Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) július-szeptember • 115-140. szám

1929-08-18 / 128. szám

2 ikoMaöiTi? Békéscsaba, 1929 augusztus 18 ÍZ 1ÓI Több mini ezer idegen eszperantista fogadta el a magyar eszperantisták meghívását a XXI-ik Egyetemes Eszperantókongreszszusra. Eljöttek, hogy meggyőződjenek arról a már sokat hangoztatott magyar vendégszeretetről, no meg Budapest szépségéről. Jóvéleményükről gyakran adtak kifejezést és igy én is felhasználtem az alkalmat és sok külföldi vendégünket kérdeztem meg, hogy mi a véleményük rólunk és mi a véleményük Budapestről. Meglepően egyforma válaszokat kaptam, amelyek engem kellemesen érintettek és mert nekünk, magyaroknak jó tudni mások véleményéről is, közlök egynéhányat közülök mindannyiunk okulására; Violoi Henrik milanói katolikus lelkész a következőket mondotta: — Budapestet most az első alkalommal látogatom meg. De már meg van a határozott véleményem róla. Budapestnek különös szépsége van és ezt azáltal nyeri, hogy Budapesten igen előnyösen megfér a kellemes romanticizmus a modern kényelem minden emberi alkotásával. Ez teszi Budapestet különösen széppé és szeretetreméltóvá. Budapest valóban a Duna királynője! Petraschke Frigyes, Kamenz, Szászország : — Mi, világtalan eszperantisták nem láthatjuk Budapest szépségét, de a magyar vendégszeretetet igazán az első perctől fogva jólesően érezzük és ez az, ami minket teljesen kárpótol azokért az értékekért, amelyeket mi, világtalanok nem láthatunk meg. Bátran jelenthetem ki 120 világtalan eszperantista felebarátom nevében, hogy olyan vendégszeretetben volt részünk, amelyhez hasonlót még soha sem élveztünk. Sindo Seitaro ur, Sumigosi Mikoge, Japán : — Budapest és környéke kü'önösen azért tetszik nekem, mert meglepően hasonlít szülőhazám szép tájaihoz. És végül következzenek a kedves, szőke észtországi leányok, Lübek Regina, Landstrőm Éva, Lali Adele és Pere Marié szavai: — A kongresszus ? Szép 1 Budapest? Bájos! A Gellérthegy? Csodás! A magvarok? Kedvesen vendégszeretők! A magyar nemzet? Testvérnemzetünk! A magyar fiuk? Azok pedig igazi lovagok ! Büszke voltam, hogy magyar fiu vagyok ! Sztaniszláv Dántel. I mezőgazdaság súlyos bajai A helytelen spekuláció következményei (A Közlöny eredeti tudósítása.) Ugy látszik, hamis a közmondás, mert a gazdatársadalom nem régen ért katasztrofális veszteségeinek tanúságait nem akarja levonni s mint epidémikus betegség hatalmasodik el egyre, ismét a spekulációra való hajlama. Nemrégen még ölbetett kézzel volt kénytelen végigszenvedni egy olyan mérvű árzuhanást, hogy majdnem arról koldult. Most meginf ugyanazon ábrándoktól íütve választja a spekuláció csábitó, de romlásba vezető ösvényét. Ha egy olyan gazda spekulál terményeivel, kinek íehermentes a birtoka és aki rendelkezik a szükséges termelési forrótőkével, az még érthető. Habár ez is józanság nélkül való, mert biztos legalább 9 százalékos betétkamat jövedelemmel szemben nemcsak bizonytalanságnak, de sok indokkal alátámasztható veszteségkockázatának íe^zi ki magát. Azonban akin'': ingatlana csak egyharmad ré, ae értékének megfelelő kölcsönnel is ferhelt, az esetleg több balul kiütő spekuláció után biztos matematikai számítás szerint feltartóztathatatlanul tönkre jut. Tudnivaló, hogy a mai árfolyamok és horribilis kamatlábak melleit már 30 százalékos megterhelést sem tud a birtok elviselni. A gazdatárcadalom nem eléggé tanult és nem eléggé tájékoztatott, vagy nem akar felocsúdni. A kormánynak fűződne elsősorban érdeke ahhoz, hogy egyle

feik keretében sorozatos felolvasásokkal kioktassa, felvilágosítsa őket. El kellene mondani, hogy a mezőgazdaság helyzete régen megszűnt rózsás lenni, a föld rentabilitása az utolsó évben is a búzaárak visszaesése folytán megcsappant és sajnos, kevés biztató remény van, hogy e téren lényeges javulásra számíthatnánk, hacsak egész termelési rendszerünket teljesen meg nem változtatjuk. Ha az egész világon keresztülvonuló rossz termés nem lesz, ugy a buza számottevő emelkedésével nem számolhatunk. A helyz;t ugyanis az, hogy a világ búzatermése az utolsó tíz évben lénye gesen emelkedett, ami maga után vonta a világpiaci árnak — mely a békebelit még ma is meghaladja — jelentős csökkenését, A tengerentúli termelés pedig tudvalevőleg évről-évre fokozatosan növekszik. Számolni lehet ma — az amerikai korábbi pesszimisztikus termésbecslések cáfolata következményeként is — azzal, hogy a búzaár még mindig lefelémenő tendenciát fog mutatni a világpiacon s ilyképpen kis országunk termésfeleslege is csak ezen alacsony világpiaci árak mellett lesznek exportálhatók. Sohasem szabad a mai viszonyokat a békebeliekkel párhuzamba hozni. Mert sokkal kedvezőtlenebb a gazda helyzete ma, mint volt a háború előtt, amikor 6 aranykoronás vám folytán a buza ára nálunk ennyivel magasabb volt a világpiasi árnál és a monarchia területén belül a termésfelesleg a magasabb ár alapján volt elhelyezhető. Amig a magyar gazda búzája és a magyar malom lisztje Lembergtől Fiúméig, a keleti Kárpátoktól a nyugati Alpesekig vámsorompó érinlése nélkül szabadon mozgott, nem volt problematikus a termés értekesitése sem. Konkurencia nélkül hatalmas és népes terüleíeket alimentáltunk. Annyi együtthatója és titka van a világpiaci ár kialakulásának, hogy abban az ördög is alig ismeri ki magát. Suszter maradjon a kaptafánál. A gazda termeljen, takarékoskodjon és ne spekuláljon. Ez nem tartozik az ő hivatásához. Mert nemcsak meggondolandó, de bűnös könnyelműség 13—18 százalékos kamat mell itt néhány hónapig is spekulálni a> zal a nehezen termelt buzávoí, melyet nyomban értékesíteni leh it. Még sajoghat a bokájuk, melyet nem is olyan régen ütöttek ugy meg, nem tanácsos tehát a szerencsétlen kísérletet megismételni. Legyen jelszavuk: Termést értékesíteni, adósságokat visszafizetni, vagy aki megszámlálható keveseknek, szerencséseknek ilyen nincsen, a befolyt tőkét betétként gyümölcsöztetni I Ezeket kellene a gazdáknak elmondani s akkor józanul belátnák, hogv semmi reális okuk nincsen föltenni, hogy a közeljövőben a mult őszi árakat elérhetjük. R. G. FISK PNEU a leggazdaságosabb Körzeti képviselet: Szécsi Márton Gyula "S.-.WT Telefon 145 Olasz utinaplómból i. A fidelissima citta: Fiume Egykor-régen, a békeévekben, az Adria gyöngye, a „magyar szent korona fénye és boglárja": Fiume arról volt hires, hogy benszülött nőinek egytől-egyig hamis volt a — foga. Este a legszebb fiumánó lány is kiszedte a fogsorát és egy pohár vizbe helyezte éjszakára. Állítólag Molnár Ferenc hires bonniot-ja is innen származik a hölgyről, akit egy hideg, bóradühöngéses estén arra figyelmeztettek, hogy — az éjjel a fogai vacogni fognak a — pohárban. Akárhogy van is, ma Fiúménak nem ez az ismertetőjele. A nőinek foghijjassága. Ma szintén a női az ő jellemzői, de ezúttal a — lábaikkal. A mezitlábasságukkal. Csitri bakfis, öreganyó, uriaszszony és munkásnő: ma mind harisnyátlanul jár-kel Fiúméban. De nemcsak a fürdőbe menő, fürdőből jövő női fajzat felejti otthon előre megfontolt szándékkal a harisnyáit, hanem az is, aki az üzleti dolgai után jár, napszámba járkál le-fel a Corson vagy a kávéház előtt üdüli át a félnapot. Sőt nem ritka az olyan leányzó sem, aki tulipirosra festett szájszélekkel, bozontosra borzolt hajjal és kalaposan jár-kel, persze — harisnya nélkül, és luxuscipőkben. * Viszont: egy igazán korrektül felöltözött, diszkrét viselkedésű úriasszony be akart menni az egyik fiumei katolikus templomba. Az ajtóban hirtelen eléje állott egy úriasszony és kissé restelkedve, de finom udvariasságga olyasfélét jelentett ki, hogy — lélek az ajtón se be, se ki... Némi felvilágositáskérés után aztán elárulta, hogy a belépési tilalom az úrhölgy — ujjatlan blúzának szól... Olasz katolikus templomba ugyan is szörnyen tilalmas nőknek mezítelen karokkal belépniök. * Befut a lauranai szalonhajó. Tengernyi népség és katonaság várja a Molo San Marcón. Ezek mind Abbáziába, lkába, Lauranába készülnek. Előbb azonban rohamra a gyanútlan hajó gyanútlan utasai ellen. A hajó ugyancsak tengernyi utast hozott. Ezek viszont a meglehetősen agresszív beszállók iránt készülődnek rohamozásra. A hajóhidat ledobbantják a móló kőtömbjére. Hirtelen vastag, acélos embergyürü veszi körül a hid parti végét. A kiszállók megtorpannak. De nyomban a megkönynyebbülés sóhaía szabadul ki százak ajkán... Mert... Mert a hid előtt két csendőr áll fel. Két olasz csendőr. Mintha csak valami látványos operettből, kosztümös revüből toppantak volna elő. Pofoncsapott Napoleon-kalap a fejükön, rajta (azaz: a kalpagon) egy araszos piros-kék tollbokréta. A zsandár frissen borotvált arcban kezdődik és hosszú frakkban folytatódik, de piros lampaszos pantalóban végződik. Fehér cérnakesztyű és fehér szijon csüngő rézfogantyus kard is tartozik még a figurához. Mindenki megkönnyebbül. Ha csendőr van, biztosított a zavartalan kiszállás. Csakhogy... csakhogy az történik, hogy a beszállni akarók gyűrűje összezárul, eldugul a hid külső szája, amelyhez odanyomódik a két frakkos talján zsandár is. Fiek kedélyesen nevetgélnek, nyomnák vissza a befelé nyomakodókat és húznák kifelé a kiszállani akarókat... de ehhez kevés két ember ereje, presztízse és tekintélye, azaz hogy két pirossujtásos frakk komolysága... — Avanti, avanti — mondja egész halkan és udvariacan a két szál szines frakk a tarka tollbokréta alatt. De a tömeg nyomja őket. Erre a két csendőr — nem, nem húzott kardot, nem csinált öklöt a tenyeréből, hanem — szép lassan kivonszolta magát a két egymásba fonódott tömegből és hagyta, hogy egyetlen, egymást lökdöső, maró, gyömöszölő fúria-sereggé változzék... Ők maguk pedig lassan, méltóságosan elsétáltak a móló egy egészen csendes részébe. És mellükön keresztbefont karokkal nézdeítek a tengerre. ...Hej, ha ez a jelenet Magyarországon játszódik és ez a Isét csendőr magyar csendőr lett volna...! * Szerdán reggel ott voltunk a Fiera di Fiume, a mintavásár hivatalos bemutatóján. A fasiszta milícia zenekara lázasan intonálta a Giovinezzát, a karok római üdvözlésre lendültek és Martelli us, ez olasz kereskedelmi miniszter üdvözlőbeszédet mondott. Amikor többek között az olasz-magyar kapcsolatok és szimpátia elmélyülését hangoztatta, hangosan merészeltem gondolkozni: — Evviva la revizione di pacey! A miniszter ur erre — egészen udvariatlanul — még csak egy e

rcmozdulattal sem válaszolt. Hogyisne. Hiszen két perccel ennekelőtte kapott viharos tapsot, mert D'Annunzióról beszélt, aki felszabadította a fidelissima citta-t... Péchy-Horváth Rezső.