Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) október-december • 141-166. szám

1929-12-25 / 165. szám

6 BM58KEOTEI KCtöLÖSTir Békéscsaba, 1929 december 25 képzelhető küzdelem dübörgött a brazilisi hadihajók fedélzetein. A korlátokon sebesen átugráló, akrobataügyességgel mászó, mezítelen barna szoboralakok dobbantak a fedélzeti deszkákra. A fogaik között hosszú, lángként fel-felvillogó kés... Hosszú, varkocsba erőszakolt hajuk kibomlott és vadul csapkodta a levegőt, mint bosszúálló ostorcsapások... Ember ember ellen harcolt. Az indiánok ősemberekké sülyedtek vissza percek alatt. Sokuknak már a kés sem kellett. Körömmel, térddel, foggal, homlokcsonttal támadtak és veszett dühükben orrokat haraptak le, füleket téptek ki, szemeket nyomtak be, torkokat haraptak át... Fékevesztett, alig zabolázott ősi ösztönök fejlődtek pillanatok alatt mérhetetlen gigászivá s a nehéz vérszag még inkább ajzotia kegyetlenkedésekre a megvadult ősember-csordát. Tiz perc alatt bevégződött a szörnyű tragédia. A mezítelen, fegyvernélküli indiánok tökéletesen legázolták, elsöpörték a két brazíliai páncélos sok ezer katonáját. Akit szét nem rágtak, rongycafattá nem szaggattak, azt összekötözött tagokkal, beszakított mellkassal a folyamba szórták. A halottakat és a sebesülteket is a vizbe hajigálták. Riachuelo apró faházai pedig ragyogva állták a trópusi nap kegyetlen tombolását, amelynek éles fényzuha tagja szemetfájditóan erős világításban mutatta az indiánvárost. Ragyogva ömlött el a fény a paraguayi indiánok fővárosán, amelyet ezernyi-ezer bronztestü vadember elszántsága csodálatos módon mindörökre megmentett a hadihajók könyörtelen gránáttüzétől. Az ezernyiezer meztelen óriás a primitiv embert jellemző halál-semmibevevéssel sülyedt az iramló folyamvízbe, puszta nádvágókéssel megrohamozta a büszke páncélosokat s egy szálig leölte a büszke hóditó előretolt őrszemeit... A fanatizmus csodálatos ereje megezerszerezte az ősállapotban élő indiánt s a pár ezer félvad őserdőlakó — fogai közölt a hitvány késsel — legyőzte és elfoglalta a büszke tengerjáró páncélosokat, a legagya furtabb emberirtó eszközök két hatalmas várát... ... A kartácsok által felszántott parton mámoros győzedelmi tánc kezdődött, miközben az óriásfolyam vize lassan cipelte magával a legyő 7.ött, gazdátlan hadihajókat és a vízben egy-egy fehérruhás, szalmakalapos brazíliai matróz holttestén csatázva marakodtak az alligátorok ... Anyám arca Betegen, fehér kórágyon Fekve, jól esett az anyám Szelíd arcát látnom. Vigasztalt: „Gyermekem, ne félj ! Elmúlik a lázi Meggyógyulsz! Élni fogsz! Csak ne félj!" Lehajolt hozzám, mint régen, Kisgyermek-koromban, mikor Mesélgetett nékem. De most könnyes volt az arca. Nem tanult imákat, mégis Imát morzsolt ajka : „Ne vedd el tőlem, Istenem! Legyen meg az akaratod... De most... őt... hagyd nekem!" r Betegen... Ott a kórágyon — Bizony jól esett az anyám Szelid arcát látnom. L1TAUSZKY PÁL. Összezsugorodott a magyar kereskedelem Irta : báró Madarassy Beck Gyula dr., a Magyar Kereskedelmi Csarnok elnöke A beruházási politika Magyarországon kapkodó, nem disztingvál szükséges, halasztható és felesleges kiadások között. Otletszerüleg jönnek létre nagy gazdasági alkotások, mint a TALBOT, a csepeli kikötő, anélkül, hogy az ország teherbíróképessége és az uj intézmények szükségessége és rentabilitása előre megállapítást nyerne. Fájdalom, igen gyakran a kormány kezét nem tisztán gazdasági meggondolások vezetik. Tanúbizonyság erre az államilag szubvencionált szövetkezetek politikája. A mezőgazdaság megkapta ajándékként a kölcsönöknek devalvált koronákban való visszafizetési jogát, a nagyipar nemzeti ajándékként a minden mértékei meghaladó vámvédelmet kapta, amelyet az egész ország fizetett meg. A kereskedelem ajándékul a kereskedelemellenes politikát kapta, amely mellett csoda, hogy Magyarországon ma még egyáltalán létezik kereskedelem. A kereskedelemellenes politika következményeit végeredményben szintén az egész ország fizeti meg. Ennek a kereskedelemellenes politikának forrása részben az intézkedő bürokrácia hiányos gazdasági képzettsége, részben a mesterségesen fejlesztett kereskedelemellenes hangulat. Az inflációs idők árdrágitási és valutáris intézkedései, illegitim elemek behozatali és kiviteli engedélyekkel való felruházása, az utánpótlási ártáncok voltak a kiindulási pont. A kereskedői adóteher és különösen a forgahniadóteher, a vámok bürokratikus kezelése, a vámkezelés hoszszadalmassága megölte a tranzitforgalmat, a hatóságok részéről tapasztalható gyanúsítás, bizalmatlanság és az ellenséges indulat atmoszférája a2t idézte elő, hogy a kereskedő élete kétségbeesett küzdelem a holnapi létért. Ehhez járul az a nyomás, amelyet a nagyipar bizonyos ágai a nagykereskedelemre gyakorolnak. A csődök, a megóvatolt váltók, vagyonjogi perek, kényszeregyezségek, végrehajtások számszerűleg és összegben gyarapodnak. Egyszerűen nem igaz, hogy a kereskedelem megnövekedett száma okozná csak részben is ezt a helyzetet. Nincs a világnak olyan gazdasági szakértője, aki meg tudná állapítani, hogy egy ország gazdasági életének mennyi kereskedőre van szüksége. Annál nagyobb egy országban a kereskedők száma, minél kulturáltabb és minél fejlettebb gazdaságilag az ország. A kereskedő nem hivatalnok, létének alapjait, üzletének lényegét és terjedelmét maga teremti meg, tehát a fogyasztás kiterjesztésére irányuló munkája révén közvetve a termelést emeli. A kereskedők szaporodása világjelenség: Angliában, Németországban a miénket relatíve sokszor meghaladja. Nálunk a kereskedők számának szaporodását indokolja a tőkeerő csökkenése, amely lehetetlenné teszi, hogy egy-egy kereskedő ugyanolyan terjedelmű üzletet bonyolítson le, mint békében Indokolja azonkívül a gazdasági élet összezsugorodása. a mezőgazdasági konjunktúra sülyedése, a hivatalnoki munkanélküliség, mert ezek folytán az elhelyezkedni nem tudók ezen a szabadpályán keresik az érvényesülést. A kereskedelem rossz helyzete elsősorban azzal magyarázható, hogy a Monarchia óriási vámmentes területéről a mai kis Magyarországra zsugorodott össze, továbbá, hogy az infláció magával hozta az elszegényedést az állami intézkedések hosszú sora egyáltalán nem kedvez a kereskedelemnek, úgyhogy amig a politika végzetesen befolyásolta a magyar kereskedelmet, ugyanakkor a kereskedelem a saját szervezetlensége, az erők szétforgácsolása és a kereskedelmi sajtó hiánya miatt semmi befolyással sincs a magyar politikára. A hős Ne mondd : az hős, ki célhoz jutva — él, Kinek babér van harcos homlokán, S győztesként lépdel megvítt vár fokán, Amig alant vértől gőzölg a tér. Te, diadalmas 1 Halld, a holt beszél : „Győztél. — ám utad haldoklók során Vitt, hekatombák bőszült gyásztorán. Nem hős, szerencsés az, ki célhoz ér. A hős alant van. Vértől szalagos. A teste roncs — széthullt, mint harcszekér, Melyen győzött a sors kegyelt fia. A holt a hős. Ő volt a csillagos Masrasba lépcső — másnak. A babér övé. A hősnek meg kell halnia." KUTAS KÁLMÁN. ítélet A törvényszék tárgyalási terms zsúfolásig megtelt hal'gatósáqgil. Előkelő hölgvek és férfiak foglaltak helyet a hallgatósáq részére fenntartott padsorokban. Minden szem az ajtó felé irányult. Türelmetlenül várták a tárgyalás megkezdését. Akadtak olyanok is, akik előre kimondták az Ítéletet : Márianosztra, életfogytiglan vagv a legjobb esetben 20—25 év. A vád rendkívül súlyos volt. Egy nő, egy démon bestiális módon meggyilkolt egy férfit. Mint valami izes csemegét tárgyalták az esetet. Mindenki tudott valami hátborzongató részletet. Szegény vádlott. Az egyszerű szegény varrónő, akinek eddig még a nevét sem hallották, egyszerre az érdeklődés homlokterébe került. Es a férfi, akinek szivét átjárta az éles kés, az előkelő világ egyik ismert, kimagasló alakja volt. — Én felakasztanám az ilyen elvetemült teremtést. — Más leány bizonyosan boldog lenne, ha egy ilyen előkelő ur közeledne hozzá. — Bizonyosan keveselte a pénzt, amit szerelméért kapott. — Hátha el sem ítélik — kockáztatta meg valaki a kérdést. Mint a méhraj, ugy estek neki a hölgyek a vakmerő közbeszólónak. — Hogy mondhat ilyent ? Hát nem tudja, hogy előre megfontolt szándékkal ölte meg Vasadyt. Nem tudja, hogy azon a bizonyos éjszakán odacsalta a lakására és másnap reggel ott találták Vasadyt átszúrt szívvel, holtan. A nagy vitatkozást hirtelen síri csend követte. Kinyílt az ajtó és bevonult a bíróság. Utána jöttek az esküdtek. Az ügyész és a védőnő is elfoglalták helyeiket. — Vezessék elő a vádlottat — szólt az elnök. Egyszerű, fekete ruhába öltözött nő jelent meg. De az egyszerű fekete ruha még talán jobban kiemelte a, vádlott szépségét. Mert szép volt. Észbontóan szép. Gyönyörű magas termet. Vakítóan fehér arc, amit a fekete ruha még jobban kidomborított. Fekete ruhájánál csak a szemei voltak még feketébbek. Olyanok voltak ezek a szemek, mint a késő őszi ejjelek: Sötétek és mélyek. A terjedelmes vádirat felolvasása után a törvényszék elnöke megkérdezte a vádlottat: — Megértette a vádat ? — Meg! — Bűnösnek érzi magát ? — Nem! — Mióta ismerte Vasadyt ? — Egy éve. — Hol ismerkedett meg vele ? — Egy este az utcán, amint hazafelé tartottam, óriási zápor fogott el. Behúzódtam egy kapumélyedésbe és vártam. Vasady arra jött, bemutatkozott és udvariasan felajánlotta az ernyőjét. — Elkísérte akkor magát Vasady ? — Igen. — Be is ment a lakására ? — Nem. — Mikor találkozott vele ismét? — Pár nap múlva az utcán. Munkát vittem haza és Vasady le-föl sétálva, várt reám. — Miről beszélgettek ? — Jelentéktelen semmiségekről. — Többször találkozott Vasadyval ? — Igen. —•• Az ilyen találkozások után gondolt-e arra, hogy Vasadynak valamilyen rejtett céljai lehetnek magával ? Vagy tatán arra gondolt, hogy Vasady feleségül fogja magát vpnni ? — Nem gondoltam sem egyikre, sem a másikra. — Ez szinte lehetetlen. — Pedig ugy van. Kicsi gyermekkoromban elvesztettem az édesanyámat. Korán árvaságra jutottam és a magam lábán járva, hamar megtanultam, hogy az életet csak a reális oldaláról szabad figyelembe vennem és ha a magam korában levő leányok telve vannak szines ábrándokkal, ha kedvesnek tartják a iéha, üres életet, az én életemnek tartalmat csupán a munka tudott nyújtani. — Ez mind nagyon szép. Azonban üres frázisokkal bennünket nem lehet megtéveszteni. Ha maga — amint mondja — tényleg csak a munkának élt és a munka volt életcélja, mindene, akkor miért tartott fenn egy olyan ismeretséget, amelynek semmi célja nem volt és amely az uccán kezdődött ? — Elnök ur megfeledkezik arról, hogy én is csak gyönge nő vagyok, aki ha nem is áhítoztam a férfi után, annyi akaraterővel mégsem rendelkeztem, hogy ezt megtagadjam magamtól. — A vizsgálóbíró előtt azt vallotta, hogy a gyilkosságot megelőzőleg Vasady sohasem járt magánál. Fenntarja ezt a vallomást most is ? — Igen. — A gyilkosság éjszakáján hogy került magához Vasady? — Nem tudom. — A lakás ajtaja zárva volt ? — Nem volt zárva. — Jó. A vizsgálóbiró előtt azt vallotta, hogy nem tudta, ki volt a támadója ? Nem gyújtott világosságot ? — Nem. — És nem is sejtette, hogy ki a támadója ? — Nem. — Hát akkor hogy magyarázza meg, hogy a kés kéznél volt, mint aki előre tudta, hogy védelemre lesz szüksége. — A véletlen müve volt. Este az