Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-02-11 / 33. szám

2 BEKESMEGYEI KOZLONV 19Í4 február 11 Szerencsés kimenetelül autókerékpár szerencsétlenség történt ma E rzsébet helyen (A Közlöny eredeti tudósítása.) Könnyen végzetessé válható, szerencsés kimenetelű autó kerékpár szerencsétlenség történt szombaton délelőtt 9 óra tájban Erznébethelyen, az Orosházi-ut és a Madáchutca találkozásénál, a nagykut előtt. Gyarmati János rendőrőrmeater kerékpáron igyekezett hazafelé az Orosházi-uton. Amikor a Madéchutcába be akart fordulni és hátrapillantott, látta, hogy egy autó közvetlen mögötte halad. Gyarmati szabályszerűen, kézkinyujtással jelezte, ho?y befordul az utcába, de ekkor már késő volt. mert ez autó, mely szintén szabályszerűen hajtott, elkapta a kerékpárt. Gyarmatinak volt annyi lélekjelenléte, hogy hirtelen jobbra fordi totta a kormányt s igy az autó a kerékpárnak csak a hátsó részét kapta el. A rendőrőrmester a lökés következtében lerepült a kerékpárról és a kövezetre zuhant. A&autó vezetője, Békészki Mátyás soffőr nyomban megállította a gépkocsit, mellyel aztán Gyarmatit behozta a rendőrőrszobára. 4z orvosrendőri vizsgálat megállapítása szerint Gyarmatinak súlyosabb horzsolásokon kivül komolyabb baja nem történt. Még szombaton délelőtt rendőri bizottság ment ki Erzsébsthelyre, hogy a helyszíni vizsgálatot lefolytassa. A szerencsétlenség körülményeinek pontos megállapítására a vizsgálat még folyik. H párisi zendülés A Concorde-téren, ott, ahol Sámson mester borotvája á!iott s az utolsó Capet a fűrészporos kosárba tüsszentett, Pária népe jel mezei főpróbát tartott az eljövendő forradalomból. Az utcákon röpiratok emlékeztették a járó-kelőket, hogy a sansculotte-ok vére nem apadt el a francia erekben és imitt-amott felcsendült a Csrrnagnole; észbontó dallama is, amuly pedig évtizedek éta csak a külvárosi színpadok ripacsaí ajkáról röppent a magasba. CM ira ? I A nóta szövege — les aristocrates a la lanterne — ezúttal időazerüElcnül hatott, mert az eristokraták nem kerültek a lámpavasra, ellenben megjelent a sarkokon ez a felhívás Guise herceg, a száműzetésben élő trónkövetelő aláírásával: .Most láthatjátok — harsogja a pathetikus irásmü — hová vesetett benneteket a köztársasági uralom és a pártviszály. Hozzátok szólok, franciák, bármely párthoz és bármely osztályhoz tartoztok 1 Ütött az óra, a végső óra, hogy csatlakozzatok a rnonarchiste alapelvhez, melyen Franciaország nagysága évszázadokon keresztül nyugodott. Csupán ez az alapelv biztosíthatja a békét, a rendet, as igazságot, továbbá e szándékot és cselekmények következetességét." Ezzel kibujt a szeg a zsákból, helyesebben szólva, felfakadt a kelevény, amely alatt száz éves genny húzódik meg, a kérdés, mi legyen Franciaország államformája, a királyság av^sgy a köztársaság. Ides-tova száz éves ez a kérdés és azok, akik ismerik, de valójában és velejében ismerik a fran.'örtén• -lmegyetdül azok ké p« V éi- /.el felérni és ffflmérm ai.i. -k komolyságát. Mert c nit az Action F ancaise en herei, élükön Rainviüe, Msurras • itatnak, gy Franciaország a monarch> r-.no- j tésa ;a t^nmiménye, s e t , igaz. Rög ei. iult SÍ- "dó, -mikor t h^sztéfikus Michelet s követői nyoméin az a baShindelern uralkodott, hogy a monarchia Franciaország vesztét okozta és méltán tőröltotott el a föld színéről. Fustel ds Coulanges, Lavisse, Sorel óta tudjuk, hogy Franciaország annak köszönheti szülatését és nagyságát, hogy a Capet dinasztia szívósan és rendületlenül tapadt ahhoz az álomhoz, amelyet Julius Caesar vetített a gall öntudatba egy olyan Gáliiáról, amely elérte természetes hatéréit, az Alpokat, a Pireneusokat s a Rajnát. Ez a Capet dinasztia érdem® annál naeyobbra teheti, mert semmiből hivta létre azt, amit Franciaországnak nevezünk. Mikoron a Német Római Szent Birodalom a Visztulától a Póig, Becstől Verdunig húzódott s a szász s a sváb császárok az egész akkori világnak parancsoltak, a francia királyság mindössze az 11a de francs-ra szorítkozott. Eten a kicsiny területen gubbasztott a Capet ház, amelyet minden hűbérese lefitymált és megleckéztetett, ha éppen kedve szottyant rá. Csak lépésről-lépésre gyarapodott birtokállománya s kerekült egyre nagyobbra. De hiába kupeckodiak a Lajosok s a Fülöpök, normandiai hűbéresük, aki Anglia. Skócia, Írország urává lépett ele, halálos öleléssel szorongatta őket, ugy hogy volt idő, amikor Chlodvig utódai, a rheimsi, chrisma felkentjei térdenállva könyörögnek irgalmat a Plantagenetektől, akikat ők üttettek lovaggá. Nehéz évszáza dok multak el, mig a Cspetek, akiket Achenben ökörszemeknek gúnyoltak, felszabadították Gallia területét az idegen hódítók rab igája alól s némi móresre tanították a maguk Csák Mátéit. S megint nehéz évszázadok multak el, amig a Habsburgok spanyol—német világbirodalmát derékba törték és Osnabrückban és Münsterben megkötötték a west faliai békét, amely Spanyolországot a Piren»u3ok mögé szorttolta s a Német Ró nai Szent Birodalmat csarepakre zúzta. Mindez, igazában, csak azért történhetett, mart ugy, ahogy a trónkövetoló hangsúlyozza, a monarchikus állam rendszer biztosította a szándékok és cselekmények következetességét — egy évezreden át. A következetesség szándfkban és tettben: ez volt a monarchia előnve és érdeme. S csakugyan, Szép Fülöp, Szent Lijos, XI. Lajos, XIV. Lajos s a többiek mind mind bátran elmondhatták, hogy ők a francia hagyomány letéteményesei, mart akármelyiknek szándékait vagy tetteit fürkésszük, mindegyikben kitapinthatjuk azt a fonalat, amely ' őket egymáshoz s nemzethez fűzte, mindegyikben eleven forrásként buzogván a vágy, hogy a millená ris álmot, a természetes határokkal { körülbástyázott Galliát masrvaló-, sitsa. S amikor a monarchia fénye némileg homályosulni kszd,a tir.«innyolcadik század folyamán, XV. es XVI. Lajos uralkodása idején. Fleury megszerzi Lothsringiét.Ctioiseul Korzikát. Suffren pozdorjává zúzza az angol flottát a tengeren s Lafayette porig alázza György királyt a szárazföldön. Bugeaud pedig, Abdel kádert levervén, megajándékozza a francia államot Algírral, miközben X Károly, aki. az expedíciót elkészítette, hanyatt homlok menekült Angliába a forradalom elől. Abban sincs túlzás, hogy a monarchia a társadalmi igazaágoaság oidaián állott. XI. Lajos, Richőliau, Mazarin voltak azok, akik saját életük és hatalmuk kockáztatásával véget szabtak az önkényurak garázdálkodásának • XVI. Lajos volt az, aki már 1778-ban aláirta Turgot javaslatát a dézsma, a robot, a tized msgszüntetéséről. Na feledjük, kogy Voltaira kamarási méltóságot viselt XV. L«ajo* alatt, hogy az Enciclopediét XV. Lajos saját költségén jelentette meg, szóval ne feledjük, hogy a francia királyi udvarban a szellem rangban a hatalom alőtt sorakozott, hívták, léüy>n az uralkodót I. Ferencnek, IV, Henriknek, avagy ennyiedik s ennyiedik Lajosnak. Mindazonáltal a királyság intézménye elpusztult a francia talajról s hacsak a Demiurgos, amaly a történelem logikáját igazgatja, psjzánsáiíból egy operettbet éttel nem óhajtja a dráma zordonságát tarkítani, oda soha többé vissza nem ültethető. Nam mintha a monarchikus forma olyan tömlő volna, amelybe uj bort ereszteni nem lehet. Sőt I Bizonyos tekintetben inkább alkalmas edény a társadalmi ellentétek feloldására, mint az a plutokratikus demokrácia, amely arany ostorral hajtja a francia dolgozókat. Ezt Proudhon is megállapítja, aki élesen megvilágította azt a viszás helyzetet, amely abban leli dalelőjét, hogy a francia királyság nem tűrte az élősdieket, mig a köztársaság velük kormá- j nyoz. És Maurras számtalanszor > állapította meg. hol ujjongva, hol ü' öltve, hogy XIV. Lajos Fouquet intendánst börtönbe vstaíte, de a Respublica Wilsont, a psn^mabotrány hŐ3éf, futni hagyta. Nsm I A kiráiysái? nem azért idSszerűt'ei Franciaországban, mert a szociális feladatokat elvégezni képtelen lenne, esstleg méj jobban, mint a köztársasáar, hanem egyszerűin azért, mert leltár kedvezménnyel átvetta a monarchia egész örökségét. Jogi műnyelven szólva, folytatja annak egyéniségét, vagyis a köztársaság tulsjd.-»nképen monarchia, d» látható fő, monarchia nélkül. Átvotfe padi? az örökséget olykép, hogv a hagyatékot az örökhagyó szellemében kezelte mindig és kezdi mindmáig. A monarchia azsr éven át egy délibábot kergetett, a természetes határokét s ki tagadhatja, hoirv a köztársaság azért lépstt a világháborúba, hogy art vérkatsraMákon át olérje. Clemenceau Veraai!lí»sben ugyanazt mondta. *mit Richs'iau, Mazarin Chpisaul, Vargenne», Chiteaubrisnd mondott volna a helyében és W«ygmdl ugyanazt csinálja, amit TWnne. Catinaf, Villsrs, Moreau. Napóleon csinálna. Külső politikában á köztársaság azt írja, amit a ré«í monarchia tollba mortd. Befelé ? Ki teremtette met» az egysége^ semmi autonómiától meg nem szakított közigazgatást? ámi^or 9 sansculotteok feltörték Rlchftltotf sirjét s a nagyember koponyájával gurigázták, Danton okosan jegyeit® meg, ho*v a bíboros, há érezni tudna, örömmel szenvedné a megalázást, m^rt a falakon mindenütt azt látná hivalkodni, amiért életét éa vérét áldozta:, az egysége* és oszthatatlan Franciaországot. Mint ahogv Napol ion hűen és sz®igailag kódexbe foglalta a királyi rendeleteket s ®zz®l rendet teremtett a jogi anarchiában, a jelenlegi köztársaság csinál egyebet, mint előkeresi a királvság idejéből itt felejtett tervrajzokat a azok segítségével tatarozza az ezeréves épületet. Például a népjóléti minisztérium a munkanélküliség törvényhozási szabályozásánál Szent Lajos egyik rendeletét yette alapul, amely szerint a községek, a városok, a tartományok a belső fogyasztási vámokat a munkanélküliség leküzdésére voltak fordítandók. A francia királyság az egyház elsőszülött leányának hivatott a ebbeli minőségében előjogokat élvezett. £« nam kötötte-e meg Briand a Szentszékkel a concordatumot, amely Franciaországot Aisiában és Afrikában a hittérítő missziók urává avatja? A végtelenségig szaporíthatnék a példákat és akkor sem merilhetnők ki őket. Mind igazolná, amit állítunk és igazolná ezt a jóslatot. Franciaországot nem fenyegeti államcsíny, mert Franciaországban államcsíny sohse volt. Ma is a Cap t dinas-tia uralkodik anélkül, hogy a Capet dinasztia a trónon ülne Helyét nem bitorolja, de örök k>gon birja e nagykorú francianép. Es Guiset herceg sokáig fogja még leveleit a száműzd ésb«n keltezni. Amin! dicső őse, IV. Henrik mondotta, ha valaki egyszer meghal, sokáig nem '.ámad fel. Ig. zoft edény középnehéz, piros és barna, visszavonásig zalékkal olcsóbb kuqel bámu vaaker&skf'*]égében l*késcea> ba, Teieo.i 43.