Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) október-december • 223-294. szám

1928-10-18 / 237. szám

2 RFTKÉSMEGYEÍ KÖZLÖNY Bí ktscsaba. 1928 október 18 Meoíeiebbezíék a három méteres járdára vonat­kozó képviselőtestületi határozatot (A Közlöny eredeti tudósítója.) Az erzsébethelyieknek újból akadt szenzációja. Még alig pár napja, hogy a képviselőtestület az erzsé­bethelyi városatyák heves offen­zivájára megszavazta a három mé­ter széles betonjárdát, a kivívott siker felett érzett örömbe máris üröm vegyült : Szerdán délután beszün­tették a járdaépítést. Természetes, hogy az épités be­szüntetése a legnagyobb konster­nációt keltette Erzsébethelyen an­nál is inkább, miután az épités alatt álló járda ellen is, jobban mondva a járdaépítés módja ellen sok jogos panasz hangzott el. Fő­ként azt panaszolták az erzsébet­helyiek, hogy a felbontott járdák­ról a sárba kell az embereknek lekanyarodniok, miután az újon­nan épitett járdákra nem léphet­nek, a járdát megkerülő pallókról pedig nem gondoskodtak. Most aztán, hogy a járdaépítést beszün­tették, a lakosság nagy aggoda­lomban van, mert nem tudja med­dig kell még a járdát kerülgetnie. Utána jártunk annak, hogy mi okozta a járdaépítés beszüntetését és azt az értesülést szereztük, hogy a képviselőtestületnek azt a hatá­rozatát, mely a három méter szé­les járdaépítésre vonatkozott — ma megfellebbezték. Már mostan a város műszaki hivatala kénytelen­kelletlen beszüntette a munkát, mi­után a járdának két méteres szé­lességben való továbbépítését meg­gátolta a képviselőtestületi határo­zat, viszont a három méteres járda építését a fellebbezés miatt nem lehetett megkezdeni, mert nem lehet tudni, hogy a fellebbezésnek mi sorsa lesz. Kétségtelen, hogy a műszaki hi­vatal az adott helyzetben nem te­hetett mást, mert nem vállalhatta a felelősséget. Viszont az is bizo­nyos, hogy az erzsébethelyiek nem maradhatnak járda nélkül. Éppen azért leghelyesebb volna, ha az erzsébethelyiek nem ragaszkodná­nak a teljesen felesleges három méter széles járdákhoz, hanem mi­után a képviselőtestületben meg van a hajlandóság az erzsébet­helyiek kívánságának honorálására, építtessék tovább a két méteres járda s a fenn­maradó egy méter szé­lességet más utcában használják fel. Valószínűnek tartjuk, hogy ez esetben a fellebbezők is más állás­pontra helyezkednének s az erzsé­bethelyiek is feltétlenül jobban jár­nának, mint ha akár a három­méteres járdát építenének is ki számukra. A csabai piac A terménypiac szerdai árai a következők : buza 25'00—25'50, árpa 25-50—26'00, rozs 2200—22'50, ótengeri 37'50—38'50, uj tengeri csöves 21 00—22'00, zab 23'00— 24'00 pengő métermázsánként. ftz erdólyi magyar 1 párt nagy­gyűlésen tárta fel magyarság sérelmeit a Minden keserűséggel a Népszövetséghez kell fordulni Székely udvarhely, okt. 17. A ro­mániai országos magyar párt ma tartotta nagygyűlését Székelyudvar­helyen, amelyen impozáns méltó­sággal tört elő az elnyomott ma­gyarság elkeseredése. A nagygyű­lést gróf Bethlen György, a párt elnöke nyitotta meg. Megnyitó be­szédében rámutatott, hogy most van 10 éve annak, hogy Gyula­fehérváron az erdélyi románok ki­mondották a Magyarországtól való elszakadást és a Romániával való egyesülést. Az egyesülés megtör­téntekor a kisebbségeknek önálló autonómiát, teljes szabadságot, jog­egyenlőséget, egyenlő elbánást ígér­tek, azonban azóta minden más­ként történt. Megállapítja beszédé­ben, hogy az Ígéretekből semmit sem váltottak be, sőt a mai álla­potok a 10 év előttihez képest a visszafejlődés képét mutatják. Ki­jelenti, hogy jogaikról sohasem hajlandók lemondani és követelik az egyenlő kulturális és gazdasági elbánást. Küzdeni fogunk ezért szakadatlanul és minden törvény adta eszközzel minden fórum előtt és ha belekényszerítenek bennün­ket, még a nemzetek szövetsége előtt is követelni fogjuk jogainkat, mig az igazságot diadalra nem visszük. A beszéd végén az elnö­köt hosszantartó lelkes ünneplés­ben részesítették. Azután Inczédy Joksman Ödön ügyvezető alelnök beterjesztette az intéző bizottság jelentését a párt mult évi működéséről. A jelentés megemlíti, hogy megkísérelték a magyarok számszerű összeírását, ezt azonban a hatóságok intézke­déseire kénytelenek voltak beszün­tetni. A magyar iskolák terén a viszonyok egyáltalában nem javul­tak, sőt rosszabbodott a helyzet. A jelentés megemlíti, hogy 463 ta­nulót távolítottak el a hatóságoka magyar felekezeti iskolákból A jelentés felolvasása után Pál Gábor dr., csíkszeredai ügyvéd szó­lalt fel, aki hangoztatta, hogy a magyarság számára csak egy ut van és ez az ut a nemzetek szö­vetségéhez vezet. Románia törté­nelmében — folytatta — nem az első eset, hogy az irott jogok végre­hajtatlanul maradnak. Gyulafehér­váron mindent megígértek, de nem azért, hogy ezeket be is tartsák, hanem, hogy az ígéretekkel a kül­világ rokonszenvét megszerezzék. Az országban a kormány kisebb­ségi politikája következtében álta­lános a nyomor, amely már a ma­gánegzisztenciákat megtámadta. Az országban élő kisebbségek nem lehetnek az elnyomó hatalom ob­jektumai. Panaszaink egész töme­gével — mondotta — a 10 év alatt felgyülemlett minden keserűségünk­kel, a Népszövetség nemzetközi fórumához kell fordulnunk. Be­széde után a hozott határozati ja­vaslatot a nagygyűlés egyhangúan elfogadta. Majd a párt tisztújító választására került a sor. Elnökké újból közfelkiáltással gróf Bethlen Györgyöt választották meg. .. Alel­nökökké Inczédy Joksman Ödönt, Jakabffy Elemért, Sándor Józsefet és ,gróf Teleky Artúrt. Érdekes, hogy a romániai ma­gyar párt székelyudvarhelyi gyűlé­séről szóló tudósításokat a román cenzúra erősen megnyirbálta. A falragaszokat, melyeken a magya­rokat a gyűlésre meghívták, a rendőrség lekaparta. Nem nagy jelentőségű változtatáso­kat eszközölt Költségvetésünkön a miniszter Egészen uj azonban a pótadószázalék megállapításának módja — fl kifogásolt tételekről szóló jelentések^ is már régen felmentek a minisztériumba (A Közlöny eredeti tudósítása.) Hirt adtunk tegnap arról, hogy a miniszter Békéscsaba város 1928. évi költségvetésén több rendbeli változtatást eszközölt, azt többé­kevésbbé megnyírva küldötte visz­sza azzal, hogy a pótadót 35 szá­zalékban állapítja meg. Utána jártunk a dolognak s meggyőződést szereztünk arról, hogy a miniszternek ezek a mó­dosításai tulajdonképpen nem is lényegesek. Alapjában véve az, hogy néhány tétel egy-kétezer pengővel csökkent, a költségvetés végösszegén alig változtatott. A miniszteri leiratban különösen ki­fogásolt tételeknél pedig meg kell jegyeznünk, hogy azokra nézve már néhány héttel ezelőtt meg­küldte a város jelentését a mi­nisztériumnak s az, hogy azokat mégis újból kifogás tárgyává teszi a miniszter, csak arra mutat, hogy a minisztérium egyes osztályainak vezetői még annyi fáradtságot sem vesznek maguknak, hogy ilyen fontos kérdésekben teljes tájéko­zódást szerezzenek. Egyszerűen jelszavak alapján dolgoznak. Ki­adták a jelszót: Takarékoskodni! Most aztán ahány szakosztály­vezető, referens csak van, vala­mennyi igyekszik a városok költ­ségvetéseinek lenyuzása révén érdemeket szerezni. Csak egy pár ilyen körülményre mutatunk rá. A miniszter kifogásolja azt, hogy a költségvetés tul nagy összeget vesz fel igazgatási célokra. Ugyan­akkor azonban arról hallgat, hogy hát például az egész adóhivatal n a9y személyzetét és apparátusát, mely 80 százalékban cz állam fel­adatát képező adókezelési műkö­dést végzi — miből fizesse a vá­ros 1 Az igazgatási célra beállított összeggel szemben tulkicsinvnek tartja a fejlesztési célokra felvett összeget. Pedig ha a költségvetést az illető tisztviselő gondosabban átnézte volna, láthatná, hogy kü­lönböző fejezetek alatt sokkal több van felvéve, mint amennyit a kép­viselőtestület egy része szeretne, de mindenesetre legalább negy­venszerese a miniszter által feltün­tetett összegnek. A villamosmü hozzájárulására nézve is felment már a jelentés, mely szerint 1929-re 85.000 pengő­vel járul hozzá a városi háztartás költségeihez. Az illető tisztviselő erről sem tud. Különös kifogása a miniszternek az is, hogy tulgyorsan törleszti a város kölcsöneit, bizonyára job­ban szeretné, ha több felesleg ma­radna állami igénybevételre. A miniszter szerint előre nem látott költségek cimén semilyen összeget beállítani nem szabad. Helyes. De ha a miniszter törli ezt a tételt ma, akkor ne utasítsa holnap a várost, hogy például akár a Revíziós Ligát is támogassa, mert nem lesz miből. Már pedig ez a támogatás csak igazán indo­kolt előre nem látott kiadás. A tisztviselők pótilletményei ügyében is régen elment már a jelentés a minisztériumba, ám azért mégis most újból rendezést köve­tel a miniszter. A képviselőtestület ülésein úgy­szólván a legállandóbb téma a közvilágítás kiterjesztése. A mi­niszternek azonban nem fontos, mert az amúgy is szerény összeg­ből is leberetvál 3000 pengőt. Legérdekesebb azonban a mi­niszternek a pótadó százalékának megállapítására vonatkozó elhatá­rozása, miután az eddigi költség­vetési rend ellenére olyan jövede­lem többleteket is számit, melyek egyáltalában nem biztosítottak. Azt mondja a miniszter, hogy miután például a házbé­rek emelkednek, majd e réven több jövedelme lesz a városnak. Közben pedig, mint ismeretes el­marad a novemberi ház­béremelés. Hát hol lesz az a több jövede­lem ? De arra sem számit a mi­niszter, hogy az adók egyrésze soha sem folyik be. Vájjon ha egy kofa 5—6 hét múlva megszünteti mesterségét és eltávozik, ugyan ki és hogyan fogja a rá kivetett ke­reseti adót behajtani ? Eddig igaz, az adóalap emelkedése fedezte a behajthatatlan adókövetelések ré­vén keletkezett hiányokat, de ez­után hogy mi lesz, azt talán csak a minisztériumban tudják. Mindezekután pedig nehogy azt higyje valaki, hogy nekünk az ala­csony pótadó fáj, mert annak mi örülnénk legjobban, ha lehetne. Csak hogy nem tudunk örülni neki, mert egészen bizonyos, hogy az erőszakosan lenyomott pótadónak majd kellemetlen következményei lesznek. A tulrövidre szabott pót­adó ugyanis éppen olyan, mint a rövidre szabott csizma: szorítani fog. De nem a minisztert, hanem majd bennünket. Férfi-, fiu- és gyermekruha csak akkor jó, Ha Váradl BélátÓl ValÓ Békéscsaba,AndnAssyut 12. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents