Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) október-december • 141-166. szám

1929-12-25 / 165. szám

Békéscsaba, 1929 december 25 wftzijOtrr 7 Egészségére. Ruzicskay György linómetszete. A fecskendőtől a Niagaráig Irta: Lehóczky László tűzoltóparancsnok ágyban olvasás közben almát hámoztam és a kést az ágy melletti szekrényre helyeztem el. — Miért ölte meg Vasadyt ? Tegyük fel, hogy nem tudta, ki a támadó, miért nem kiáltott segítségért? — Olyan hirtelen történt az egész, hogy abban a pillanatban nem tudtam gondolkozni, csak azt éreztem, hogy védekeznem kell. — Csak nem akarja velünk elhitetni, hogy Vasady az életére tört (vagy tán ki akarta rabolni magát ? — Nem ... Mást akart... Ezért öltem meg. Tanuk hiányában az ügyész állott fel szólásra. — Tekintetes kir. Törvényszék! Esküdt uraim! íme a bibliai szent, aki megvallja, hogy megölte a férfit, akivel egy évig előzőleg viszonyt lartott fenn. Ugy áll itt előttünk a vádlott, mint egy magtestesült démon, aki előtt a törvény betűje semmi, aki előtt a másiknak az élete nem bir semmi értékkel és aki hidegvérrel meg tudja ölni azt a férfit, akit talán szeretett és akinek bizonyosan a szeretője volt. Ez a nő nemcsak ölt, hanem előre megfontolt szándékItal odakészítette maga mellé a gyilkos szerszámot, hogy adott pillanatban a halál fagyos csókja dermedtté tegye azt a férfit, akit előzőleg részegítő mámorában önfeledten csókolt. Esküdt uraim! Ez a nő PIŐször magához emelte a férfit, azután pedig megölte, hogy senki erről ne tudjon semmit. De tovább megyek! Ez a nő ölt, hogy perverzitásában kéjelegjen. A legsúlyosabb büntetést, a halált kérem a vádlottra, mert a társadalmat meg kell tisztítani az ilyen bestiáktól. Mély csend követte az ügyész szavait. A védőnő vette át a szót: — Tekintetes kir. Törvényszék ! Esküdt uraim! Az ügyész urnák igaza van: A bibliai szent áll itt előttünk De nem az a szent, aki a íöldi élet profánságait hirdeti, hanem aki az égi malasztot hirdeti. Egy nő, aki anya nélkül nőtt fel, árván, minden támasz nélkül, de azért nem szaporítja a prostituáltak számát, hanem dolgozik és „tisztes munkával tartja fenn magát. Es az ő egyszerű csendes életét is keresztezi a férfi, akinek megnyeri tetszését a rendkívül szép külsővel megáldott nő. A férfinak derogált feleségül venni az egyszerű szegény varróleányt, de a legdrágább, a legféltettebb kincsére, a becsületére éhezett. Esküdt uraim! Micsoda férfi az, aki éjnek idején, betörő módjára behatol a nő lakására azért, hogy megejtse a nőt és másnap — ha életben marad — eldicsekedett volna a klubban legújabb sikerével. Esküdt uraim! Önök tudják, hogy a nő becsülete van is olyan fontos, mint a katona posztja, akinek élete árán is meg kell védelmeznie a becsületét. Tegyük fel, hogy nem bir támadójával és a férfi terve sikerül, a társadalom lett volna az első, akik kiközösítettük volna magunk közül a szerencsétlen leányt. De mert keresztül húzta a férfi számítását, mert megtudta védeni a legdrágábbat: a becsületét, ezért halált érdemel ? Nem! Es ezerszer nem! Sőt ha törvényeinknek kitüntetési szakaszai is lennének, védencemet kitüntetésre terjeszteném elő. Törvényeink legnagyobb arculcsapása lenne, ha ezt a nőt a legkisebb büntetéssel sújtanák. Az esküdtek az összes kérdésekre nemmel feleltek és ia vádlottat fel mentették. G. D. El se képzelné az ember, milyen sok idő telt el addig. Pedig soksok esemény zajlott le, mert hiszen a fecskendő szerkezetének eredete Krisztus előtt 250-ig nyúlik vissza. Augusztus római császár idejében élt Vitruvius, aki elsőnek irja le Ctesibios görög bölcsnek gépét, amely a vizet a magasba hajtja. Ctesibios tanítványai közül Heron, a róla elnevezett *»Heronlabda« feltalálója ugyancsik hozzájárul a vizemelőgép javításához. E szerkezet kezdetleges voltát tagadni nem lehet, de mégis e szerkezet az, amely még a mai fecskendők működésének is alapja. E fecskendők csak nyomószerkezetüek s ahogy később látni fogjuk, az első fecskendőn is csak nyomó- I szerkezetűek voltak. Ctesibios és Heron után jóformán a XIII —XIV. századig semmi újítást nem találunk. Ennek magyarázata az, hogy a régi kor természettudósai csak az általuk elgondolt okokból akartak mindent megmagyarázni, megfigyeléseket és kísérleteket nem végeztek. A XIV. és XVI. század tudósai azonban már kísérleti alapokra helyezkedtek és ennek alapján meg is indul a felfedezések egész sorozata, ami még a fecskendő gyakorlati felhasználását és javítását is eredményezi. Igazolja ezt Nürnberg város történetében 1602-ben lefektetett adat, amely egy ujonan feltalált csodálatos tüzifecskendőről szól. De igazolja ezt még Zeisig Henrik 1614 ben irt könyve, amely az elfordítható »gólyanyaku« fecskendőről ir és még néhány másfajtáju szerkezettel is foglalkozik. 1675-ben megjelenik Jan Van der Heyde, Amsterdam város első tűzoltóparancsnokának nagybecsű szakkönyve, amelyben sajátkezű rajzai alapján az akkori idők fecskendőiről tanulságos felvilágosítást nyújt. Az ő nevéhez fűződik a vászontömlők használata. O az első, aki a gólyanyaku fecskendőn javit azzal, hogy vászontömlőkkel közelebb viszi a sugarat a tűzhöz, hogy jobban olthasson. A vászontömlők alkalmazásával egyidőben alkalmazzák először a sugárcsövet is. Jan Van der Heyde nevéhez fűződik még a töltőtölcsér alkalmazása, amelynek segítségével a vizszerzés, illetve a viz hordása a fecskendőbe gyorsittatott meg. Érdekes, hogy a különféle feljegyzésekben egyik sem emlékezett meg arról, vájjon szélkazánosak voltak e a fecskendők, amiből szinte következik, hogy nem voltak azok. A vitorlavászontömlők után ujabb találmány következik, a bőrből való tömlő. Tekintettel pedig arra, hogy ezek már kisebb darabokból készültek, szükségessé vált a tömlődarabok csatlakozásait megszerkeszteni. Igy jöttek létre a különböző tömlőöszszekötő-csavarok. A bőrtömlők kapcsán kezd kialakulni a szivó-nyomó-fecskendő szerkezet szükségessége. Az első szivótömlők nyers marhabőrből készültek, összeszegecselve, belül sodronytekercsmerevitéssel. Az uj fajtájú szivó-nyomó fecskendők csakhamar elterjednek s kiszorítják lassanként £a gólyanyaku fecskendőket. A XVIH. század elejére esik a kenderből szövött nyomótömlők és a gumiszivótömlők feltalá'ása. A szivófömlők megjelenését megelőzi az 1800 as évek elején a gőzfecskendők megjelenése. A Watt ]ános által feltalált gőzgép használhatósága bebizonyosodott és ennek alapján az angol Braithwaite és Erikson megszerkesztik az első gőzfecskendőt, amely 1829-ben Londonban el is készült. Ez a gőzgép 10 lóerejü volt és 27 méter magas vízsugarát adott. 1841-ben az amerikai Hodge, 1850-ben az angol Shandt Mázon & Co, 1861-ben Merryweather & Sohns cég már gyárilag foglalkozik a gőzfecskendő előállításával. A gőzfecskendők nagy használhatóságát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az előbb emiitett gyárak nagyban foglalkoztak a gyártásukkal, tehát sok kellett belőlük. A gőzfecskendők megjelenése sok városban, különösen a külföldön szükségessé tette a hivatásos tűzoltóságok megszervezését, mert a gőzgép szakszerű kezelése szempontjából ez szükséges volt. A benzinmotoros és villanymotoros fecskendők feltalálása alig 35 — 40 esztendős. E rövid idő alatt azonban rohamosan foglaltak tért. Az első benzinmotoros fecskendők csak lófogatosak, azonban nem sok idő telik el s az autómotorral kombinált, illetve meghajtott fecskendők látnak napvilágot. Mig a régi lófogatos benzinmotorosfecskendők dugattyúsak voltak, addig az uj és autóra szerelt fecskendők lapátosak (turbók). Ezek a turbófecskendők 35—45 lóerős benzinmotorral meghajtva, rettenetes erejű vizsugarakat tudnak a tűzre lökni. A 2800—3500 fordulatszámmal járó és több, úgynevezett lapátokkal bíró turbófecskendők képesek 1000—4000 liter vizet is egy perc alatt a tűzre dobni 10—15 légköri nyomás mellett. Óriási teljesítmény ez, különösen a nagy városokban megfizethetetlen előnyt jelent a tűzoltóságoknak. Azonban nemcsak ilyen nagy vizbőséget, tehát vizvezetékrendszert megkívánó, úgynevezett Niagarákat építenek, hanem jóval kisebbeket is, amelyek még a vizszegény helyeken is kiválóan teljesítik feladatukat. Lassan-lassan tért hódítanak az úgynevezett kézi, benzinmotorral meghajtott tüzifecskendők, agregátok, amelyek már csak 2—3—4—600 liter vizet szivattyúznak percenként. Rendkívül nagy előnyük a könnyüség és hogy bármilyen rossz, vagy sáros utcába is bevihetők kézben. Kezelésük igen egyszerű, teljesítményük pedig nagy. Sok ember azt gondolja, hogy hiszen mindez igen szép, dehát hogy vehetnének olyan községek motorosfecskendőt, ahol csak kutak vannak, melyekben alig van 8—10 hl. viz, ha a motorfecskendő egy perc alatt 2 —3 hl. vizet használ el ? Téves nézet az, hogy ilyen helyen nem lehet motorosfecskendői használni. Bizony lehet ! Hiszen a vízfogyasztást mindenkor lehet szabályozni a motor gyorsabb, vagy lassúbb járatásával s igy a vizszegény helyen is tud a tűzoltóság dolgozni, még pedig jobban és hatásosabban, mint a kézzel meghajtott kocsifecskendőkkel. Ha szükséges, a legnagyobb erővel és vízmennyiséggel is dolgozhat, ha pedig nem nagy a veszély, vagy kevés a vízmennyiség, ugy kisebb erővel és kevesebb vizzel. E melleit egy roppant nagy előnye van a kézi motorosfecskendőnek, tudniillik két ember is szerelheti és hatásosan dol-