Békésmegyei közlöny, 1926 (53. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1926-02-21 / 42. szám

2 BÉKfiSMBÖYEI KÍteCMf Békéscsaoa, 1926 február 28 Dr. Kovacsics: Utolszor figyelmeztetem, hogy maradjon a tárgynál, mert megvonom a szót. Dr, Makay: Kérem most már rövid leszek. Tudom, hogy nekem van igazam, s nem azoknak, akik lehurrognak. Tiltakozom a bizalmi nyilatkozat ellen, mert ennnek a kormánynak arra már nincs szüksége. Morvay : Üljön már le 1 Mire dr. Makay leült. Öcsöd ügye A közgyűlés ezután az állandó választmány javastatát elfogadta. Ezután már gyorsan pergett a tárgysorozat, csak Öcsöd elszakadási határozata szolgáltatott okot vitára. Az állandó vállasztmány javaslata szerint a vármegye sohasem egyezik bele Öcsöd elszakitóséba, mert arra semmi ok nincs. Egyúttal megsemmisíti az ismeretes elszakadási határozatot és megtiltja, hogy a közigazgatás bármely közege további előkészítő munkát erre nézve végezzen, vagy abban i resztvegyen. A példátlanul súlyos megadóztatás miatt panaszkodnak a gazdak Tolnay Antal hiába mondta el a már lapunkban részletesen ismertetett panaszokat és érveket a közgyűlés azokat nem méltányolta és az állandó választmány javaslatát határozattá emelte. Ismét lepereg egy csomó tárgysorozati pont köztük a csabai benzinkút elleni felebbezés is, melyet a közgyűlés elutasít. Á Vasúti szálloda és öntözőautők Vargha E. András kérésére a csabai ügyeket eiőre hozzák s le tárgyalják a Vasúti Szálloda, az öiitözőautók elleni felebbezéseket, amelyeket elutasítanak s igv a határozatok most már jogerősek. Ugyancsak elutasították a 7. sz. vadászterületre hozott határozat elleni felebbezést. A csabai hidakra • vonatkozó közgyűlési határozatot a megye tudomásul veszi, azonban a költségvetést annak idején bekéri. A több mint 100 pontból álló tárgysorozat letárgyalása a délutáni órákba nyúlt. Az Országos Mezőgazdasági Kamara tegnap tartotta ez évi első igazgatóválasztmányi ülését. A földmivelésügyi miniszter képviseletében Barcza Ernő és Rómay László miniszteri tanácsosok vettek részt az ülésen. Barcza Ernő miniszteri tanácsos tájékoztatta a kamarát külkereskedelmi helyzetünkről és a bécsi kereskedelmi tárgyalásokról. Ezután dr. Marschall Ferenc igazgatóhelyettes tette meg előterjesztesét a mezőgazdaságot érintő adóügyekről. Kifejtette, hogy a magyar gazda eljutott teheiviselőképességenek legvégső határához. A magyar adópolitika országszerte súlyos helyzetbe sodorta a mezőgazdasági egzisztenciákat. Az adóknak csak egyrésze a kataszteri tisztajövedelemnek 140—180 százalékát teszi ki. Az uj betegápoiási és gyermekvédelmi potadó ujabb óiiási megterhelést jelent a falunak. A kincstári házhaszonrészesedés eltörlése ölömmel tölti el a gazdaközönséget, bár ennek számszerű hatását lecsökkenti a házadénak tulmagas kivetési kulcsa. Adatokat sorol fel a közmunkaváltságra vonatkozólag, amelyek indokolttá teszik a közmunkavélság reformjának sürgős napirendre tűzését. Bejelenti végül, hogy a magyar föld adóterheiről a kamarában számszerű adatgyűjtés folyik, amelynek közzétételével nyilvánvalóvá fog válni hogy a magyar gazdaközönség ma olyan adóterheket visel, amelyek példátlanul állanak a magyar pénzügyek történetében. Ezután Koós Mihály igazgató tett jelentést a mezőgazdaság hitelválságától. Rámutatott arra a feladatra, ami a Nemzeti Bankra vár a vidéki tulmagas kamatlábak mérséklésénél. Eszenyi Jenő, mivel a vidéki kisintézetek okozzák a kamatuzsorát, törvényhozási intézkedést sürget, amely az egymillió aranykoionánál kisebb alaptőkévél bíró pénzintézetek részére megtiltaná a betétek gyűjtését és a hitelek folyósítását. wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww Épitsünk-e uj vágóhidat ? A régi vágóhidat nem lehet fejleszteni — As érdekeltek túlnyomórészt az uj vágóhid mellett A vágóhid tervbe vett kibővítésével kapcsolatban megpendítettük az uj vágóhíd építésének eszméjét. A Békésmegyei Közlöny akkori cikke további diskussziókra adott alkalmat és ezek alapján mindinkább előtérbe lép a sarkaló szükség az uj vágóhid építését illetőleg. Ma Békésmegye — különösen Békéscsaba átvette a Bácska szerepét„ ugy a gabona teimelést, mint az állattenyésztést, de különösen a sertéshizlalást illetőleg. Ott tartunk ma, hogy Békéscsaba természetes központjává válik a megyei hizlaló telepeknek ugy a mennyiség, mint a szállítási lehetőségek szempontjából. Az országos kiállításon a csabai hizlaldák, a csabai hizlalók a legnagyobb dijakat viszik el allandoan az országos konkurrenciáben menynyiségileg és minőségileg is. Minden lehetőség meg van arra, hogy Békésmegye, illetőleg Békéscsaba a németországi kivitel egy számottevő kontingensét közvetlenül adhassa. És mégis mit látunk ? Azt, hogy Csaba az ő nagyszerű felkészültségével a sertés exportot illetőleg csak másodrendű szerepet visz, mert nem képes arra, hogy az itt hizlalt óriási mennyiséget levágott állapotban közvetlenül szállíthassa, csak akkor, ha a szállításra az időjárás megfelelő s akkor is csak jelentéktelen mennyiséget a vágó berendezések ki nem elégítő állapota miatt. Ket mód áll ezidőszerint rendelkezésre. Vagy élősertést szállítunk oda ahova azt beengedik — ezidő szerint Ausztriába, vagy pedig az éíősertést előbb felszálltjuk Budapestre és olt levágva, onnan szállítjuk Nt melországba, Olaszországba stb., ahova csak levágott állapotban engedik be az egyébként nagyon keresett magyar sertésünket. Ma még az osztrák élősertés szállítási lehetőségek némileg enyhítik a helyzetet, de mi lesz, ha — emi könnyen lehetséges — az osztrákok sem engedik be a magyar élő sertést? Fogyatékos vágó és hűtő berendezéseinek következtében kataszt rófális áresések lennének a felhalmozódó hízóit sertések miatt. Mind kevesebb vállalkozó akadna a hizlalásra és ez a nagyszerűen nekilendült ipar egyszerre visszafejlődne, vagy pedig igaz lenne a közmondás, hogy saját zsírunkba fulladnánk bele. Meg kell tehát találnunk a módot ezeken az állapotokon segíteni. Ez pedig nem lehet más, mint modern, az igényeknek megfelelő vágóhid epitése. A jelenlegi toldozott-foldozott berendezés miatt mór 1912. elhatározta a város a vágóhíd átalakítását. Fel is vette az átalakításhoz szükséges kölcsönt, ha jól emlékszem, 180.00U koronát. Ad dig késlekedtek az aktak azonban addig tévelyegtek a bürokratizmus labiríntjeiben, mig végül is jött a háború és a város a föl vett kölcsönt visszafizette. A háború után elesettségünk nyomorúságát legjobban a húsfogyasztás óriási mérvű csökkenése jellemzi. Ezek közölt a szomorú viszonyok között elégnek bizonyult újra a régi vágóhid. Hova tovább azonban a viszonyok javulása nyomén újból érezhetők lettek az ócska intézmény bosszantó hiányai. A husiparosok száma a háború óta szinte ugrásszerűen az előbbinek négyszeresére emelkedett s ma 50-en felül van. Ez már aztán elengedhetetlenné tette a vágóhid bővítését s mór a mult évben felszerelték a nagy koppasztó medencét. Az némileg enyhítette a helyzetet a helyi fogyasztás vágásai szempontjából, de hogy az milyen kevés volt, meggyőződhetik mindenki, aki veszi magának a faradságot és kimegy a vágások alkalmával a vágóhídra. Az látni fogja, hogy a szük, nyomorúságos helyen alig képesek mozogni az emberek és valóságos tortura az iparosokra minden egyes vágás. Már pedig a csabai husiparosok megérdemelnék azt, hogy a város részükre megfelelő kényelemről gondoskodjon, mert a statisztika szerint a csabai hus árak a megyében a legalacsonyabbak s a husminőség pedig a legelsőrangubb. Ez a tény pedig csak azt. bizonyítja, hogy az iparosok áldozatot hoznak, mert inkább vesznek drágább, jobb minőségű jószágot s mégis .aránylag olcsóbban adják, mint másutt a silányat. A vágóhid eme nyomorúságai — és ezt jegyezzük jól meg — már a helyi szükséglet céljait szolgáló vágásoknál jelentkeznek, tehát nem export vágásoknál, vagyis ez azt jetenti, hogy export vágást a csabai vágóhídon eszközölni lehetetlenség. Az export vágást ma a hizlaldák saját kisméretű vágóhidjaikon végzik. Ez természetesen oly jelentéktelen, hogy számba sem vehető. Hiszen a viszonyokkal ismerős tudja, hogy ha 60—80 sertést egy nap nagy erőfeszitéssel sikerül is levágni, a vele járó takarítás egy-két napot vesz: igénybe. A berendezések ezen nyorsaséga eredményezi azt, hogy Csabán a mult évben kb. 6000 sertést vágtak le, holott ennek a négyszeresét kellett volna eszközölnie, természetesen hivatottságánál fogva. Miért kell Csabán azt a rengeteg munkaalkalmat, tehát pénzt egzisztenciát, olcsó tömeg élelmi cikkeket mind, mind a fővárosnak adni, holott az itthon is maradhatna és arra itthon is nagy szükség lenne. (Folytaljuk a szerdai számban.) A városi tanács ülése A folyó évi február 18-án tartott tanácsülésen az alábbi ügyek, nyertek elintézést: Iparigazolványt kaptak: Morgenstein Mihály férfiszabó, Schönfeld Miksa bádogos, Bohus KJános, Kovács Z. Pál kisebb ács,, B. Szabó Imre kőfaregó, Tyirják Mártonné bazáráru, Guttvill Frigyes csipke, női divatáru, Molnár Lajosné vegyeskereskedő, Ehrenfeld Hermann toll- és bőrkereskedő, Szegedi Hugó mezőgazdasádi, ipari stb. cikkek, gépek közvetítése és bizományi raktári iparraTartózkodási engedélyt véleményezett Fock Károly külföldi ho^nos részére. Helyhatósági engedélyt kapott' Lorencz Albert. Vasárnapi nyitvatartási engedélyt Falta Jenő. Elutasította Bagyinka János pékipar iránti kérelmét, Drienyovszky György. Kiiment Mária és Hankó János építési engedély é& Gyucha János telekdarabolási engedély iránti kérelmét. Építési engedélyt kaptak Birkenhauer Mihályné, Kósa Márton, Ancsin Mihály, Kvasz György ésBócsik Pál. Házlebontási engedélyt kapott Rózsa János, Rajtár János és Telep Mihály. A csabai piac Terménypiac lanyha. Buza 385-390 Tengeri 155—160 Árpa 200-210 ezer korona métermázsánként. A sertéspiacon kis felhajtás, minőség szerint 10—15 ezer korona kilogramonként. A baromfipiacon ujabb kisméretű áresés volt. Tyúk 18-20 Csirke 20—22 Hizott liba, kacsa 28—30 ezer korona kilogramonként. Tojás 1400 K darabonként. A halpiacon gyulai potykákaf mértek 35000 koronáért kgr.-ként. A tejpiac árai változatlanok. Uradalmi vaj 80 Turó 10-12 ezer korona kilogramonként. Tejföl 20-22 Tej 3500-4000 korona literenként. Tavaszi nöikabátok nagy választékban, feltűnő olcsó árakon Kulpin Jakab divatáruházában Békéscsabán.