Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) július-szeptember • 115-140. szám

1929-09-29 / 140. szám

2 BBMM8IÍMIKI K(MMlWií Békéscsaoa l9>9 szeptember 29 jos tetszésnyilvánítás volt minden opus után, de a legmélyebbről felszakadó tombolá t Bartók és a ráadásul adott Kodály „Maros­széki táncok" kapták. Már ami a mennyiséget illeti, semmiféleképpen sem reprezen­tál Békéscsaba hang/ersenyt lá­togató publikuma egy 50.000 lakos­ságú várost. Nem gazdasági okai vannak en­nek a jelenségnek, hanem pusz­tán lelki és társadalmi. Engel Iván keddi zongoraestje a legszebb Aurora-esték közé tartozott. Technikája, ugy látszik, elérte a legmagasabb fokot, nincs gátja művészete megnyilvánulásá­nak. A megtisztult és felhatvá­nyozott érzések akadálytalanul utat találnak az emberi szivekbe. A művész szenvedélyes tempe­ramentuma, előadásának költői­sége, csodálatos formaérzéke szinte leigázott bennünket. Műsoráról is­merni meg az előadó művészt, gondolkozását, lelki alkatát, ama fontos adottságot, képes-e átlátni a ma muzsikájának jövőbe menő utait, mert mindettől függ, enged­ményt tesz-e a tömegizlésnek, vagy fölébe kerül, szolgója-e, vagy vezetője a közönségének ? Ebből a szempontból vizsgálva Engel Iván művészetét, csak a legna­gyobb elismeréssel Írhatunk róla, mert zongoraestéinek nemcsak mű­vészi, de nevelőhatása is felbe­csülhetetlen. A megértő, előkelő közönség között feltűnően nagyszámú volt a fiatalság. Ők a jövő, az általá­nosabb magasabbrendü művészi kultura reménysége. Szemle a hitelezők és adósok között Mennyi a bankkamat? ­a pénz (A Közlöny eredeti tudósítása.) 1927 január l-ével cserélte át a kormányzat a koronát pengőre és a közvélemény szerint ezzel a cserével is csak a pénzviszonyok rosszabbodása állott elő. 1927. év őszén és 1928. év tavaszán örven­detesen olcsóbbodott a pénz, már a csabai bankok is szívesen hite­leztek 10—1 l-es kamat mellett, ami a viszonyokhoz képest olcsó­nak volt mondható, azóta azonban a gazdasági életre a pénztelenség nyomása nehezedik és most a ka­mat 14—15% között mozog. Ilyen kamat mellett üzletet kötni, fenn­tartani, vezetni, ilyen kamat mel­lett hitellel dolgozni nem lehet. A nagy bajok között még talán a magas kamat sem volna a leg­nagyobb, mert hiszen, aki kamatos pénzzel dolgozik, az a kamattal kell, hogy számoljon, mert egyéb­ként sorsát megérdemli. Sokkal nagyobb baj a hitelkere­tek megszorítása. A bankok tör­- Az adósok vergődése körül lesztéseket sajtolnak ki az adó­sokból, ami nyilván a bankok ré­széről jogos és helyes is. Az adós ne csak kamatot, hanem törlesztést is adjon és a legtöbb adóst erre jó szelíd kényszerrel kell rászorítani. Csakhogy a tapasztalatok szerint ennél többet is kívánnak hellyel­közzel. Ma a búzaár alacsony, igy a földár is pénzben alacsonyabb lett. Ezelőtt egy évvel kisholdan­ként kb. 500 P-ig hitelezett a bank s erre egy kis hold reális fedeze­tet nyújtott. Ma azonban állítólag nem nyújt. Igy egyre-másra kapják az adósok a felhívásokat, hogy legnagyobb sajnálatára a bank kénytelen 50%-os törlesztést kí­vánni, mert egyébként váltóját nem hosszabbithatja meg. Itt kezdődik az adós vergődése. Honnan ve­gyen pénzt? A buza olcsó, de hi­ába olcsó, már nincs is, elvitte az adó, az előleg; a kukorica olcsó, jószágot eladni nem lehet. A ver­gődésnek ez csupán a kezdete. mellett sem lehet olyan nagy, hogy a 17 százalékos pótadót több, mint egy százalékkal apasztaná. Az őszi rendes közgyűlést az alispán azért tűzte ki október 10-ére, mert a szabályrendelet szerint az őszi rendes közgyűlés október hó első ?felében tartandó és mert a jövő hónapban előre­láthatóan olyan tömeg ülés és választás fog megtartatni, amely indokolttá teszi, hogy a vármegye őszi rendes közgyűlésén mielőbb tul legyen. Igy a jövő hónapban lesznek a közigazgatási bizottság ülésén és a rendes közgyűlésén kivül meg­tartva a legtöbb adótfizetők és azt követőleg az érdekképviseleti tagoknak választása és ha a vár­megye uj főispánt kapna, a jövő hónapban lesz még a beiktató közgyűlés is. Végül pedig el lesz foglalva a vármegye vezetősége az általános választójog alapján megválasz­tandó megyebizottsági tagok vá­lasztásával is. Engel lírán zongoraestje (A Közlöny eredeti tudósítása.) Régi igazság, hogy a valódi tehet­ség még mostoha körülmények között is érvényesül. Mégis meny­nyire megkönnyebbül a művész önmagát kibontakoztató utja, ha megértés, együttérzés kiséri. Min­den művésznek kettős küzdelmet kell folytatnia, az egyiket önma­gával, hogy tehetségét egyénisé­gének megfelelően kifejthesse, másrészről a külvilággal, elsősor­ban a közönséggel, hogy az meg­hallgassa, megértse. Engel Ivánnak nem lehet pa­nasza közönségére, már ami a megértést illeti. A csabai hang­versenyt hallgató publikum a vi­dék legkiválóbb zeneértő publi­kuma. Igaz, hogy Kodály és Bar­tók müvein nevelődött már akkor, mikor még Pesten is ritká eset volt a modern magyar zene. Za­Nem gombostii az ember Irta : Dús Jóxsei Hej, de sok mindent is kiforga­tott ez a háború a maga uljából­rendjéből 1 Ki is hallotta annak előtte, hogy valaki elveszett volna? A tengelyszeg, meg a lőcs elvesz­het. De azt is megtalálja az em­ber, ha idejében elindul a nyomá­ban keresni. A kerékkötőlánc is elveszhet a vásárban, ha az em­ber nem ügyel. A beste cigányok nagy alkudozások közepette le­akasztják, aztán ha kell, nincs. De •hogy egy ember elvesszen ? 1 Ilyet még soha a világ. Már pedig ez történt Sipos Péterrel. Abban a nagy világfölfordulásban, elveszett. Amikor az öreg Sipos Ferenc megkapta az írást, hogy: „Sipos Péter, szakaszvezető az északi harctéren eliüni" — igy szólt az irás — egyet sem szólt a felesé­gének, csak egy nagyot szippan­tott a pipájából, mert a fehérnép olyan nagyon értetlen, mindjárt fe­jét veszti. Inkább elment előbb a jegyző úrhoz, hogy megbizonyo­sodjék felőle, jól érti az irást és megkérdezte tőle, mi az, hogy el­tűnt. Mert ugy van az kérem, hogy épeszű ember az írástudók fancsali s^óbeszédin nem tud mindig ok­kal-móddal elgazodni. Tehát meg­kérdezte a jegyzőt. — Annyi az, — kedves Sipos uram — hogy elveszett. — El-veszelt ? 1 — csuklott ki a csudálkozás az öreg száján. — Hát gombostű az ember, hogy el­vész? — Szól valamit, gazd' uram. Ott abban a nagy kavarodásban csak­nem annyi ám az ember, mint egy gombostű. — Az nem lehet, — mondta az öreg röviden és hátat fordított a községházának. Hazament. Otthon tett-vett, mint rendesen. Kettőt sem szólt, csak ha éppen „muszájt". A felesége nem merte kérdezni. Tudta, ha szűkszavú a párja, ak­kor hirtelen. Pedig már nagyon iurta az oldalát a levél, Már ag­gasztó sejtések gyötörték a derék asszonyt Péter miatt. A levél kü­lönben sem szokott jót jelenteni falun. Csak a rózsaszín lapokkal tudtak megbarátkozni, amióta a háború dult, mert kedves kezek irták azokat. Etetésig csak győzte türelemmel, hanem akkor már nem állhatta to­vább. Megkérdezte : — Mi van abban a levélben, embör ? — No, várj sorjára, — lökte oda a szót az öreg. Siposné nem merte tovább fag­gatni, mert a hitestársa nagyon összeborzolta a szemöldökét és az itató vödörrel a kútra ment. Látta, hogy evvel most nem lehet sokat eligazítani. Hagyta, pedig a szive majd leszakadt a kíváncsiság, meg az aggódás terhe alatt. Hívogatni kezdte a csirkéit: -r Hijjad anyja, hijjad, hijjad... Hess, te borzas! — űzte el az odatolakodó kakast. Csak vacsora után szólalt meg Sipos gazda, amikor már megve­tette ágyát és megöntözte útját a szónak. A pipáját is megtömte és fürge füstmacskák ugráltak ki a szája szögletébői. — Hát, mondd, anyukom, any­nyit a te rövid asszonyi eszed is kitanálhat, gombostü-e az embör ? Siposné asszony szeme ijedten villant az urára. Meghökkent. Ilyen bolond kérdés. — Milyen mókás kedviben van kend. De Sipos gazda nem ugy nézett, Mert ha most a termésbetakaritás kellős közepén nincs pénz, hol lesz a pénz majd télen és tavasz­szal ? Ha a gazda igy áll, hogy áll az iparos és kereskedő, aki alapjában véve mégis csak a nagy tömegében termelőkből és a ter­melőktől keresőkből él ? Most aztán itt van a legújabb bomba. Az engol bank a kamat­lábat felemelte egy percenttel. Ter­mészetesen a Nemzeti Bank sem tehet mást. Emel ugyancsak egy­gyel, aztán ez az emelés amig több kézen és intézeten át Csa­bára jön, lesz belőle kettő percent. Nos hát elég szomorú kilátásai vannak az adósoknak. Az „adós fizess" egy nagyszerű közgazda­sági elv, de még szebb dolog an­nak tudományos megállapítása,, hogy miből, amikor a közönség olyan, mint a kifacsart citrom. Ezeket az állapotokat érdemes összehasonlítani más jelenségek­kel. A város az állammal kar­öltve keramitutat épít Jaminában 12 százalékos pénzzel, a Társa­dalombiztosító felhőkarcolót emel, az állam Szegeden „éljen a kul­tura 1" jelszóval egyetemet. Ezeket a jelenségeket egybehasonlitva a magas kamattal és a kamat körüli vergődéssel, valóban nagyszerű közgazdasági Valpurgis-éj bonta­kozik ki, amely nem tudni, hová vezet, nem tudni, hogyan lesz belőle egészséges, üde, olcsó ka­matú, vállalkozó szellemű, boldog reggel. Cipőszakmából gyakorlott elárusítót keresünk. Ha-Ha cipőáruház Szeged mint aki tréfál. Tekintete konokul az asszony arcára tapadt és várt egy darabig, aztán egy ujabb füst­felhőt lökött ki a száján. — Micsoda? — Hogy vón' gombostű, mikor embör? — felelte félénken, nem tudva mire vélni ezt a furcsa kér­dést. — Nohát azért mondom 1 — volt a határozott válasz. — Mit mond kend? — Azt mondom, hogy az em­bör nem veszhet el, mint a gom­bostű. Siposné nyugtalankodni kezdett a székén. De az ember csak nyu­godtan pörgette tovább a szó-rok­káját : — A gombostű leesik a vászon­cseléd, pruszlikjáról, elkeveredik a porban, aztán volt, nincs. De az embernek esze van. Ha elvéti az utat, azért hazatanál, ha késve is. — Baja esett Pétörnek ? 1 — tört ki a kétségbeesés a meggyö­tört, szegény asszonyból. — Ne sápítozz már no 1 Semmi baja. Nem lehet. Oszt kész. A re­gementje az írja, hogy elvesztették. — Jajj szerelmes Istenem, — sírt föl az asszony. — Abban a \

Next

/
Thumbnails
Contents