Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám

1925-07-14 / 156. szám

E«$*!íE8 SZAM AM 10©€l KOKOÜiA. Békéscsaba, 1925 julius 14 Kedd 52-ik évfolyam, 156-ik szám Politikai napilap ElőfUetóBl dija*. : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 76.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. ' éldánvonként 1000 Voronn. Főscelkeoztó ( Dr. Gyöngyösi János. Ftlalői SMíkesatő i P.-Horváth B**»ő, T6lefo&K&zn : 7 Sserke»t6ség és kiadóhivatal: Békéíciabái' n. kei. Ferenci Jóiseí-tér 20. ss. — Hirdet*?. dijsiabáa szerint • Megkezdődött a Kosztka-per főtárgyalása Budapest, julius 13. Ma reggel 9 órakor kezdődött meg Kosztka István elleni bünper tárgyalása. A tárgyalást Langer Jenő dr. kúriai biró vezette, aki mindenekelőtt Kosztka személyi adatait állapítja meg. Kosztka István, aki Valérián Zsigmond huszáralezredest 10 hónappal ezelőtt a Reök Szilárduccában egyonlőtte, elmondja, hogy Budapesten született, 43 éves, nős, vagyonos, pénzügyi főtanácsos. Ezután felolvassák a vádiratot, amely Kosztka Istvánt erős felindulásban elkövetett emberölés büntette cimén vádolja. Kosztka István az elnök kérdésére kijelenti, hogy bűnösnek érzi magát, mert tudja, hogy embert ölni bűncselekmény. Elmondja, hogy 1924 szeptember 2 ika körül érkezett vissza Londonból, felesége azonban a megállapodás ellenére nem várta őt. sőt a lakásból ki is költözött. Felesége különös magatartást tanúsított vele szemben és ezért legjobbnak gondolta, hogy elváljanak. Szeptember 22 én délután az Andrássy-uton a szobaleánynak azt mondotta, hogy feleségeaznap nem ment a Svábhegyre, hanem a színházba akar menni. Revolvert azért hordott magával, mert a sógora egy izben revolverrel megfenyegette. Elnök kérdésére Kosztka elmondja, hogy felhívta feleségét teléfonon és ekkor rögtön észrevette, hogy közte és Valérián között beszélgetés folyt. Szó volt arról, hogy még akkor találkoznak. Valérián forszírozta, hogy esetleg még akkor találkozzanak. Azt is mondta, hogy még üzenni fog neki. Megjegyzi, hogy ő a legnegyobbfoku izgalomba jött. A felesege végletekig ellenkezett a Valérián által forszírozott találkozással. Magára kapta ruháit, az éjjeliszekrényről zsebébe dobálta holmijait. Nem tudta mit tesz. Az volt az eszében, hogy autót fogad és vagy a felesége, vagy Valérián lakása elé megy. Tudta, hogy Valérián egy negyedóra múlva hazamegy. Elnök : Nem akarta megvárni ? Vádlott : Lehet, ha hallottam volna, hogy mögöttem jön. Ő hátulrólcsatlakozott hozzám. Ahogy vissza emlékszem, el akart mellettem haladni. Nem tudom, hogy megismert-e, vagy sem, tovább akart sietni, amikor én rászóltam, hogy igy tartotta be becsületszavát. Valérián fenhéjázóan válaszolt valami olyasmit, hogy miért csinálsz olyan nagy dolgot, ilyesmi az asszonyokkal megszokott történni és hogy a feleségednek más is udvarolt ezelőtt. Ilyesvalamit mondott. Ez volt a végszava, erre én elvesztettem csekély önuralmamat, akkor azt hiszem mindketten magtorpantunk és megéltünk. Ekkor heves mozdulatot láttam Valérián részéről, fémcsillámlást, ekkor történhetett az, hogy lövéseket adtam le Valériánra. Elnök : Milyen távolságról ? Vádlott: Nem tudom. Talán közvetlen közelről. A rendőrségen a jegyzőkönyvbe mondtam azt is, hogy 3 lövést adtam le. Az volt a gondolatom, hogy Valérián meg akar támadni. Fény csillogást is láttam, körülbelől a melle közepe táján. Elnök : Szembe volt vele? Vádlott : Nem tudom. Ahogy megálltunk, azt hiszem szembe fordultunk. Arra emlékszem, hogy heves mozdulatot tett Valérián, amit én támadásnak vettem. Elnök: Látta, hogy összeesett Valérián J Vádlott: Nem láttam. Elnök : Mit csinált a fegyverrel ? Vádlott : Nem tudom. Mikor visszamentem, Valériánt ott láttam feküdni a földön. Elnök megállapítja, hogy a rendőrségen tett és a mostani vallomások között üellenmondások vannak, mire Kosztka megjegyzi, hogy a rendőrségen felvett jegyzőkönyv rosszul van felvéve, gondolatait nem tudta precízen kifejezni, mint ahogy akarta. Az elnök befejezi Kosztka kihallgatását. Következik Valériánné. — Kosztka Ön előtt egy kijelentést tett — mondja az elnök — a temetőből hazajövet. A tárgyalás még folyik. Ujabb terheket rónak rá a vármegyére és a községekre lüsretidésseti felügyelői és gyepmesteri állásokat kell Kevés less as S0°/o-os pótadó fogja a vármegyére kivetni, az alispán feladata lesz azután azt az egyes községek között, teherbíró képességük arányában szétosztani, a költségek fedezetéről pedig, a rövid időn belül összehívandó rendkívüli közgyűlésen megállapítandó pótköltségvetésben a törvényhatóságnak kell gondoskodni. Hogy mennyi lesz a vármegyét terhelő összeg, nem tudom, de tartok tőle, hogy több milliárdra fog rúgni az e cimen felmerülő költség. Nem tartom érdektelennek e helyen felemlíteni, hogy a békebeli állapotokhoz képest a varmegyék és a községek háztartása milyen sok és telemes ujabb költséggel lett terhelve. A háború előtt a vármegyének az összes személyi és dologi kiadásait 1%-os pótado összegén kivül, — ami 13.000 aranykoronát tett ki, — az állam viselte. Most már a dologi kiadásokról és részben a varmegyére áthárított személyi kiadásokról (a közúti személyzeti kiadásokat az útalap viseli) a vármegyének saját háztartási költségvetésében kell gondoskodni. Ez^n a cimen az idén 9% volt a községeknek a vármegyei költségekhez való hozzájárulása, amely abban az 50%ban benne foglaltatik, amelyet a községek házíartasi költségvetéseikben tul nem léphetnek. A békebeli állapotokkal szemben a telefon, posta s a távirati dijakat a vármegyének kell vjselni, holott a békében ezekért a szolgáltatásokért dijakat fizetni nem kellett. Az által, hogy az eddigi pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség, a Várm. Számvevőség nevet kapta, mert a múlthoz viszonyítva csupán ez az egyetlen változós van — sok 100 millió költség terheli a vármegyét dologi és személyi kiadások címén, melyet eddig szintén az állam viselt. Óriási teher fenyegeti a vármegyét szervezni Az alispán a közigazgatási bizottságnak tett havi jelentésében a vármegye és a községek háztartásának ujabb megterhelését jelenti be. A jelentésnek ez a része a következőkép hangzik : A legújabb rendeletek szerint a vármegyének feladatává van téve, hogy ujabb állásokat szervezzen és pedig tüzrendészeii felügyelői állásokat és gyepmesteri állásokat, amelyekre vonatkozó szabályrendeleti tervezetet az októberi közgyűlésen fogom bemutatni és a jövő évi költségvetés keretében kell gondoskodni a tekintélyes öszszegü költségeknek a fedezetéről. A legújabban kiadott tüzrendészeti rendelet szerint a községek kötelezve vannak arra, hogy megfelelő tüzoltószereket szerezzenek be. Kétségtelen, hogy tüzrendészeii állapotok terén nagyon sok a tennivaló s ezért az idevonatkozóan kiadott rendelkezések helyesek és szükségesek, azonban azok végrehajtásának egy igen nagy akadálya van, nevezetesen, hogy a fennálló törvények és rendeletek szerint a községek csak 50%-os pótadóval adminisztrálhatnak és igy igazán nem tudom elképzelni, hogy miképen lesznek képesek a községek, a naprólnapra szaporodó azokat a terheket elvisetni, amelyeket eddig az állam viselt s ezentúl a községek háztartása terhére állapíttatott meg. A legújabban kiadott minisztertanácsi rendelet szerint megint egy nagyon tetemes összegű teher hárittatott át a vármegyére, illetőleg a községekre. Az elhagyott gyermekek tartási, gondozási, ruházati, nevelési költsége, valamint az országos betegápolási alap terhére rendelt gyógyszerek költsége f. évi julius 1-től kezdve az egyes vármegyék, illetően a községek által leSz viselendő. Az országos szükségletből Békésvármegyére eső rész összegét a népjóléti miniszter annak a törvényes rendelkezésnek a legközelebbi időn várható és pedig nisszamenőleges végrehajtása, illetőleg életbeléptetése folytán, hogy az egységes vármegyei nyugdíjintézetnek ezetuí tagjai lesznek az életfogytiglan választott községi alkalmazottak is, akiknek száma 200-on felül van. Előre látható, hogy mivel ezek között igen sok az öreg és csekély munkaképességű alkalmazott, akik azért nem mentek el a községtől, mert nyugdíjigényük nem lévén, fizetésükre ró voltak utalva, most tömegesen fognak nyugditba menni. Minthogy pedig a jövő évi január hó 1-től kezdve ugy s vármegyei, mint a községi nyugdijasok nyugdíj terhe teljes egészében a vármegyét, illetőleg a községet fogja terhelni, ennélfogva a legközelebbi költségvetésbe nyugdijterhek fedezésére a folyó évre megállapított, de a szükségletet már most sem fedező összeg helyett, három-négyszer nagyobb összeget kell előirányozni. Az iskolán kivüli népműveléssel,, valamint a testnevelési törvény végrehajtásával járó igen tetemes kiadások, túlnyomó részben a vármegye, illetőleg a községek terhe, sőt a tüzrendészeti pótadónak a legközelebbi időben való kivetése elől sem lehet már elzárkózni. Feltétlen bizonyossággá! megállapítható, hogy a terheknek ilyen rohamos és véget nem érő szaporodása következtében azt a rendelkezést, hogy a községek csak 50 százalékos pótadóvaf közigazgathatnak, végrehajtani nem lesz lehetséges és a pótadó mérvét jelentékenyen fel kell emelni. lovábbi tartós eső katasztrofális lehet a termésre Vasárnapi számunkban számoltunk be azokról a kedvező próbacsépiési eredményekről, amelyek alapján több helyen, igy megyénkben, Békésben is, a várt közepesnél is jobb eredmény remélhetőAz aratás kedvező kilátásait: azonban aggasztóan fenyegeti a még szombaton neki eredt esőzés,, Bmely több mint 24 órán keresztül ueyszólván megszakítás nélkül tartott. Ha pedig ehhez hozzávesszük, hogy jul. 1—-12-ig 65"8 mm. volt a csapadék, könnyen megítélhető, hogy a már learatott gabonának is tulbőségesen kijutott a nedvességből s attól kelíi tartani, főleg ha nem forgatják és nem szárítják lelkiismeretesen,, hogy kicsírázik. Szakavatott és hivatalos helyről nyert értesülésünk szerint, ha az esőzés, amit remélni kell, most már megszűnik és a behordás akadálytalanul megtörténik, a veszteség búzában 10—15 percentre tehető. Ha azonban az állandó esőzés tovább tartana, ugy annak katasztrofális következménye lehet.