Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1929-02-27 / 48. szám

Ára 10 fillér Békéscsaba, 1929 február 27. Szerda 56-ik évfolyam, 48-ik szám POLITIKAI ÜAPILAP Előfizetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve negyed­évre 6 pengő, egy hónapru 2 pengő. Péidénvonkint 10 fillér. Főszerkesztő : DP. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő : Fíiíp^injfi Sámuel Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscs«o& II. ker. Ferenc József-tér 20. szám aiatt. Hirdetés díjszabás szerint. A haldokló ipar kétségbeesett segélykiáltásai hahg­zottak el a békéscsabai ipar­testület vasárnapi közgyűlésén. A szakmánként felsorakoztátott sérel­mek, bár számtalanok, mégis kö­rülbelül ugyanazon átszelési pon­tokban találkoznak s éppen ez a sajátosság az, mely a panaszokat nem túlérzékenységből fakadó si­rámokká, hanem mélységesen köny­nyes tényékké szilárdítja. Valóban már nem azt kell kér­deznünk, hogy hová jutunk ezen az uton, hanem hová jutottunk? Pedig nem ujak ezek a pana­szok, hiszen évek óta állandóan visszatérők, csak talán eddig a kis­iparosok ismeretes szerénysége és szemérmessége következtében csen­des kérelmek formájában hangzot­tak el: igaz, hogy a pusztába. Váj­jon most már a haláltusa sikoltá­sait ineg fogják-e hallani az illeté­kesek ? Meg fogják-e hallani, hogy na­ponként lesz öngyilkos szinte köz­ségenként egy-két végképen elke­seredett kisiparos ? Hogy hetenként tucatjával adják vissza az iparen­gedélyeket ? Hogy az embertelenül magas közterheket és munkanél­küliséget már tovább elviselni nem lehet ? Hogy a legnagyobb ember­telenség a kiskézmüiparnak halál­tusáját állami, városi, hatósági ka­tonai, vasúti, fogházi üzemek ver­senyével még fájdalmasabbá tenni ? Hogy... de Istenem, minek sorol­juk még tovább a többi számtalan szemét annak a szörnyű bilincs­nek, mely lenyűgözi, a sirba húzza a tényes képességekkel megáldott, vagy megvert, nagy jövőről hiába oly régóta álmodó magyar kéz­művesipart ? Olyan kevés pedig az, amivel ezeket a fájó panaszokat orvosolni lehetne. Csökkenteni a közterheket, a közszállitások haladéktalan kiírá­sával enyhíteni a munkanélkülisé­get, eltörölni a hatósági jellegű üzemek versenyét, kibővíteni a kisipari hitelkeretet, mérsékelni a társadalombiztosító díjtételeit, el­törölni a forgalmi és fényűzési adókat, gondoskodni a nyersanya­gok olcsó beszerzési lehetőségei­ről, felfüggeszteni az adóárveré­seket, megszervezni és megkönnyí­teni az export lehetőségeket, egy­szóval : racionalizálni az egész magyar kisipari termelést. De ki fogja ezeket mind valóra váltani? Kinek, vagy jobban mondva, melyik kormánynak fog eszébe jutni az, hogy a felesleges miniszteri és egyéb mondva-csi­nált állások dotációjával nemcsak­hogy talpra lehetne állítani, hanem végérvényesen meg is lehetne menteni az ájult magyar kiskézmü ipart ? Mert a mai kormánynak az ed­digiekből ítélve ez immár aligha fog eszébe jutni. F. Bethlen meg akarja akadályozni a keresztény párt bomlását Hegymegi-Kiss Fái éles támadása Debrecenben a kormáiíf eSfen Budapest, február 26. (A Bé­késmegyei Közlöny tudósítójától.) Azok a hullámok, amelyek a ke­reszténypártból Petrovácz Gyula ismert bécsi cikke nyomán kiin­dultak, ma átcsaptak a Ház fo­lyosójára, ahol egyébtől sem be­széltek, mint Woifíék akciójáról. A kormány felismerve az ellenzéki mozgalom kiszélesedésében rejlő veszedelmet, egész délelőtt tanács­kozásokat folytatott, amelyeken Bethlen István is résztvett. A ta­nácskozásokon arról folyt a szó, miképen lehetne Wolffék akcióját ellensúlyozni, esetleg leszerelni. Pesthy Pál a tanácskozások után ezeket mondotta tudósítónknak: — Bethlen meg fogja kérdezni a keresztén\ párt tagjait, mi a szán­dékuk, mert a miniszterelnök mó­dot akar keresni a helyzet tisztá­zására. Kormánypárti körökben egyéb­ként ma már kevesebb az ideges­kedés a Wolff-féle, akció miatt és azt hangoztalják, hogy a keresz­ténypárt számos előkelő tagja erő­sen elitéli és helyteleníti Petrovácz bécsi cikkét. Szerintük a párt bom­lási folyamatát már sikerült meg­állítani, ha csak pillanatnyilag is, mert az egyes frakciók közötti ellentét a párt egységes fellépését hátráltatja. A politikai életnek még egy ne­vezetes eseménye van : tiegymegi­Kiss Pál debreceni képviselő szom­í bati beszéde, amelyet Debrecenben a páitkörben mondott. A képviselő élesen bírálta és támadta a kor­mányt és megállapította, hogy a politikai élet visszafelé való hala­dást mutat, éppen ugy, mint a gazdasági élet. Két kérdést tett tel : először, hogy joga van-e a polgárságnak a saját ügyeit intézni és másodszor: szabad-e a tiszta igazságot megirni ? Végül a köz­igazgatási reformról és a sajtó­novelláról szólt és leszögezte, hogy ezek egy már önmagát kiélt rend­szernek utolsó tombolásai. Rofhermere lord sürgeti Rákosi Jenő szobrát A budapesti Rákóczi-teret Rákosi Jenőről nevezik el Budapest, február 26. (A Bé­késmegyei Közlöny tudósilójától.) Rothermere lordtól ma ujabb levél érkezett Ripka Ferenc főpolgár­mesterhez. A levél fejtegeti azt a célt, hogy Rákosi Jenő szobra a fővárosban mielőbb felállítható le­gyen. A lord azt kívánja, hogy a megbízást pályázat megkerülésé­vel azonnal adják ki egy szob­rásznak, szerinte Kisfaludy-Strobl­nak, akit a lord a legalkalmasabb­nak tart erre. A levél kapcsán a főváros rövidesen dönt e kérdés­ben. Értesülésünk szerint a Rá­kóczi-térre kerül a szobor és a teret Rákosi Jenőről nevezik el, mig a tér hátterében álló vásár­csarnok elé nagy és sürü facso­portot ültetnek, ami eltakarja a csarnokot, hogy ne rontsa a hatást. A miniszter különös döntése a gyulai tisztviselők fizetéspótléka ügyében Több mini a tisztviselők felének nem engedélyezte a pótilletményeket (A Közlöny eredeti tudósítása.) A belügyminiszter a pénzügymi­niszterrel egyetértői eg a városi tisztviselők és egyéb alkalmazottak illetményrendezése ügyében ho­zott képviselőtestületi, törvényha­tósági bizottsági határozatokra dön­tését végre meghozta. Jóváhagyta a tisztviselők pót­illetményeit megállapító rendelke­zést azzal, hogy az aljegyző, anya­könyvvezető, a második számvevő, az adótisztek, a műszaki tiszt, az orvosok, az állatorvos, kiadó, ik­tató, írnokok, városgazda, szállás­mesterek, végrehajtók, kézbesítők, erdő- és mezőőrök, szolgák és hasonló alkalmazottak pótilletmé­nyeinek engedélyezését egyelőre függőben tartotta, mert a képvi­selőtestület által felhozott indokok a pótilletmény megállapítására nem alkalmasak. Felhívja a város közönségét, te­gye megfontolás tárgyává, nem kiván-e ezen állások után, — ha a törvényes feltételek fennforog­nak — inkább külön munkaáta­lányt megállapítani. A napidijasok, valamint a napi­béres szolgák pótilletményben csak | abban az esetben részesíthetők, 1 ha legalább 10 évi szolgálattal rendelkeznek. Az erdőőr, hordó­jelző és soffőr állásának műszaki altiszti állássá való szervezését a miniszter nem hagyja jóvá. Kálló János, dr. Takácsy Lajos és dr. Follmann János városi tiszt­viselőknek fizetési osztályba való sorozására vonatkozólag a minisz­ter később fog intézkedni. A polgári iskolai ta­nárok a korpótlékért Mozgalmat indítanak annak visszaállításáért (A Közlöny eredeti tudósítása.) Az Országos Polgáriiskolai Tanár­egyesület Arad-Békésmegyei Köre vasárnap, f. hó 24-én választmányi ülést tartott,/ amelynek tárgysoro­zatán a polgári iskolai tanárok anyagi sérelmei, elsősorban pedig az igazgatói pótdij és az ötödéves korpótlék visszaállítása szerepelt. Egyhangú határozattal kimondot­ták, hogy szükségesnek tartják — a középiskolai tanársággal karöltve — a legszélesebb mozgalom meg­indítását a korpótlék visszaállítása érdekében, annál is inkább, mert ujabban csaknem minden tisztvi­selői státusnál rendszeresítenek kü­lönböző cimen pótlékokat, mig a tanárságtól a háború előtt élvezett és törvényben biztosított, ötször 200—200 aranykoronát kitevő kor­pótlékokat minden ellenszolgáltatás nélkül megvonták. Annál inkább jogos a tanárság­nak a korpótlék visszaállítását cél­zó követelése, mert hiszen a taná­rok javadalma messze mögötte marad a hasonló képesítésű, más státusbeli tisztviselők javadalmá­nak. Méltányos volna tehát, hogy a különbözetet legalább pótlék for­májában kapnák meg. A kocsiút rovására szélesitik ki a vasúti átjáró járdáját (A Közlöny eredeti tudósítása.) Békéscsaba város az Orosházi-uti vasúti felüljáró szélesbitése és magasabb korláttal való ellátása iránt kérelmet intézett a kereske­delmi miniszterhez. A helyszíni bejárás a l kérelem folytán megtartatván, annak alapján a kereskedelmi miniszter most közli a vármegyével, hogy a felüljáró ki­szélesítése iránti kérelmet nem teljesítheti, mert bár a kérdéses felüljáró az emelkedő forgalom

Next

/
Thumbnails
Contents