Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) július-szeptember • 139-214. szám

1932-07-10 / 147. szám

4 I5EKESMEGYEI KCZLÖNY L5é késcsaba, 1932 julius 10 — Hát az igazán csak vé'eílen­ség. — Véletlenség? Olyan véletlen­ségek nincsennek. De mondd csak ie raffinált, csalfa asszony, ha sohasem láttad, nem tudod ki volt, akkor hogyan köszönhetett neked ugy : „pá". — Mert meg volt sértve az el­utasítás miatt. Ha ismerősöm lett volna nem pávai, hanem szervusz­szal köszönt volna, látod ezt te nem tudtad — mondja az asszony nagy fölénnyel. i — Lám azt igazán nem tudtam, j hogy idegenek pávai, ismerősök ' szervusszal köszöntik egymást. j — Ugyan öregem, ne rágódj ezen a csekélységen, fődolog, hogy nem engedtem be, nem igaz? István gazda — mikor már jól kiperlekedte magát — magóhoz­vette a kapukulcsot s elment — inni. Ivott reggelig s akkor bána­tosan hazament. Féltékeny lett, ami a mai világban nem is cso­dálható. Azonban mégis megvi gasztalódott, mert a szomszédasz szony is csak olyan volt . . . —rr— Eltűnt két árva a szarvasi árvaházból Szarvasi tudósitónk jelenti: A szarvasi árvaházból pár nappal ezelőtt két gondozott megszökött. Az idősebbik az egyik szarvasi iparosnál, mint tanonc dolgozott, ahol mintegy 70 pengőt spórolt össze magának. Egy nap azután magához vette fiatalabb társát és egyes verziók szerint Nagyszénás­ra, más szerint Budapest felé vet­ték utjukat. Mind a mai napig hir nincs róluk, ezért országosan körözik a két eltűnt gyermeket, akiketia kalandvágy vitt el Szarvas­ról. | REBENWURZL R. T. BÉKÉSCSABAI FIÓK­LERAKATA ANDRÁSSY-UT 17. • • • • • • J Eiadás nagyban és kicsirsyben Hétévi dologházat kapott egy kereskedősegéd a ÍCuríán Csabán, Gyulán, Berényben, Orosházán szélhámoskodott Naponta friss ár&ik Budapesti árak (A Közlöny eredeti tudósítása.) Nem ismeretlen olvasóink előtt Nagygyörgy Mihály vásárhelyi ke­reskedősegéd neve. Néhány évvel ezelőtt vakmerő betörést követett el Vásárhelyen, amiért 6 hónapot ült a Csillagban. Ez azonban csak a „karrier" kezdete volt, gyenge szárnypróbálgatás az elkövetke­zendőknöz A lejtőn nem lehet megállni. A Csillagból kijőve Nagy­györgy továbbfolytatta betörői mű­ködését, amelyen azonban csak­hamar rajtaveszett. Bűneiről való­ságos statisztikát lehetne összeál­litani, az általa elorzott tárgyak egy uj Párisi Nagy Áruház meg­indítására szolgálhatnának anya­got. Kalandos utjai Nagygyörgy fel­kereste Szegedet, Szentest, Orosházát, Békéscsabát, Sarkadot, Körösladányt, Kalocsát, Mezőberényt, Békést és Gyulát. Ez u'óbbi városban végül is „le­bukott". Beismerte, hogv az ő lelki­ismeretét terheli a sarkadi és mező berényi Hangya üzletek kifosztása. Kalocsán, dr. Bánhidy Géza ügyészségi elnökhöz tört be, aki­től naaycsomó ékszert, 570 pengő*. 300 siílinget, 200 lirát, 12 darab 20 koronás aranyat vitt el. Leleplezé­se után a holmik hatalmas törne gét találták meg lakásán. A szarkaember a gyulai törvény­szék elé került bűneiért, mely szí goritott dologházba utalta s bűn tetésének legkisebb idejét 7 évben állapította meg. A szarkaember a szegedi Itélőtábláhofellebezett, mely a büntetés legkisebb időtar­talmát 4 évre szállította le, ugy gondolván, hogy ez is elegendő lesz az elzüllött ember megjavu­lásához. Nagygyörgy tovább fellebbezet a Kúriához, azonban rettenetesen megjárta, mert a Kúria a törvény­szék ítéletét találta helyesnek s Nagygyörgy büntetését újból fel­emelte 7 évre. Az ítélet ma érke­zett meg a polgármesteri hivatal­hoz. Nagygyörgy Mihály természe­tesen már a dologházban tölti ide­jét. _ Rossz a termés a dunaiállamokban is (A Közlöny eredeti tudósítása.) A budapesti gabonatőzsdére ked­vezőtlen jelentések érkeztek be különösen a Tiszán iu'ról, az ara­tással kapcsolatban. A hirteten hőség ugyanis e jelentések szerint nagyon megártott a bu '.ának és különösen ott tartják veszélyesnek a helyzetet, ahol csak 8 -10 nap múlva indul meg az aratás. Na­gyon megromlott a buzahozam Romániában és Jugoszláviában is, úgyhogy ezen ikét államban az export a tavalyinak a fele lehet legfeljebb. Ilyen körülmények kö­zött általában megállapítható, hogy a dunai államokban rossz lesz a bujatermés. Természetesen kívá­natos volna, ha a külföldön emel­kednének az árak, hogy kevesebb buiát a dunai államok magasabb áron tudják értékesíteni. A gabonatőzsdén egyébként na­gyon pesszimisztikusan ítélik meg a pillanatnyi helyzetet. Kiviteli le­hetőségek nincsenek, sőt a hely­zet az export tekintetében telje­sen rendezetlenek. Óbuza nincs, újbúzában alig van üzlet és az­exportszindikátus megalapítása is még egész távol van. Ily körülmé­nyek között belátható időn belül nagyobb üzletre nem számítanak a piacon. Minket támogat, ha hirdetőinknél vásárol A láthatatlan delegátus Lobogtak a zászlók, lengette a szlél a színes drapériákat a Michi­gtn Aveneun Chicagóban, hango­sak voftak az instruált és nem in­struált delegátusok a hotelek elő csarnokában, szólt a zene az ut­casarkon, ezrivel röppentek fel a színes, szivárványos kis léggöm­bök a levegőbe, harsonázott a nagy mülelkesedés a szelek vá­rosában. S ő csendesen és szomorúan ült a Lincoln-parkban egy padon. Kipirultak a szesztől amuavis pi ros arcok, a nagy prohibiciós vita hevében, kezek hadonásztak a szivar- és pipafüstben, lábak dobbantak, hogy egy egy meggyő­ződéses, vagy annak szánt kije­lentést erősebbé tegyenek. Ő le­horgasztotta fejét s arcán a hal­doklók sápadtsága honolt. Sivalkodtak a száraz liga hisz­tériás és gyászruhás hölgyei, akik elsiratták John D. Rockefellert, nagy istápolójukat, aki energiává 1, aka­rással, hittel és sok pénzzel támo­gatta őket tizenkét hosszú időn keresztül. Ő felállott, a park pad ját otthagyva s ingadozó, határo­zatlan léptekkel bandukolt a loop felé. A delegátusok tanácskoztak, ta­nakodtak, izgultak, kompromisszu" mokat kötöttek hotel-szobákban, miközben ásványvizet és több je­get rendeltek a pincérnél, ő szom­jas volt, s őt nem* kérdezte senki, hogy mi az igazi véleménye a párt vallás prohibiciós szakaszáról. A nagyfejüek, a hangosak, az okosak és ravaszok a pénzérde­keltségek titkos ügynökei gazda­gon teritett asztalokhoz ültek s külön e célra elkészített tojásokat ettek ízes mártással körítve és le­öntve, mialatt ő lázas szemmel te­kintett be a lunch room ablakán s akadozva szólított meg egy ban­kárt tiz centért kávéra, meg egy zsemlére, mire a nagy és kövér bankár undorral fordult el tőle és azt nézte hol van egy rendőr, hogy ilyen rongyos alakok megállítják őt az utcán és zavarják fontos go n dolkodásában. A Stádiumban hahotázott, éne­kelt, marsolt, ordított a nagy ko­média s ő riadtan ült le az utolsó sorba. Isten tudja, hogy került egyáltalán oda. Nem volt megbízó levele s ha felszólították volna, hogy igazolja magát, zavarba jött volna szegény, mert hiszen őt sen­kise hivta, őt senki sem várta, neki kívül volna a helye, őbeléje a kar­hatalmi kirendeltség emberei bele­rúgtak volna, ha megtudják, hogy nem fontos csoport megbízottja Jowából, hanem jogtalanul képvi­sel 20 millió munkanélkülit és családját. Soványan, kehesen ült a helyén és megse mozdult, mialatt egy fontos ur eldörögte azokat az ér­demeket, amelyeket az adminiszt ráció szerzett az utolsó négy esz­tendő alatt s mialatt jó elnökük­ről megállapították, hogy a vilá­gon mindent megtett azért, hogy a nagy gazdasági pangást meg­szüntesse, ő a hat gyermekére gondolt otthon, akik rongyosan járnak, az asztalra gondolt, amelyen meleg vizet szolgál fel a tuberkulotikus asszony, akit a rend feleségnek csúfol, a sarokra gondolt, amelyek a gyárak ko­mor és zárt kapui előtt felsora­koznak, hogy hátha, hátha. Uram­isten, talán máma lesz valami munka, ha levágott bérrel is, ha csak kisidőre is, ha újra letesz­nek is, csak valami legyen, akár­mi. . . És arra gondolt, hogy ő már be sem áll a sorba. Minek ? Ar­ra gondolt, hogy ő már itt lézeng­ül, áll, ődöng és várja, hogy mi­kor esik össze. Ő volt a láthatatlan delegátus, aki elment Chicágóba piszkosan és dideregve, hogy végignézze, mit is határoznak róla és nélküle. Igen róla és nélküle. A sok mil­lióról, akik Amerikában céltalanul ődöngenek. Sok komájára gondolt akiket most tettek ki ^állásukból, mert legényember. Menjen az ilyen a fenébe . . . Először családosok jönnek. Ű családos és mégse . . . A fűszeresre gondolt, aki sir mert nincs üzlet, a hentesre gon­dolt, aki kövéren és jóképüen borul rá a pultra és ugy zokogja el bánatát a rossz gazdasági vi­szonyok miatt s hogy az emberek inkább maguk ölik le a disznót. De ő nemcsak ezekre gondolt, hanem minden foglalkozási ágra. Az öngyilkosság gondolata lep­te meg agyát, amikor a rezes­banda a Star Spangled Bannert kezdte jálszani. És arra gondolt, hogy ő hozzá nem szólt senki. Pedig — gondolta hirtelen fel­villanó tekintettel — mitt udott vol­na ő mondani, ha a szónoki emelvényre fölengedték volna! De, hogy szót kérjen, arra gon­dolni sem mert. Mert ő volt a láthatatlan delegátus, aki nem­csak arra volt kárhoztatva, hogy ne lássák, de arra is, hogy hall­ják 1 Tudta, hogy ha megszólalna is, a kereplőkkel, trombitákkal lés frázisokkal ugy is elnyomtak vol­na szavát — azt a szót, amely egyedül lett volna hivatva arra, hogy kimondja az igazságot és a munkanélküliség szörnyű vesze­delmétől képet vetítsen illetékesek elé 1 Spectator.

Next

/
Thumbnails
Contents