Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) január-március • 1-65. szám

1932-03-27 / 63. szám

2 BEKESMEGVEI K0ZL0NY Békéscsaba, 1932 március 4 Csipkék, harisnyák, c

sattok, górniuk, strasszok a legnagyobb választékban, mélyen leszállított árban SELYMEK MARADÉK ÁRBAN SIPKEÁRUHÁZ GűYViLL FRIGYES BÉKÉSCSABA éreztetni fcgja ilyen nem válogatós hatását. A bölcsesség és jóság még sok mindent megmenthet, aminek mint históriai értéknek még romlása gondolatán is elborul a lélek. De a bölcsességnek és jóságnak gyorsan kell átvenni a maga áldott birodalmát. Az egészen bizonyos, hogy nagypénteknek lélekvesztő és testetölő átkát már nem bírja sokáig ez a szerencsétlen maRyar nemzedék. A húsvétot várja, a húsvéti sugárra vágyva, áhítozva néz. A bölcsesség mondjon le a többről, hogy el ne veszítse * keveset is ; á jósáig menjen eléje a veszedelemnek, hogy feleutjén megállítva építővé változtassa a a romboló erőt. Lemondás kelt hozzá. A közös halálról a közös életért talán nem olyan nehéz lemondani ? I Téli alkony... Amikor megrezdül az alkony ég íelől az első lehelet, amely a le boruló estnek igéző alkonyóráját hozza felénk, amikor lehull biborszinekben a tobzódó alkony, mindig valami fájdalommal vegyes szépség lesz úrrá az emberi lelken. Fájdalom a szépségben, különös ez, de mégis igy van. Szép a téli alkony, a nap korán hull le a nyugati ég peremén és amikor letűnni készül a nappályán, vérvörösre festi az égboltozatot. Olyan ilyenkor a lehunyni készülő nap, mintha valamely óriási bíborszínű rózsa szirmait hullatná és ezek a vérszirmok, melyeken ott vibrál mé* az élet melegének csókja, ezek hullanának le kék szőlőhegyek ezüstbe vesző távlatában. Minden alkony szép, mert a biborszineknek oly felséges panorámája ez, mintha valamely mesebeli távlatban szemlélődhetnénk. Az arany alkony cso dás, finom hangulatéba azonban mindég fájdalmas szinek és fájdalmas hangulatok is vegyülnek. Fájdalmas az alkony, mert a bucsut jelenti a naptól, a fénytől, a világosságtól és fájdalmas azért is, mert a lehulló alkony üzenetet hoz felénk egy másik alkonytól. Attól az alkonyattól, mely feltartóztathatatlanul igyekszik felénk, amely eljön hozzánk. Talán akkor, amikor a legszebb óra varázsa ölel körül, amikor mámoros órának rózsaszín felhőjében merül el a lélek és boldog szimfónia rezdül meg a szívnek húrjain. Ezt a fájdalmas érzést hozza felénk a naplemente órájának költőien szép és gyönyörűséggel teljes pillanata, az alkony. Az alkony több, mint természeti kép, több, mint természeti .jelenség. Az alkonyóra lehulló varázsos figyelmeztetés, amely elénk idézi azt, hor?y ime. ismét letépődik egy lap életünk naptárjáról, amely soha-soha többé nem közelget felénk. Ugy távolodik a kapcsolat attól, akit valaha szerettünk s a szeretet folytonosságát megakasztotta a halál és soha nem látjuk azt, akit kérlelhetetlen szigorúsággal a Végzet elvitt tőlünk. Nincs fotográfia, emely élethüképet tudna elénk veti'eri az alkonyatról, a téli alkonyról, amelynek fáradt sugarai oly káprázatos fénnyel törnek meg a hószemecskék fehér kristály tengerén, ezen a végtelen brilliáns tömegen, amely szüzfehér takarója a téli világnak. Az alkony igaz képét csak a szívben lehet igazán megőrizni. A szívben, ahová ez az érzés igazi melegséggel bevésődik. Talán nincs ember, akinek ne lenne emléke valamely téli alkonyról, hófehér estnek küszöbéről, sétáról "a tél' alkonyban, amikor a föld fagyos kérgén ropogos volt az ut kopálrak a lombja hullott fák és csak a fekete varjak károgása vegyült monoton egyhangúsággal abba a felséges templomi csendbe, amely betöltötte a mindenséget. A téli alkony : a napnak pár rövid órája, amely belevész a mindenség néptelen homokórájának lepergő perceibe. S mégis: emilyen szugesztiv erővel emlékeaünk vissza a téli alkonyokra, amelyek már a mult kődébe vesztek, amelyekben boldogok voltunk vagy pedig a szomorúság nehezült ránk... A téli alkonyatnak poezise a legszebb, legigazibb költészet, mely felcsillogtatja előttünk az alkony minden szépségét, ugyanakkor felénk küldi alkonyatának fájó, könnyező és vérző üzenetét is... G. Gy. JTlagtjar fyusvét t932~bQti A magyar rög még hótakaró alatt alussza téli álmát, a magyar gazda még nem tud hozzálátni az életet adó föld megmunkálásához és mi mégis elérkeztünk a húsvéti ünnepekhez. A természet rendje ez. A természet azonban csúnyán megtréfál bennünket. Még az idő is ellenünk esküdött és okozója lett annak, hogy a húsvéti ünnepek előtti hangulat meglehetősen fagyos. Máskor ilyenkor már örültünk. Ibolyaszedőktől volt tele a határ és a lila ibolyáktól tudtuk, hogy vége a télnek, elhagyhatjuk a meleg szobát) a sokáig ölelgetett kályhát Ma más a helyzet. De hagyjuk az időt. Sokkal komolyabb dolgok veszik körül az emberiséget és bénítják az agyat, az életet. Soha ilyen szomorú húsvét nem köszöntött ránk. Egészen Iatergikus állapotba jutunk, ha elénk idézzük a régi „békebeli" húsvétokat. Mennyivel más volt ezelőtt husz évvel. Milyen várakozással, vággyal, reménységgel várluk az akkori húsvétot. Ambícióval dolgoztunk, munkáltuk a kalászttermő földet, fejlesztettük a kereskedelmet, szélesebb mederbe tereltük n virágzó ipart. Akkor csak boldog emberrel találkoztunk. Ma? Ezután a ma után számos kérdőjelet tehetnénk. Dekadenciális áiiapotba jutottunk. Az emberek ajkát csak panasz és panasz hagyja el. Az emberek félve hajtják nyugovóra fejüket, ha beáll az este. Nem tudják mire ébrednek másnap. Sorvad a kereskedelem, válsággal küzd az ipar, naponta zárják be az évszázados üzletek ajtait. Minden recseg és ropog. Évszázados cégek, amelyek terebélyes tölgyként díszítették a magyar gazdasági életet, apró ág módjára törnek széjjel. Emberek menekülnek el az életből, itthagyva családokat, mindent. Sok szokás volt húsvétkor divatban városban és falun egyaránt. Ezeket a szokásokat lassan kezdik levetkőzni. Elmaradozik a locsolás (legfeljebb vízzel), ritkul a pirostojás, a húsvét élénk dokumentuma. Az emberiségnek még a legcsekélyebb dolgokra sem telik és tartózkodnak minden olyan beszerzéstől, ami közvetlenül nem tartozik az életszükséglethez. Kevés az optimista emberek száma, nem is csoda. Mindenki sötét szinekel lát, akár ránkmosolyog a felhők kárpitjából a nap, akár elbújik az állandóan vészes fellegek mögé. Irta; Guftmann György Nem szabad azonban desperáltnak lenni. Gondoljunk csak arra, hogy volt már rosszabb helyzetben is a magyar. Ezt kevesen hiszik el. pláne a XX. század szülöttei. Pedig igy van. A ránk oktrojált trianoni békediktátum (nem szerződes, mert nem ismerhetjük el annak I) az örvény szélére taszilott bennünket. Ez a főoka nyomorúságunknak. Szívleljük meg Madách mondását : „Ember küzdj és bizva bízzál" I Ha ezt tesszük, akkor előbb válik valóra nagy álmunk: a trianoni diktátum revidiálása. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor megszűnik a válság, felvirrad a kereskedelemnek, egyenes vágányra jut az ipar szekere és boldog húsvét lesz a sokat szenvedő magyarság osztályosa... Vederemo.. . Megkezdődött a legnagyobb alföldi város leépítése (A Közlöny eredeti tudósítása.) Az alföldi nagy metropolis, Szeged város közönségét általános izgalomban tartják azok a rendelkezések, melyeknek következtében megkezdődött a városban levő intézmények leépítése. Szegedi tudósítónk híradása szerint eddig a következő intézmények, hivatalok szűntek meg és ezeket követni fogja több állami intézet megszüntetése, ilietve elhelyezése és összevonása: 1. Megszüntették a csendőrkerületi iskolát, melynek 150 próbacsendőr növendéke volt, ezt áthelyezték Makóra. 2. Leépítették a nagy rókusi vasúti műhelyt, melynek 700 munkásából 74-et hagytak Szegeden, a többit Szolnokra, Alagra, Dabrecenbe helyezték, a 74-et pedig most akarják elhelyezni. 3. Á trianoni határok folytán nagyrészben megszűnt a vasúti leszámoló hivatal s mintegy 150 hivatalnok családot Budapestre helyeztek át. 4. A dohánygyárat, melynek a város annakidején örömmel adott nagy ingyen területet és amely 800—1000 munkással dolgozott, ugy leépítették néhány évvel ezelőtt, hogy ma csak 150 cigarettagyártó munkással dolgozik, a többinek a munkakörét: a szivargyártás Budapestre helyezték. 5. Megszüntették a szegedi kerületi főkapitányságot, az ujszegedi Árpád Otthon fiúnevelő intézetét, áthelyezték a méhészeti felügyelőséget, stb. Szeged város közönsége most nagy elhatározásra készül és 500 tagu deputációt meneszt a kormányhoz a fokozatos leépítés ellen. Olcsó árajánlat férfiszövetekben Teljes öltöny, 3 méter angol mintás Teljes öltöny, 3 méter seviot kivitel Teljes öltöny, 3 méter angol divatminták Fenti árak az összes hozzávaló bélésekkel együttesen értendők KULPIN ÁRUHÁZ Békéscsaba pengő