Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) július-szeptember • 115-140. szám

1929-08-18 / 128. szám

Békéscsaba, 1929 augusztus 18. Vasárnap 56-ik évfolyam, 128-ik szám KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Előfizetési dijak: Helyben és vidékre postán küldve negyedévre 3 pengő, egy hónapra 1 pengő. — Példányonkint 12 fillér. Felelős szerkesztő : Péchy-Horváth Rezső Telefonszám i 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba, II., Ferenc József-tér 20. szám alatt. — Hirdetés díjszabás szerint, Közéleti tisztaság „Minden ország talpköve a tiszta erkölcs, mely ha el­vész, Róma ledől és rab­igába görnyed." A legnagyobb magyar ódairó­nak e bronzba öntött szavai egy olyan kormányzati programnak pontját irják körül, amely soha semmiféle nemzetnél nem kerül­het le a napirendről. A tiszta er­kölcs alapja a faj fennmaradásá­nak, a jogrendnek és ezzel együtt sziklaszilárd bázisa az államélet­nek, a társadalmi szervezet fejlő­désének és a gazdasági forgalom­nak. A közéleti tisztaság a mo­dern állam egyedüli egészséges légköre. Nélküle jog és tekintély, remény és hitel elvesztik létfelté­telük talaját: Történelmet olvasók számára nem szokatlan jelenség, hogy a politikai és gazdasági hanyatlás korszakaiban a közélet tisztasága is megromlik. A mohácsi vészt megelőző évtizedek nemzeti ha­nyatlása, korrupt közéleti viszo­nyai, gazdasági leromlása és te­kintélyrombolása elriasztó példá­ját adja annak, hogy mit jelent és milyen következményekkel járhat a közerkölcsök tartós megromlása. Ezért volt döntő fontosságú min­den politikai célkitűzés között leg­elsőnek felállítani az állami jog­rend, vagyon- és személybizton­ság alapjának megerősítését, ami­kor a vesztett háborút követő for­radalmak után az ország újra lé­lekzethez jutott. S ezért fordul vissza erőszerzésért és vigaszért minden magyar ember a háború előtti kor tisztult politikai légköré­hez, mely bár telítve volt a vál­ságban vajúdó monarchia szét­robbanással fenyegető problémái­val, de melynek szereplői a köz­élet puritánsága tekintetében sem­mi hiányosságot sem mutattak. Véletlenül összetalálkozó ese­ményekről beszámoló újsághírek figyelmeztetnek ma ismét arra, hogy ezt a kérdést ne engedjük a napirendről levenni. Arról van ugyanis szó, hogy a fővárosi törvényhatósági bizottság egyik tagja volt polgármester és volt miniszter, lemondott mandá­tumáról, melynek viselése aka­dálya volt a Beszkárt igazgatói állásával járó, a középosztálybe­liek szemében óriási összegű ja­vadalmazás elfogadásának. Arról a Beszkártról van szó, melynek kalauzi és kocsivezetői állásait mérnökökkel, vitézségi ér­mes műegyetemi hallgatókkal töl­tik be létfenntartásukat alig bizto­sító fizetésért. S arról a vállalat­ról van szó, mely igazgatósága tagjainak több, mint felét küldi a végrehajtóbizottságba és maga ál­lapítja meg a saját maga által de­legált tagok díjazását, ami ha­vonta, különböző egyéb járuléko­kon kivül, ezer pengőt tesz ki, körülbelül annyit, amennyit tiz ka­lauz kap össesen. A legfeltűnőbb és megdöbben­tőbb azo.iban az, hogy a Kúria az alapszabályoknak azt a rendelke­zését, rrely ezt a delegálást és ja­vadalmazást lehetővé teszi, tör­vénytelennek és erkölcstelennek bélyegzi meg, ami azonban nem akadályozza meg a lemondott bi­zottsági tag számára a jutalékok felvételét. Ugyanazon napon, amikor ezt hirül adjuk, a rádió tréfás kedvé­ben más híreket is ad, melyek oly érdekesen és tanulságosan kap­csolódnak a tantiémek furcsa já­tékához. Az angol alsóház üléséről szá­molt be ez a hir annak az eset­nek kapcsán, hogy egy képviselő felvilágosítást kért a miniszterel­nöktől : milyen jogon vett igénybe a rendes vasút helyett egy kato­nai repülőgépet ? S a miniszterel­nök kénytelen volt részletesen ki­mutatni, hogy ez az igénybevétel kormányzati ügyek elintézése ér­dekében történt. Tudnivaló ugyan­is, hogy a világ leghatalmasabb birodalma miniszterelnökének sem­miféle hivatalos autó nem áll ren­delkezésére. Ilyen kiadást az an­gol állami költségvetés nem tür el. Valószínűen nem tür el állami ingyenes vadászatokat, félmilliárd­ba kerülő szalonkocsikat és ezer pengős havi tantiémeket sem, ugyanakkor, amikor néhány millió ember a mindennapi kenyérfalat hiányában véksőkig kétségbeesve várja a talán jobb holnap kenye­ret adó munkaalkalmát. Gyorsan végeztek a megyegyiiflés tárgysorozatával Meleg hangon üdvözölték Vass József dr.-t 10 éves minisztersége alkalmából (A Közlöny eredeti tudósítása.) Kevés érdeklődés nyilvánult meg a megyebizottsági tagok részéről a mai megyegyülés iránt és ilyen­formán érthető, hogy gyors egy­másutánban végeztek a tárgyso- • rozat pontjaival. A megyegyűlésen Daimel Sán­dor dr. alispán elnökölt. Elnöki megnyitójában megemlékezett ar­ról, hogy Vass József dr. nép­jóléti minisztert, akit az egész ország szívből ünnepel 10 éves minisztersége alkalmából, a me­gye nevében táviratilag üdvözölte. Az alispán bejelentését öröm­mel tette magáévá a megyegyülés. Ezután áttértek a tárgysorozat többi pontjainak tárgyalására és csaknem minden pontnál válto­zatlanul elfogadták az állandó választmány javaslatát. A 9 óra után kezdődött megye­gyülés ilyenformán már 10 órakor befejezést nyert. A köz alkalmazottak f Í2 Az alispán 7 község alkalmazottainak időközben utalta a fizetését ki­(A Közlöny eredeti tudósítása.) Lapunk hasábjain már többször szóvá tettük azt az elszomoritó körülményt, hogy a megyében levő egi es községek alkalmazottai augusztus elsején nem vehették fel fizetésüket, mert a megye ezt az összeget nem utalta ki ré­szükre. Hogy mit jelent a mai szűkös anyagi viszonyok között egy tiszt­viselőcsaládban a hó elején ese­dékes fizetés visszatartása, annak megítélését rábízzuk azoknak a fantáziájára, akik ezt a szomorú helyzetet megteremtették és akik nem tartják szükségesnek kellő időben gondoskodni arról, hogy hasonló esetek ne fordulhassa­nak elő. A megye mindenkor megteszi a kötelességét és élén dr. Daimel Sándor alispánnal emberfeletti munkát végez, azonban meddővé válik minden küzdelmük, ha ide­jekorán nem kapnak hathatós segítséget. Ez ügyből kifolyólag a közigaz­gatási bizottság legutóbbi ülésé­ben nagy vita volt afelett, hogy mi módon kellene segíteni azon, hogy a községi alkalmazottak fize­tésüket rendesen kapják meg min­den hónapban és ne legyen olyan község, ahol azért, mert a köz­ségi fizetési alapba a község nem fizette be a hozzájárulást, az alkal­mazottak fizetését be kellessen szüntetni. * A közigazgatási bizoftság leg­utóbbi ülésén előterjesztett indít­ványok egyike sem volt alkalmas arra, hogy ezt a nehéz kérdést megoldja. A következmények az alispánnak adtak igazat, aki kije­lentette, hogy felfogása szerint az a legcélravezetőbb eljárás, ha azok a községek, amelyek az adókat immel-ámmal, vagy se­hogy sem hajtják be, ne kapja­nak fizetést. Augusztus hónap elsején az alispán 8 község alkalmazottainak nem utalta ki a fizetést s mivel az érdekelt községek látták, hogy komoly dologról van szó, a 8 közül 7 már teljesített olyan mérvű fizetést, amelynek alapján az al­ispán az illető községi alkalma­zottaknak időközben folyósíthatta az eddig visszatartott fizetést. Ezidő szerint csupán egy község van, amelynek alkalmazottai nem kaptak fizetést, ennél azonban az az eset áll fenn, hogy az illető község még a tavalyi tartozások­kal is hátralékban van. Dr. Temesváry Imre országgyűlési kép­viselő beszámolója (A Közlöny eredeti tudósítása.) Dr. Temesváry Imre országgyűlési képviselő folyó hó 11-én, a mult vasárnap délelőtt tartotta beszá­molóbeszédét Bucsatelepen, ahová dr. Berthóty Károly országgyűlési képviselő és Kiss László járási főszolgabíró kíséretében érkezeti Akasztópusztáról, ahol id. gróf Wenckheim Ferenc szívesen látott vendége volt. A programbeszéden a bucsa­telepi lakosság csaknem teljes számban részt vett és állandó feszült figyelemmel hallgatta kép­viselőjének ugy a bel-, mint a kül­politikai, de különösen a mai köz^ gazdasági állapotokról tartott igen érdekes és igen részletes előadá­sát. Különösen érdekes része volt a beszámolónak, amidőn a jelen­levők Temesváry kérdésére egy­hangúlag kijelentették, hogy semmi körülmények között sem akarnak Békésvármegyétől elszakadni és Karcag városához csatlakozni, hanem önálló község szeretnének lenni. Erre nézve dr. Temesváry képviselő felvilágosította a bucsa­telepieket, hogy az önálló köz­séggé való átalakulás különösen pénzügyi szempontból ezidőszerint igen nagy akadályokba ütközik s csak majd idővel lesz meg­oldható. Ebbe a hallgatóság telje­sen belenyugodott. A gyűlést Bucsai László ottani református lelkész nyitotta meg lelkes szavakkal és üdvözölte dr. Temesváry Imre és dr. Berthóty Károly országgyűlési képviselőket. Temesváry Imre után dr. Ber­thóty Károly beszélt és köztet­széssel fogadott beszédében a jövőben vetett hitre, erős remény­ségre buzdította a hallgatóságot. A népgyűlést Kiss László fő­szolgabíró rekesztette be, bizto­sítván a bucsatelepi lakosságot, hogy a fagykár folytán előálló nyomor enyhítésére a vármegye alispánjánál megfelelő munka­alkalom kieszközléséről fog gon­doskodni. A programbeszéd után a köz­ségi iskolában közebéd volt, ahol több beszéd hangzott el.

Next

/
Thumbnails
Contents