Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) október-december • 141-166. szám

1929-10-20 / 146. szám

Békéscsaba, 1929 október 20. Vasárnap 56-ik évfolyam, 146-ik szám POLITIKAI LAP Előfizetési dijak: Helyben és vidékre postán küldve negyedévre 3 pengő egy hónapra 1 pengő. — Példányonkint 12 fillér. Felelős szerkesztő : Péchy-Horváth Rezső Telefonszám i 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba, 11., Ferenc József-tér 20. szám alatt. — Hirdetés dijszabás szerint, Magyar betegség Minden bajaink, lerongyolódottságunk és elszegényedésünk egyik legközvetlenebb okozója a régi, speciálisan magyar betegség : a túlzásba vitt urhatnámság és ezzel kapcsolatosan a módon jóval felüli költekezés: figyelembe nem vevése annak, hogy a józan előrelátás csak a takaró terjedelméhez mérten engedi meg a nyújtózkodást. Erre azt mondhatnák, hogy hiszen ez régente valóban igy lehetett és igy is volt, de nincs igy ma, amikor az emberek szívesen költekeznének, sőt takarékoskodnának is, csak volna miből. És ezzel a legtöbben elintézettnek vélik a kérdést és a panaszt. Pedig nincs igazuk a tiltakozóknak. Ma éppúgy, mint a békeévekben, folyik az a módon és jövedelmen felüli költekezés, amely a legtöbbször megbotránkozásra és fejcsóválásra készteti a józanabbakat, azonban majdnem mindig oka annak, hogy az illető keservesen összeomlik és a tengernyi adósságai hullámverésébe vész. Nézzünk csak körül. Igenis: ma éppoly nagyzolás, költekezés, könynyelmüsködés folyik a legtöbb, helyen, mint a békeévekben. „Éppoly" alatt nem az összegszerűséget értjük, mert az a mai gyenge jövedelmek mellett valóban nem lehetséges ; de értjük a nyújtózkodás és könnyelmüsködés lendületét és hányivetiségét, a „szegények vagyunk, de jól élünk 1" — felkiáltás vérbegyökerezettségét. Igenis: ma a legtöbben a módjukon jóval felül élnek, ruházkodnak, szórakoznak, költekeznek. A szerencsétlen részletfizetési rendszer amúgy is könnyelmüsködésre csábító alkalmain felül a legtöbben nyakrafőre öltözködnek, a fizetésük arányait messze túlhaladó életmódot folytatnak és nincs nap, hogy ne vásárolnának valami ujat, legtöbbször olyasmit, amire nincs életbevágó szükségük ugyan, de a vásárlási mánia parancsoló lökéseinek nem tudnak ellentállani. Igenis: az emberek a mai nehéz viszonyok között sem folyamodtak a legszebb és legcélravezetőbb erényhez : a szerénységhez. Nem tanulnak és nem okulnak ezrek és tízezrek szörnyű öszszeomlásából, ami mind a szerény életmódtól való elrugaszkodás miatt következett be — és folytatják ott, ahol a békében megszokták, amikor pedig szinte korlátlan és hallatlan kereseti lehetőség várt a legtöbb emberre. Es aztán jajgatnak és zokognak, hogy a „mai nehéz gazdasági viszonyok" igy, a „lerongyolódottságunk és szegénységünk" ugy. Mindenért, minden bajért és csapásért — ősi magyar szokás szerint — mást és másokat okolnak. És nem jutna eszünkbe a világért sem, hogy hiszen mindjárt könyebben lélekzenének, kibirhatóbb lenne az élet, ha az igények ideiglenes lecsökkentésével, a nyújtózkodások józan mérséklésével és a fitogtatások, pukkasztások miatt eszközölt vásárlások beszüntetésével a természetes keretek közé szorítanák az életüket. Mindjárt nem lenne annyi eladósodott ember, annyi ingadozó egzisztencia, annyi bűntett és annyi anyagi romlás. De hiába minden beszéd és intelem. Senki sem akar egyszerűbb lenni, szerényebb és összehuzódőbb. Legalább is addig nem, amíg különb embernek nézik a jobb ruhája, a több kalapja, drágább öllözékei, több vendégü névnaptartása, nyilvános szórakozásai, cselédtartása és hasonló pukkasztások miatt. Kölcsönt és munkaalkalmakat sürgetnek a kormánytél a városok Az összes városok panasziratot és kölcsönkérelmet intéznek a kormányhoz (A Közlöny eredeti tudósítása.) Méreteiben hatalmas, hatásaiban pedig kiszámíthatatlan mozgalmat kezdtek a magyar városok. A Magyar Városok Országos Kongreszszusának vezetősége ugyanis ma átiratot intézett Békéscsaba polgármesteri hivatalához abból a célból, hogy a többi magyar várossal karöltve, Békéscsaba is kapcsolódjék a súlyos gazdasági helyzet enyhítését célzó akcióhoz. A Magyar Városok Országos Kongresszusa azt indítványozza, indi'isanak a városok közös, országos akciót és külön-külön is forduljanak a kormányhoz, annak kivívása érdekében, hogy az állam sürgősen kezdjen nagyvonalú akciót a munkanélküliség megszüntetésére és a gazdasági helyzet enyhítésére. A városoknak -egyöntetűen kérniök kell a kormányt, jöjjön a városok segítségére és sürgősen valósítsa meg a tervezett állami beruházásokat. Mindezekre nézve a városok szervezetének vezetősége tanácsokkal és javaslatokkal is szolgál. Azt ajánlja, hogy «z állam adjon a városoknak kamatmentes kölcsönt, mint 1924-ben, ezenkívül tegye lehetővé, hogy a városok a legszükségesebb beruházások elvégzésére hosszúlejáratú kölcsönöket kapjanak. Az akció arra is kiterjed, hogy a városok egyöntetűen kérjék fel a kormányt, szerezzen a városoknak külföldi kölcsönt, a városok pedig jelöljék meg, miféle és mennyi munkaalkalmat tudnának nyújtani a dolgozni akarók számára. Valószinü, hogy a városok együttes, komoly mozgalmának meglesz a kívánt sikere, mert lehetetlen, hogy a milliók nyomordalának szörnyű kórusa ne jutna el az illetékesek füléig. Zavarok az OFB eljárása körül Békés községben Olyanoktól is követelik az adót és haszonbért, akik nem is kaptak földet (A Közlöny eredeti tudósítása.) A világháború lezajlása után tudvalevőleg a háborúból hazatért volt katonák egy része az igényjogosultak (vagyontalan, szegény tisztviselők, iparosok, földmivesek) a vagyonváltság cimén a kormánynak átadott földbirtokból kaptak 1-től 3 holdig terjedő földet. A kiosztott földek árának megállapítását és az árnak már akkor kilátásba helyezett hosszabb idő alatt történő lefizetését az Országos Földbirtokrendező Biróság vette kezébe. Hosszú évek teltek el, mig az OFB megállapította a földek vételárának összegét s az eddig is fizetendő évi haszonbért. Közben azonban a kiosztott földekről sokan különböző okok miatt (földek rossz állapota, terméketlensége, vizenyőssége stb.) lemondtak. Lemondásukat bejelentették a község elöljáróságának, ott azt tudomásul vették, jegyzőkönyvezték s átadták a földet más igényjogosultnak. Itt jön azonban a zavar. Ezeknek a birtokoknak régi tulajdonosainak nevét az OFB-nél nem törölték az adósok sorából és az uj birtokos nevét sem jegyezték be. Vagy több egynevü lakos közül nem jelölték meg pontosan az uj birtokos kerület- és házszámát s igy olyanokat zaklatnak adó- és haszonbérfizetésért, akik vagy már régen lemondottak kapott földjükről s azt a községi elöljáróság másnak adta, vagy pedig olyanoktól követelik az adót és haszonbért, akik egyáltalán nem is kaptak földbirtokot. A községekhez érkezett legújabb miniszteri rendelet talán világosságot dérit a zavaros ügyben, minthogy a községeket kötelezi záros határidőn belül összeírni a tényleges birtokosokat s a földjükért befizetett haszonbért és adói is ki kell mutatni s igy az érdektelen polgárok ezután meg lesznek kiméivé a kellemetlen s igazságtalan zaklatástól. Epitési engedélyek A váró i mérnöki hivatal legutóbb a következőknek adott építési engedélyt: Zsilák Pál, Gubis Pál, Hugyecz Mihály, özv. Gyucha Györgyné, Bócz Jánosné, Petroyszky István, Orvos András, Grjecs János, Varga János, özv. Karasz Gyuláné, Zsilák András, Békésmegyei Kereskedelmi Bank, Kollár Béla, Dobroczki György és Sztankó Mátyás. Sass Árpád képei Vasárnap este zárul be a tárlat (A Közlöny eredeti tudósítása.) Sass Árpád a természetimádó piktoroknak abból a hadseregéből való, amely alázatos, áhitatos szerelemmel közeledik a fenséges természet szépségeihez és ellesvén rejtett titkait, azok visszaadásához megvan az ereje is, a bátorsága is, a tehetsége is. Ihletetten, finoman, lágyan ábrázolja vásznain a természet szent szépségeit, amelyek egyformán hatnak rá, akár tiszaparti füzest, akár csillogó árteret, akár magányos fákat, akár felhőket vagy esős rétet fest. Mindegyik arculata a természetnek egyformán érdekli és mindegyiket erős kézzel, az ábrázolómüvész biztonsággal örökíti meg. Tárlata, amely a Kultúrpalotában vasárnap este zárul, gazdaggyűjteménye a szebbnél-szebb, eleven, frissillatu tájképeknek. Ezek vannak többségben, mert ezekben érzi magát leginkább otthonosnak a művész. Ezek közül is kiválik azonban a Kútágas, az Eső után, a Felhős hajnal, a Téli táj, a Cséplés, a Köröspart és a Tavaszi táj cimü néhány képe, amelyek a művész tehetségének erőteljes megnyilatkozásai. Önarcképe finom munka, lélekkel teli és a rutin mellett a formaművész kivételes tehetségéről szól. Pompás képek: a Parasztok ebédje, a Kukoricafosztás, a Fonó leány, a Templomban és a Pipázó öregember. Ezeken a szerencséskezű portréfestő oldaláról mutatkozik be a művész, Öreg parasztjairól érezzük a magyar földmives végtelen nyugalmát, bölcs higgadtságát, a szélcserzett, markáns arcokon pedig az alföldi szellő ózonos illatát. Valósággal remekmű a Kisleányom dédapja cimü kép.