Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám

1925-07-26 / 167. szám

SZÁM AHA KOKOWA Békéscsaba, 1925 jnlins 26 Vasárnap 52-ik évfolyam, 167-ik szám BEIÉSMEETEI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP £löfliete«l díjuk : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre í.OOJ korona. Egy hónapra 25000 korona, éldánvonként lOOn kor~n» Fősieikasztő j Dr <^)röcisry&sl János Felelós iserketstó i P,-Horváth Re*»8. Telefon nim : 7 Sierkesitőség és kiadóhivatal: Békéscsabáé II. ker. Ferenci József-tér 20. si. — Hirdetés díjszabás saerint. Búzából &79 termett holdanként. Hivatalos jelentés as idei termésről. Budapest, julius 25. Julius 8 óta elteit két hét alatt általában hűvös és zivataros idő volt. A csapadék bőségesen esett zivataros eső alakjában. Országos eső csak ju­lius 10- én volt. Ez az időjárás a gabonanemüeknek nem kedvezett, mert a hordási és cséplési mun­kálatokat gyakran megakasztotta, másrészt a földön fekvő gabonák megáztak, ugy hogy egyes helye­keő csírázni kezdtek. Az eső ked­vező az összes lábon levő növé­nyekre, amelyek mind dúsan fej­lődnek. A buza aratását legna­gyobb részben befejezték, hordása és cséplése megindult. 6*79 vár­ható holdanként. A rozs hordása és cséplése folyamatban. Várható átlag 6'22 q. Az őszi árpát csépe­lik. A tavaszi aratást megkezdték, , várható 6'32 q. A zab a sok eső­zés következtében megerősödött, várható 6'31 q. A tengeri buján fejlődik, szép és erőteljes. Cukor és takarmányrépa erőteljes. A kerti vetemények mind igen szé­pek. A kender virágzik. A legelők sokat javultak, még jó meleg idő kellene. A szőlő általában kielé­gítően fejlődik, a borkereskedelem lanyha. A bor ára 4—12.000 ko­rona között ingadozik. Ellenőrizhetetlen hirek az erdélyi határvonalak kiigazításáról A minissterelnök tárgyalásokat folytat a románokkal? Olcsóbb lesz a kenyér Még ki sem csépelték az uj termést, még alig került piacra az uj buza, máris arról adhat­tunk hirt tegnapi számunkban, hogy a kenyér árának leszál­lításáról tárgyalnak a pesti pec­kek. A leszállítás mérve a je­lentés szerint előreláthatólag 20-22 százalék lesz. Az az áldás tehát amelyről eddig csak képletesen beszél­hettünk, nemsokára örvendetes valósággá válik. A kenyér ol­csóbb lesz s vele maga az élet válik olcsóbbá, mert hiszen az emberi életnek a kenyér az alapja. És az olcsóságot, az élet terheinek könnyebbülését már régen epedve várjuk. A nagy francia forradalom tudvalevőleg egy péküzlet előtti verekedésben, amely a kenyér­ért folyt, kapta meg első gyújtó szikráját. A kenyér az emberi mozgalmak történetében mindig fontos, a legtöbbször végzetes szerepet játszott. De miként a kenyér hiánya rettenetes vihart tud kelteni, épp ugy a bőséges cipó derűt, jólétet és nyugal­mat fakaszt. Hisszük, hogy a mi uj és hála Istennek kiadós termé­sünkkel megnövekedő minden­napi kenyerünknek ugyancsak meg lesz lelkiekben is a maga örvendetes, áidásthozó hatása. Hiszen édes Istenem, az em­berek talán nem is olyan rosz­szak, de a nyomorúság, a sze­génység már nagyon sok rossz­nak, bajnak és főleg rengeteg viszálynak volt az okozója. Ebből a szempontból üdvö­zöljük mi reménykedve az ol­csóbb kenyérnek s vele a jobb világnak első, örömfakasztó hi­íét. A mi elszegényedett, a sze­génység által testében elsor­vasztott, lelkében megroppant magyar társadalmunk annyi sok bajának, a meghasonlásnak, a testvérviszálynak, a gyűlölkö­désnek a bennünket ért vég­zetes csapások s a nyomukban ránkszakadt rettenetes nyomo­rúság az okozója. Ha nem lenne ilyen gyászos a sorsunk, ha csillapul a nélkülözésünk, alább hagy a vádaskodás, a /eszekedés s tragikus egymás­rautaltságában könnyebben fog­a magyar a magyart megérteni. Olcsóbb lesz a kenyér, elvi­ielhetőbb, könnyebb az élet. A megszállott területen élő el­nyomott magyarság már közel öt esztendeje vágyódik valami után, amely ismét visszahozná a régi boldogságot, a Nagy-Magyarorszá­got. A megszállott területen élő ma­gyarság határtalan vágyakozása s megingathatatlan reménye lépten­nyomon kiütközik minden csele­kedetükből, ténykedésükből. Kü­lönösen jellemző az erdélyi ma­gyarság törhetetlen hitére, hogy akár a biztosnak látszó, akár pe­dig minden komoly alapot nélkü­löző hirt készpénznek vesznek és építenek rá. Rendszerint kártyavá­rat. Nemcsak a nép teszi ezt, ha­nem az erdélyi magyarság komoly, megbízható vezető egyéniségei is. A napokban ismét olyan hirek keltek szárnyra, amelyek eredeté­nek megbízhatóságát ellenőrizni módunkban nincsen, de leközöl­jük mint jellemző lélektani adalé­kát az erdélyi magyarságnak. Az erdélyi magyarság körében elterjedt hirek szerint Bethlen mi­niszterelnök már hónapok óta állandó tárgyalásokat folytat az ántánttal a kisántánt, különösen pedig Románia bevonásával. Ezek a hirek arról számolnak be, hogy a nagyántánt szeretné enyhíteni valamiképen a súlyos ellentéteket Magyarország és Románia között s ezt az által is óhajtaná elérni, hogy bizonyos területi engedmé­nyeket is adna Magyarországnak. Az ellentétek elsimulása következ­tében a két állam erős bástya lenne nyugatnak a szovjet törek­vései ellen. Az engedményektől állítólag Románia sem zárkózik el, amennyiben neki is elsőrendű lét­érdeke, hogy a fenyeget veszede­lemben ne egyedül álljon egész Keleteurópóban. Az egyik hír szerint Románia hajlandó volna Magyarországnak átadni a határ és a határhoz kö­zelfekvő városokat, igy Szatmárt, Zilaht, Nagyváradot és Aradot. Ez esetben a megszállók egye­düli kikötése az lenne, hogy há­ború esetén a magyarok fegyver­rel is támogassák őket. Ugyancsak ez a hir arról is beszámol, hogy a magyar kormány, illetőleg Beth­len István miniszterelnök ragasz­kodik a- csúcsai vonalig történő kiürítéshez. Egy másik, szintén ellenőrizhe­tetlen hir szerint a románok fel­ajánlották Magyarországnak a Ma­ros folyóig leendő kiürítést, két feltétel mellett ; ha Magyarország háború esetén Romániát fegyvere­sen is támogatja s hogy a magyar kormány önként mondjon le min­den olyan törekvésről, amely a teljes területi integritás megszerzé­sére irányulna. A hirek azt mond­ják, hogy a miniszterelnök ebbe nem hajlandó beleegyezni, mert az önkéntes lemondás súlyosab­ban kötelező minden békeszerző­désnél s annak megszegése nem­csak a nemzeti jogot sérti, hanem egy egész nemzet becsületébe vág. Nekünk pedig sohasem szabad letennünk arról, hogy a Szent Ko­rona országait teljes egészében visszaszerezzük. Legutóbb ezek a hirek terjedtek el, mint velünk közlik, Erdélyben. Hogy van-e valami alapjuk vagy csak légbői kapott híresztelések, nem tudhatjuk. Megerősíteni nem áll módunkban, de nincs okunk kétségbevonni sem, Egy rádió je­lentés mintegy alátámasztani lát­szik e hirek komolyságát, illetve azt, hogy az oláhok keresni kény­szerülnek Magyarországgal a jó viszonyt. Egy jelentés szerint a moszkvai szovjet rádión közölte Prágával, hogy a románok már csak látszó­lagos tagjai a kisántántnak s ko­molyan nem lehet reájok számí­tani. A szovjet még a nyár folya­mán háborút kezd a román ellen és visszaveszi tőle Besszarábiát. n 33-as bizottság ülése Budapest, julius 25. A nemzet­gyűlés 33-as bizotfsóga ina dél­előtt 11 órakor ülést tartott gróf Ráday Gedeon elnöklete alatt a képviselőház 1. számú termében, amelyen a kormány részéről Vass József miniszter, a pénzügyminisz­ter képviseletében Szabóky La­jos államtitkár, valamint a bizott­ság tagjai is nagyszámban vettek részt. Az ülés megnyitása után Vázsonyi Vilmos felszólalásában indokolta az ülés összehívásának kezdeményező okait és hivatkozott arra, hogy a házbérfizetésnek a kérdését a szanálási bizottság jo­gosult tárgyalni, általában ez a bizottság foglalkozik az egész la­kás kérdéssel. Több millió leit sikkasztottak Romániában Budapest, jul. 25. A Mai Nap értesülése szerint az aradi csend­őrség táviratilag közölte a buda­pesti főkapitánysággal, hogy Dab­roviceanu Emil több millió lei el­sikkasztása után megszökött és valószínűleg Magyarország felé vette útját. A rendőség megindí­totta a nyomozást. A valutareform meg­valósítása őszre marad Még nincs döntés as uj pénsegységről Bud János a nyári szünet előtt nagy ankét összehívását tervezte, amelyen határoztak volna a bank­vezérek és pénzügyi kapacitások abban a kérdésben, hogy a valu­tareformot az osztrák vagy az angol silling rendszert vezessék-e be. Az értekezlet azonban elma­radt, ugy hogy most már ai legjobb esetben csak szeptember­ben tarthatják meg a tervezett konferenciát és annak alapján szeptember végén vagy október­ben kerülhet a sor a valutareform­ról szóló törvényjavaslat , benyúj­tására. Bármiként is alakuljon a hely­zet, a közgazdasági világ abban egységes, hogy a valutareformot még ebben az évben tető alá kell hozni, ha pedig ezt akarjuk, ak-

Next

/
Thumbnails
Contents