Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) január-március • 1-65. szám

1932-02-07 / 23. szám

2 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1932 február 10 folyást bir gyakorolni a természettől, az ősö8ztönből fakadó nyers emberi indulatokra. Ugy létszik, hogy az emberiség megpróbáltatásának napjai most Keleten kelnek fel és ott kezdődik meg a szörnyű nagy tánc, amelyben hajóágyuk viszik az előtáncos szerepét. A mögszanált falu Van itt a határon egy magyar falu, melyet a rossz nyelvek egy szir.es bankigazgató falvának szoktak nevezni, aki különben harcos tevékenysége bázisát hónapok óta e helyre összpontosította. A koma ma bent járt Csaba fővárosában, tanácsot kérni, hogy menjen-e ő a szanálásba, mert a szomszédja álltig bizlatja. Igaz, hogy ü megbírja ez adósságát anélkül is, tud törleszteni, a kamatot is fizeti, dehát a tszomszid csak nem hagyja békén, mer hát az igazgató ur beígérte, hogy az adósság száz évre lesz elosztva, meg tán elengedik annak a fölét is. A fődolog azonban, hogy váltót adjanak az embernek, akkor minden rőndbe lesz. Nem fontos, hogy hol tartoznak, fontos csak á váltó, mer akkor mög lesz a szanálás. Jó magyarunk azt a felvilágosítást nyerte, hogy ha váltót ad, attól ő vész meg, ha váltót nem ad, a bank vész meg. — Hát akkor a vész ögye a bankot, azt nem viszik a Pasztörbe. Ilyen mög veszett a mi mögszanált falunk. El is hitlük neki. Gulyás igazgató otthonában Az élő művészet örök, amelyet a technika nem tud megölni soha — mondotta nyilatkozatában mKKSKBBtBEtKKSk' v'T.'-S^^^^^H ^ yl * £» V ' í • Fagyos esti szél süvit végig az Andrássy-ut bérpalotái között. Felgyűrt gallérral sietek a Nádor szálloda felé. Délután hallottam, hogy Gulyás Menyhért, a Toroczkói menyasszony nagy sikere után gyengélkedik. Diszkrét világitásu lépcsőházban haladok fel a színházigazgató szobája felé. Kopogok és néhány pillanat muVa Gulyás Menyhéit magánlakásának ajtaját teszem be magam mögött. Gulyás igazgató pizsamában, begöngyölt nyakkal éppen a jövő heti műsort tervezi. — Hogy érzi magát, kedves direktor ur? — szólítom meg. — Semmi komolyabb baj! Muló, enyhe influenza. A szinházi orvos egy napi szobafogságra Ítélt. Hogy egészségi állapotáról eltereljem a figyelmét, felteszem az első kérdést: — Milyenek az impressziói az idei szezonról? — Többet vártam! Remélem azonban, hogy a csabai közönség beváltja Ígéretét. Tavaly ugyanis as-t mondták, hogy ha megismerik ársu'atomaf, programmomat, előadásaim nívóját, szeretetébe fogadja a színházat a nagyközönség. — Lát a színház látogatottsága és a mozik konkurrenciéja között összefüggést? — Talán nemcsak a mozik konkurrencija a baj. hanem ebben a rövid, kéthónapos sziniszezonban koncentrálni kellene az érdeklődést is. Rengeteg más alkalom vonjael a közönséget a színháztól. Sok b5l, kulturestély, felolvasás, amit abban az időszakban is la lőhetne bonyolítani, mikor n színház kapui zárva vannak. Áltáléban nem tapasztalok elég érdeklődést a csabai elité, vagyonos társadalom részéről. Őszintén szólva, nagy reménységgel jöttem ide, majdnem a haiárszé're, ahol ü ftulturát és a nemzeti nyelvet még fokozottabban kell ápolni. Szomorúan állapithatom meg azonban, hogy amennyire élénk a város forgalom szempontjából, annyira csendes szinházlátopalési szempontból. — Mennyire tudja elkülöníteni magát a vidéki színészet a fővárosi daraboktól és stílustól ? — Csak úgynevezett fémjelzett fővárosi darabokat adhatunk elő. Ez általában bele van idegződve a vidéki publikumba. Helvi szerzők darabjait csak a legritkább esetben lehet előadni. Eredeti bemutatókat csak akkor, ha a szerző személye annyira közkedvelt, hogv jó házakat tud biztosítani. A kaposvári szezonban ez mindössze egyszer fordult elő. — Melyek a kedvenc szerepei ? — Ilyen nincs I Annvira izigvérig szinész vagvok. hoíy minden szerepem kedves. 10—12 év óta nem játszom intenziven. Hét év óta vagyok igazgató és ezalatt az idő alatt, miután rendezem a darabokat, annyira kiélem magam a próbákon, ho~íy este nem nogvon hiányzik a színpad. Nem is kell mondanom, hogy mint színésznek igen sok sikerem volt, ma azonban a legnagyobb sikerem a táblás ház. — Mit gondol, megmarad-e a színjátszás a mai formájában, amikor a hangosfilm és a rádió is napról napra nagyobb tért hódit? — Az élő színjátszás örök, míg a technikai csak túlhajtott, felkapott, ami idővel diva'ját múlja. (Közben a másik szobából átjön a direktorné. époen a színházba készül. A „János vi!éz"-ben nagy szerepe van és ma is olyan Dontos. mint 30 évvel ezelőtt, pályája kezdetén.) — Még. ma is rajonorásig szeretem a pályám — kezdi minden bevezetés nélkül. Ha mégegvszer születnék, akkor is csak színésznő lennék. Eletem legnagyobb sikere volt a „Nosztv fiu"-ban. Tóthnét alakítottam. Utána amerikai körútra akartak vinni. Egv kis könyvtárra való krit kát gyűjtöttem öszsze eddigi szereoléseimről. amit semmiért nem adnék oda. Nagvon szeretem a csabai közöséíet és csak azt kivánom. hogv ez kölr Elröppent alkalmak A Közlönynek irta : Kner Izidor. A hetvenes esztendők vége felé kedves szenzációja akadt a Magyar Tudományos Akadémia nagyhetének. Az irás alatti „Névtelen vár" egy fejezetét olvasta fel szerzője. Az akadémia bérházénak pincéjében, az intézmény tudományos kiadványainak kötögetésével szolgáltam a kullurót s mint kandi ifjonc, beosontam Jókait látni, hallani. Világos nappal volt és ennek dacára az összes gázláng égett és mintha a nagy fényár a pódiumon lévő költő köré koncentrálódott volna, — megpótoltan az előkelő közönség szemeiből kiáradó lelkitüz lángjával. De olyan üres térség is támadt az illusztris ellőadó körül, mintha azon bűvkörbe lépés rögtöni szörny halállal járt volna. Holott a nagy iróhoz viszonyítottan sem voltak liliputiak a hallgatók, kiknek jó nagyrészét szintén bálványozta a köz. Bő félévszázad után csak fogyatékos listát adhat az a kortárs, ki a legnagyobbak kivételével csak a „Vasárnapi Újság" arcképeiről, meg három élclapunk karikatúráiról ismerte nemzetünk oszlopos tagjait. Andrássy Gyula gróf, Szilágyi Dezső, Tisza Ká'mán, Irányi Dániel, Kemény Gábor báró, Pulszky Ferenc, Káliay Béni, Jósika Samu báró, Pauler Tivadar, Wend<heim Béla báró, Horvéth Boldizsár, Beksics Gusztáv, Trefort Ásoston, Lónyay Menyhért, Teieky Sándor gróf, József főherceg, Csengery Antal stb. A szellemi arisztokráciából Leborfalvy Róza, Blaha Lujza — piros zöld paszomántos hófehér dolmányban, pártában, — Arany János, Toldy István, Vajda János, Szigligeti Ede, Szigethy József, meg még sokan. A két Ház, a papság, hadsereg, törvényhatóságok vezérlő emberei, notabilitások tömege, kik mind lélegzetet alig véve figyeltek költü-királyunk minden szavára. Első ezen nagy élményemnél nem ment a fejembe, mi a kunszt abban, hogy ki olyant tud irni, felolvassa azt? A nagy poéta előadását tették a műsor zárópontjául, melynek befejeztével zaklatás nélküli, olyan tapintattal üdvözölték minden oldalról, amely annak a kornak és az olyan közönségnek beidegzett bon-tonja volt. Amint az is, miként nyitottak távozásakor utat az imádott regélőnek. Magába mélyedten, réveteg léptekkel ért a főlépcsőhöz s az ötvenen csak pár esztendővel tul lévő, de bottal járáshoz szokott „földi csillag" maga elé szól: — Nyújtsd a karodat, fiam! Ez Feszty Árpádnak szólt, kit — bizonyára valami üzenet véget, — pár pillanatra elfogott Andrássy Gyula. A késedelmet fürkésző Jókai félre nézett és egy előretolakodott, meghőkölt ifjút láto't közelében : s elrestelkedve, pardont rebegett. Nekiduráltam megamat és segít ségére siettem, de elkésve, mert Fesztv megelőzött. Valahányszor ezen ügyetlenségemre gondoltam, rossz érzés, sőt düh foao't el. Sok esztendővel később orvgvilkos tőr fúrta át Magyarország Nagyasszonyának szivét és a monarchiára borult gyász nagyobbik felét vidikálta a magyar nemzet. Reneeteg mágnás és a két Ház kiküldöttei közt, mint főrend, részt vett a temetésen Jókai is, kit értékes szálak fűztek a boldogulthoz. Egyebek közt, kérésére, minden uj müvének a sajtó alól kikerült iveit egyenkint küldte meg őfenségének, ki viszonzásul ismételten közölte írásban és szóval kedvenc költőjével, hogy azt menten elolvasta és folytatását nehezen várja. Áz álomvilágot járó poéta ismerőseinek nem kell mondani, hogy a zsenijének kijáró hódolatot többre értékelte a kiadók — egyébként mindig jó eleve elköltött — honoráriumánál. Azon időkben ontotta Jókai csodás, bűbájos regényeit s biz azok megjelenését az ország értelmisége is lesve-Ieste. A hosszú, ceremóniás temetési" szertartás utolsó részénél nyolc burglakáj lépett elő. várva a jelt, hogy syászkocsira vigyék a k«DUcinusok templomának kriptájában örök nyugalomra helyezendő boldosultat. Saját szavai szerint, lázongás foffta el Jókait és szentségtörésnek vette a koporsónak cselédkésre adásét. Átvillant égvén, hogy főrendtársaival kapják vállukra a K'rülyasszonvt és — szokása szerint — addig hányta vetette az eszmét, hogy közben már indultak is a szolgák a halottal. A temetésről a „Hon"-ban számolt be Jókai a látottakon tul. főleg érzéseiről számolva be. S cikke végén elkeseregte az elmulasztott jó alkalmat. Bizonyára gondolt arra is, hogy micsoda nagy sláger lett volna ez a világ minden részéből odasereglett riportereknek. De arra nem gondolt, hogy mekkora talány elé állítja azokat, amint a díszruhás magyar főurak, március Idusának rebellisei, a szabadságharc hősei, a muszka invázióval leigázott nemzet, — osztrák pribékek által üldözött, halálra keresett — vezérlő alakjai: miként kapják vállukra az osztrák császár hitvesének koporsóját.