Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) október-december • 141-166. szám

1929-12-25 / 165. szám

4 flÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1929 december 25 adják Mesterséges harmat fogja öntözni a magyar rónákat Beláthatatlan jelentőségű kísérleteket folytat egy magyar tudós (A Közlöny eredeti tudósitása.) Zárt ajtók mögött, titokban, kerülve a világ kíváncsi tolakodását, a magyar zsenialitás nagyszerű alkotása érik. Egy kiváló szegedi tudós hónapok óta, éjt és nappalt összetéve olyan kísérleteket folytat, melyek, ha teljes sikerrel záródnak, megszületik a magyar és a világ mezőgazdálkodása számára a jelenkor egyik legzseniálisabb találmánya, a mesterséges harmatképzés. Egyszerű szerkezetű, villamosság által hajtott centrifugál géppel rövid idő alatt száz és száz hold földet lehet pompás harmattal áztatni. A nagy szárazságok katasztrofális kártétele nem fogja többé aggasztani a gazdákat. Olcsón és gyorsan akkor itathatja át földjét üde, bő harmattal, amikor akarja. A kísérletek már eddig is meglepő eredményekre vezettek. Kicsinyben a harmatképzés mesterséges előidézése már kész, csupán az van még hátra, hogy nagyobb területen is kipróbálják a bámulatosan egyszerű gépezetet. A siker érdekében e nagyszerű találmány részletesebb ismertetése meg nem engedhető, de remélhető, hogy rövid időn belül már megkezdheti diadalmas, hódító útját a magyar elme eme kincseket érő találmánya. A munkanélküliek kérelme a nyugdijasokhoz Állások betöltésénél a nyugdijasok háttérbe vonulását kérik (A Közlöny eredeti tudósitása.) Békéscsabán száz és száz munkanélküli él, akiknek nagyobb része családos és mivel legtöbben nincsenek semmiféle szakszervezetben, munkanélküli segélyt sem kaphatnak, ami a szigorú tél beköszöntésével a legnagyobb kétségbeesésbe döntheti őket. Ezeknek a munkanélkülieknek szemet szúrt — és pedig teljesen jogosan — hogy állások üresedésénél a munkaadók nem tesznek különbséget munkanélküli és nyugdíjas között és az állásokat gyakran juttatják nyugdijasoknak, sokszor szivesebben is, mert a nyugdíjas — más jövedelme is lévén — mindig olcsóbbért dolgozhat, mint akárki más. Hogy erre a visszásságra felhívjuk az illetékes körök és a nyugdijasok figyelmét, a munkanélküliek ma panaszos levelet intéztek hozzánk. A levelet teljes egészében közreadjuk és a magunk részéről is arra kérjük az illetékeseket : szívleljék meg az igaz és jogos panaszt és ne engedjék, hogy egyesek állásokat halmozhassanak, ugyanakkor, amikor sokaknak semmi keresetük nincsen. A mohókat, a sokgyomruakat, a szemérmetlenül telhetetleneket egyszer már ki kell oktatni a tisztességre. A panaszos levél a következő : Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Tisztelettel egy panaszt és egy kérést bátorkodunk b. figyelmébe ajánlani. Panaszunk és kérésünk az, hogy a munkaadó urak, intézetek, a város vezetősége, amikor valamely munkaadónak munkásra vagy alkalmazottra van szüksége, akkor szíveskedjenek olyan polgárral az állást vagy a munkát munkaerővel betölteni, aki más intézettől vagy az államtól semmiféle nyugdijat vagy más segítséget nem élvez. Ezenkívül felkérjük mi munkanélküliek mindazokat, akik nyugdijat vagy más segítséget élveznek, szíveskedjenek az elkövetkező időkben a kihirdetett munkáktól és a kihirdetett állások pályázataitól visszavonulni, mert mi munkanélküliek csak ilyen esetben tudunk állásokhoz vagy munkához jutni. Ezt be kell nekik is látni, hogy mi egész télen semmiféle keresethez nem tudunk hozzájutni és ezáltal a családunkkal nyomorúságban élünk. Már azért is kénytelenek vagyunk a panaszainkat kérésünket előterjeszteni, mert akármerre fordulunk, azt látjuk — legyen az akármilyen munkánál, intézetnél vagy városnál — hogy legtöbbnyire nyugdijasok vannak alkalmazva, akiknek van minden hónap 1-én egy bizonyos összeg kiutalva, ugy nyáron, mint télen és igy mégis tud magán segíteni, de mi munkanélküliek a nagy nyomorúságban szenvedünk és a családunkkal koplalunk. Ezen fenti panaszainkra felkérjük a munkaadó urakat, intézeteket, a megyei város vezetőségét és a képviselő urakat, hogy a következő időkben mindezt méltóztassék figyelembe venni és nekünk, munkanélkülieknek megélhetést nyújtani. A közlésért előre is hálás köszönetet mondunk és maradunk kiváló tisztelettel Békéscsaba, 1929. december Minden kéz felszámítja a maga hasznát. Azért drága az ön ruhája. Nálunk a legelső forrásból juthat férfiszövetekhez. Igy lehet önnek olcsó ruhája. Mintákat szivesen küldünk. Békésmegyei orvos leleplezett egy szé Egy ál-afrikautazó vakmerő látogatása az alkirálynál, akinek ajándékul felajánlotta rozsdás sörétespuskáját (A Közlöny eredeti tudósitása.) Évekkel ezelőtt Budapesten nagy feltűnést és bámulatot keltett egy afrikautazó, aki forsriftos afrikai uniformisban, sisakosan és félelmetes vadásztrofeákkal felszerelve jött-ment a fővárosban, csodáltatta és interjuoltatta magát. A tropikus tájakról érkezett rettenthetetlen bátorságú oroszlán vadász egy sereg előadást is tartott a fővárosban, majd amikor a hajmeresztő vadászkalandok!, ól kezdett kifogyni, a vidéki városokra vetette magát és azokban is számtalan előadást tartott a legsötétebb világrészben átélt dolgairól és kalandjairól. A hallgatóság — mondanom sem kellene talán — mindenütt reszketve és fázva hallgatta végig a vérfagyasztó történeteket, amelyeknek legegyszerűbbje olyanféle volt, hogy K. J. ur, az oroszlánszívű oroszlán /adász, nyakszirten kapott egy-egy kézzel egy-egy oroszlánt és addig verte őket egymáshoz, amíg ki nem multak... K. J. ur egy napon aztán eltűnt e csonka ország csonka téréiről, nyilván, hogy szaporítsa és gyarapítsa tengernyi kalandjainak számát. A feltevés helyes volt, mert egy Abessziniából most érkezett levél — amelyet lapunk munkatársa : Mészáros Kálmán dr. volt gyulai orvos irt — tudatja, hogy K. J. ur ismét Afrikában jár, vadászkalandok után. Sörétes, rozsdás puskával... De adjuk át inkább a szót Mészáros doktornak : „Éppen benn voltam a kormányzónál, amikor jönnek értem, hogy „egy uj fehér" hivat, a görög szatócsnál van megszállva. Odamentem s nagy bámulatomra magyarul üdvözölt az„uj farandzs". Bemutatkozott, amint a nevét hallottam, te jutottál eszembe, szerkesztőm, mert te irtál az ő ottani előadásairól. Meg az a svájci fiu, akinél K. J. alkalmazva volt és akitől ez a szerencsétlen egy aranyórát tulajdonított el. Hencegett rettenetesen, hazudott és inzultált minden otthoni és itteni ismerőst. Gueréra-vadászatra jött. Egy kehes bérelt lóval és egy gurágival (ami nálunk a cigány). Egy kotyogós kétcsövű serétes puska s egy gyenge kis frommer teszi egész „felszerelését". Még egy néger fehér vászonsátra sincs. Á görög szatócs meg is mondja neki mindjárt, hogy: „Igy útnak indulni, fehér embernek — szégyen 1" Oda se neki Mintha nem neki szólott volna a görög. — Meglövöm a magam száz gueréráját — mondja — s utazom haza I (Otthon pedig játszod az oroszlánvadászt és hazudsz és csalsz — gondolom.) — De mi van az engedéllyel? — kérdezzük. — 0, azt megadja itt a nagy főnök 1 — mondja legyintve. — Adok neki egy szép, igazán szép ajándékot. Nem kell nekem senki, hogy szóljon az érdekemben. Másnap csakugyan elment a gibi- be (rezidencia.) — Van magának fegyvere? — ezzel köszöntötte a nagy főnököt, aki amolyan alkirály-féle. — Nekem van, akarja? — Nem kell nekem, van nekem is — válaszol a kormányzó. — De magának adom 1 — igy K. J. és kezdi a táskát kapkodni. Egyszerre kihullott belőle a rozsdás sörétespuska . . . A főnöknek egy intésére azonban megragadják K. J.-t a fegyveres szolgák és azonnal eltávolítják a rezidenciából. A nagy főnök parancsot ad a görr gnek, hogy ezt az ibd farandzsi-t bolond fehéret) ki ne engedje a szobából, mig ő parancsot nem ad arra. Még aznap telefonérdeklődés történt az olasz követségen, hogy ki ez a gyanús fehér ? A abessza táviró azonban nem nagvon siet s igy történt, hogy K. J. „világjáró exotikus vadász kénytelen volt két hétig a feketjs főnök foglya lenni. . . Ezután toloncuton távolították el innen, Hozsanna városából, amelynek neve, ugy látszik, csak K. J.-nek nem üdvkiáltás . . . Csodálom, hogy ilyen alakoknak odahaza útlevelet adnak." Eddig az érdekes abesszíniai levél és most szivrepesve várjuk mindennap K. J. afrika-utazó betoppanását s hajmeresztő vadászkalandjait az egymáshoz vagdosott oroszlánokról és a száz gueréráról . . . ASINCER VARRÓGÉPEK MÉGIS A LEGJOBBAK!