Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) január-március • 1-65. szám

1932-03-27 / 63. szám

Békéscsaba, 1932 március 18 BEKESMEGVEI KÖZLÖNY 3 Testvére vagyok.*. Testvére vagyok minden embernek, A rokonnak és az idegennek. Vigyázó őre m'ndenki másnak, Szent keritöje a boldogságnak. A fájókönnyek mii másokoninak, Borús pillámon mind ott csillognak. Apja vagyok én móbnak, sze­igénynek. Istenostora kevély kedőknek. És örülök és vigadok azzal, Jíi kacagón gondol a holnappal. A szenteknek glóriás beszéde. Az én lelkem halotti zenéje. is a koldus és az utcalánya, fíind én vagyok, mint egy nagy [fa ága. VTestvére vagyok minden embernek, [A rokonnak és az idegennek. Szabó Ferenc. Az Alföld Az Alföld mostoha fia a felle­eknek- Évi csapadékmennyisége r'akran kevesebb a szükségesnél még ennek eloszlása is ked­jzőtlen; e mialt állandóan az szálv veszedelme fenyegeti. Á<ka általában az egész alföldi [azdálkodásnak, hogy rosszul ősz­ei a csapadéka s a tavaszi » a nyári szárazságok kivédésére iiincsennek eszközeink. Rábízzuk locsolást a fellegekre, ezeknek }famrája pedig éppen akkor me­jüf ki. mikor a növényzet legjob • ^an szomjazik. Nagy munkát és költséget ál­?ztunk a belvizek levezetésére, li sikerült is, de odáig még nem Irtottunk, hogy a talaj csapadék­l.ükségletét mesterségesen pótol­jk. Visszavezetni a vizet oda. hol arra szükség van, a jövő íladata maradt. Az öntözés kérdésének megol­'sa uj korszakot nyitna m*g az föld gazdasági életében. Ebben irányban nemrégiben nagy­ibásu térvekkel foglalkoztak, ilyeket a gazdasági étet gyászos >rdulatai hátratóllak. Dá bármily agyok is legyenek az akadályok, vekeznünk kell ezeket leküzdeni, ert vtz nélkül nincs megoldás. Mi kell aztán még az alföldnek erdőn, a vizén és a külön ta­^akérdések rendezésén tul ? Kell. hogy az okszerű termelést 'egfelelő iskolák, kísérleti és tu­mányos intézmények és köz zgatási szolgálatok támogassák, hogy megfelelő viziutak. vas­k, közutak és a tömegáruknak vező tarifák szolgálják a kőz­ést és az áruforgalmat, — és a mezőgazdaság természelé­ígazodó olcsó hitel, azután kutató ertékesitő szervezet és n külső piac álljon rendelke­amelynek a búzát is ha­il lehet termelni. Az Alföld — a mai állapotában elvá­lhatatlan a buza sorsától, étségtelen, hogy az Alföld és együtt az ország gazdasági éseinek gondozása végül is ományzati feladat. Arra va­az országgyűlés tagjai, hogy rmányt buzdítsák és ha kell, slataikkal irányítsák is feladata sitésében. Képviselők dolgá­az Alföld nem is rosszul van sztve, mert mandatáriusai tt ugyancsak akadnak orszá­sulyu férfiak, akik hathatósan iselhetik ennek az országrész­az érdekeit. Az Alföld felvirágoztatásának célját tekintve, valamannyien egyet kívánunk, hogv éljen az Alföld minden életatomja, minden por­szeme. De még a nemzetközi élet­ben sem közömbös egyik állam jóléte a másik állam gazdasági életére, annál közvetlenebb sors­közösség van Magyarország vi­dékei, dűlői és barázdái között. A zord időjárásnak tudják be a békéscsabai kereskedők és iparosok a rossz üzletmenetet Beszélgetés kereskedőkkel és iparosokkal (A Közlöny eredeti tudósítása.) Kényes feladat ma kereskedőket és iparosokat felkeresni, mert az ujsáigiró előre tudja, hogy csak panaszt és panaszt fog hallani. Mégis vettünk magunknak bátor­ságot és elbeszélgettünk néhány kereskedővel és iparossal és fel­kértük őket nyilatkozzanak, milyen a húsvét előtti forgalom, a hangu­lat és vásárlókedv. A válaszokat csokorba kötve alábbiakban ismer­tetjük : Silberstein Ignácz utódai részé­ről Silberstein Izidor: A tavalyi húsvét előtti és a mostani húsvé­tot megelőző hét forgalma között akkora a különbség, mint ég és föld között. Roppant nagy az el­térés a forgalmat illetőleg. Sajnos még az idő sem kedvez, hideg a tavasz, nem akar jönni a napsu­gár. A tisztviselőknek csökkentet­tek a fizetését. Pedig a tisztviselők voltak a jóvevők. Most szünetel­nek a bevásárlások és aki vesz valamit, az sem olyat keres, mint régebben. Csökkentek az igények. Általában 30 százalékos eltérés észlelhető a tavalyi forgalommal szemben. Nincs is olyan cikk, amit keresnek nálunk. Különben nem mondhatok többet. Az irói fantáziára bizom a többit. (A fan­táziát elhagyom, mert Silberstein beszéde szószerint van s ez elég 1) A Deutsch Mór cégnél Deutsch János beszél: A forgalom lénye­pesen gyengébb, mint az előző években, mintha nem is lenne húsvét, mert mi egyáltalán nem vesszük észre. Az abnormis idő­járást okolju t a gyenge üzletme­netért. 50—60 százalékos differen­cia mutatkozik a mult évi forga­lommal szemben. Az árak is vissza­mentek, mert a gyárak szorítják le az árakat és a kereskedők is beérik kisebb haszonnal, mégis lehetetlen eladni. A részletre és hitelbe való eladás is stagnál. Semmi szezon cikket nem keres­tek, bizom azonban az utolsó nap­ban. Szerintem a pénztelenség is bénítja a forgalmat, de a vissza­esés inkább a rossz időjárással magyarázható. Amig a téli kabát nem kerül le az emberekről, addig tavaszi cikket nem vesznek. Ez itt a szokás. Mi alkalmazottat nem bocsátunk el, de csak olcsó sze­mélyzettel dolgozhatunk, mert a rövidáru szakma nem bír el mást. Árvái Jenő textiles: Rosszul megy az üzlet. Ezt a tisztviselők redukált fizetésének tudjuk be. Aki tele van adóssággal nem mer venni, de nem is kap. A munkás nem keres, örül ha kenyere van. Sok régi jó vevőnk van, aki tar­tozik, de nem zaklatjuk, mert úgy­is tuijuk: nem áll módjában fi­zetni. Az idei forgalom legalább 40 százalékkal marad alatta az előző évinek. Nagyon csekély ha­szonra dolgozunk, sőt némely esetben örülünk, ha a saját árat megkapjuk. Az időjárás kellemet­lenül érint bennünket, mert a pénz kell tüzelőanyagra.A gazdák sem mernek vásárolni, mert nincs mit eladni nekik. Nem hiszem, hogy az üzlet pünkösdre fellendül. Ez csak akkor történnék meg, ha munkaalkalmat teremtenének. Nyolc-tíz középületet kellene a kormánynak Csabán építtetni, mindjárt jobban menne a mun­kásnak a sorsa és ezzel a keres­kedőnek is. Adler Lajos cég részéről Adler Imre: Sokkal rosszabbak a viszo­nyok mint tavaly ilyenkor. Az idő­járás is kedvezőtlen és igy hús­véti forgalomról beszélni sem le­het. Más években húsvét előtt kereseti lehetőség volt, most sem az ipar. sem a földmivesoszlály nincs foglalkoztatva. Remélem azonban, hogy a helyzet megja­vul és ismét megy az üzlet. Dr. Gyöngyösi Jénos könyv és papirker -skedő: Az üzletmenetel rosszabb mint az elmúlt években. Nem, fogy a könyv. Rossz az idő is. megcsappant a vásárlókedv is. Talán,szombaton még lesz forga­lom, Általában az olcsó könyvek iránt van érdeklődés. Különösen az Athéneum 2 pengős regényeit szeretik. A komolyabb regények, irodalmi müvek kevésbbé fogynak. Olcsó szeitimeatális, detektív re­gényeket vásárolnak, amelyek iz­gatnak Nehéz a helyzet és ma sokhelyütt a könyv luxus. Jó ve­vő volt a tisztviselő, de a köz­tisztviselőknél fizetés csökkentés volt, a magántisztviselők 90 szá­zaléka pedig vagy állás nélkül, vagy felmondásban van. Nincs semmi reményem a javulást ille­tőleg. Könyves T. Kálmán férfi szabó : Rendeléseink nincsenek, az egész március rosszabb volt, mint janu­ár és február. A ruhaiparban erős visszaesés mutatkozik. Sok eset­ben 80-100 százalékos. Sajnos sok a munkanélküli s nincs, aki dolgoztasson. Kocziha Mihály kárpitos: Semmi javulást nem észleltem a világon. Még a szokásos lakás tisztitások, díszítések és függönyözések is el­maradtak. Tavaly jobb volt lénye­gesen, akkor volt valami forgalom. A visszaesés 80-100 százalékos. Ha igy megy az üzlet, akkor két hónap alatt lehuzhatjuk a redő­nyöket. A Kulpin Jakab cégnél Kulpin Mihály távollétében kérdezöskö­désemre a személyzet köréből azt a felvilágosítást kapom, ho^y abszolúte nem érezhető, hogy már Nagypéntek is elérkezett s a húsvét küszöbünkön van. Még több cég­nél jártunk, mindenütt csak kese­rű kifakadásokat hallottunk, ame­lyeket nem lehet regisztrálni. Ke­seregtek főnök és az alkalmazott egyaránt. Ha esténként a szines, csábitó kirakatokon keresztül be­nézünk az üzletekbe, nem is cso' dálkozunk a panaszokon és nem vonjuk kétségbe jogosságukat. Guttmann György Férjfogás Békésmegyé&en A rossznyelvek szerint az egyik Békéscsaba környéki faluban tör­tént meg az alábbi furfangos eset. amely akár megtörténhetett volna egy ismert filmdivával is és akkor biztosan darab készült volna be­lőle, igy csak a rossznyel vek sut­togják a kíváncsi fülekbe az érde­kes és furfangos férjfogást, amely­nek hősnője egy békésmegyei le­ány. A furfangos férjfogás becsületes, őszinte igazi szerelemmel kezdő­dött. A legény megszerette és fe­leségül kérte a lányt. A fiu szülei nagyon örültek a dolognak, igen kedvükre volt a házassá ? és nagy örömmel várták az esküvő napját. Majd sóbálvánnyá váltak azonban, amikor az esküvő napján a fiu ki­jelentette, hogy nem veszi el a leányt. — De miért, hát mi történi, ho­gyan lehet az — meredt a megle­pett szülők ajkáról a kedves fiu felé. A sok kérlelésre, az anya köny­nyeire azután a fiu elmondotta, hogy ő olyan dolgokat hallott meny­asszonyáról, hogy azok után nem tudja elvenni. Ezért el sem megy az anyakönyvvezetőhöz. A szülők könyörgésre fogták a dolgot és magyarázták a fiúnak, hogy nem kell minden pletykát komolyan venni, csak rosszindu­latú pletyka az, amit menyasszo­nyáról hallott, hiszen itt vannak ők, a szülei, ha bármi kifogásuk volna a leány ellen, akkor ők el­leneznék a házasságot, de ime, mint láthatja, még ők kérik, hogy vegye el a leányt. A sok kérlelésre, simogatásra, anyakönnyre végre kijelenti a vőle­gény : — Na jó, elmegyek az anya­könyvvezetőhöz. A szülők arcát elöntötte a bol­dogság, szépen felöltöztették fiukat s a násznép elvonult az anyakönyv* vezetőhöz. Itt azonban ujabb meg­lepetés történt Amikor az anya­könyvvezető feltette a kérdést a vőlegényhez, hogy akarja-e fele­ségül venni X Y. hajadont, a vő­legény határozott hangon adta meg a választ: Nem 1 Erre a kijelentésre az anyakönyv­vezető közölte a megrökönyödött násznéppel, hogy menjenek haza. Néhány nap múlva a volt meny­asszony felkereste a konokfeiü vő­legényt s igy szólt hozzá: — Nézd, én megértem, ha nem szeretsz, nem tudok róla tenni, bár­mennyire is szeretnék. Én bele­nyugszom abba, hogy szétváljunk, de legalább annyit tégy meg, hogy szétválásunk barátságos legyen és egyikünk sem bántsa meg a má­sikat. Nézd, ha te mondod az anyakönyvvezetőnek, hogy nem akarsz elvenni, én soha ebben a faluban férjhez menni nem tudok. Tedd meg azt az egyet, hogy en­gedd nekem mondani a nemet, mond te azt, hogy igen, aztán kapsz te feleséget és én is kapok férjet, mert azt fogják mondani, hogy én hagytalak ott. A vőlegény lovagiasan beleegye­zett az ajánlatba, miután meny­asszonya ismételten megnyugtatta, hogy ő nemet fo^ mondani. Elmen­tek ismét az anyakönyvvezetőhöz s amikor megkérdezi a vőlegényt, hogy akarja-e feleségül venni X. Y-t, a vőlegény határozottan je­lenti ki: -— Igen. Azután felteszi az anyakönyvvé-

Next

/
Thumbnails
Contents