Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) július-szeptember • 139-214. szám

1932-08-28 / 187. szám

Békéscsaba, 1932 augusztus 3 BEKESMEGYEI KÖZLÖNV 3 Krónika Szedte-vette, teremtette, Mérges vagyok, haragomat Kin töltsem ? Összegyűjtött kis pénzemet Nem engedték vasárnap, hogy Elköltsem. Kinyitották a boltokat. De a rendőr parancsszóra Lezárta, A sok ezer dalos ezt a Müveletet szó nélkül meg Nem állta. Ők is — mondták — vettek volna Cipőt, inget, harisnyát, meg Ruhákat, Kereskedő jól járt volna. Hogy pár embert hitelbe fefRuházhat. Haragudtak a dalosok. Megkértek, hogy irjam meg a Nevükben, Nincsenek ők ahhoz szokva, Hogy pár pengő maradjon a Zsebükben. No de most már minden mindegy Es ilyesmit könnyen tul él Az ember, Sokkal fájóbb: Pár nap múlva, Tetszik, vagy nem! Elérkezik Szeptember. » Ujabb gond ez a szülőknek, Ahol akod még manap is Pár gyerek, Könnyes&zerr.mel mindaztmondja: Jaj Istenem! Tardijra pénzt Hol vegyek! Mit csináljak a fiammal ? Töpreng rajta egy pár ezer Filiszter, Legyen suszter, kereskedő. Doktor, ügyvéd, vagy ha jól megy, Miniszter ? Ez az állás még ma sem rossz, Fizetésből egy Miért le Nem vonnak, Egy baj van csak: Miniszterek Akadnának, de dolgozni Nem tudnak. Éjjel-nappal tanácskoznak. Sütnek-főznek, tervezgetnek Eleget, Kinek nem lesz tüzelője, Telidőben hol élvezzen Meleget ? No de azért ne csüggedjünk! Az ördögöt ne festük oly Feketen, Inkább higyjük egész szívvel: Lesz még öröm ezen a bús Földtekén. Lesz még szőlő lágykenyérrel, , Lesz még egyszer a világon Víg szüret, Panaszokban, sóhajokban, be fog állni egyszer tán egy Kis szünet. erde. WWMVMMMMWMMMWMMWWM Könyvek folyóiratok és mindennemű kereskedelmi nyomtatványok rendelésénél forduljon bizalommal a Corvina nyomdához Békéscsaba, Ferencz József-tér 20, Telefonszám: 176 Cim nélkül... A békéscsabai rendőrség elismerésre méltó munkát végez. Nemigen sikerül gonosztevőnek Csaoáról eltávozni, mert az éber rendőrség idejekorán lefüleli. Jó csomó bűnöző egyént kapcsoltak már le, akiket távolabbi hatóságok köröztettek különböző bűncselekményekért. A minap egy kereskedővel találkoztunk a rendőrségi folyósón. A kereskedő idegesen járt-kelt s várta, mig a detektívek előtt kihallgatják. A kereskedőnél ugyanis betörtek s kisebb értékű árucikkeket vittek el. A kár alig éri el az ötven pengőt, de a mai viszonyok között ez is pénz. A vallomás jegyzőkönyvbe vétele után beszéltünk a kereskedővel s megkérdeztük: Ugy-e, biztosítás révén megtérül a betörés által okozott kár ? „Biztositásom az nincsen, de azért én nem bánnám, ha nagyobb lenne a kár, — volt a váratlan felelet. Ugyanis szerencsére, előző napon szállítottam le az árakat 20 százalékkal.. JZengeteget daloltam én is Szerkesztő Ur Szent István napján és a rá következő napon. — Ne mondja, hát maga dalos ? — Igen. Néha otthon szoktam dalolgatni. Bosszantom vele a feleségem. Hős tenorista vagyok. — Kedves barátom azt elhiszem, hogy maga hős, de, hogy tenorista . . . Azt nem. Különben talán maga is cukrosvizet, mézet, meg nyerstojést iszik, mint három megyénkbeli dalárda tette . . . — Dehogy : Nincs erre szükségem. Mit szól Szerkesztő Ur a koszorús leányokhoz ? — Szépek voltak és csinosak, Mikor a csokrokat átnyújtó fiukba karoltak, meg is is jegyezte Medcvarszky főjegyző, hogy ezek már mehetnének az anyakönyvvezetőhöz. Sok mér menne is. — Tudja, hogy Koppányi Évának nem imponált a kövér gyulei karnagy : Feke Kálmán s boszszankodva mondta esti szereplése utén, Linder Idának : Nahát, én többet semmiféle szerepet nem vállalok . . . — Ez bej. — Hallottam a vasárnapi misén a kath. templomban egy nagy szerű szólistát. — Ki volt az ? — Csernus Mihály endiődi apátplébános. Bizonvára ismeri. — Igen. Meg kell említenem azt is, hogy a polgármester, aki szép aranyérmet kapott, az érem feltűzése utén igy szólt: Csoda jószervezet a dalosszervezet. Még érmeket is osztogatnak. Egyébként Jánossy Gyula gyengélkedett a kettős ünnepnapon, de igy is talpon volt reggeltől estig. Dicsértek is a vendégek. — Látta azt a csókot, ami az emelvényen, a lányok körül cuppant és B. Ica izgalmát? — Láttam. De ne legyen rosszmájú. Csak Vigh Endre csókolta meg Berzétzy jászberényi karnagyot, az illető leány meg nem kapott csokrot, mert a jászárokszállásiak nem jöttek meg. — A szombat esti együttes gyűlés csoda muris volt, — Miért ? — Bene szolncki tanfelügyelő igy kezdte beszédét : Tisztelt hölgyeim és uraim . . . Van iít egyáltalán nő ? — És volt ? — Igen. Vigh Endre csinos menye. Kösőbb azt mondta a tanfelügyelő, hogy ő tollal szokott dalolni. — Hát ezt, hogy kell ? — Biz én nem tudom. — Komikus volt az éremkiosztás is. Amikor a kitüntefett dalosok nevét olvasták, sok nem jelentkezett. Nem volt ott. Fontosabb volt a szerenád, ahol valami „leesett", vagy koszorúslánnyal való foglalkozás. Negy éljent kapott György József tiszaföldvári szerkesztő is, pedig olt sem volt. — Jelen volt a fiumebeli banketten ? — Ott tartózkodtam én is. Hallgattam a Korossy főispán, Bud János, Kohut Pál, Harsányi Pál esperes és Koudela Géza dr. tanár beszédeit. Az ételek jók voltak. Különben ezzel a dalosok mindenütt meg voltak elégedve. — Az esti hangverseny, hogy sikerült ? — Pompásan. Csak a gyulai ref. vegyeskar szerepelt gyengén. Az élőkép mindent pótolt. Sok szép kislányt láttunk duplán kipirosítva. A csabai iparosok énekeltek a spanyolfal mögött. Gyucha János szólója brilliánsan siketült. Szép fejlődésen ment át az iparosdalárdank, nemhiába tüntették ki Lukoviczky Endrét is. — Mit hagytak a dalosok Csabán ? — Sok fájó szivü kisleányt. — Nem ezt kérdem. Anyagiakra gondolok. — Vagy 4—5000 pengőt. — Jól jött ez a senyvedő kereskedelemnek, iparnak és a városnak. — Utóbbi meg is érdemli. Vezetősége sokat dolgozott a verseny sikere érdekében. A munka dus gyümölcsöt termett. Nem feledkezhelünk el Karátsonyról és Peulikról sem. — Mi hír a strandon ? — Nem sok. Kezd az idő kellemetlenkedni s igy már nincs százszázalékos fürdőélet, de azért még sokan kijárnak. A heti panaszos levéllel kapcsolatosan, amely FIDOL LÉGYHALÁL a Közlönyben jelent meg, most közlik velünk, hogy voltak ugyan apróbb lopások, de a tolvajt egy 8 éves kisleány személyében elcsípték. A hiba azonban nem itt van. Sokan olt hagyják őrizetlenül a holmijaikat s esekről azt hiszik, hogy ellopták. Ez optikai csalódás. A fürdő vezetősége összegyűjteti a talált tárgyakat, amelyekből mér egész sereg van. A fürdő vezetősége ezúton kéri azokat, akiknek elveszett valami értéktárgyuk, pénzük, hogy jelentkezzenek a tárgyakért, amelyek között ékszer is van. A legtöbbet feledékeny hölgyikék hagytak ott. — Van-e tudomása egy csabai elemista fiu sikeréről ? — Ez interpelláció akar lenni.? Hét van tudomásom. Egy nyolc éves fiu levelet irt Mussolininek

;. amiért a Justice for Hungary tragédiája után a magyaroknak adta a Giu stizia per 1 Hungáriát, amivel most Magyar Sándor Csabára is eljön. A levélben melegen üdvözölte a Ducet, aki most Arlotta volt pesti olasz követ utján válaszolt s az olasz nyelvű levelet egy tanár fordította le. — Kedves dolog. — Valamit hallok, hogy egy csabai lakós, akinek a neve ugy végződik, mint az egyik közeli határszéli község második része, beadványt adott be a rendőrséghez s kéri, hogy azt továbbítsák Genfbe, a nemzetek szövetségéhez. A levélben súlyos vád van a város, a rendőrség s egyéb közületek vezetői ellen. — Hallottam. És ? — És az ügyben eljárás indult. Bünügy lett a dologból, bár először nevettek a dolgon, pláne, hogy a genfi sóhivatal volt felemlítve . . . — Valamit hallok az Előréről is. Valami bizalmatlanságról egyik vezére ellen. Hogy mi igaz, az később válik el. — Szegény könyvkereskedők pácban vannak. — Miért? — Minden hasznot a kiadók akarnak zsebrevágni az iskolai könyveknél s a kereskedőknek csak a terhek maradnak. A súlyos terhek. A végén még nem fognak majd tankönyveket árulni, vagy csak ugy, ha előre kifizetik az árét. Beretvás pasztilla a legmakacsabb fejfájást is elmulassza