Békésmegyei közlöny, 1926 (53. évfolyam) július-szeptember • 145-221

1926-07-08 / 151. szám

Békéscsaba, 1926 inlius 8 Csütörtök 53-ik évfolyam, 151-ik szám POLITIE.fi PPILAP Előfizetési dlj&lv : Helyben és vidékre postán küldve: negyedívre 76.000 kor. Sgy hónapra 25.000 kor. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő: Filippinyi Sámuel Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán II, kerület Ferencz József-tér 20. szám alatt Hirdetés díjszabás szerint. Hát hová rohanunk? Néhány hét óta ezen a helyen különös hengu cikkek ostromolják a nuglazult erkö csökét. Érdekes elgondolkozni rajta, mert minden, cmit e cikkek mondtak és ahogy mond ák, ig6z, el enlmondást nem tüiőcn szögeznek le féktelen és indokolatlan tulhajfásokei... mégis vitába kell ízállncm velük, mert e cikkek fölé akaratién válaszként éktlték az örök kérdést: Hová rohantok ? Hát igen: most is, mint a teremtés óta minden időben, lérgoló betűkkel nyugtalankodik fölöttünk ez a kérdés. De ki tud ró választ adni? Ki tudná körülhatárolni, szabatosan megfogalmezni az Elérkezést, mikor az Eredet is csak komólyos kontúrjaiban mutatkozik meg a kutató szemnek . . . Bizonyos, hogy az emberi életnek rendeltetése van, bizonyos, hogy rajiunk kivül és tudott akaratunk nélkül disponáló erők rendelkeznek velünk, csak egyet nem tudunk; mindez miért van igy, merre hajlik az ut, melyet az optimizmus nyílegyenesen vél előretörni...? A kataklizma óta ez a probléma kikerült a tudósok elzárt szobáiból és itt kering, nyugtalankodik, ficánkol közöttünk, mint minden problémának, minden nyílott kérdésnek legfontosabbika. Nem lehet itt heiye az olcsó vitatkozásnak, nem is akarok én felmentő verdiktet hozni semmilyen abberáció számára, csak meg akarom közelíteni az okot/ érezni és észleltetni szeretném ennek a mindenképen különös, vagy mondjuk káros megnyilatkozásnak kórokozóit. Könnyű feladat volna mindent a héberura fogni, ha a gondolat alján nem húzódna meg a következő kérdés : hát a háború ? Miért volt a háberu ? Nemzetgazdászok és szociológusok gondolkodás nélkül válaszolnak erre, de nekünk, ekik a puszta reáliák mellett szerepet engedünk a transcendentális erőknek is. nagyon megfejthetetlen kérdés ez és újra, meg újra elébünk kúszik mind követelőzőbben, mind tolakodóbban: hát hová rohanunk ? És ebben ez álfogó erejű, titokzatosságéban mindent magyarézó fogalomban nagyon elenyészik a divatnak, az emberi test külsőségeinek mondva csinált alakulása. Nem lehet az véletlen, hogy éppen most, a vajúdó világnézetek idején került homloktérbe ez a kérdés. Nem lehet véletlen... csak éppen megfeledkeznek arról, hogy ez a külső átalakulás nem más, mint egyszerű alkalmazkodás a transformált élet egyéb megnyilatkozásaihoz. Nem akarják észrevenni, hogy nem mi alkalmazkodunk ezekhez a — lehet — ostoba túlzásokhoz, de mert az élet meggyorsult Ívelése magával ragadt bennünket, mert ennek a szédült vesszőfutásnak nem érthetjük sem eredőjét, sem célját, öntudatlan mozdulattal igazodtunk a megzavarodott világrendhez. Hogy hová rohanunk, nem tudjuk, hogy meddig rohanunk, nem tudjuk, de hisszük, hogy az elérkezesnél nagyon mindegy lesz az, kinőtt-e mér az etonra vágott haj. Bizonyos, szebb lenne, esztétikusabb lennei ha kifogástalan pózban, a megszokottság ünnepélyes külsőjében tennék meg utat, de vájjon figyelik-e a verseny futók eltorzult arcát és jelentőséget tulaj onitanak-e rendetlen öltözékének, mert mindennél fontosabb számukra a cél ? Rohanunk, mert valaki, vagy valami elindított bennünket. Gyorsabban rohanunk, mert ez a rendelkező erő türelmetlenebbül hajszol ... Ha megváltozott külsőnk, csak egy lehet a mentség, nagyon, de nagyon megváltoztunk mi belülről is. Elveszett, megbomlott a sziklaszilárd hit, mellyel a dolgok örökkévalóságában bíztunk. Hajnal László. * Közre adluk a cikket, ámbár annak kissé homályos elmélkedéséből csak egy érzékelhető konkrétum emelkedik ki s ez épen az, ami ellen a cikkek is Íródtak és amiben folytatásuk is magyarázatot nyer: a lelki defétizmus, a mindenbe belenyugvó, mindent e „leküzdhetetlen kényszer" okával magyarézó, abszolút inprodukliv lelkiség. Azzal a desperált tunyasággal, mely az elernyedt izmok feszítésére immár képtelen és azzal a mentegelődzéssel, amellyel csúszik le mind mélyebben a lejtőn, hogy „ugy is minden ellentállás hiába, mert minden, minden nálamnál mérhetellenül nagyobb erőokokból ered" — szállottam szembe cikkeimben és fogok szembe szállani a jövőben is. Én tudom, hogy a lej'őn van megállás, tudom, hogy számtalan mentőszál van még, melyekbe kapaszkodhatunk és ha a tiz körmünkkel is, de a lejtőről visszakinlódhafjuk még magunkat. Annak a megnyugvásnak, a mentegetődző tehetetlenségnek izentem hadat, mely fenti elmélkedésekben nyúlik el tunyán és folytatom mindaddig, mig legalább szűkebb társadalmunkat talpra szökkenti, az ernyedt testébe lelkébe visszatérő bátor és lebirhatatlan isteni Erő. F. Vaklárma a Jlemzeíi Bankban Budapest, julius 7. Ma délelőtt a Magyar Nemzeti Bank palotájában megkondultak a vészharangok. Azonnal bezárták a kapukat és megállapították, hogy valaki benyomta a tüzjelzőkészülék üvegét, amely tüzet jelzett és ez okozta a riadalmat. A vizsgálat megindult. Csak a csehek fizethetnek rá az agrárvámra A kiszabható magyar értékvám kiszorítja a cseh iparcikkeket Budapest, julius 7. A cseh agrár behozatali vámok kérdésében a helyzet jelenleg ugy áll, hogy az uj cseh törvényjavaslat már minden fórumon keresztül ment, csak a köztársasági elnök jóváhagyása nincsen még meg. A prágai kormány taktikázására vall, hogy a magas vámokról szóló javaslatot megszavaztatta és most mégis a tárgyalásokra való készségét hangoztatja. Magyarországnak, amenynyiben Csehország hajlandó lenne őszinte és komoly gazdasági tárgyalásokra, mindenesetre választ kellene kapnia a cseh kormánytól az agrárvámokra vonatkozóan. Az uj behozatali vám mélyen sérti a magyar mezőgazdaság érdekeit, de komoly bajokat jelent Csehország lakosságára is. A csehországi uccei tüntetések megmutatták, hogy a cseh kormány nem találkozik országszerte jóindulattal, amikor a magyar vámokkal a cseh lakosság megélhetését teszi lehetetlenné. Ha az uj törvény életbelép, Magyarországnak csak egy eszközhöz lehet folyamodni, amihez a kormány hozzá is fog nyúlni: a cseh iparcikkek kiszorítása Magyarországból. Ez ugy történik, hogy a Csehországból érkező iparcikkeket az úgynevezett értékvámmal sújtják, vagyis a cikkek értékének 100 százalékáig terhelhető vámot rónak ki reájuk. Ezzel a cseh ipar elveszíti legjobb piacát. A magyar mezőgazdaság helyzete nem olyan súlyos, mert Ausztria, Németország. Svájc és 1 Olaszország felveszi a terményeket. Eldöntötték a leánygimnázium tervpályázatait Beke Ferenc és Feszelyi Sándor kapták az első, Medgyaszay István pedig a második dijat — Kiváló eredménnyel járt a pályázat — A terveket a leánygimnáziumban kiállítják (A Közlöny eredeti tudósítása.) Mint ismeretes, a város vezétősége országos tervpályázatot irt ki a Lorántffy Zsuzsénna leánygimnázium uj épületének megvalósítására, mely a Deák- és Szőlő-uccák sarkán levő városi telken épül. A pályázat junius 30-én járt le és nemcsak számbelileg — amennyiben 64 pályázat érkezett be — hanem minőségi tekintetben is kiváló eredménnyel járt. A pályázatok elbírálását e hó 5-én reggel kezdte meg a bizottság, amelynek tagjai voltak Berthóty István dr. polgármester elnökletével Ádám Gusztáv műszaki tanácsos, Medovarszky Mátyás dr. főjegyző, Gajda Béla leánygimnáziumi igazgató, Baukó András főmérnök. Külső szakértőkül a Kir. József Műegyetem Sándy Gyula műegyetemi ,ny. r. tanárt, Magyar Mérnök és Épitész Egylet pedig Schulek János műépítészt küldte ki. A bizottság három napi megfeszített munka után ma hozta meg döntését a következőkben: Egyhangúan I-ső díjjal (20 millió K) jutalmezta a „Zrínyi" jeligéjű pályamunkát, melynek szerzői Beke Ferenc és Feszelyi Sándor fővárosi műépítészek. Második díjjal (10 millió K) tüntette ki Medgyaszay István „Leánygimnázium Békéscsabán" cimü pályatervét. Ezeken kivül 5—5 millió koronáért megvette Orth Ambrus „Soli Deo Glória" és Böhm Henrik és Hegedűs Ármin „Magyar Jövő" cimü pályaterveit, ez utóbbit szótöbbséggel. Ezenkívül, tekintettel a pályázat kiváló eredményére, még további két terv megvételét javasolta a tanácsnak, még pedig a „Csaba I." és „Nagymagyarország" jeligéjüeket. Döntés után alkalmunk volt beszélni a két kiváló fővárosi szakértővel, akik kijelentették, hogy az országos pályázat eredménye minden tekintetben örvendetes. Igen sok szép és megfelelő terv érkezett, ugy, hogy a bizottságnak módjában volt elsőrangú munkák közt válogatni. A pályázat sikerét mutatja még az is, hogy a jutalmazott munkákon kivül még tiz pályatervet talált dicséretre érdemesnek a bizottság. Ezek a következő jeligét viselik : Ifjúságé a jövő. Jó, Fejlődő város, Gyoma, Jövő nemzedéknek. Kertek között. Pro scientia, Békéscsaba, Barkóczy és B. M. K. A) terv. A pályamunkák vasárnaptól kezdve 2 héten át ki lesznek állítva a leánygimnázium tornatermében (Apponyi-u. 1. sz.) s ez az uj épület felszerelésére való tetszésszerinti önkéntes adomány ellenében naponként délelőtt 9— 12 ig és délután 3—6 ig megtekinthetők lesznek. Azután Budapesten a Mérnök- és Épitészegyesületben állítják ki ugyancsak 2 hétre a pályaterveket, ezzel is biztosítva a pályázat és elbírálás teljes nyilvánosságát. A város közönségét minden-