Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) július-szeptember • 115-140. szám

1929-07-17 / 119. szám

Békéscsaba, 1929 julius 17. Szerda 56-ik évfolyam, 119-ik szám # f BEKESME6Y POLITSIOII LAP Előfizetési dijak: Helyben és vidékre postán küldve negyedévre 3 pengő, egy hónapra 1 pengő. — Példényonkint 12 fillér. Felelős szerkesztő ; PécSiy-Horváth Rezső Telefonszám 9 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba. II., Ferenc József-tér 20. szám alatt, — Hirdetés díjszabás szerint. A kalandor Nemcsak a világ kormányzásá­hoz kell kevés bölcsesség, hanem az emberek becsapásához is. Valahányszor lelepleznek egy­egy nagystílű szélhámost, aki a merész fellépésével, a fölényesen biztos mozgásával, a széditő svá­dájával, a választékos eleganciá­jával és az összeköttetéseinek lát­szatával károsította meg a fele­barátait : mindannyiszor kiderült, hogy az ártalmatlanná tett jóma­dár, ami a szellemi javakat illeti, jóval mögötte marad az átlagem­berek utolsóinak is. Az ilyen szél­hámos mindig üresfejű, művelet­len, értelmi színvonala jelentékte­len, külsejük borbélylegényesen ízléstelen, beszédjük üres, frázisos. Mégis : a biztos fellépésük, a min­dig választékosan lenyalt frizu­rájuk, a hatásos nyakkendőjük, az élesre vasalt nadrágjuk, a nőknek bőkezűen szórt blankettaszerü bók­jaik, a mindig kéznél lévő udva­riasságuk, a nagyhangon kiejtett, hangoskndó beszédjük mindig cso­dálatot kelt és megszédíti az ál­dozatot. Minduntalan felbukkanik egy­egy Erdélyi Béla, de az emberek sohasem tanulnak. Mert ellenállhatatlanul imponál nekik a biztos, igazában szemte­len fellépés, a döngő léptű meg­jelenés, a parancsoló hang, a vá­lasztékos öltözködés, az előkelő összeköttetésekkel való hányiveti dicsekvés. És szivesebben érint­keznek velük, készségesebben ba­rátkoznak össze velük, mint olya­nokkal, akik becsületes munkájuk­nak élve nem tudják magukat mű­vészi tökélyig kiképezni a köny­nyed társasági mozgásban és a társalgásban, a divatos és leg­újabb társasjátékok azonnali el­sajátításában és akik az állandó munka miatt nem érnek rá örö­kösen az öltözékük és a frizurájuk kifogástalanságával törődni, a tár­salgásuk darabos és nehézkes, a megjelenésük kevésbé jó benyo­mást keltő, a hangjuk illedelme­sen szerény és a fellépésük egé­szen hétköznapi. Az ilyen emberek nem impo­nálnak. Az ilyen emberek nem futnak be karriért. Nem lendülnek a magasba, mint a sziporkázó csil­lagok vagy mint a hullámtajték, amely csupa könnyű és tarka hul­ladékból áll. De nem is süllyed­nek le a mélybe hirtelen, a moz­gás örök törvényénél fogva, amely annak számára, aki a magasba jutott, okvetlenül előirja a süllye­dést is. A szélhámos, a kalandor — a becsületes dolgozók silány salakja — mindig a fellépésével és soha­sem az eszével, a képességeivel éri el sikereit. Összes tudománya: ismerni a legnevetségesebb emberi gyengét, amely a „kiváló", a „ma­gasabbrendü" ember felé való vonzódásból áll, hogy annak még áldozatok árán is hódolhasson, áldozhasson. A szerény modorú, szerény fel­lépésű, illedelmesen viselkedő szürke ember, aki minden csillog­tatásnál és nagystilüségnél többre értékeli a becsületes munkát, ilyen­kor szivből előbuzogó hahotázás­sal kacag azokon, akik megint megszédültek a kalandor ócska sablontrükkjén : a döngő lépteken, a lenyalt frizurán, a vasalt nadrá­gon és a biztos fellépésen. Nevet, hogy ezt az ócska és özönvizkori színpadi trükköt még mindig nem lanulták ki az emberek, hanem a látszatért — amely mögött levegő van — még mindig ki hagyják fosztatni magukat. pénz az állami utak javítására A kereskedelmi miniszter válasza az alispánnak (A Közlöny eredeti tudósítása.) Békésvármegye közigazgatási bi­zottsága még a mult évben felirt a kereskedelmi miniszterhez, hogy az állami utak fentartására és hen­gerlésére évenként fordított hitelt emelje fel. Békésvármegyében van 165 km állami ut. Ezeknek fenn­tartására annyi fedanyagot enge­délyezett a miniszter, hogy a 165 km-nek csak 12 és fél százalékát lehetett fenntartani, ami azt jelenti, hogy 1 — 1 km útnak a hengerlése nyolc évenként újítható meg. A megnövekedett autóforgalom mel­lett azonban a legkiválóbban sike­rült hengerlések sem tartanak to­vább öt évnél, ezek szerint az ál­lami utak 20 százalékát kellene évenként hengerlés és fenntartás alá venni, ha pedig ez nem törté­nik meg, akkor ezek a gazdasági­lag és stratégiailag is különös fon­tosságú utvonalak lassú pusztu­lásnak lesznek kitéve. Ezért kérte tehát a közigazgatási bizottság, hogy az állami utakra a kereske­delemügyi miniszter az eddiginél jóval több fedezetet engedélyez­zen és intézkedjék aziránt is, hogy amint ezt a törvényhatóság a sa­ját útjaival már megtette, az állam is az ő útjait a fenntartási henger­lések során négy méterről öt mé­terre szélesítse ki. A kereskedelmi miniszter most válaszolt a feliratra és kijelenti, hogy a háború előtti időben az uthosszaknak alig 1, százalékát hengerelték, most pedig az uthosz­szaknak 12 százaléka hengerel­hető évenként. Ennek a tovább­fejlesztését pénzügyi lehetőségek akadályozzák és igy a kérelmet nem áll módjában teljesíteni. El­ismeri azonban a miniszter, hogy mivel a forgalom állandóan emel­kedik, ezért megfontolja, hogy más útfenntartási rendszert vezessen be. Az erre vonatkozó számitások és tervezések folyamatban vannak. Komoly méltósággal, vita nélkül folyt le a Kereskedelmi Csarnok évi közgyűlése Záróra szabályrendelet alkotását és a vásárok leépí­tését kérik a kereskedők — 236.000 pengőbe került a székház berendezéssel együtt (A Közlöny eredeti tudósítása.) Nagy érdeklődés mellett vasárnap délelőtt tartotta évi rendes közgyű­lését uj székházában a Kereske­delmi Csarnok dr. Tardos Dezső elnöklete alatt. Az elnök megnyi­tójában a székház létesítésének jelentőségével foglalkozott. Olyan otthon lebegett az akció kezdemé­nyezői előtt, amelyben az össze­tartozás érzésétől és helyes osz­tályöntudattól áthatott, etikai ala­pon álló kereskedőtársadalom ala­kulhasson ki. A lelkesedés min­denkit áthatott s az eszme meg­valósult. Hálás köszönet illeti azo­kat, akik anyagi hozzájárulásukkal ezt lehetővé tették. Különösen a pénzintézeteket s elsősorban a Magyar-Olasz Bankot, amely helyi fiókjának főnöke, Strasser István elévülhetetlen érdpmeket szerzett az építkezés pénzügyi lebonyolítá­sában. Maga a gondolat Steinber­ger Imre és Deutsch Vilmos kez­deményezéséből indult ki, mig a gyűjtésben főleg Szelner Antal, Kulpin Mihály és Róna Gusztáv tűntek ki. Végeredményében az épület a csabai kereskedők hitelén és becsületén alapszik. A munka azonban csak most kezdődik s ha a tagokat a haza, a város és a hivatás szeretete fogja áthatni, ak­kor az egyesület a társadalom méltó megbecsülését is megszerzi magának. A lelkes éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó után dr. Gyöngyösi János főtitkár terjesztette elő az évi jelentést, amely részletesen foglalkozik a kereskedelem válsá­gával. Ennek a trianoni csonka­ország megcsappant vásárló ere­jén kivül három főoka van : a túl­adóztatás, a protekcionizmus az állam által kedvezményezett és anyagilag alátámasztott szövetke­zetek versenyében és a hitelvál­ság. A jelentés felsorakoztatta az egyesület érdekképviseleti mun­kásságát a kamarán, országos ér­dekképviseleteken és hatóságokon keresztül, továbbá a Csarnok te­vekenységét a város közéletében. Majd tagforgalmi kimutatást kö­zölt, mely a székházmegnyitás óta a tagok létszámának nagy­arányú megnövekedését tünteti fel. A jelentés tudomásul vétele után elfogadták a zárszámadást és a költségvetést. Az építési elszámo­lás szerint az épület teljes beren­dezéssel 236.000 pengőbe kerüit, amelyből 13.000. pengő még fede­zetlen hiány. Ennek kölcsön ut­ján való fedezésére a közgyűlés felhatalmazást adott. Az alapszabálymódositóbizottság által kidolgozott uj alapszabályter­vezetet a közgyűlés vita nélkül magáévá tette es azt kormanyha­tósági jóváhagyás végett felterjeszti. Két indítvány érkezett be, me­lyekre vonatkozólag a közgyűlés elhatározta, hogy a város képvi­selőtestületét megkeresi az üzleti zárórát megfelelően szabályozó rendelet megalkotására, továbbá kérni fogják az országos kirakodó­vásárok csökkentéséi. A tárgysorozat utolsó pontjaként Reisz Hermann elnöklete alatt Klein Gusztáv, Kulpin Ferenc és Werner Frigyes tagokból álló sza­vazatszedőküldöttséget választot­tak s megejtették a tisztujitást. Az uj tisztikar névsora a következő : Elnök: Dr. Tardos Dezső. Társelnökök: Csillag Ignác, Fe­kete Sándor, Deutsch Vilmos, Stein­berger Imre, Szelner Antal. Ügyész: Dr. Biró Emil. Ügyvezető főtitkár: Dr. Gyön­gyösi János. Titkár: Péterfy Károly. Háznagy: Rusz Lipót. Helyettes háznagyok: Tóth La­jos, Ádám László, Werner Endre. Pénztáros: Deutsch Jenő. Ellenőr: Ascher Alfréd. Főkönyvtáros: Kálmán Henrik. Könyvtáros: Benjámin Vilmos. Számvizsgálók: Halász Béla, Reisz Gábor, Wilhelm Ferenc. Választmányi tagok: Ádám Pál, Adler Imre, dr. Benjámin Pál, Biró Pál, Dénes Imre, Déri Ignác, Engel Jenő, Erdős Izidor, Flamm Sándor, Fonféder Mózes, Ginszler Ernő, Grünwald Ábrahám, Gies­sing Rezső, Gyebnár Pál, Hauer Fülöp, Klein Adám, Klein Gusz­táv, Kulcsár Izidor, Kulpin Mihály, Kulpin Ferenc, Kovács Pál, Kun Jenő, Kun József, Kővári Jenő, Kolcza Miklós, Lantos Miksa, Pancrátz József, Péli Mihály, dr. Prónai Ernő, Péterfi Imre, Reisz Hermann, Reisz Sándor, Rókay Lajos, Román Pál, Róna Gusztáv, Rusz Károly, Sebestyén Lajos, Sipos Ignác, Steinberger Márton, Stern Ármin, Stern Samu, Strasser István, Susánszky János, dr. Sza-

Next

/
Thumbnails
Contents