Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1929-02-09 / 33. szám

Békéscsaba, 1929 február 9. Ara 10 fillér Szombat 56-ik évfolyam, 33-ik szám KESME&YEI KÖZLÖNY POLITIKAI ^APILIP Előfizetési dijak: Helyben és vidékre postán küldve negyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Példanvonkint 10 fillér. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János I Rákosi Jenő | A régi, boldog Nagymagyarország kimagasló publicistája, a magyar nemzeti gondolat és nemes szabadelvüség hatalmas tollforgatója elköltözött az élők sorából. A régi magyar nagyságok közül újra itt hagyott bennünket egyike a legnagyobbaknak, a puritán tisztesség, a lelkekbe gyökeredzett tekintély, a magyar ügy patriarchalis korú, de mindvégig fiatalos erélyű harcosa. Kialudt a csillagtalan, bus magyar éjszakában egyik világító fároszunk s rettenetes erkölcsi és anyagi terheinkkel a csonka hazában bolyonghatunk •tovább, egy világossággal és egy világgal sziegényebben, szomorú epigon magyarok. Sirassuk a kort, amelynek Rákosi Jenő halálával lassankint már boldog emléke is a mult ködébe hanyatlik ? Az utolsó évtized zivataros atmoszférájában mennyiszer illették elvakult vagy igaztalan bélyeggel szellemi és gazdasági erőkifejtésünknek azt a korszakát, amelynek Rákosi Jenő szelleme volt lelkesítő szövétneke ! Mennyiszer gyalázták meg rágalmakkal vagy gyűlölettel azt a nemzeti gondolattól átfűtött, a nyugati kultúráért és történelmi hagyományainkért lelkes régi, szabadelvű magyal" sajtót, amelynek Rákosi Jenő makulátlan pennája volt a vezérlő csillaga! Es ha a gyűlöletnek fel kellett olvadni, a rágalmaknak mégis el kellett oszlani, ebben a Rákosi Jenő parancsoló nagyságának volt oroszlán szerepe. Az amúgy is szomorúan elsekélyesedett magyar közéletben óriási, talán pótolhatatlan űrt jelent az ő távozása. Az epigontörtetők és talmi próféták tülekedésében az ő héroszi és megcsonkitottságunkban tragikus egyénisége tartotta ébren azokat a magasabb szempontokat, amelyek az ezeréves ország alapításának és fenmaradásának pillérei. A hitelét vesztett és bemocskolt sajtó nemzeti hivatásának tudatát az ő tekintélye őrezte meg a gyűlölet és a reakció áradatában. Es ha eddig még nem sikerülhetett kirántani a talajt lába alól, ugy ez a Rákosi Jenő érdeme. Vájjon mi lesz, ha mind kidőlnek nesztori nagyjaink, élő emlékoszlopai a letűnt, nagy kornak, összekötőkapcsai a dicsőséges multunk a sivár jelennel ? Vájjon a megrendítő dörej, amit a nagyRákosi Jenő hullása széles e hazában, valóban és mégegyszer a Felelős szerkesztő: Fiiippinyi Sámuel Telefonszám: 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba. 11. ker. Ferenc József-tér 20. szám alatt. Hirdetés díjszabás szerint. Kárpátoktól az Adriáig visszhangoz, nem kelt-e végre döbbenetes csendet a magyar szivekben ? Olyan kevesen vagyunk és olyan félelmetesen kevesek a nagyok közöttünk. Szálljunk magunkba s a pillanatnyi döbbenetes csendben az élők süketítő hahója mellett hallgassuk a nagy magyar halottak legendáit. Sokáig nem fiityiiS még a kondorosi vonat Küldöttségek Bud János dr. gazdasági miniszternél — Medovarszky Mátyás dr. a kondorosi vasút, Tardos Dezső dr. és a csabai fakereskedők pedig a FAKSz elleni panaszok ügyében Kovacslcs SSezső dr. főispán vezetésével jártak a miniszternél (A Közlöny eredeti tudósitása) Amilyen nagy örömmel számoltunk be a képviselőtestület emlékezetes határozatáról, a Csaba— kondorosi vasútépítés költségeihez való hozzájárulást illetőleg, éppen olyan szomorúan kell most hirt adnunk arról a sajnálatos tényről, hogy a vasútépítésnek még nagyon korán örültünk. A képviselőtestület néhány tagjának optimizmusa, de főként Pesti Béla bejelentése a legrózsásabb színben tüntette fel a vasútépítési költségek miként való megszerzésének lehetőségeit. Honnan vette Pesti Béla a meghatalmazást arra, hogy olyan határozott kijelentéseket tegyen, melyek szerint a MAV nemcsak hogy saját kölcsönéből részeltetné Békéscsabát, Kondorost és a vármegyét, hanem még annak törlesztési feltételeit is rendkívül kedvezően biztosítja — nem lehet tudni. Kétségtelen csak az, hogy a MAV mindezekről nemcsak hogy nem tud, de ugy látszik, nem is akar tudni, legalább is erre mutatnak Medovarszky Mátyás dr. főjegyző tapasztalatai, melyeket a gazdasági minisztériumban szerzett. Medovarszky Mátyás dr. főjegyző polgármesterhelyettest ugyanis tegnap magához citálta Bud János dr. gazdasági miniszter, Békéscsaba város országgyűlési képviselője. A polgármesterhelyettes főjegyzőt, Kovácsik István kondorosi főjegyzőt és Serly Kálmánt, a Geiszt-féle uradalom képviselőjét csütörtökön délben dr. Kovacsics Dezső főispán vezette a miniszter elé. A megjelentek a főispánnal élükön hangsúlyozták a megépítendő vasút óriási gazdasági szükségességét és előnyeit, kijelentvén azonban, hogy bármennyire is érdekében áll a vasút megépítése nemcsak a vármegye érdekeltségének, hanem az egész országnak is, annak építéséhez csak abban az esetben járulhatnának hozzá, ha megfelelő könnyű törlesztésű, hosszú lejáratú kölcsön áll rendelkezésre. A miniszter meghallgatta az előterjesztéseket és a maga részéről kijelentette, hogy a kérdést meg fogja tárgyalni a pénzügyi és kereskedelmi miniszterekkel. A kondorosi főjegyző ama véleményére, hogy talán legcélravezetőbb lenne, ha a kölcsönt az állam nyújtaná, kijelentette Bud János dr., hogy arról szó sem lehet. Az érdekeltek most már ezek után éppen olyan vegyes érzelmekkel foglalkozhatnak a miniszter válasza kapcsán a vasútépítés ügyével, mint a küldöttség tagjai, akik azzal az impresszióval távoztak a minisztertől, hogy az oly hőn óhajtott békéscsaba—kondorosi vonat még nagyon sokáig nem fog fütyülni. Valóban nem kell pesszimistának lenni ahhoz, hogy kételkedjünk a terv közeli megvalósításában, ha azt saját erőnkből kell végrehajtani. Nem kell egyébre hivatkoznunk, mint arra, hogy az egyik érdekelt nagybirtokos a Hitelbanknál érdeklődött a kölcsön megszerzéséről, illetőleg a folyósítás feltételeiről. Azt a választ kapta, hogy a Hitelbank készséggel hajlandó a kölcsönt folyósítani, azonban csak 85-ös árfolyamon 25 évre 8.80-as annuitással. Nyilvánvaló, hogy ha ezt átszámítjuk, közel 11 percentes kamatozású lenne a kölcsön, ami annyira Az Iráreyi-ififcábaii még a tavasszal felépíti! az uj mozi A belügyminiszter végső fokon az Irányi-utca 10. szám alá engedélyezte az épifkezésekei kedvezőtlen, hogy ilyen javaslattal a képviselőtestület elé sem Békéscsabán, sem Kondoroson, ' de még a vármegye törvényhatósága elé is senki sem merne oda állani. Mindezekből következik tehát, hogy a békéscsaba—kondorosi vasút számunkra egyelőre nem egyéb, mint nagyon szép, nagyon okos, nagyon szükséges terv, mely azonban mindjárt az első lépésnél, legalább egyelőre ugy látszik, füstbe ment. A csabai fakereskedők panasza A vasút ügyében eljáró deputációval egyidőben egy másik küldöttség is járt Bud János miniszternél és pedig a csabai és környéki fakereskedők, akiket Tardos Dezső dr.-ral élükön szintén Kovacsics Dezső dr. főispán vezetett a miniszter elé. A küldöttség előadta mindama panaszokat, melyeket már lapunkban számtalanszor ismertettünk. A miniszter feljegyezte a panaszokat és megígérte, hogy meg fogja azokat vizsgálni. A küldöttségek nem a legrózsásabb hangulatban utaztak haza képviselőnktől Békéscsabára. (A Közlöny eredeti tudósitása.) Ismételten megemlékeztünk már arról, hogy Békéscsabán második mozi épitésénak terve merült fel, sőt a terv már annyira haladt a megvalósulás felé, hogy Békéscsaba város képviselőtestülete a moziépitésre az engedélyt meg is adta. A moziépités azonban sokáig húzódott, miután Békéscsaba város képviselőtestületének 1928. évi április 13-án hozott engedélyező határozatát megfelebbezték a közigazgatási bizottsághoz. A város ugyanis báró Rőmy Emil és társának az engedélyt, — melyet ők eredetileg a Berényi-ut 19. szám alá nyertek — az Irányi-utca 10. Zürichben a magyar 90.63'5-eI jegyezték. pengőt szám alá adta meg. A felebbezők azzal érveltek, hogy az oly közel van a már meglevő mozihoz, hogy amennyiben az uj mozgó felépülne, csak mindkét mozgó kárt szenvedne, de egyúttal szenvednének azok a kulturális érdekek is, melyeket a mozgók működéséhez fűznek. A közigazgatási bizottság 1928 május 14-én el is fogadta a felebbezők érvelését és azzal az indokolással, hogy a mozgó kizárólag az eredeti engedélyezési okiratban megállapított Berényi-ut 19szám alatt építhető fel, a város képviselőtestületének határozatát megváltoztatta. Ezt a határozatot viszont báró Rőmy Emil és társa felebbezték meg a belügyminiszterhez, aki a felebbezést felülvizsgálta s