Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1925-12-20 / 289. szám

D«IE8 SZÁM ARA ÍOO© KORONA Békéscsaba, 1925 december 20 Vasárnap 52-ik évíolyaro, 289-i k sasám BEEESMEGTEI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP Felborult a Demokratikus Blokk Uj párt alakításának terve Rassayval as élén Budapest, dec. 19. Politikai kö­rökben élénken kommentálják a Demokrata Blokk tegnap este tör­tént felbomlását, amely a szociál­demokrata pórt kilépésével ért vé­get. A blokk felbomlása hónapok óta előrelátható volt és a politiku­sok közül senkit sem lepett meg. A blokk Vázsonyi és a vezetése alatt álló demokraták irányítása mellett alakult meg és tulajdonké­peni célja a budapésti községi po­litikában való erccsoportositás volt. A választások után a szociálde­mokrata párt belső válságba sod­ródott, meit a párt egy része po­litikai hibának minősitetle azt, hogy a munkásszavazatokkal vol­takepen Vázsonyiék demokrata uralmát segítették elő. A blokk felbomlásónál sokkal nagyobb fel­tűnést keltett Szilágyi Lajos teg­napi energikus hangú felszólalása, amelyben a legélesebben fordul Kétly antimilitarista beszéde ellen. Beszédét politikai körökben álta­lában a szélsőbalotdal . radikaliz­musával való szembefordulásnak tartják. A blokk felbomlásával Vá­zsonyiék meglehetősen elszigete­lődlek a nemzetgyűlésen. A blokk felbomlásával kapcsolatban egy uj nagy ellenzéki párt lehetőségé­nek gondolatával foglalkoznak a baloldalon. Rassay Károly hóna­pok óta foglalkozik egy erős libe­rális párt lervé/el, azonban maga sem táplál reményeket egy ilyen párt megalakításának sikere felől. A jobboldalon ugy ítélik meg ezt a kérdést, hogy a blokk összeom­lása jele annak az általános tü­netnek, hogy az ellenzéki erők a kormány céltudatos politikája foly­tén fokozatosan megbénulnak, mert részben a szanálás, részben a szociális reformok megoldása egymásután veszik ki a fegyvert az ellenzék kezéből. Kétségtelen, hogy a blokk felbomlása jelenté­kenyen megerősítette a kormány helyzetét. A helyzettel kapcsolatban egyéb­ként a demokratablokk intézőbi­zottságának tagjai ma délután fél 4 órakor értekezletre ültek össze megvitatni, hogy milyen álláspon­tot foglaljanak el a szociáldemo­kratáknak a blokkból való kilépé­sével kapcsolatosan. Nem lehetet­len. hogy a ma délutáni értekez­let arra az álláspontra fog helyez­kedni, hogy meg kell keresni a további együttműködés lehetőségét. Ebben az esetben Szilágyi Lajos és közvetlen hivei feltétlenül ki­válnak a blokk kötelékéből. lonelli a kamarák intenzivebb munkásságáról és programjáról »A kamaráknak személyileg is meg kell ujhódni« Miért fontosak a kamarai választások? Lapunkban beszámoltunk arról az impozáns ünnepségről, mely a szegedi kamara házavató disz­gyü'ésén folyt le. A diszgyülés kimerítő jegyzőkönyvét most kül­dötte meg a kamara s az ott el­hangzott beszédekből és felszóla­lásokból plasztikusan domborodik ki ,a kereskedelem és ipar sok baja, panasza és sérelme és azok az uj célkitűzések, amelyek a ka­marai szervezet megfelelő kiépí­tése és intenzitása ré/én hivatva vannak nyugatias, fejlett, élénk és modern közgazdasági, kereske­delmi és ipari életet teremteni az országban. A bajok és panaszok szakadat­lan feltárása mellett azt hisszük, az a biztató jövő és erőteljes cél­kitűzés érdekelheti legjobban a kereskedő és iparos társadalmat, amely dr. Tonelli Sándor kamarai főtitkár beszédében foglaltatik, éppen azért szükségesnek tartjuk vele bővebben foglalkozni. A főtitkár beszédét azzal a megállapítással kezdi, hogy a ma­gyar kamarák most kerültek arra az útra, hogy igazán kamarák legyenek. Foglalkozik az érdekkép­| viseleteknek százesztendős mult­; jóval, amely hosszú ideig csak propagáló és szervező jellegű volt. A kilencvenes évek derekán kö­vetkezett az átformálódás, amely azonban az anyagi lehetőségek és a kellő szakszerű felkészültség híján csak nehezen haladhatott előre. Ezt az átfejlődést szakította félbe és állította a kamarákat a legne­hezebb feladatok elé a világhá­ború és a világháborút követő esztendők pénzügyi nyomorúsága — mondja Tonelli. — Köztudo­másúlag az érdekképviseletek mun­kája mindig a gazdasági válsá­gok és rossz konjunktúrák idején szokott megszaporodni. Nálunk azonban éppen ezekben az évek­ben állottak a kamaráknak a leg­szükösebb eszközök a rendelke­zésükre. A magyar kamarák fáj­dalmas összehasonlítással állapí­tották meg, hogy mig a prágai kamarának például évente 13—18 milliárd magyar korona feleslege marad intézmények létesítésére és külföldi propagandára, addig ők úgyszólván a létükért voltak kény­telenek küzdeni. Ma, amikor a kereskedelemügyi miniszter támogatása mellett a ka* marák átláboltak az átmeneti évek nehézségein és mikor egymásután bővítik ki székházukat és szerve­zik át hivatalaikat, tulajdonképen csak a kilencvenes években meg­kezdődött és a világháború által félbeszakított fejlődés folytatódik. A keretek készülnek az eddiginél sokkal szélesebb körű és belter­jesebb működés számára. Pénz­ügyi, adóügyi, kereskedelempoli­tikai, vámpolitikai, tarifális, ipari, közigazgatási kérdések egyre na­gyobb arányokban halmozódnak fel a kamarákban, nem is be­szélve a törvényelőkészítői munká­ban való részvételről, a sajtó rend­szeres informálásáról és a külföldi nexusok megteremtéséről. Ugy ér­zik ugyanis a kamarák, hogy er­kölcsi kötelezettség gyanánt há­ramlik rájuk a megszűnt kereske­delmi muzeum munkájának az átvétele is. Es kötelességük az is, hogy a külföldi testvérszervezetek utján politikamentes politikát is űzzenek az egész ország érdeké­ben. Mindez pedig keretbe illesztve nem egyéb olyan gazdasági köz­vélemény megteremtésénél, amely az alkotó és produktív munkái állítja elsősorban az ország jö­vendőjének szolgálatába. Számokkal foglalkozó emberek előtt azonban egy nagyon közön­séges módon is bebizonyíthatom a létszámszaporitásunk szüksé­gességét, amely mutatis mutandis áll az összes magyar kamarákre is : ügyforgalmunk ebben az év­ben meg fogja haladni két esztendő előtti ügyforgalmunknak a dupláját, Pedig különösen a két utolsc esztendő alatt nagyon sűrűn vol­tak napok a kamarában, mikor e hivatalos idő alatt a szóbeli tár­gyalásoktól és tájékoztató jellegi megbeszélésektől nem juthattunk hozzá az ügyiratok elintézéséhez, Békében például adóügyekkel jó­formán nem kellett foglalkoznunk, legfeljebb kimutattuk, hogy egy tiz filléres emelés súlya alatt ösz sze kell roppani a magyar köz­gazdaságnak. Azóta mór kissé bővebb tapasztalataink vannak as összeroppanási teória terén. Ma e milliós adóemeléseket is megszok tuk, de viszont néha az adóügyei­egész napokat lefoglalnak. A sze gedi, sőt a kerületbeli többi pénz' ügyigazgatóságok vezető tisztvi­selői is igazolhatják, hogy eléí gyakori vendégek vagyunk náluk Majd beszámol a kamara könyvtár megfelelő kiegészitésérő és az érdekelteknek rendelkezé sére bocsátott olvasóteremről]Meg szervezték a kamara tarifairodáját melyről lapunkban már beszámol tunk. Bevezették a sajtő rendsze res informálását és a közgazda sági ismeretterjesztő előadások ren dezését, sajnos egyelőre csak t kamara székhelyén, Szegeden, pe dig a kamara nagyobb helyein igy Békéscsabán is, igen örven­detes eredménye volna az ilyen előadásoknak. Igen érdekes az, amit Tonelli a kamara szervezetének kiépíté­sével kapcsolatban a kamarai ta­goknak a kamarához való viszo­nyáról mond. Nálunk — úgymond — a ka­marai tagság kritikai jogcím an­nak a megállapítására, hogy ho­gyan kellett volna valamit csinálni. Külföldön a kamarai tagság egy­úttal munkakötelezettség annak megmutatására, hogy hogyan kell valamit csinálni. Németországban, Ausztriában és Csehországban a kamarai tagok olyan aktiv módon vesznek részt a kamarai munkás­ságban, hogy a szakmájukhoz tartozó kérdések előadói ismerte­tését és a felterjesztések, memo­randumok elkészítését is vállalják, ők adják azt az igazi szakszerű­séget az egyes tárgyak kezelésé­hez, amit csak az egyes szakmák viszonyainak évtizedes ismeretével lehet elsajátítani. Ezek a kamarai tagok valósággal külső segitő tár­sai az elnökségnek és a kamarai irodának. • Egy másik erőssége a kamarai irodáknak a szakcsoportok. Füg­getlenül a törvény szerinti osztály­beosztástól a kamarák külső egyé­nek bevonásával szakcsoportokat alakítanak, amelyek egy-egy szak­mának a viszonyait megtárgyalják és a kívánalmakat az elnökség utján az illetékes kormányhatósá­ságok elé juttatják. Ez a kama­ráknak a reális gyakorlati élettel való kapcsolatát jelenti. Ehhez nem törvények és rendeletek, ha­nem emberek .kellenek. Ennek a szükségességével a magyar ka­marák mór régóta tisztában van­nak. De akár a kamarai tagoknak a belső munkába való intenzi­vebb bevonásáról, akár pedig ezeknek a szakcsoportoknak a megszervezéséről csak akkor le­het szó, ha megtörténtek a vidé­ken is a kamarai választások és ha a kamarák személyileg is meg­újhodnak. Választáson alapuló szervezeteknél nem ok nélkül van megállapítva egy-egy ciklusnak az időtartama. Bármely intézmény, amely csaknem háromszorosan túléli a részére biztosított életkort, elaggott. Az ilyen gazdasági szer­vezetek már nem fejezik ki a tényleges viszonyokat és a kerü­letük közgazdasági struktúrájában Deállott változásokat Vannak ké­nyesebb ízlésű tagok, akik már nem érzik feljogosítottaknak ma­gukat, hogy egykori mandatáriu­saik nevében beszéljenek, viszont ujabb és tevékenységre váró energiák nem tudnak érvénye­sülni. Ezért kellenek az uj kama­rai választások. Csak az uj vá­lasztás alapján összeülő kamarák tekinthetik magukat olyan biza­lom és erkölcsi erő birtokosának, amely feljogosítja őket, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents