Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám

1925-07-14 / 156. szám

2 ÉÜKÉSMEGYE1 KÖZLÖNY Békéscsaba 1925 julius 14 As alispán súlyos ítélete a békési aratómunkásokról Több mint 100 millióba került a megyében a sáskairtás Ujabb rendelettel terhelték az adminisztrációt Dr. Daimel Sándor, a vármegye alispánja, a közigazgatási bizott­ság mai ülésén a következő jelen­tést terjesztette elő : Közbiztonság A személybiztonság 68, a va­gyonbiztonság 169 esetben támad­tatott meg. Baleset 5, öngyilkos­ság szintén 5 esetben fordult elő. Defaitista, destruktív mozgalmak jeleit a hatóságok nem észleltek. Tüzeset 12 esetben történt, mely szám, tekintettel a nyári időszakra, tulmagasnak nem mondható. Mint­hogy azonban a hatóságok jelen­tései szerint a tüzesetek okai nagyrészt gondatlanságból kelet­keztek, ennelfogva őket szoros utasítással láttam el, hogy a tüz­esetek keletkezésének körülmé­nyeit mindenkor pontos nyomozás tárgyává tegyék s amennyiben bűncselekmények ismérvei forog­nak fenn, ebben az esetben a bírósághoz a jelentéseket meg­tegyék. Földművelés, ipar, kereskedelem Ezen a helyen első sorban meg­említi az alispán, hogy az aratás megkezdése, a csapadékos időjá­rás folytán, több helyen nehéz- • ségekbe ütközött. A szikesebb, hátasabb területeken az aratást helyenkint junius 25 ike körül már megkezdték, azonban rövid idő múlva, az állandó esős idő foly­tán szüneteltetni voltak kényte­lenek. Majd az eső megszűntével és az időjárás felmelegedésével az aratás az egész vonalon meg­kezdődött és remélhetőleg foly­tatható lesz. Az aratás kilátásairól, minthogy e tekintetben a gazdasági főfel­ügyelő részletesen amúgy is be­számol, e helyen külön nem ki ván az alispán megemlékezni, csupán azt jelenti, hogy az ösz­szes hatóságok megfelelő utasítá­sok alapján közrehatottak oly irányban, hogy a mezőgazdasági munkások helyben nyári munká­latokhoz jussanak. Vett jelentések szerint a dolgozni akaró munká­soknak ez sikerült. Ha mégis több helyen idegen munkásokat szer­ződtettek, ennek okai nem a ha­tóságok, hanem sok esetben a munkások voltak, akik a hatósági közbenjárás dacára a szerződés­kötésre hajlandók nem voltak. Igy volt ez Békésen is, ahol a fő­szolgabíró ismételten személyesen közbelépett a munkások leszer­ződése érdekében, akiknek a munkát ismételten felajánlották, de ezek a munkavállalástól vona­kodtak vagy azért, mert nem akar­nak, vagy azért, mert nem sze­retnek dolgozni. Az ipari munkások helyzete még mindig nem javult. Egyébként megmozdult az iparosság is és igy legutóbb Mezőberényben, majd Gyulán tartottak nagyobb szám­ban látogatott gyűlést, melyen a helybeli iparosokon kivül a vidé­kiek is részt vettek. A gyulai ipa­rosok különös nyomatékkal mu­tattak rá arra a súlyos helyzetre, melyben az ipar van és arra a a figyelemre méltó körülményre, hogy az iparosok hiába akarnak dolgozni, hónapok óta nincs mun­kaalkalom. Különösen kiemelték, hogy kívánatos volna az állami építkezések megindítása, a kis­lakások épi'ése, mely által nem­csak az építőiparosok, hanem a többi iparosok, sőt kereskedők is megélhetési lehetőséghez jutnának. Szorgalmazták az olcsó hitel ki­eszközlését, a forgalmiadó enyhí­tését, hangsúlyozván, hogy az iparosság nem akar kibújni a köz­terhek viselése alól, azonban ezt csak arányosan viselhetik, mert az iparosság az eddigi adóterhek alatt roskadozik. A vármegye területén az idén nemcsak az olasz, hanem a ma­rokkói sóska is fellépett s különö­sen az utóbbinak a pusztítása volt veszedelmes; nagyobb tö­megben Bucsatelepen és Csuda­bella-pusztán jelentkezett. Mint­hogy azonban az irtási munkála­tok az idén már nagyobb hozzá­értéssel és erővel végeztettek, sőt a rovartani állomás vezetője és helyettese is megjelentek a hely­színen, vezették és irányították a munkálatokat, ennélfogva a véde­kezés elég eredményes volt. A marokkói sáska irtási munkálatai­nak költségeire 152 millió koronát utalt kezeimhez a földmivelésügyi miniszter, melyből mintegy 100 millió használtatott fel. Ujabb adminisztrációs terhek A közigazgatás az elmúlt hó­napban a már megszokott nehéz­ségekkel és szűnni nem akaró, sőt folyton emelkedő munkatorló­dással küzdött. Azonban a fenn­akadásokat az egész vonalon le hetőleg kiküszöbölle. A felügyelő hatóságok a vizsgálatokat minde­nütt megtartották és súlyos mu­lasztásokat vagy vétségeket nem észleltek. A külföldiek itt tartózkodásáról és ellenőrzéséről szóló törvény végrehajtási utasítása kiadatván, annak alapján az életbeléptetés a folyó év junius 1-tői kezdve meg­történt. A kiadott végrehajtási uta­sítás s az abban előirt külömböző bejelentési és kijelentési stb. lapok olyan nagy tömegűek, hogy annak végrehajtása a közigazgatási ható­ságokat és pedig a községeket, főszolgabirákat és a vm. központi közigazgatási hatóságokat ismét óriási munkával terhelik meg ugy, hogy előrelátható, hogy a közsé­gek túlnyomó részében ennek a rendeletnek a végrehajtása ujabb munkaerők alkalmazását fogja szükségessé tenni. Bethlen és felesége a kormányzó vendége Budapest, julius 13. Gróf Bethlen István miniszternők feleségével, Bethlen Margit grófnővel együtt vasárnap délelőtt autón Gödöllőre utazott, ahol nyolc napig lesznek Horthy Miklós kormányzó vendégei. E t)ó 25-éig a tisztviselők megkapják a felemelt fizetést Budapest, julius 13. A Magyar Hirlap értesülése szerint a tisztvi­selők julius 25 ig megkapják az elmaradt pótlékot. Julius 20. utánra készülnek el a fizetési listák és az igy felemelt illetékek folyósí­tására csak 25 e után kerül a sor. 77z ifiur Egyik jómódú gazdánk diáknak adta a fiát. A tanyai életnél talán kedvezőbb kilátások is biztathat­ják a jövendőben. A tanulás sora ment is minden panasz nélkül, csakhogy alig végezte el a négy iskolát, már ugy elurasodott, hogy nem lehetett ráismerni, sőt maga sem ösmert önmagára. Igy aratáskor ki ki nézett a ta­nyára, de nem ismert már semmit. Elfelejtette az öreg akácfákat, a vén, csipkés levelű eperfát, nem tudta megkülönböztetni a búzát az árpától. Ezeket az apja nagy megütődéssel sorra elmagyarázta. Majd kérdezte az ifiur: — Mivel vágják a búzát ? Meghökkent az apja : — Ezt se tudnád fiam ? Kaszá­val I .. . A gyepen hosszú nyéllel feküdt egy gereblye. Lefele a gereblyefog, fent a gereblyefej, mert hogy a jószágban kár ne essék. Azt mondja a fiúcska : — Na ni . . . Hát ez mi lehet ? Az apja most már komoly rán­cokba szedte a homlokát, elfor­dult, de már nem szólt semmit. A fiatal ur azalatt jobb lábával teljes súllyal a gereblye fejére ne­hezedett, de abban a pillanatban felpattant a gereblyenyél és ugy homlokon sújtotta az urizáló fiút, hogy csak visszatántorodva, foga közül sziszegte : — Fene egye meg ezt a ge­reblyét. Gyümölcsbőség Rég nem volt oly bőséges gyü­mölcstermés nálunk, mint az idén. A gyümölcsfák roskadoznak a teher súlya alatt* azért éppenség­gel nem észlelhetjük még a gyü­mölcs békebeli árának vissza­térését. Amióta Kecskemét gyü­mölcspiaca fennáll, soha olyan nagy felhozatal nem volt, mint a legutolsó piacon. Öreg gyü­mölcskereskedők és termelők mon­dogatták ezt, amikor végigtekin. tettek a piacon, olyanok, akik évtizedek óta járják már a piacot. A felhozott áru 90 százaléka ba­rack volt, mig a többi leginkább tüköralma. Gyümölcskereskedők átlag 120 vagonra becsülték a kecskeméti piacra felkozott árut. A vásár váratlanul rosszra for- 1 dult ugy a termelőkre, mint a kereskedőkre nézve. Előző nap délután érkezett ugyanis hire, hogy a barack ára Bécsben* 6000 koro­nára esett. Tekintettel az előző napi 7000 koronás árakra és a körülbelül 4000 koronát kitevő költségekre, a kereskedőket a leg­utóbbi szállítmányból eredőleg ér­zékeny veszteség érte. Igy tehát csak nehezen indult meg a vá­sárlás. Mindenki a bécsi barackról beszélt, azonban a termelők elő­ször bizalmatlansággal fogadták a hirt, mert azt hitték, hogy a ke­reskedők az árakat akarják le­törni. Emellett keltett látszatot, hogy a németországi kereskedők a piac kezdetén mintegy negyed­óráig 6000 koronáért vásároltak. , De csakhamar észhez kaptak ők is és beszüntették a vásárlást mindaddig, amíg bizonyos árak nem alakullak ki. Öt óra tájban mozdult meg a hatalmas piac. 4500—4000 korona között mozogtak az árak, azonban a bécsi piacra dolgozók igen tar­tózkodók maradtak s csak keve­set vásároltak. Félhatkor már kez­deti oszlani a piac, ki hazavitte, ki olcsón, még 3000 koronáért is túladott áruján. Becslés szerint mintegy fele visszament az árunak. Bartóky József Békéscsabán Bartóky József ny. államtitkár, aki csabai tisztviselőből a király valóságos belső titkos tanácsosa s a Békésmegyei Közlöny ambi­ciózus munkatársából a ma talán legkiválóbb novella irója lett, a lefolyt héten néhány na­pon át Békéscsabán tartózkodott. Megboldo­gult édesatyja sirját hozatta rendbe s a ro­konságot látogatta meg. Csak természetes, hogy nem feledkezett meg a régi, jó csabai ismerősökről sem, akikhez mindegyikhez volt egy-egy meleg, baráti szava. A Fiume terraszán ülve kedélyes bará'.i körben me­sélte el az alábbi történetet, amelyet Gesmey Soma papiráruházának odalátszó cégtáblája juttatott eszébe. Jó pár évvel vagy évtizeddel ezelőtt volt, Bartóky József szorgalmasan írogatta a Békésmegyei Közlönybe tárcáit, amelyeket, csabai kulturszokás szerint, nem sok figye­lemre méltattak s talán egyedüli lelkes olva­sójuk a szedőgyerek volt. Ez a szedőgyerek pedig nem volt más, mint Gesmey Soma, aki ott inaskodott a Corvina nyomdában. Író és hűséges olvasója, no meg szerkesztő és nyomdászinas között csak természetes, hogy meghitt és kedélyes viszony fejlődött ki. Bar­tóky nagyon megszerette az eleven észjárású, fürge kis inasgyereket, akit talán nagyülepü nadrágjáért elnevezett joviálisán Samu nad­rágjának. Teltek az évek s a kis Samuból Soma, Bartóky Jóskából Bartóky méltóságos ur lett. A már segédként 'felszabadult Gesmey éppen ál'ásnélkül ődöngött Budapesten, amikor eszé- i be jutott, hogy van neki itt, ebben a nagy városban egy nagy ur barátja, aki bizonnyal segíteni tudna rajta. A minisztériumban a titkár bizalmatlanul nézett végig rajta, de azért bejelentetté. Hosszú idő múlva jött meg a válasz, hogy a méltóságos ur nem fogadhatja, tessék a tit­kárnak előadni a kérését. Soma azonban mindenáron Bartóky elé akart jutni. De hiába jelentette be magát ujra, hogy ő Békéscsabáról való, földije a méltó, ságos urnák, csak nem nyer bebocsátást. Végre mentő ötlete támad : — Tessék csak azt mondani, a Samu nad­rágja van itt Békéscsabáról. A titkár csóválja a fejét s bemegy, de a következő pillanatban már nyílik a szárnyas ajtó s széles parolával maga a méltóságos ur invitálja befelé az ő régi kis cimboráját. Következő nap Gesmeyt felvették az állam­nyomdába.

Next

/
Thumbnails
Contents