Békésmegyei közlöny, 1926 (53. évfolyam) április-június • 74-144

1926-06-20 / 137. szám

B»MJS SZABI AHA Békéscsaba, 1926 iunius 20 Vasárnap 53-ik évfolyam, 137-ik szám BEKESM POLITIKAI NAPILAP Előflaetéal dijak Helyben és vidékre postán küldve: negyedévre 75.000 kor. Egy hónapra 25.000 kor. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő: Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő: Filippinyi Sámuel Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán II, kerület Ferenci József-tér 20. szám alatt Hirdetés dijszabás szerint. Cukorgyár Mintha csak varázsige lenne ez a száraz elnevezése egyik — igaz, hogy előkelő — nagyiparunknak. Nem azért: mert meggyérült nagyiparunk, mert Nagymagyarország 31 cukorgyárából elraboltak 22-őt, mert sem Békésnek, sem Csongrádnak cukorgyára nincsen, (papírgyárak nem számítanak 1) nem azért, mert bizonyos előkelő érdekkörök verik a reklámdobot, hanem azért, mert köztudatban él: hogy egy cukorgyár jótevője egy egész vidéknek. A cukorgyár nemcsak hogy legnagyobb adófizetője vidékének, hanem e cukorgyár egymttal 1000 családnak kenyéradója, — édeskenyér adója — mert sokat fizet, ezerszómbamenő áruinak be- és kiszállításával nagy jövedelmet biztosit a vidék vállalkozóinak és mert az a cukorgyár egy sereg müveit ember lekötöttségével társadalmi előnyöket is •biztosit vidékének. A lapok szerint cukorgyár létesítésével foglalkoznak az Alföldön. Nagyon helyes, mert ezen vállalkozásra per szaldó ráfizetni nem lehet, amit eléggé bizonyítanak a magyar vállalkozások, jólehet: a meglévők mindenkor könnyes szemmel eleve elparentálták a születni készülőt és tetejébe „apodiktice" bebizonyították lapjaikban: hogy „még egy cukorgyár és „vége a magyar cukoriparnak 1" Hála Istennek, azért mindegyik prosperált és az ipar is, mint olyan in floribus maradt. A meglévő cukorgyárak feljaj-dulása minden uj alapítás alkalmából, nagyon is érthető, mert a konkurrencia egészen közönséges tüneménye ésiépp azért nem komolyan vehető, amint nem is vette komolyan egyetlenegy uj alakulás sem, mert külömben csak 7 cukorgyára maradt volna Nagymagyarországnak. A cukorgyártás t. i. remek üzlet lévén, bizonyára már negyvennél tartanánk 31 helyett, ha nem lett volna világégés. A múltkor azt olvastuk, hogy •olyan óriási nádcukortermés ígérkezik a Kubákon, hogy azzal konkurrálni képtelenség lesz. Hát kérem : itt a szakértő finoman disztingvál : nádcukor a tropikus ízlésnek, répacukor, csak répacukor az occidentális gyomornak. Mert mi, ki nem bírjuk azt a bizonyos nádcukorizt, viszont mi ottvagyunk a trópusokon is szép számmal és ott is megköveteljük a répacukrot. Ez kérem olyan, mint a sárgaveszedelem. Veszedelemnek veszedelem, de hol van az még 1 Ezt az ágyút különben nem is a kedves nádcukrosok, hanem a derék meglévő répacukrosok szokták elsütni ilyenkor. Egyes még néhány ilyen blöfföt tartogatnak kedves apáink, mert szerintük: ha keresni lehet, itt vannak ők és nem járja, hogy abban valakivel osztozzanak I Tehát nem ijedünk meg, A magyar Alföldnek a mai formájában nincsen cukorgyára, mert Sarkad inkább észak-keleti relációkra épült, mig Mezőhegyes kizárólag az állami birtok rénáját volt hivatva feldolgozni, persze — l'appetit vient en mangeant — későbben terjedt, de főképpen Arad felé. A szentesi gyár pedig csak papíron van, mert a szerző dött répát eladja, ahelyett, hogy feldolgozná, ahelyett, hogy maga szolgáltatná a répaszeletet és ezen manőverek irtózatos szállítási költségekbe kerülvén, képtelen termelőinek azt az árt fizetni a szállított répáért, mely ár azokat megilletné. Tessék csak kiszámítani: mibe kerül egy vagon répa Leipzigernek szállítva Budára, vagy Selypre szállítva, vagy Hatvanba, legjobb esetben Szolnokra. Tetejébe persze még répaszeletet is szállítanak vissza és ha látszólag paritásokat is garantálnak a termelőknek, azt mégis végeredményben a termelők fizetik meg. Csudálatos, hogy a MÁV nem engedte azelőtt a cukorrépát 100 kilométeren tul „sétálni" vinni, most a sokkal nehezebb viszonyok között sanzsirozza azt tetszésszerinti távolságokra. „Az alföldi répát, az Alföldnek!" legalább ez a háborús vívmány maradjon nekünk, majd mi felÜdvözlünk benneteket csabai öreg diákok, J^ik ma Jíagymagyarország minden tájáról itt összejöttetek: Xönnybefuló örömmel üdvözlünk benneteket ! Jfuszonöt év óta, hogy elindultatok az életutakra, téres szabadság hona volt akkor J/agymagyarország. JvTa látjátok: szűk börtön és könnyes temető! jTmikor elindultatok az életutakra, szivetek tele volt sok, sok nagyszerű reménnyel és annyi termő Ígérettel, hogy a vándorbot izmos markotokban kisarjadzott és virágot hajtott. jYíire visszalőttetek sok gyönyörű reményt, Ígéretet elhantolgattatok már, s a virágos vándorbot is fáradt ember szomorú mankója lett azóta — fáradt emberé, ki az elmúlt reményedre, be nem teljesedett ígéretekre, mint ködbevesző álorqvilágra néha-néha visszatekint még, de a lelkemegmérte távol olyan szörnyű, szörnyű nagy, hogy újra útra kelni értük immár hiábavalóságnak látszik. jftm nincs pedig elveszve minden, mert látjátok, az, hogy most itt vagytok, az ösztön, hogy egymást keressétek és megtaláljátok, utat is mutat: a boldog jövendőbe vezető utat. Csak nyújtsátok ki bátran karotokat az eltemetett remények sirhantjain át és szorítsátok meg forrón egymás kezét, hogy ne legyen külömbség magyar és magyar között: akkor lesz e sírokból feltámadás és beteljesedés az ujabb nemzedéken, gyermekeiteken át. Üdvözlünk benneteket! f. dolgozzuk becsülettel, no és egy kis haszonnal a magunk emberségéből. Persze: ma gondolni sem lehet a régi recipékre, azok a letaposott utak ma járhatatlanok, tele vannak eltemetetlen hullákkal, mint maradványokkal a nagy világégésből, de vannak szűz ösvények, azokon,— aki tud — vigan előrehaladhat. Szegednek kell cukorgyár? Békéscsaba is jogosan követel magának cukorgyárat? Kérem, teljesen rendben van, mindketten esetleg még egy harmadik is ki lehetnek elégítve; csinálunk rappériákat, mint Franciaországban vannak és kettő vagy három vidéket boldogítunk munkaalkalommal, megszüntetjük két-három vidék munkanélküliségét egy cukorgyárral 1 Csak hidegvér és elegancia: vagyunk akik értünk hozzá, mert céhbeliek vagyunk, mi nem ijedünk meg a legszebben elsütött ágyutói sem és támogatni fogjuk az olyan vállalkozást, mely derék alföldi népünknek mindenképpen előnyére fog válni! Vederemo! Fructuosus. A városi tanács ülése Iparengedélyt kaptak: Ifj. Koritár Pál cipész, Máté Mátyás ács, Csabai gőztéglagyár tégla és cserépgyárra, Spitzer Jenő rőfös. Kanalas Mihályné baromfikereskedő, Hursán Jánosné kerékpárkölcsönző, Csicsely János kifőzésre. Elutasítva Kolcza Miklós korcsmai engedélye. Elfogadják a Blaha Lujza emlékbizottság ajánlatát, egy Blaha Lujza Emlékalbumot megrendel a város. Elutasították Gráb Gyula cukrász helyhatósági engedélyét (Andrássy-uton), Bányai Pál vasárnapi nyitvatartási engedélyét. Az iparostanonciskolai vizsgára szóló meghívást tudomásul veszik és elfogadják. Baráti Vince telekdarabolási engedélyét elutasították. Építési engedélyt kaptak: Gavenda Béla, Szabó Pál, LikerPál, dr. Hollander Lipót, Kir. Járásbíróság. Házlebontási engedélyt kapott Bodorik Antal. A Jókai-uccai betonjárdát és a Kastélyi-szőlő betonjárdát megépítik. Olasz Fiat autók képviselete Cordatic autógumik gyertyák, gyújtók, fényszórók stb. Automobil felszerelési cikkek gyári lerakata Telefon 144 F. S. golyós csapágyak Faragó Sándornál Békéscsaba ***** 50