Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1929-02-17 / 40. szám

2 BERf^imniRí SfOjSTiOnm Békéscsaba, 1929 február 20 indokokkal nem ért egyet, de meg különben is egy, az egész ország­ban ugyanígy gyakorolt jog meg­szüntetéséi nem is látja célszerű­nek. A tárgysorozat többi pontját már többé-kevésbé ismertettük s ezút­tal még csak a közgyűlés póttárgy­sorozatát adjuk közre a követke­zőkben : 1. Közkórház kibővítése ügyé­ben előterjesztés. 2. Városi beviteli vámjárulékok kezelése ügyében ejőterjesztés, 3. Békéscsabai Altalános Nép­egylet kérelme rangsorozati elsőbb­ség engedélyezése iránt. 4. Zsilinszky Gyula terhelési ti­lalom feloldását kéri vasutas tel­kére. 5. Gáspár Károly irodatiszt elő­lépési ügye. 6. A város' részére mozgókép­szinházi engedély elnyerése iránti indítvány. 7. Elővizcsatorna vizének felfris­sítése tárgyában indítvány. 8. Uj utcák nyitása ügyében in­dítvány. 9. Uj utcák elnevezése tárgyá­ban indítvány. Tanácsülés _A városi tanács 1929. február 15-én tartott ülésében az alábbi ügyek nyertek elintézést. Iparigazolványt nyertek: Gedó György kovács, Nyilas András cipész, Fried Ignác cipőárukeres­kedő, Valastyán János ácsmester, Varga Pál szatócs, Knoll Ármin szalonna-, zsiradék és szappan­kereskedő, Vas József női kon­fekció- és kézmüárukereskedő, Beck Emil mezőgazdasági eszkö­zök, olajok, stb. kereskedő, Ke­resztesi Erzsébet háztól való sze­m élyautófu varozó. Nem teljesítette a város tanácsa a Gyöngyösi-utcai lakosok járda­építési kérelmét, a Wagner-utcai lakosok vizlevezetési kérelmét. Kocziszki Gyula Orosházi-utca 31/4. szám alatti lakos keresztépü­let renoválására nyert engedélyt. Teljesítette a tanács Gábriel András, özv. Babinyecz Jánosné, Csepregi Andrásné és Hegedűs János segély iránti kérelmét. Építési engedélyt nyertek : Baráti Vince Werbőczy-utca, Zsibrita János Rövid-utca 12., Bartyik Mi­hály Zöldfa-utca 35., Hajnal György Damjanich-utca 2., Kocziha Mihály Egressy-utca 20., Evanits István Bánát-utca 32., Palyusik Imre Sztraka-utca 54. sz. Ezenkívül letárgyalta a tanács a hétfőn tartandó közgyűlés tárgy­sorozatába tartozó ügyeket. Harminc százalékkal redukálta a MÁV a vona­tok számát Budapest, febr. 16. A MAV vo­nalain a vonatok számát 30 szá­zalékkal redukálták. A déli vasút budapesti pályaudvaráról ma dél­után indult az első vonat. A rivierai express utasai ma reggel érkeztek Székesfehérvárról Buda­pestre. . . AV lEstiATASQSABS mamii" Többsége iran máris a Kézműves Kamarán-sak Az ellenpárt élénk agitációval igyekszik meg­Síi&isitani a Kézműves Kamara felállítását (A Közlöny eredeti tudósitása.) Hetek óta folynak már a keres­kedelmi miniszter ismeretes felhívása alapján az ország ipartestületeinek szavazásai arra nézve, hogy akarják-e a Kézműves Kamarát vagy sem. A szavazásokkal egyidőben természe­tesen ugy a Kézműves Kamarát el­lenzők, mint az azt pártolók heves agitációt fejtettek ki, melyek az utolsó napokon nem hogy veszítettek volna hevességükből, hanem ellenkezőleg, csak még inkább nyertek élességük­ben. Az IPOSz a kamarapártolók ér­dekeit szem előtt tartván állandóan tájékozódik a szavazatok állása felől, sőt az ellenakciókat is folyton szem­mel kíséri. Igy most az ellenpárt egy hangulatkeltő híresztelését szállítja le kellő értékére, amikor megállapítja, hogy az ellenpárt azon hire, mely­szerint eddig a Kézműves Kamara mellett 71, az ipartestületek köz­pontja mellett 86 és a Kamarák har­madik osztálya mellett 118 szavaza­tot adtak volna le, nem felel meg a valóságnak, amit legjobban bizonyít az a megdönthetetlen tény, hogy a Kézműves Kamara mellett leadott szavazatok száma eddig 198. Te­kintettel arra, hogy az ország ipar­testületeinek száma 362, ebből is kitűnik, hogy a Kézműves Kamará­nak már is megvan a többsége. Ha figyelembe vesszük még azt is, hogy több ipartestület nem szavazott, sőt azok, melyek a Központ mellett sza­vaztak, a Kamara többségre jutása következtében szintén a Kézműves Kamara pártolóihoz fognak csatla­kozni, megállapíthatjuk, hogy az or­szág iparosságának túlnyomó több­sége a Kézműves Kamara felállítá­sában látja legjobb biztositékát a kézműipar és kisipar érdekeinek. üt vidéki iparosok szomorú sorsa a békési iparosok helyzetének tükrében Adóterhek míatf, munkaalkalmak hiján, egyre-másra adják vissza iparengedélyüket (A Közlöny eredeti tudósitása.) Tegnapi számunkban közread­tunk egy cikket, melyet az ország egyik legnevesebb iparosa, a békési Szikszay Sándor, arany­koszorus mester küldött be la­punknak. Annak bizonyságául, hogy a cikkben foglalt óhaj meny­nyire az egész iparosságé és an­nak teljesítése milyen nagy mér­tékben enyhítené a vidék iparosai­nak megszánni való nyomorúságát — alig kell egyebet tennünk, mint hogy rámutassunk az iparosság kirivó sérelmeire. Valamennyien panaszkodunk az adóterhek kétségbeejtő súlya miatt, de azért az összes foglalko­zási ágak közül egyedül az iparo­sok között találunk nem is néhá­nyat, hanem sokakat, akik adóter­heik miatt kénytelenek lemondani ipargyakorlási jogukról. Am ez nem hangulatkeltésre szánt meg­állapítás, hanem a való tény. Az egyik szorgalmáról ismert derék csabai asztalos például végigküz­dötte becsülettel a világháborút, mely iparának gyakorlásában meg­állította, ugy, hogy iparát csak 1918-ban tudta ismét folytatni. Dol­gozott reggeltől estig, mondhatnánk a végkimerülésig. Munkája elismer­ten elsőrangú és amellett olcsó. Megtanult speciális technikákat is, példának okáért a parkettberakást s számtalan magánépitésnél a leg­nagyobb megelégedéssel is végezte a vállalt munkát. Mégis valameny­nyi középitésünktől ő, Csabán az egyetlen szakember kimaradt s a parkettmunkát kivétel nélkül ide­gen iparosokkal végeztették el. Végeredményképpen ez a derék iparos egyszercsak önhibáján kivül oda jutott, hogy rögzített adójának még a felét sem volt képes kifi­zetni, ugy, hogy egy becsületes ipad pályát meg kellett szakítania, iparát vissza kellett adnia, csak­hogy szabaduljon az őt megold­hatatlan feladat elé állító adóter­hektől. Ennek az iparosnak az esete azonban nem egyedülálló, mert Csabán ilyen okból legalább 40—50 iparos szünteti be iparának önálló gyakorlását. Még rosszabb a helyzet a vár­megye legősibb községében, Bé­késen. Tudósítónk értesülései sze­rint például a békési iparosok el­hagyatottságát, mostoha helyzetét alig lehetne jobban szemléltetni, mint ha leszögezzük, hogy a bé­kési iparosok száma 44 év alatt alig 100-al szaporodott. A várme­gye egyik legnagyobb és legősibb, kitűnő emberanyaggal rendelkező községének ipara tehát 44 év alatt még a lakosság számának növe­kedésével sem tartott lépést. Mi lehet ennek az oka? Nem egyéb, mint az, hogy ha akad is néha­napján egy-egy nagyobb ipari vál­lalkozás, annak jövedelmét idegen vállalkozó viszi el, azt a pénzt többé Békésen nem látják, az nem eleveníti az ipar egészséges vér­keringését, mert az oda többet vissza nem kerül. A békési iparosnak marad a re­noválás, javítások, vagy annak a néhány községi rendőrnek, hajdú­nak a ruhája. A közszállitások na­gyobb és számottevőbb részét min­dig idegen vállalkozók kapják, hol­ott a békési iparosban meg van­nak mindama kiváló ipari tulaj­donságok, melyek általában a vármegye iparosait jellemzik. Szak­máját kitűnően érti, becsületes és pontos. A fentebb elmondottak ellenére viszont a békési sínylődő iparoso­kat végképen agyonnyomják a ret­tentő adóterhek. Az adókivetések hihetetlenül aránytalanok, amit a kivető hatóságok legtöbbször csak akkor vesznek komolyan, amikor már az illető iparos csődbejutott, vagy iparát visszaadni volt kény­telen. Ebből aztán az következik, hogy mind többen lesznek olya­nok, akik engedély nélkül dolgoz­nak a többi iparos rovására, mert hát élni mégis csak kell valami­ből. Ezen a keserves állapoton pe­dig csak ugy lehet segíteni, ha az adókat az iparos teherbiróképessé­nek megfelelően csökkentik. De mindennél nagyobb baj a munkaalkalmak teljes hiánya. Ezen kellene a kormánynak segítenie s ha akarna, tudna is, mert ahol milliárdok vannak halbiologiára. ott munkaalkalmak teremtésére is kell pénznek lennie. Kártérítési per a csúszós járda miatt Egy szerencsétlenül járt tiszt­viselő beperelt egy háztulajdonost (A Közlöny eredeti tudósitása.) Csodálkozunk, hogy a hó és fagy miatt járhatatlanná vált járdák miatt még csak most született meg az első kártérítési per, amelyet az elhanyagolt járdákon szerencsétle­nül járt emberek indítottak a ha­nyag és nemtörődöm háztulajdo­nosok ellen. Vagyis naponta szá­zával történtek a kisebb-nagyobb balesetek a sepretlen, fel nem hin­tett járdákon s a havazás első napjaiban egyre-másra történtek kar- és lábficamodások, kisebb­nagyobb zúzódások, sőt — mint most kiderült — egy súlyosabb eset: egy kartörés is. így tehát a háztulajdonosok százai ellen lehe­tett volna megindítani a kártérítési pert s hogy a mai napig csak egyetlen ilyen eset történt, annak oka az, hogy a szerencsétlenül jártak szó nélkül zsebrevágták az inzultust, természetesnek tartván azt, hogy akár minden ház előtt elvágódjanak, mert a házigazdák nem sepretik le a járdát. Most azonban egy baleset kap­csán megindult az első kártérítési per. Egy magántisztviselő a mult hét egyik napján hivatalába me­net az Andrássy-ut egyik háza előtt a jégpálya simaságával és síkosságával vetekedő gvalogjárón — amely nem volt homokkal be­hintve — megcsúszott és elvágó­dott. A szörnyű hanyattesés olyan szerencsétlen volt, hogy a tisztvi­selő közvetlenül a csukló felett eltörte a jobb kezét, ugy hogy a mentőknek kellett a lakására szál­litaniok. Az elszenvedett fájdalom és a balesettel kapcsolatos költségekért a szerencsétlenül járt magántiszt­viselő most kártérítési pert indított az illető Andrássy-uti ház tulajdo­nosa ellen, akinek járdáján a bal­eset történt. Nem kétséges, hogy a hivatalnok a kártérítési pert meg fogja nyerni, miután világos, hogy a városi köztisztasági szabályren­delet értelmében minden háztulaj­donos büntetés terhe mellett köte­les a háza előtt levő járda tisz­tántartásáról gondoskodni. A szó­banforgó háztulajdonos ezt a kö­teles gondoskodást elmulasztotta, aminek következménye lett aztán a kartöréses baleset. A magántisztviselő 5000 pengő kártérítést követel az eltört karért, az egyéb költségeken kivül, ami nem is túlságosan sok. Ha minden elesett ember ha­sonló módon járna el a balesete okozójával szemben, kicsit kelle­metlen világ virradna némely in­dolens háztulajdonosra, akiknek hiábavaló az újságok állandó cik­kezése és figyelmeztetése a járdák tisztántartása iránt. Akárhánynak még a háza is rámenne a kártérí­tési perre — és ezt már alighanem százszor is meggondolnák inkább.

Next

/
Thumbnails
Contents