyü sejtelem suhant át lelkén. Ez Katóka?... Az asszony észrevette zavarát, de félreértette. — Szegény ember, ugye sokat szenvedett már a hidegtől? —sajnálkozott. Az idegen otrombán megmozdult. — Sokat... nagyon sokat 1 — mondla remegő hangon és lassan elindult a fekvőhely felé. Odakint jajgatott a szél. de bent már minden elcsendesedett. Az idegen ott feküdt a subán, d J nem tudott elaludni. Eser gondolat kavargóit agyában. Katóka... Katóka... mi*rt is kellett elszakadni tőled? Miért foszlott szét az a gyönyörű álom, amikor összebújva néztük a biborló napot, amint lebukott az erdő mögé és lánibaboritotta a fákat. Hogy izzott akkor minden... minden! A mi szivünk is — sóhajtotta. Azóta kilenc év telt el, ki'enc végzetes év. Mígborzongott. Pont négy év múlva tárt vissza a faluba. A leány már nem lakott o!t. férjhez ment egy másik faluba, ő.iéki majd megszakadt a szive bánatában. Egyszer, amint a korcsmában beszélt, jött egy legény, a leghencegősebb, a legu

látatossibb és a szemébe vihogott. Hö..,hö... nincs K'itóka mi? — és mallbelökte. Nem tudja, hojy mi történt akkor vele, de a sfcemei akkor elborultak. Nem látott semmit, csak a legénvt, amini röhög. Előrántotta a bicskáját és a csúfolkodó a következő pillanatban végig nyúlt a padlón. A legény meghalt és ő öt évet kapóit. Öl évig sínylődött a börtönben. Szép sudártermete meghajlott a sok szenvedésben s koromfekete haját itt-ott kikezdte már az őszülés... A holdvilág balesett azeblakon és ezüst port hintett a szobára s az alvókra. Olt állt az asszony ág vénái, Katókát kereste benne. Azt a tizenhatéves leányt, aki oly sokszor lopott be napsugarat árva szivébe. És ugy vélte, hogy megtalálta. Mert ő volt, ez az as3zony. Ugy szerette volna össze vissza csókolni piros ajkait, érezni égésüket. Közelebb hajolt és megérezte arcán az asszony forró leheletét. Különös melegség bií^ergett a szive táján. A kővetkező pillanatban gonosz gondolata támadt. Felegyenesedett s áttekintett a másik ágyon nyugvó férjre és a tőr megcsillant a kezében. De nem mozdult. Sokáig viaskodott magéval, azután csendesen kiosont a konyhába. Eltolta a reteszt az ajtón és kilépett a hidegbe. Futott a végeláthatatlan pusztában. Ellenálhatatlan erő vitte ... vitte, amíg csak le nem roskadt a fehér mezőre. Keleten megtört a homály. Hajnalodott. Az idegenből egyre fogyott az élnt s a szemei elhomályosodtak. Egy kép derengett halványan emlékezetében, a Katóka képe. Vissza akart menni hozzá. Roppantul erőiködölt, de meg sem bírt mozdulni. Ríggel egy ismeretlen embert hoztak a faluba. Ott találták megfagyva. Az asszony ráismert az éjszakai vándorra. Sokáig nézett az idegen fénytelen szemeibe. Kilétét kutatta. Es emlékezett. Halkan felsikoltott és ájultan esett flssze... • Tökéletes, jé bútorok és kárpitosáruk legolcsóbban # bútoráruházban Békéscsaba, Indrássy-ut 25. sz. Telefon: 32 • ••• ••••