Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) október-december • 141-166. szám

1929-12-25 / 165. szám

Ara 12 fillér Békéscsaba, 1929 december 25. Szerda 56-ik évfolyam, 165-ik szám BEKESMEGTEI KÖZLÖNY POLITIKA! LAP Előfizetési dijak • Helyben és vidékre postán küldve negyedévre 3 pengő, egy hónapra 1 pengő. — Példányonkint 12 fillér. Felelős szerkesztő : Péchy-Horváth Rezső A szeretet ünnepén A Megváltó születésének évfor­dulóján jól esik az embernek ma­gába szállni, elgondolkodni és el­töprengeni az emberi élet jelen­ségein, dolgain, bajain, vágyain, fonákságain. Jól esik a léleknek magasztos, szines és szép gondo­latok langyos fürdőjében aláme­rülni, elmélázni azon, mi volna és mi lehetne itt a földön az em­beri élet, ha az írás szavai sze­rint élnének és cselekednének az emberek s a kőkolosszussá der­medt hipokritaság, sivár önzés és kíméletlen tülekedés ,közben ész­revennék, hogy az En aranybor­júja körüli imádat utálatos, visz­szataszitó, bűnös és embertelen. Azelőtt inkább volt a szeretet ünnepe a Megváltó születésnapja, mint manapság. SAkkor mélyen átérezték az emberek, mi a sze­retet, milyen érték az, amikor az emberek az egymás javára, az egymás érdekében cselekszenek, segítik és támogatják egymást és a rontási szándék csak alig né­hány elvakult, kisiklott lélek tulaj­dona és törekvése volt. De ma álarcot hordanak a legtöbben, a szeretetet mutató nyájas mez mö­gött acsarkodásra felrehuzott száj torzul, a szemek mélyén — a ba­rátságos mosolygás mögött — ádáz, ölős gyűlölet sáppadozik és a baráti kézfogásra lendülő tenyér görcsösen rángatózik, hogy fojto­gatásra kész pánttá görbüljön. A „szeretet" szó annyiszor volt so­kaknak ajkán, hogy már értékte­lenné, fakóvá, üressé szürkült s nincs már mögötte sem tartalom, sem érzés. Legtöbben, akik hirde­tik is ezt az isteni tant, nem érzik át mélyen és komolyan a szavaik mögötti eszméket, mert arra önös, üzleties felfogásuknál nem képe­sek — és ezek azok, akik a ba­rátságos szavak, a baráti moso­lyok mögött mérgezett gyilkot rej­tegetnek és megölnének minden­kit, aki velük nincs ugyanegy vé­leményen, vagy mert hasonló üz­letet visz. Ezek csak maguk akar­nak élni — Krisztus fenséges ta­nításainak hangoztatásával az aj­kukon. Azelőtt a szeretet ünnepén még egy öröme volt a jó lelkeknek. Mérleget készített a lepergett esz­tendőről és maga elé idézte a következő év várható reményeit. És ezzel a munkás tevékenységű jó emberek elégedetten eiszóra­kozgattak a karácsonyfa szikrázó, szent lángjai mellett. Elégtétellel, jó érzéssel, nyugalommal, bizako­dón. Hogy érdemes dolgozni, ér­demes vesződni, küzdeni és har­colni: mindennek van örömet okozó, nagyszerű elégtételes haszna és értelme. Nagy-nagy bizakodás­sal és örömmel lehetett előké­szülni a következő esztendőre, amelynek nehéz küzdelmeihez ez az érzés acé:os erőt kovácsolt össze. De ma 1 ?... Ma a szörnyű le­sújtottság, a borzongató remény­telenség, a rideg céltalanság hide­gen elterpeszkedő érzése rohanja meg a szivet. A becsületes munka hiábavalóságának tudata ül a lel­kekben, mint a keselyű a siva­tagban elhullt tetemen, a kará­L Telefonszám i 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba,«II., Ferenc József-tér 20. szám alatt. — Hirdetés dijszabás szerint, csonyfa szent lángjai pedig hide­gen szikráznak, nincs melegítő erejük. A legkétségbeejtőbb jövőt­lenség, a legtökéletesebb „nincs" és a legzordabb bizonytalanság szorítja minden második ember szivét és ebben a hangulatban, ebben a katasztrófa felé mutató letargiában az emberek már nem lelnek akkora örömet a szeretet ünnepében, mint valaha, amikor ezt a szent fogalmat nem mocs­kolták még be és nem kompro­mittálták agyon tivornyákon bor­gőzös ajkak. A mai karácsonyestet a remény­telenség és a jövőtlenség jellemzi. Vájjon meg fogja-e találni ez a maroknyi, jobb sorsra érdemes nép azt az acélos, de tehetséges kezet, amely ebből a jövőtlenség­ből a diadalmas élet himnusza felé, a virágmiriádos zöld mezőre kalauzolja ? 1 (h. r.) Négyszáz csabai munkás kenyere veszélyben Hogyan küzd a kormány a munkanélküliség ellen (A Közlöny eredeti tudósítása.) Szállingózik a hó, közeleg a ka­rácsony szent estje, béke és öröm a lelkekben — valahogy ilyen lirai cikkre hajlana a toll, ha nem volna itt a mai rettenetes idők sötét rea­litása. A fehér hólepel dacára a legtöbb embernek fekete ma a ka­rácsonya és talán mindennél feke­tébb annak a 400 munkáscsalád­nak, akik a csabai Merkur-szövő­gyárban keresik mindennapi ke­nyerüket s akiknek — már tudják — könyörtelen felmondó levelet prezentál az idei „Jézuska". Béke helyett küzdelmes nyomorúság, fehér öröm helyett fekete gond és bánat. A Merkur-szövődében tudomá­sunk szerint az államnak 50 szá­zaléknál nagyobb érdekeltsége van, tehát jogosan állami jellegű vállalatnak kell tekintenünk s most a legnagyobb munkanélküliség idején ezt a gyárat be akarják csükni s a tisztviselők és munká­sok százait szélnek ereszteni. Azt kérdjük, példaadás akar ez lenni? Adjuk fel a küzdelmet? A kis­egzisztenciák fülébe folyton azt duruzsolják, hogy kitartani, kitar­tani. Nem gondolnak arra, hogy ha most egy állami jellegű gyár­vállalatot becsuknak, annak nem­csak gazdasági és szociális, ha­nem súlyos morális és politikai következményei is lesznek ? És vájjon mit fog szólni hozzá az a közvélemény, amely csak nemré­giben értesült róla, hogg csupán egy vegetáló kormánylapra két­millió pengőt költöttek az adózó polgárok keserves filléreiből ? De a gyár üzemének likvidálása azt is jelenti, hogy azt az évi kb. 3,000.000 P-t, amit eddig a hazai vásárlóközönség a Merkur-szövőde termékeiért adott, ezentúl ismét a külföld kapja s a magyar polgár a csabai kanavász helyett ezentúl majd cseh portékát fog venni. Igy aknrjuk javítani a külkereskedelmi mérleget ? Mindezt egy állami jellegű gyár­vállalatnál nem tudja megakadá­lyozni a kereskedelmi miniszter, aki véletlenül ennek a városnak képviselője és díszpolgára ? Nem lehet elvitatni, hogy egy gyárvállalatra nézve súlyos teher az, ha nyersanyagát távolról kell idefuvaroznia és készáruját innen messze keli elszállítania. A ke­reskedelmi miniszter legutóbbi csa­bai beszédében kijelentette, hogy a vasút nem cél, hanem eszköz. E kijelentése osztatlan tetszést keltett, mert ezt csak ugy lehet helyesen értelmezni, hogy a vas­úti szállítási költségeknek nem szabad felborítani a vidéki ter­melés kalkulációját, akár gazda­sági, akár ipari termelésről van is szó, hanem ellenkezőleg, lehetővé kell tennie azt, hogy a vidéki ipar is egzisztálhasson. Mi a ma­gunk részéről is csodálkozunk azon, hogy a Merkur-szövőde, mely nem divat-, vagy luxuscikke­ket állit elő, hanem túlnyomó­részt a széles néprétegek által fogyasztott textilcikkeket, mint pél­dául kanavász, flanell, molinó, amelyeknél egy fillér is sokat számit, a kétségtelenül kedvezőt­len fekvés és minden külső tá­mogatás hiánya dacára eddig is birta az iramot, ami nézetünk szerint a gyár modern felszerelé­sének, szakszerű vezetésének és nem utolsó sorban a csabai mun­kás ügyességének és a textiliparra való alkalmasságának köszönhető. Nem lehet véletlen az, hogy Csa­bának legnagyobb iparága éppen a textilipar lett. S most ez a ki­tűnően felszerelt szövőgyár ócska­vashalmazzá váljék és többszáz kiképzett munkása az utcára ke­rüljön s éveken át fejlesztett szak­tudásának kihasználása helyett menjen kapálni, ha ugyan erre a munkára is nem volna tulsok a jelentkező ? Nem, ennek akkor sem volna szabad megtörténnie, ha ez a gyár a város adóbevé­teleihez és a villanytelepünk prosperálásához nem járulna hozzá oly nagy mértékben, hogy ezen hozzájárulás hiánya a város ház­tartásában pótolhatatlan veszte­séget ne jelentene. Igy azonban a város intéző köreinek és mun­kástársadalmának összefogva min­dent el kell követni, amig nem késő, hogy a gyár leállítása meg ne történjék. A vármegye leg­utolsó közgyűlése éppen a köz­nyomor és a munkanélküliség enyhítésének kérdését tűzte ki legsürgősebb feladatául és e célra egy bizottságot is küldött. Nos hát a bizottság keresve sem talál­hat szebb feladatot, mint a Mer­kúr gyári fenyegető munkanél­küliség ügyében felvenni a harcot — a kormány ellen. A békéscsabai képviselőtestületi választásokon részben megbu­kott a hivatalos lista Az ellenlista részleges győzelmet aratott a kerületek egyik részében — Érdekes meglepetések — Néhányér­tékes egyén kibukott (A Közlöny eredeti tudósítása.) Teljes csendben, zajtalanul és za­var nélkül folytak le hétfőn a bé­késcsabai választások, olyan mél­tósággal és higgadtsággal, ami­lyenre kevés város lakossága ad­hatna példát. A választáspkon, amely pedig hatalmas, megfeszí­tett erőmérkőzés volt, semmiféle incidens nem történt, noha az utolsó napokban már kissé erő­szakos volt itt-ott az agitáció. A választások részletes ered­ményeit alább közöljük. Most csak arra mutatunk rá, hogy éppen a Közlöny volt az, amely hónapok­kal ezelőtt sűrűn hozott cikkeivel rámutatott annak fontosságára és • CSUKOTT BÉRAUTÓK ÉJJEL-HAPPAL KAPHATÓK SUHAJDA

Next

/
Thumbnails
Contents