Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) október-december • 141-166. szám

1929-10-20 / 146. szám

2 BEKfónosoinn löMarcr Békéscsaba, 1929 október 20 kötöttáruk, nyak­kendő, kalap kü­lönlegességek TESCHERNEL ANDRÁSSY-UT 6 amely pompás magyar tipust áb­rázol a művészi Játásnak, az ecset­kezelésnek és az emberábrázolás­nak azzal a tökélyével, amely csak az igazi művész sajátja. Az értékes tárlat megtekinté­sét az igazi szép híveinek mele­gen ajánljuk. Gyarapszik a mübarátok tábora A középiskolák csatlakozása (A Közlöny eredeti tudósítása.) Még csak néhány hónapja, hogy megalakult az Alföldi Mübarátok Köre — amelyet Wagner józsefné páratlan szorgalommal és fárad­hatatlansággal szólított életre — és máris olyan népes tábor tömö­rült a kezdeményezők körül, hogy akármelyik régebbi kultúregyesület is megirigyelhetné. A képeket szerető müveit kö­zönség szeretettel és lelkesedéssel karolja fel a nagyszerű célkitűzésű egyesületet és jóformán nincs nap, hogy a tábor ujabb tagokkal ne gyarapodnék. Legújabban a községi polgári leányiskola, a fiu felsőkereskedelmi iskola és a helybeli nőegyletek és leányegyesületek csatlakoztak a nagyszerű kulturmozgalomhoz, továbbá a Rudolf reálgimnázium is rövidesen csatlakozni fog a művészet eme szerelmeseihez. A csatlakozások állandóan tar­tanak és ez azt jelenti, hogy a Mübarátok Köre a tagok gyara­podásával arányosan tud majd megfelelni rendeltetésének s tudja kielégíteni tagjai művészi igényeit. ifiért nem olcsóbb a villany, ha rossz?! A villanytelep állitása szerint ezentúl gyengébb fényű lesz az áram, mert — takarékoskodnak (A Közlöny eredeti tudósítása.) Néhány nap óta a lakosság, de különösen a kereskedővilág meg­döbbenve tapasztalja, hogy a vil­lamosáram szolgáltatása körül za­varok vannak. A villanyfény foly­ton ugrál, változik, majd pedig fokozatosan elgyengül és sötéten ég tovább. Eleinte muló zavarra gondoltak, de amikor a kellemet­len homály állandó jellemzője ma­radt az esti világitásnak, többen érdeklődésre adták a fejüket. A kérdezősködésekre a villany­telep részéről azt a kurta-furcsa választ kapták, hogy a telep taka­rékoskodni akar és ezért gyen­gébb áramot termel. A fogyasztók nem igen értették a felvilágosítást és ezért értelmesebb indokolást szerettek volna hallani a pislákoló villanyvilágítás felől. Tudakozód­tak tehát más hivatalnokoknál is a villanytelepen, de hiába. A vá­lasz megint csak az volt: a telep takarékoskodásból ad gyengébb áramot. A telep részéről az ügyet — ugy látszik — ezzel befejezettnek tekintik. Az áramfogyasztó közön­ség álláspontja azonban ezzel ha­tározottan ellentétes. A fogyasz­tók ugyanis, ha még belenyugod­nának valahogy a gyenge esti világításba (de amiről szó sem leheti), abba semmiesetre sem óhajtanak beleegyezni, hogy a telep a gyenge világítást ugyan­azon az áron számlázza, mint a normálisát. Tökéletlen teljesítmény­ért minimális fizetség jár. A fogyasztóközönség nagyon kíváncsi arra, marad-e az áram­bér az eddigi egységáron, vagy pedig — ahogy illenék — leszál­lítják arra a szintre, amely a szol­gáltatott áram minőségével termé­szetes arányban van ? Ettől eltekintve azonban nagyon helytelennek tartjuk a világítási árammal való takarékoskodást, ak­kor, amikor Békéscsaba amúgy sem dicsekedhet valami pazar világítással és amikor a fényből sohasem lehet elég. Sziriusz mester, a világhirü meteorológus Békéscsabán Sziriusz, aki lefőzte a világ leghíresebb grafológusát Tud, lát és felfed mindenféle titkot (A Közlöny eredeti tudósítása.) A közeli napokban érdekes ven­dége lesz Békéscsabának. Sziriusz mester, az országos nevü időjós és tenyér-grafológus, aki a mult év októberében ünnepelte meg negyedszázados működésének ju­bileumát, Békéscsabára érkezik, hogy itt is bemutassa a közönség­nek csodálatos képességeit. Sziriusz mester 26 évvel ezelőtt fedezte fel magában jóstehetségét. Egy éjszaka megjelent álmában a Szűz Mária és igy szólt hozzá: — Vargha László, — mert ez a mester polgári neve — te leszel az eljövendő nagy időjós. Oly ragyogó tehetséggel ruház fel az Ur, mint az égen a Sirius csillag. Betekint­hetsz az emberek múltjába, jele­nébe, jövőjébe és nem lesz titok előtted. Másnap próbára tette magát. Az álom valóra vált. Negyedszázad telt el azóta és a mester, aki fel­vette a Sziriusz nevet, számtalan időjóslással és álomlátássa! bizo­nyította be csodálatos képességeit. Ő volt az. aki megjövendölte a vi­lágháború kitörését, úgyszintén a békét is. Sokszor segítségére volt a rendőrségnek is. Igy neki kö­szönhető, hogy annakidején hu­rokra kerültek Mágnás Elza gyil­kosai és ő volt az is, aki a deb­receni rendőrség tudomására hozta a debreceni nagytemplom meg­gyalázójának kilétét. A mester Bu­dapesten állandóan a legelőkelőbb körökkel tart fenn összeköttetést, de szívélyesen tanáccsal szolgál a legszegényebb embernek is. Neve­zetes esemény volt az életében, amikor fogad st kötött a meteoro­lógiai intézettel. A meteorológiai intézet tartós, szép időt jósolt, Sziriusz pedig három hetes ziva­tart. Sziriusz jövendölése vált be s megnyerte a fogadást. Az elmúlt évben a Budapesten időző Scher­mannt, a világ leghíresebb grafo­lógusát győzte le Sziriusz mester. A mester többeket fogadott azok közül, akik Schermannál is jártak. Az üsszehasonlitás során kiderült, hogy Sziriusz, aki a tenyér vona­Megvalósitható mese a boldogságról Ifjú házaspárok figyelmébe Köztudomásu.hogy a földön min­denki a boldogságot keresi, arra vágyik, azért küzd, de csak ritka ember éri el azt. Ennek egyedüli oka az, hogy az emberek nem oly életet élnek, nem oly életmó­dot folytatnak, amelynek termé­szetes következményeként a meg­elégedés, a boldogság és mások boldogítása szokott bekövetkezni. A legtöbb ember, az asszonyem­bereknek pedig 90 százaléka, helytelen müvelésben részesül, léhaságoknak, ábrándoknak él, fennhéjáz, büszkélkedik testi szép­ségeivel, vagy anyagi előnyeivel, tékozol, mulat mód felett, szen­vedélyeinek nem tud parancsolni, önfegyelmet nem ismer, az élet örömei kőzett elragadtatja magát, az élet bajaiban pedig elcsügged, öngyilkossá lesz, az élet meg­hosszabbításának, kellemesebbé tételének útjait, módjait megismerni elmulasztja. Az élők boldogok nem lehetnek. A biblia szerint bekövetkezik a boldogság a lelki szegények ré­szére (ennek mély bölcseleti ma­gyarázata van, amire itt nem tér­hetek ki). Továbbá azok részére, akik éhezik és szomjúhozzák |az igazságot (de vájjon ki akarna a mai világban éhezni, koplalni és szomjazni az igazságért ?). Az­után azok részére is, akik hábor­gatást szenvednek Jézus Krisz­tusért (manapság azonban nem abban a korban élünk, amelyben Krisztus példája szerinti büntet­len, tiszta, jámbor, türelmes, buzgó keresztyéni életet valami sűrűn tapasztalhatnánk). Ezeket az uta­kat tehát vagy egyáltalán nem, vagy csak igen ritkán használja az emberiség a boldogság eléré­sére. A bibliai értelemben vett boldogság egyébként nem földi. Mi hát a földi boldogság meg­szerzésének utja? Ha röviden akarnék erre a kér­désre megfelelni, azt kellene mon­danom a régi latin közmondással, hogy „rögös ut vezet a meny­országba", vagyis a boldogság­hoz. E közmondás igazságát ugy a menybeli, mint a földi boldog­ságra lehet vonatkoztatni. Ezúttal csak az utóbbiról lesz szó. Arról, amelyről meggyőződést lehet sze­rezni és amelyet követni érdemes, Ennek a megszerzési módja sem könnyű. Ehez a gyermekkortól kezdődő s az egész életen át kö­vetkezetesen keresztülvitt különle­ges életmód, gondos nevelés, a léhaságok, ábrándok kerülése, a rossz tulajdonságok és szokások elhagyása, szerény magaviselet, kedves modor, az önmegtagadás erényének naponta való gyakor­lása, a hosszú élet biztosításának ezen sok követelménye szükséges. Hogy ezeket az erényszámba menő tulajdonságokat megelége­dettséggé, boldogsággá fejlesszük, már ifjúságunkban hozzá kell ma­gunkat edzenünk az élet küzdel­meihez való megbirkózáshoz. Azt a boldogságot, amelyet ifjúkorban érezünk s élünk át, rendesen nem magunk szerezzük magunknak, hanem mások: szüleink, nagy­szüleink, keresztszüleink, testvé­reink, barátaink, jóakaróink, apró gyermekeink szerzik meg nekünk. Ennek a fiatalkorban élvezett bol­dogságnak tartama rendszerint rö­vid, értéke csekély s hátránya, hogy nem állandó, legfeljebb idő­szakonként megismétlődő, mig az öregkorban élvezett önszerezte boldogság tartós, mondhatnám ál­landó és nagybecsű. Ez tehát a valódi boldogság. Ifjú házaspárok figyelmébe aján­lottam fentebb e rövid tanulmá­nyomat, de az ifjúkoron tul levők s nem házaspárok is megszívlel­hetik. Hugomasszonynak mon­dom, de öcsémuram is értsen róla. Nem metódusokat, teóriákat fo­gok itt fejtegetni, hanem egy ide­gen nyelvű öreg könyvben olva­sott mesét mondok el. Olyat, amely igaz valósággá válhat. íme ez az: Nagy ünnepségre készültek a menny lakói. Hangversenyt akar­tak rendezni az angyalok az Isten­nek s előértekezletet tartottak, me­lyen elhatározták, hogy a világ megteremtésének évenként meg­ünnepelni szokott közelgő jubi­leumán olyan dalokat vesznek műsorra, amilyenek még megelő­zőleg soha sem zengtek el. Kivá­lasztottak maguk közül 12 angyalt s leküldték azokat a földre abból a célból, hogy gyűjtsenek anya­got a folyton művelődő emberiség között, térjenek vissza az ünnep­ség időpontja előtt 30 nappal, ad­ják elő tapasztalataikat s jelent­sék, hogy gyűjtött anyaguk melyik részét, vagy milyen motívumát óhajtják feldogozni s az ünnep­ségen előadni. Ebben a határozatban a meny­beli és a földi boldogság egybe­vetése, egymáshoz való viszonya, egyenértékűsége nyilvánult meg legmagasabb célként. Az angyalok útnak indultak. Mindegyikök ráhelyezkedett egy­egy bárányfelhőre s leszálltak a földre. Előzetesen megbeszélték, hogy melyik ho vá száll alá. Mind­egyikük azon töprengett magában, hogyan és hol tudná felfedezni az Isten tetszését legbiztosabban megnyerő dalmotivumokat, hogy dicséretet érdemeljen ki a Min­denhatótól. Az egyik az európai kulturálla­mok templomaiban gyűjtött anya­got. Egyik helyen a buzgó nép

Next

/
Thumbnails
Contents