Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) október-december • 215-289. szám

1932-12-25 / 285. szám

4 BEKESMEGYEI K0ZL0NV 1932 december 18 Tavaszi divattudősitás A fáknál uj divat A zöld selyem, K csit sárgás és Halovány. Ezt a szint nem Patou diktálta, A természet Keresett Uj irányt. Már azt is tudjuk. Hogy a nyáron Sötétzöld lesz Az uj divat. Előbb azonban A barackfák. Rózsaszint, fehért Hordanak. Később talán Ugy juniusban, A zöld közzé Más szin vegyül. A cseresznyefa Pirospettyes Kalapja áll Csak remekül. Persze találunk Egy-egy merész, De érdekes Színváltozást. Talán láttátok ? A bazsarózsa Rendelt egy Piros selyem ruhát. A réten és szántóföldön Nem oly diszkrétek A sz nek. A pipacs és Buza virág Piros, kék ruhát Öltenek. Mondják ; hogy Már szeptemberben Vöröset, barnát Hordanak, De most tavasz van S zöld selyemben, A fák álmokat Bontanak. Sándor Magda wwwwwwwwwwwwwww Szegény Eszter... Néha a Sora is szeszélyes és nemcsak ide-oda dobálja azokat, akik ki vannak szolgáltatva szeszélyeinek, hanem olyan külsővel ruházza fel áldozatait, hogy az ilyen szerencsétlenek talán soha életükben nem néznek tükörbe, mert megijednének attól a torz alaktól és rut arctól, amely a tükörből rájok vigyorogna. Könnyen elképzelhető egy olyan nőnek a lelkiállapota, aki soha nem vizsgálta meg, hogy milyen szinüek a szemei, nem gyönyörködött arcának üdeségében, nem győződött meg arról, hogy az eton-, vagy a bubi-frizurával hódítóbb és nem gondolt arra, hogy a tükör a legalkalmasabb eszköz annak a csábos mosolynak elsajátítására, amelytől a férfinép elveszti józan Ítélőképességét. Es ha egy ilyen nőnél akár tudatosan, akár a kényszer hatása alatt elnyomják a legszükségesebb tudás utáni vágyakozást és ugy nő fel, mint a kertekben a dudva, amelyre mindenki rátapos, akkor egy olyan nő áll előttünk, amelylyel még álmunkban sem szívesen foglalkozunk. Kovács Eszter is ilyen leány volt. Csúnya, esetlen és ostoba, vagy ahogy a kis faluban mondták : félnederes. Szerencsétlenségét fokozta még az is, hogy sem apját, sem anyját nem ismerte Talált gyerek volt. Valami lelketlen cselédlány, aki örült, hogy megszabadult szégyenétől, letette a kis pólyát a falu szélére és rábízta arra, aki a mezők liliomait felruházza. Igy került a kis lány Kovács Jánoshoz, a falu öreg harangozójához. Amig a hat évet nem töltötte be Eszter, istenes dolga volt, de mikor iskolába kezdett járni, a falusi vásott gyerekek különféle gúnyneveket kiáltoztak utána, úgyannyira, hogy a kis Eszter kimaradt az iskolából. Szegényke azt hitte, hogy otthon, a négy fal között is fel lehet nőni. Ebben nem is csalódott, csakhogy ilyenformán nemcsak a teste, de a lelke is fejletlen maradt. Csendes egyhangúságban teltek az évek a szegény leány felett és — mielőtt észrevette volna, — nagylány lett belőle, illetve csak a kora lett nagy, mert ő megmaradt fejletlen kislánynak. Amilyen kicsi volt a termete, olyan szembeszökő nagy volt a rútsága. Az arca állandóan szeplővel volt tele, a szemei valami lehetetlen szürke szinüek voltak, a haja pedig olyan vörös volt, mintha óllandóan égne. Tizenhat éves volt Kovács Eszter, mikor eltemették nevelőapját. Nem ialált különbséget a kis falu és a lüktető, zajos, forgalmas főváros között. Csupán az ragadta meg a figyelmét, hogy a fővárosban mindenki siet, mindenki szálé d és hogy még gyorsabban járják meg az emberek utjukat, villamost, meg ólomobilt használnak. Kovács Eszter nem sokáig volt hely nélkül. Az áldott véletlen bejutatta méltóságos Bánhidy Kázmérékhez. Egyelőre ugyan csak mosogató'ánynak vették fel, amiért nem jár semmi fizetés, csak az élelem és lakás. De hát Kovács Eszternek ez is elég volt. Nem voltak igényei, arra meg igazán nem gondolt, hogy egyszer a ruhája is elszakadhat és pénz nélkül nem vehet másikat. Igy is boldog volt. A pénzt egyébként sem ismerte és igy nem tudta elképzelni, hogy léteznek álmok, vágyak, amelyek mind a pénz megszerzésével vannak** kapcsolatban. Már három hónapja volt Kovács Eszter Bánhidyék, de ez idő alatt még egyszer sem látta a méltóságos asszonyt, aki a cselédséggel csak telefonon érintkezett, azonkívül pedig az inas közvetítésével bonyolították le a konyhaművészettel kapcsolatos tudni. valókat. Egyedül maradt. Nem sirt, nem félt. Mintha mi sem történt volna, egykedvűen járt-kelt a szegényes viskóban. Ámde ez sem tarthatott örökké és egy szép napon Kovács János hajlékába beköltözött az uj harangozó. — Mi lesz veled Eszter? — kérdezték a szomszédok. — Nem tudom! — Eredj szolgálni — mondták neki. — Hová? — Hát a városbal — Kihez? Egy másik harangozóhoz ? — Dehogy is harangozóhoz I — Hát másnak is kell szolgáló? — Hát persze, hogy kell I — Osztán merre van az a város? — Hát amerre a gőzös megyen I — Hát az micsoda? — Majd meglátod, ha ráülsz! — De én nem ülök rá I — Dehogy is nem ülsz rá. Csak szedd össze a ruhádat, osztán majd megváltjuk a jegyet a gőzösre. * Kovács Észter Pestre került. A főváros szépsége, sok-sok ezer megbámulni való csodái nem váltottak ki belőle különösebb hatást. Egyik kora tavaszi estén rend kivül sokan gyűltek össze Bánhidyék fogadó-estélyén. Az óriási vendégsereg kiszolgálása egy kis eondot okozott a cselédségnek. Egy kis töprengés után valahonnan megfelelő ruhát szereztek Kovács Eszternek, kicsinosították, rendbe szedték tüz ben játszó vörös hajfonatát és sorompóba állították. Kovács Eszter szorgalmasan hordta az enni és innivalókat a táncban elfáradt vendégeknek. Már éjjel két óra lehetett, amikor ifjabb Bánhidy Kázmér az italtól kissé mámoros állapotban megszólította : — Hogy hívnak húgom ? — Eszternek. — Miféle Eszternek ? — Kovács Eszternek. — Honnan jöttél ? — Onnan a konyhából. — Mi vagy ? Szakácsné ? Szobalány ? — Még csak lány vagyok. — Van-e szeretőd, Eszter ? — Az öreg Kovács János, a harangozó, ha tetszik ismerni, az nagyon szeretett, de amán meghót. — És te is szeretted ? — Hogyne szerettem vóna, hisz' ő vót a nevelőapám, — Nem az apádra kérdeztem én — Hát kire ? J — A legényekre ! Biztosan volt mőr neked is legényszeretőd, ugye ? — Nem vót nékem I — Hány éves vagy 7 — Tizenhét I — Mond C9ak Eszter, szereted a szép ruhát ? — Minek ? Hogy összepiszkoljam a mosogatásnál ? — Hét ha összepiszkolod, akkor kapsz másikat. — Kitől ? — Tőlem I — Magától ? Hát ezután magához megyek mosogatni ? — Ne félj I Énnálam nem fogsz mosogatni. — Hát mit fogok csinálni ? — Semmit I Csak feljössz hozzám I — Mikor? — Majd ha elmennek a vendégek. Éttől a naptól kezdve Kovács Eszter megtanulta az álszenteskedést, a ravaszságot. Korán lefeküdt, szemeit lehunyta és mikor a többi cselédek már mély álomba merültek, nesztelenül felkelt és mint a tolvaj, rohant végig a folyosók labirintusán, hoay észrevétlenül bejuthasson az ifju Kázmér szobájába. De akármilyen óvatos és ügyes volt a két bünős, egyszer mégis rajtavesztettek. A méltóságos mama egy kora hajnalbat. benyitott kedvencéhez és olt találta a szerencsétlen leányt. A kellemetlen incidens után hiába várta Bánhidy Kázmér bűntársát, a kis Eszter nem mutatkozott többet. Nem nagyon bánkódott utána, mert mőr amugyis kezPett terhére lenni ez a viszony. Pár hét múlva, csupa kíváncsiságból megkérdezte a szakácsnét: — Eszter itt van még ? — Dehogy van I — Hol van ? — Hát nem tetszik tudni ? — Mit? — Hát . . . izé . . . akkor reggel .. . tetszik tudni . . . felakasztotta magát. Bánhidy Kázmér e hir halletára sem érzett különösebb megbánást és gépiesen csak ennvit mondott: — Szegény Eszter I (gő) Karácsonyi sirás Karácsony van, szent Gyermek-ünnep, Ezer gyertya fénye fellángol S zug az ének nagy-hozsannázva Jézusiól, az Isten fiáról. Sok-sok csengő csilingel lá<?yan. Bus kongással visszhangzik lelkem, ^Megremegek: jaj, a Gyermektől Ily távolra, messzire estem ? 1 Ünnepi diszt ölt a vén város, Az emberek templomba mennek S mcsolyogva, áhítatosan A jászolhoz letérdepelnek. Állok zordan a hivők között, Felsir bennem egy régi emlék. De jó volna gyermeknek lenni I Imádkozni, hinni szeretnék. Bent valami marja a szivem S elindulok az éjszakában Megkeresni azt a gyermeket, Aki hitt a Gyermek-csodában, Karácsony van s lázasan, sirva Bolyongok a havas utcákon. Jaj, régen volt, mikor a gyertyák Nekem égtek a fenyőfákon. Szabó Ferenc BÉKÉSMEGYEI KERESKEDELMI BANK RT. BÉKÉSCSABA A PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK LEANYINTÉZETE Bététeket aranypengőben előnyösen gyümölcsöztet és felmondás nélkül visszafizet. Kölcsönöket bármely összegben folyósít váltó- és folyószámlahitel formájában. Devizaigényléseket a legrövidebb idő alatt elintéztet és az átutalásokat a legelőnyösebb feltételek mellett teljesiti. Valutákat útlevél és vasúti jegy bemutatása mellett állandóan tart az utazóközönség rendelkezésére. Menetjegyirodája minden irányban készséggel áll az utazóközönség rendelkezésére.