Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) július-szeptember • 139-214. szám

1932-07-10 / 147. szám

4 I5EKESMEGYEI KCZLÖNY L5é késcsaba, 1932 julius 10 — Hát az igazán csak vé'eílenség. — Véletlenség? Olyan véletlenségek nincsennek. De mondd csak ie raffinált, csalfa asszony, ha sohasem láttad, nem tudod ki volt, akkor hogyan köszönhetett neked ugy : „pá". — Mert meg volt sértve az elutasítás miatt. Ha ismerősöm lett volna nem pávai, hanem szervuszszal köszönt volna, látod ezt te nem tudtad — mondja az asszony nagy fölénnyel. i — Lám azt igazán nem tudtam, j hogy idegenek pávai, ismerősök ' szervusszal köszöntik egymást. j — Ugyan öregem, ne rágódj ezen a csekélységen, fődolog, hogy nem engedtem be, nem igaz? István gazda — mikor már jól kiperlekedte magát — magóhozvette a kapukulcsot s elment — inni. Ivott reggelig s akkor bánatosan hazament. Féltékeny lett, ami a mai világban nem is csodálható. Azonban mégis megvi gasztalódott, mert a szomszédasz szony is csak olyan volt . . . —rr— Eltűnt két árva a szarvasi árvaházból Szarvasi tudósitónk jelenti: A szarvasi árvaházból pár nappal ezelőtt két gondozott megszökött. Az idősebbik az egyik szarvasi iparosnál, mint tanonc dolgozott, ahol mintegy 70 pengőt spórolt össze magának. Egy nap azután magához vette fiatalabb társát és egyes verziók szerint Nagyszénásra, más szerint Budapest felé vették utjukat. Mind a mai napig hir nincs róluk, ezért országosan körözik a két eltűnt gyermeket, akiketia kalandvágy vitt el Szarvasról. | REBENWURZL R. T. BÉKÉSCSABAI FIÓKLERAKATA ANDRÁSSY-UT 17. • • • • • • J Eiadás nagyban és kicsirsyben Hétévi dologházat kapott egy kereskedősegéd a ÍCuríán Csabán, Gyulán, Berényben, Orosházán szélhámoskodott Naponta friss ár&ik Budapesti árak (A Közlöny eredeti tudósítása.) Nem ismeretlen olvasóink előtt Nagygyörgy Mihály vásárhelyi kereskedősegéd neve. Néhány évvel ezelőtt vakmerő betörést követett el Vásárhelyen, amiért 6 hónapot ült a Csillagban. Ez azonban csak a „karrier" kezdete volt, gyenge szárnypróbálgatás az elkövetkezendőknöz A lejtőn nem lehet megállni. A Csillagból kijőve Nagygyörgy továbbfolytatta betörői működését, amelyen azonban csakhamar rajtaveszett. Bűneiről valóságos statisztikát lehetne összeállitani, az általa elorzott tárgyak egy uj Párisi Nagy Áruház megindítására szolgálhatnának anyagot. Kalandos utjai Nagygyörgy felkereste Szegedet, Szentest, Orosházát, Békéscsabát, Sarkadot, Körösladányt, Kalocsát, Mezőberényt, Békést és Gyulát. Ez u'óbbi városban végül is „lebukott". Beismerte, hogv az ő lelkiismeretét terheli a sarkadi és mező berényi Hangya üzletek kifosztása. Kalocsán, dr. Bánhidy Géza ügyészségi elnökhöz tört be, akitől naaycsomó ékszert, 570 pengő*. 300 siílinget, 200 lirát, 12 darab 20 koronás aranyat vitt el. Leleplezése után a holmik hatalmas törne gét találták meg lakásán. A szarkaember a gyulai törvényszék elé került bűneiért, mely szí goritott dologházba utalta s bűn tetésének legkisebb idejét 7 évben állapította meg. A szarkaember a szegedi Itélőtábláhofellebezett, mely a büntetés legkisebb időtartalmát 4 évre szállította le, ugy gondolván, hogy ez is elegendő lesz az elzüllött ember megjavulásához. Nagygyörgy tovább fellebbezet a Kúriához, azonban rettenetesen megjárta, mert a Kúria a törvényszék ítéletét találta helyesnek s Nagygyörgy büntetését újból felemelte 7 évre. Az ítélet ma érkezett meg a polgármesteri hivatalhoz. Nagygyörgy Mihály természetesen már a dologházban tölti idejét. _ Rossz a termés a dunaiállamokban is (A Közlöny eredeti tudósítása.) A budapesti gabonatőzsdére kedvezőtlen jelentések érkeztek be különösen a Tiszán iu'ról, az aratással kapcsolatban. A hirteten hőség ugyanis e jelentések szerint nagyon megártott a bu '.ának és különösen ott tartják veszélyesnek a helyzetet, ahol csak 8 -10 nap múlva indul meg az aratás. Nagyon megromlott a buzahozam Romániában és Jugoszláviában is, úgyhogy ezen ikét államban az export a tavalyinak a fele lehet legfeljebb. Ilyen körülmények között általában megállapítható, hogy a dunai államokban rossz lesz a bujatermés. Természetesen kívánatos volna, ha a külföldön emelkednének az árak, hogy kevesebb buiát a dunai államok magasabb áron tudják értékesíteni. A gabonatőzsdén egyébként nagyon pesszimisztikusan ítélik meg a pillanatnyi helyzetet. Kiviteli lehetőségek nincsenek, sőt a helyzet az export tekintetében teljesen rendezetlenek. Óbuza nincs, újbúzában alig van üzlet és azexportszindikátus megalapítása is még egész távol van. Ily körülmények között belátható időn belül nagyobb üzletre nem számítanak a piacon. Minket támogat, ha hirdetőinknél vásárol A láthatatlan delegátus Lobogtak a zászlók, lengette a szlél a színes drapériákat a Michigtn Aveneun Chicagóban, hangosak voftak az instruált és nem instruált delegátusok a hotelek elő csarnokában, szólt a zene az utcasarkon, ezrivel röppentek fel a színes, szivárványos kis léggömbök a levegőbe, harsonázott a nagy mülelkesedés a szelek városában. S ő csendesen és szomorúan ült a Lincoln-parkban egy padon. Kipirultak a szesztől amuavis pi ros arcok, a nagy prohibiciós vita hevében, kezek hadonásztak a szivar- és pipafüstben, lábak dobbantak, hogy egy egy meggyőződéses, vagy annak szánt kijelentést erősebbé tegyenek. Ő lehorgasztotta fejét s arcán a haldoklók sápadtsága honolt. Sivalkodtak a száraz liga hisztériás és gyászruhás hölgyei, akik elsiratták John D. Rockefellert, nagy istápolójukat, aki energiává

1, akarással, hittel és sok pénzzel támogatta őket tizenkét hosszú időn keresztül. Ő felállott, a park pad ját otthagyva s ingadozó, határozatlan léptekkel bandukolt a loop felé. A delegátusok tanácskoztak, tanakodtak, izgultak, kompromisszu" mokat kötöttek hotel-szobákban, miközben ásványvizet és több jeget rendeltek a pincérnél, ő szomjas volt, s őt nem* kérdezte senki, hogy mi az igazi véleménye a párt vallás prohibiciós szakaszáról. A nagyfejüek, a hangosak, az okosak és ravaszok a pénzérdekeltségek titkos ügynökei gazdagon teritett asztalokhoz ültek s külön e célra elkészített tojásokat ettek ízes mártással körítve és leöntve, mialatt ő lázas szemmel tekintett be a lunch room ablakán s akadozva szólított meg egy bankárt tiz centért kávéra, meg egy zsemlére, mire a nagy és kövér bankár undorral fordult el tőle és azt nézte hol van egy rendőr, hogy ilyen rongyos alakok megállítják őt az utcán és zavarják fontos go n dolkodásában. A Stádiumban hahotázott, énekelt, marsolt, ordított a nagy komédia s ő riadtan ült le az utolsó sorba. Isten tudja, hogy került egyáltalán oda. Nem volt megbízó levele s ha felszólították volna, hogy igazolja magát, zavarba jött volna szegény, mert hiszen őt senkise hivta, őt senki sem várta, neki kívül volna a helye, őbeléje a karhatalmi kirendeltség emberei belerúgtak volna, ha megtudják, hogy nem fontos csoport megbízottja Jowából, hanem jogtalanul képvisel 20 millió munkanélkülit és családját. Soványan, kehesen ült a helyén és megse mozdult, mialatt egy fontos ur eldörögte azokat az érdemeket, amelyeket az adminiszt ráció szerzett az utolsó négy esztendő alatt s mialatt jó elnökükről megállapították, hogy a világon mindent megtett azért, hogy a nagy gazdasági pangást megszüntesse, ő a hat gyermekére gondolt otthon, akik rongyosan járnak, az asztalra gondolt, amelyen meleg vizet szolgál fel a tuberkulotikus asszony, akit a rend feleségnek csúfol, a sarokra gondolt, amelyek a gyárak komor és zárt kapui előtt felsorakoznak, hogy hátha, hátha. Uramisten, talán máma lesz valami munka, ha levágott bérrel is, ha csak kisidőre is, ha újra letesznek is, csak valami legyen, akármi. . . És arra gondolt, hogy ő már be sem áll a sorba. Minek ? Arra gondolt, hogy ő már itt lézengül, áll, ődöng és várja, hogy mikor esik össze. Ő volt a láthatatlan delegátus, aki elment Chicágóba piszkosan és dideregve, hogy végignézze, mit is határoznak róla és nélküle. Igen róla és nélküle. A sok millióról, akik Amerikában céltalanul ődöngenek. Sok komájára gondolt akiket most tettek ki ^állásukból, mert legényember. Menjen az ilyen a fenébe . . . Először családosok jönnek. Ű családos és mégse . . . A fűszeresre gondolt, aki sir mert nincs üzlet, a hentesre gondolt, aki kövéren és jóképüen borul rá a pultra és ugy zokogja el bánatát a rossz gazdasági viszonyok miatt s hogy az emberek inkább maguk ölik le a disznót. De ő nemcsak ezekre gondolt, hanem minden foglalkozási ágra. Az öngyilkosság gondolata lepte meg agyát, amikor a rezesbanda a Star Spangled Bannert kezdte jálszani. És arra gondolt, hogy ő hozzá nem szólt senki. Pedig — gondolta hirtelen felvillanó tekintettel — mitt udott volna ő mondani, ha a szónoki emelvényre fölengedték volna! De, hogy szót kérjen, arra gondolni sem mert. Mert ő volt a láthatatlan delegátus, aki nemcsak arra volt kárhoztatva, hogy ne lássák, de arra is, hogy hallják 1 Tudta, hogy ha megszólalna is, a kereplőkkel, trombitákkal lés frázisokkal ugy is elnyomtak volna szavát — azt a szót, amely egyedül lett volna hivatva arra, hogy kimondja az igazságot és a munkanélküliség szörnyű veszedelmétől képet vetítsen illetékesek elé 1 Spectator.