Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám

1925-07-15 / 157. szám

EGYES SZABI ARA ÍOOO EOBOÜÜ Békéscsaba, 1925 julius 15 Szerda 52-ik évfolyam, 157-ik szám BEIESMEGTEI EOZLONT Politikai napilap Előflsetésl dijak : Helyben él vidékre postán küldve : negyedévre 6.UJU korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona

. PfiisMkesztő ; Dr, Gyöngyön! János. Feleli* HKkesstó) P.-Horváth Rexaft. Telefonsaim : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békésciafcás II. kar. Ferencz József-tét 20. «z. — HirdeWs díjszabás szerint. írjunk történelmet A világháborúban magát győztesnek deklaráló antant, hogy azon súlyos feltételeknek, amelyeket a békeszerződésben a legyőzőitekre kirótt, jogi és erkölcsi alapot teremtsen, annak elismerésére erőszakolta a központi .hatalmakat, hogy a háború kitöréséért a felelősséget magukra vállalják. Szükségük volt erre, mert hisz a „sic volo sic jubeo" címmel a XX-ik században a legnagyobb hatalom kormánya még saját állampolgárai előtt sem léphet fel. Hiába volt minden tiltakozásunk, hiába Apponyi igazságtól áthatott ékesszólása: a felelet akkor is és azóta is az, hogy a történelem fogja valamikor tisztázni a háború felelősségkérdését. Jól van! Tehát Írjunk történelmet ! De Írjunk mindjárt ; írjunk ameddig még életben vagyunk, ameddig élő szemés fültanuk állnak rendelkezésünkre, mert mit használ a kinzókamrában beismerésre birt vádlottnak, ha kivégeztetése után jelentkezik az igazi gyilkos. Én ugyan csak a nemzetközi jog és a népszövetségi elvek alapján foglalkoztam azzal a valóságban akadémikus értékű jogi kérdéssel, hogy mennyiben kötelezheti hazánk elkapcsolt részei lakosságát a trianoni szerződés, mert ahhoz sem közvetlenül, sem közvetve hozzá nem járultak, de kutatasaim között olyan adatokra bukkantam, amelyek a trianoni szerződés érvényességét alapjában megingatják. A sok külföldi iró munkája közül különösen Poincaré francia köztársasági elnök »Les origines de la guerre" cimü könyve, amelyben a békekötéseket megelőzőleg a „Société des Conferences" ülésein tartott előadásai vannak egybegyűjtve, ragadta meg figyelmemet. Mireánk magyarokra nézve persze legfontosabb ebből Poincaré azon beismerése, hogy Tisza István minden módon ellenszegült a háborúnak. Hiszen van erre már sok okmányszerü bizonyítékunk, de Poincaré mégis a legilletékesebb koronatanú. Elmondja a Ferenc József elnöklete alatt tartott koronatanács lefolyását, elmondja, hogy Tisza István leszavaztatása után sem nyugodott bele az ultimátum elküldésébe, hanem memorandumot irt a német császárhoz, amelyet Tschierszky német nagykövet el is vitt nyomban a császárhoz. II. Vilmos azonban elolvasása után azt mondta rá: „Stupidité" (ostobaság). Magától értetődőleg Poincaré akkoriban különösen azért mondta el ezt a való eseményt, hogy a háborús felelősséget a németekre hárítsa; de hát ugyanaz a Poincaré Trianonban miért sújtott bennünket jobb tudomása ellenére a legborzasztóbban és legigazságtalanabbul az összes hadviselő felek közül, éppen a háborús felelősség konzekvenciája címén ? A második fontos adata ezen könyvnek az a része, amely a háborús felelősség alól önmagát teljesen mentesíteni akarja. Leírja, hogy 1914. évi julius közepén csak a cárnak akarta visszaadni látogatását,azért utazott Szentpétervárra. Ott tartózkodása alatt szó sem volt háborúról, de még politikáról sem. Nálunk, Magyarországon már öt-hat év óta tartózkodnak orosz hercegek, akik előkelő udvari állásuknál fogva jelen voltak ama bizonyos látogatáskor és bizonyságot tehetnek arról, hogy akkor beszélték meg az orosz mozgósítást. A francia Morlandtnak legújabban megjelent könyve megállapítja ugyanezt, hivatkozással az akkori francia nagykövetre. Szerinte Poincaré és Izvolszky rendezték a hácorut. - Kell még egyéb bizonyíték arra, hogy a békeszerződések hazugságokon épültek fel és lehetséges-e az, hogy hazugságokra alapított szerződés továbbra is érvényben maradhásson és abból igazságtalan kötelezettségek háramoljanak a népek millióira? írjunk történelmet, de mindjárt ! Tetemeitek a hadirokkantak és hadiözvegyek illetményeit Budapest, julius 14. A kormányrendeletet adott ki, mellyel a nem hivatásos állományból származó hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák illetményeit augusztus 1 tői kezdve felemelik. A világháború asszonyai* Irta : TONELLI SÁNDOR (II.) A tapasztalt asszonyban volt anynyi ügyesség, hogy fia trónralépte után nem keresett magának helyet az előtérben. Megelégedett az anyacárné előkelő, de látszólag ártalmatlan szerepével. Tényleg azonban mindenki tudta, hogy Oroszországban semmiféle nagyobb elhalálozás nélküle nem eshetik meg. De befolyása még tovább is ért. A cárnévá lett dán hercegnő szorgalmasan ápolta összeköttetéseit a kopenhágai udvarral és nem hanyagolta el egyéb rokoni kapcsolatait sem. Rokonsága pedig igen előkelő volt. Fiatalabb nővérei is igen „jó partikat" csináltak, a bal lábára bicegő Alaxandra a velszi hercegnek, Thyra pedig annak a Cumberland hercegnek lett a felesége, akinek familiáját a poroszok űzték el Hannover trónjáról. Az anpol udvarba került két dán hercegnőnek távolról sem lehetett akkora és olyanforma szerepe, mint Mária Feodorovnának. Az asszonyi politikának a pétervári udvarban volt az igazi talaja, ahol az intelligens és céltudatos asszonyok könnyen befolyásolhatták a külsőleg hatalmas, de szel* Mutatvány Tonelli Sándor: „Emberi Miniatűrök" c. most megjelent könyvéből. lemileg a középszerűségen felül nem emelkedő és mivoltukban ázsiai férfiakat. Másrészről Edvárdnak, aki kétségen felül egyik legnagyobb diplomatája volt korának, nem volt utmutatásra és befolyásra szüksége: ő mindig teljesen tisztában volt vele, hogy mit csinál. De túlzás volna, ha itt teljesen tagadni akarnánk az asszonyok szerepét. A kopenhágai királyi palotában, Európa anyósának házában, ahol a rokonok esetről-esetre összejöttek, finom szálak sziövődtek. A szálakat asszonykezek eregették és csomózták láthatatlanul, de annál erősebben .. . . . . Lent délen, a Balkánon, a fekete hegyek és a kecskék között uralkodott Petrovics Miklós, ismertebb nevén Nikita, azelőtt Montenegró fejedelme, majd királya, akit pénzüzleteiről és leányairól ismert Európa. Nikitának Vukotics Milenával való házasságából tiz gyermeke származott, közöttük hét leány, akik közül hat maradt életben, mind erős, izmos balkáni fajta. Hat leány egy olyan famíliában, amely az európai uralkodócsaládok között kéregetésre ván utalva, nagyon kétes istenáldás. Nikita azonban, akit nem ok nélkül tartottak a Balkán legravaszabb rókájának, épen leányait tekintette tőkének és az ő révükön nagyszerű rokoni összeköttetésekre tudott szert tenni. Ha a dán királyné Európa anyósának címét szerezte meg, a ravasz balkáni lett az ántánt apósa. Abból az időből, mikor még az osztrákbarát Milán uralkodott Belgrádban és Szerbia távolról sem volt Oroszországnak vak eszköze, származik JIII. Sándor cárnak az a kijelentése, hogy neki az európai uralkodók között Nikita az egyetlen barátja. Ezt a barátságot Nikita szépen kamatoztatta a maga javára. Hol ezt, hol azt az ajándékot préselte ki a cárból, hol egy szállítmány orosz fegyvert, hol muníciót kapott ajándékba. Szegénységére való hivatkozással leányait sorra Pétervárra küldte nevelésbe, természetesen a cár költségén. Itt kezdődik a ravasz Nikita leáányainak a karriérja. Az első, Zorka, még nem csinált valami ragyogó partit. 1883-ban Karagyorgyevics Péter szerb trónkövetelőnek lett a felesége, aki ez időben a száműzetés keserű kenyerét ette Genfben. A háztartás szegényes volt és a két gyerek Györgye és Sándor, aligha remélte, hogy valaha örököse lesz a szerb trónnak és faktora a világtörténelemnek. Kopottas nadrágban ültek a genfi gimnázium padjain, mig apjuk a Svájcban tartózkodó szerb elégedetlenekkel kovácsolta a terveket az Obrenovicsok detronizálására és a szerb trón megszerzésére, miközben epedve várta a pétervári postautalványokat, amelyek a mindennapi megélhetést biztosították. Apja és nővérei révén Zorka volt az, aki a legértékesebb összeköttetéseket szerezte meg Péter számára. A belgrádi királygyilkosságot Zorka már nem élte meg1890-ben a genfi temetőben helyezték nyugalomra. Nikita második leánya már egy eleven nagyherceghez ment feleségül, egy eleven nagyherceg pedig mindig többet ér, mint egy reménybeli király. Az orosz balkáni politikának a közös pánszláv rokonságon kivül valóságos rokoni kapcsolatokra is volt szüksége es. igy Malica révén Nikita Nikolajevics Péter nagyhercegnek, Nikolajevics Miklós nagyhercegnek lett az apósa. A házasság könnyen ment, Milica amúgy is Péterváron nevelkedett, csinos is volt, ami a: hozományból hiányzott, azt az. atyuska pótolta. Az addig jelentéktelen balkáni hercegnő rangban, nagyot ugrott előre, de nem szédült meg. Hamarosan beletanult az udvari intrikákba és értette a módját, hogy a legmagasabb köröket mindenkor Nikitóra kedvezően hangolja. Nem tagadta meg atyafiságát és mint a szegény leány, aki házassága révén nagy vagyonba, gazdagságba jut, nem