Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1925-10-21 / 238. szám

J&íRirftíiái §£A» MLMJk Békéscsaba, 1925 október 21 Szerda 52-ik évfolyam, 238-ik szám BEKESM EOZLONT .r 83 POLITIKAI HIPILAP Előfizetési dijak •Helyben és vidékre postán küldve: negyed­évre 75.000 korona. — "Jgy hónapra 25.000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő: F.-Horváth Rezső Telefonszám: 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán II. kerület Ferencz József-tér 20. szám alatt, Hirdetés díjszabás szerint. A gyógyulási folyamat, amelyen az állam pénzügyei keresztülmen­nek, valóban szépen halad, de ezzel kapcsolatban kell, hogy meg­mentsük hazánk legértékesebb termelőosztályát, a főldmivesnépet és a birtokosokat a pénzügyi le­romlástól. Oszt gondok A magyar mezőgazdák igen sú­lyos esztendőn mentek keresztül, alig várta a magyar nép ennek az esztendőnek a végét, az aratás­nak, a betakarításnak és az ér­tékesítésnek hónapját. Minden oldalról megállapították, hogy a magyar föld általánosságban a legjobb termést adta, bőven ho zott a szántóföld és a rét, az ál­latok is gyönyörűen fejlődtek és mégis meg kell állapítani azt is, hogy a mezőgazdaság a kiváló termés dacára súlyos krízist él. Az elvetett 600.000 koronás buza ma csak 350.000 korona, a 2000 koronás burgonya ma csak 600— 800 korona, ezek a számok azon­nal mutatják a lefelé menő irány­zatot és a pénzügyi sülyedés el­vitte, felszívta a mezőgazdaságnak eredményeit és a gazda hasznát. A mezőgazdaság a jó termés dacára kölcsön után fut és bizony sok ember, akinek magtárai tele vannak a föld különböző termé­nyeivel, feltéve, hogy értékesíteni tudja, kevés haszonnal vagy pe­dig ráfizetéssel zárja a gazdasági évet. Az állatállomány értékesíté­sénél ugyanígy vagyunk : a ló, a tehén, a sertés ára óriási módon sülyedt lefelé és igy bizonytalanná vált sok gazdának a számítása. A gazdák helyzetének súlyos­ságát az mutatja legjobban, hogy a földmivesnép és a gazdák váltói borzasztóan elszaporodtak a bu­dapesti és vidéki bankokban, pe­dig adósságot az emberek rende­sen csak akkor csinálnak, ha erre rászorulnak, ez az igazság még inkább áll a tartózkodó földmives népnél, aki még inkább fél az adósságcsinálástól. Ez az igazság egyúttal nagyon szomorú meg­állapítás, mert ez az első lépés a mezőgazdaság eladósodása felé. Az egész háborúban és az utána következendő pénzügyi sülyedés­ből egy nagy haszna volt a ma­gyar nemzetnek, az, hogy a ma­gyar föld megszabadult évtizedes súlyos terheitől. Hiszen a magyar föld értékének 3A-részéig el volt adósodva és valóban nem tudja elgondolni az ember, hogy hová •vezetett volna ez a súlyos adós­ság, ha a háború és a pénzügyi vízözön nem jött volna­Mindenki örült a magyar föld terhétől való megszabadulásnak, most azonban sajnálattal kell lát­nunk, hogy ennek az agrárország­nak egyik legfontosabb termelő­osztálya ismét sülyed. Szerintünk a magyar állam vezetőinek min­den erővel arra kell törekedni, hogy a magyar föld a mai súlyos hitel-krízis közepén adósságokba ne merülne. A parlament őszi mun­kájának minden gondja az legyen, hogy a mezőgazdaság hitelét ren­dezze és ha a föld népének hi­telre van szüksége, annak felté­teleit minél enyhébbé tegye. Eckhardt mosakodásából botrány lett bös hangosan kiáltja : Hallerassá­tok meg Eckhardtot, mire Fábián Béla magából kikelve felkiált : Nem hallgatjuk meg 1 Nem beszé­lünk olyanokkal, mint maguk és nem hallgatom meg azt, aki lova­giatlanul viselkedett a Zsilinszky­afférban. E szavakra Gömbös át­töri magát a képviselőkön, Fábián elé lép, megfogja két kezével Fá­bián füleit és ugy kiabál rá. Az ülés újbóli megnyitása után Eckhardt kifejti, hogy a nemzet érdekében járt el akkor, amikor tár­gyalt a román fajvédők vezérével. Megbeszélésük kiindulópontja az volt, hogy azon semmiféle poli­tikai probléma diszkusszió tár­gyává nem tehető. Tiltakozik az ellen, mintha ő Cuzával megálla­podásokat létesített volna. Ha a keresztény magyarság 1918-ban megteremtette volna azt a terve­zetet, amellyel a zsidó destruk­cióval szemben védekezhetett vol­na, akkor ma nem volna Trianon és nem volna Csonka-Magyaror­szág. 0 annakidején a Károlyi­kormány parancsa ellenére is fegy­verrel kezében védte elvét, neki tehát ne tegyenek szemrehányást. Eckhardt Tib^r azzal fejezte be beszédét, hogy minden nacionalista kapcsolat ápolása csökkenti a bolsevista lehetőségeket. Zürichben a magyar koronát 72.70-al jegyezték. Budapest, október 20. A nemzet­gyűlés mai ülését 11 óra után nyitotta meg Szcitovszky B ála el­nök. Legelső felszólaló Eckhardt Tibor, aki napirend előtti felszó­lalásra kér engedélyt, hogy meg­magyarázza, miért tartottak Buda­pesten legutóbb antiszemita kon­gresszust. Már bevezető szavai alatt folytonos zaj van a balolda­lon. A szocialisták azt kiáltozzák feléje: Hazaáruló! A nagy zajban az elnök csak a legnagyobb erő­feszítéssel tudja fenntartani a ren­det. Eckhardt a fülsiketítő zajban azt fejtegeti, hogy szükségesnek látták, hogy a bolseviki inlerna­cionáléval szemben a nemzet tár­sadalma megtalálja a védekezés lehetőségét abban a formában, hogy egymást megismerve, meg­beszéljék e veszedelemmel szem­ben követendő eljárásukat. Semmiféle szervezetet nem ala­kítottak, amelynek bármilyen be­avatkozási joga vagy lehetősége volna az egyes országok ügyeibe. (Nagy zaj a baloldalon. Nagy Vince magából kikelve kiáltja a fajvédők felé : Cuzával paktáltak 1 Az oláhok elnyomják a magyaro­kat. A keresztény magyarokat is elnyomják.) Az elnök képtelen a rend fentartására és felfüggeszti az ülést. A képviselők a terem közepére tódulnak, ahol személyes vita fejlődik ki a baloldali és a fajvédő képviselők között. Göm­MacDónald orientációja a demokrácia felé Budapest, okt. 20. MacDónald volt angol miniszterelnök ma hagyja el a fővárost, ahol két napot töltött. Ma délben Prágába utazik, ahol másfél napot szándé­kozik tölteni. Ma reggel a Hun­gária-szállóban MacDónald Vám­béry Rusztem vendége volt, akit még Angolországból ismer. Mac­Dónald hosszasan beszélgetett Budapesten szerzett benyomásai­ról, azonban politikai kérdésekre nem terjeszkedett ki. Elmondotta, hogy a tegnapi vacsorán, amikor Bethlen vendége volt, hosszasan elbeszélgetett a miniszterelnökkel, aki részletesen tájékoztatta őt Magyarország nagy problémáiról. MacDónald Bethlent ugyancsak Londonból ismeri. Politikai körökben élénk érdek­lődéssel tárgyalják MacDonaldnak a Népszava szerkesztőségében tegnap tett kijelentéseit, amikor . hangoztatta, hogy a szociálde­mokrácia csak erős vezérek ve­zetése alatt és csupán oly felté­tellel haladhat előre, ha a szo­ciáldemokrácia teljes határozott­sággal a demokrácia és a parla­mentárizmus alapjaira helyezke­dik. Ez a kijelentés nagy feltűnést keltett, mert politikai körök véle­ménye szerint ez a felfogás éles ellentétben áll a genfi jegyzőkönyv kátározataival, valamint a marse­illei szocialista kongresszus hatá­rozataival, amelyek tudvalevően nem helyezkedtek ilyen rigorózu­san szembe a bolsevizmussal. Mértékadó politikai tényezők sze­rint ugyanis kétségtelen, hogy a demokrácia és parlamentárizmus kiegyenlíthetetlen ellentétben áll­nak a kommunista ideológiával, mert hiszen az a parlamentáriz­mus teljes lerombolásával, az osz­tálydiktatura alkalmazásával tör céljai felé. A volt angol miniszter­elnök kijelentéseiből azt a követ­keztetést vonják le, hogy a moszk­vai internacionálé, valamint az angol munkáspárt felfogása kö­zött az eddiginél is lényegesebb eltolódás állott be. A nemzetgyűlés megnyitása előtt nagy érdeklődést váltott ki az a tény, hogy MacDónald volt angol munkáspárti miniszterelnök az an­gol követség egyik tisztviselőjének és Vámbéry Rusztemnek kíséreté­ben megjelent a Házban. Bemu­tatták neki a szociáldemokratapárt néhány képviselőjét, továbbá Nagy Vincét és Pakots Józsefet. Nagy Vince kifejtette MacDónald előtt, hogy a magyarországi baloldali pártok a maguk erejéből akarják előrevinni a demokrácia kérdését és örömmel vették azt a hirt, hogy Angolországban annakidején a munkáspárt került uralomra. Vi­szont nagy sajnálattal vették tu­domásul a munkáspárti kormány távozását. MacDónald néhány ud­varias szóval válaszolt Nagy Vin­cének, valamint a többi képvi­selőnek. Ezután megtekintette a képviselőházat, amelynek szép­ségeiről nagy elismeréssel nyilat­kozott. AB iparosszékház ügye Irta: Gyöngyösi János dr. Az egyik helyi lap vasárnapi számában egy iparos aláírással cikk jelent meg, amely személye­met ugy igyekszik beállítani, mint aki „az iparosság jogos és szük­séges törekvéseinek útjába akar állni". Minthogy a cikk alkalmas arra, hogy az avatatlanokat tévedésbe ejtse, szükségesnek tartom a kö­vetkezőket megjegyezni : Azokat a kereskedőket, akik a városi képviselőtestület tagjai, nem én, hanem a Kereskedelmi Csar­nok elnöksége hivatta egybe érte­kezletre, amelynek csekélységem ügyvezető, adminisztratív szerve. Az értekezletre én, mint városi képviselőtestületi tag, azzal a fel­tett szándékkal mentem el, amely egyébként princípiumom : 1. Hogy Békéscsaba iparosságát általam mindenkor jogosnak és szükségesnek hangoztatott törek­vésében szerény erőmmel támo­gatni fogom ; 2. Hogy konzekvensen eddigi működésemhez semmi szin alatt nem állhatom útját annak, hogy Békéscsaba egy erős és reprezen­táló testületi élettel, a város di-

Next

/
Thumbnails
Contents