Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám

1925-08-13 / 182. szám

EOTE® SBAM AMA 1OO0 KOHOJKA Békéscsaba, 1925 ansrpzins 13 Gsfitörtök 52-ik évfolyam, 182-ik szám f & !• mtm ¥ BEKESME&YEI ZLÖNT POLITIKAI NAPILAP KtófÍjiet-öMS dijak "aiyben és vidékre postán küldve : negyedévre 75.000 korona. Egy hónapra 2500C iiororia "íldáivonlténi 1 000 koron >1 Dr. öySngyösi Jánoa. FníslS* *»«rke»ató > P .-Horváth &«s»6. Tcíaíonosim : 7 SíarkesrtSség ís kiadóhivatal: Békésciabía ül. kar. Ferenci József-tét 20. sí. dlfsiabii xsarint. HirdeHi irigyelni való a helyzetük és hogy saját kárukon tapasztalták, misze­rint keserves dolog az amerikázás. Igen hslyes és időszerű volt a kivándorlás korlátozása ugy az Egyesült Államok, mint hazánk kormánya részéről s talán sike ­rülni is fog lelohasztani az Óceá­non túlra való igyekvés mániáját viszonyaink konszolidálódása és koronánk értékének stabilizálódá­sa után. Szándékosan nem irtam azon amerikai testvéreink helyzetéről és életviszonyairól, akiket ott is balsors üldöz. vagy akik bajba keveredtek. Ezekről külön cikk­ben fogok megemlékezni és ismer­tetni fogom az ügyes-bajosok kü­lönböző eseteiben eljáró konzulá­tusi tisztviselőink tevékenységét is. (Vége) A magyarok helyzete Amerikában Irta : Dr. Zsilinszky bajos. V. A világháború előtt a bánya­munkás keresett legjobban. 180— 250 dollárt kapott egy-egy bánya­munkás. E mellett kerttel és sza­bad levegővel biró olcsó lakást élvezett, melyért 2—3 dollárt fize­tett havonta, összes szükségleteit a telepen szerezhette be, malaco­kat, borjut, baromfit nevelhetett, tehenet, kecskét, sertéseket tartha­tott. A háború tartama alatt a fa­és vasmunkások kerestek legjob­ban. A hadianyagok, hajók, auto­mobilok, aeroplánok készítésével foglalkozó magyarok közül sok százan vettek háztelket, házat, birtokot. Ma a Ford gyárban Det­roitban (Michigan) keres legbizto­sabban és él legjobban a mun­kás. Még a munkás lakásának tisztaságát és életmódját is ellen­őrizteti a gyár s 8 órai napi mun­kánál több ideig csak nagy ritkán dolgoztat munkásai által. Hosszadalmas volna, bár köz­érdekű, de mégsem e lapok ha­sábjaira való, ismertetni az óra­bérek összehasonlító táblázatát, a munkások társadalmi életét, szer­vezeteik jelentőségét, a munka­nélküliek helyzetét stb. stb., ép ezért ezekről nem szólok. Iít még csak azt akarom megjegyezni, hogy gazdasági szakmunkás, vagy al­kalmazott, például vincellér, do­hánykertész, arató, csősz stb. egy­általában nincs Amerikában. A gazdasági munkáról szólva átté­rek most a kanadai magyarok helyzetének vázolására, akiknek legnagyobb része farmer. Itt nagy kerületeket vásárolnak a beván­dorlók, 150—200 holdas birtoko­kat, ami az Egyesült Államok te­rületén csak Texasban, a Herce­govinához és Albániához hasonló sziklavidékeken, őslegelőkön, ős­erdőkkel borított részeken szoká­sos, másutt legföllebb 50 vagy 100 acre on gazdálkodnak farmerek, Kanadában az ipar és kereske­delem még nincs, ugy kifejlődve, mint az Egyesült Államokban. Vas­úti és autóhálózata is kisebb s a telepítés is ujabb keletű, de a ma­gyarok száma már itt is fölülmúlja a fél milliót. Különösen az utóbbi két évben telepedtek le nagy szám­ban alföldi magyarok (békésme­gyeiek is), s Erdélyből és Cseh­szlovákiából menekült kisgazda családok Kanadában. A kormány bankvállalatok — és ezek között egy youngstowni (ohioi) magyar alapítású bank is — több ezer acre-nyi területeket telepitettek be tisztán magyarok, vagy nagyobb részben magyarországiak által. Ipari, kereskedelmi foglalkozást, avagy köztisztviselői állást még igen kevés magyar tölt be Kana­dában. Egyébként Kanada klímá­ja sokkal hidegebb, még a déli részeken, az Erié tó északi part­ján is, ahol — épen a világhírű niagarai vízesésnél — az Egyesült Államokkal határos. A tél hét hó­napig tart, a nyár ötig. Tavasz és ősz alig néhány napig vagy hétig. A kereseti, megélhetési lehetőség is nehezebb. Mindezek dacára azonban Kanadában is találko­zunk, különösen a 20 éves tele­peken : Oithonban, Eszterházyn, Windsorban s Békeváron jól szi­tuált, megelégedett magyarokkal. Délamerikában, Argentínában és Brazíliában, valamint a szige­teken : Cubán, Portorikóban stb. aránylag kevés a magyar s csak szórványokban található. Ezeken a helyeken nem jártam, de annyit megbízható kutforrásokból, hiva­talos adatokból tudok, hogy nem r Építtessen Békéscsaba is bérházat/ Néhány tanács és figyelmeztetés a képviselőtestületi tagoknak a kölcsön felvétele alkalmából Hétfőn a város rendkívüli köz­gyűlést tart, amelyen — nem két­séges — egyhangú határozatként fogják kimondani, hogy a kor­mány által a városok szám ira szerzett amerikai kölcsönből két millió aranykoronát óhajt felvenni, az immár halaszthatatlan beruhá­zások keresztülvitelére. Ez a pillanat kétségtelen sors­fordulat a város fejlődésében. Ez a két millió aranykorona módot nyújt majd arra, hogy a multak bűneit és mulasztásait kikorrigálva, a város nagy lépést tehessen a haladás és fejlődés utján és le­vetkőzve falusias külsejét, városi­assá váljék az arculatjában. Is­merjük a polgármester nagyszerű terveit a városfejlesztés terén és igy bátran állithatjuk, hogy a pro­gram megvalósítása óriási haladást fog hozni a városra. A programban ut- és uccakö­vezések, járdaépítések, épület­tatarozások, iskolaépítések és bő­vítések és beruházások szerepel­nek, ezenkívül sok aprólékos be­fektetés, amely szintén a tovább nem halaszthatók sorába tartozik. Ezek között — csak ugy melléke­sen emiitjük meg — két nyilvá­nos, uccai illemhely is szerepel, félmilliárd épitési költséggel. El­lenben hiába keressük a program­ban azt az intézkedést, amellyel a város Békéscsaba rettentő átkát és gyógyíthatatlan betegségét: a lakásínséget megszüntetni vagy csökkenteni lehetne. Nem látjuk a tervek között azt, hogy a város azoknak a teherviselőinek, akik nem tudnak lakáshoz julni, a riika kölcsönalkalom idején valahogv a segítségére igyekeznék lenni. Rö­viden : a város egyelle t pzpir­koronát sem fordít lakásépítés céljaira. Megdöbbenve, csodálkozva és mélyen elszomorodva állapítjuk meg ezt. Ugyanebben az időben ugyanis más városok lázasan ké­szülődnek arra, hogv az amerikai kölcsönből bérházakat is építse­nek a sok más beruházás mellett, a lakásnélküliség leküzdésére. Pécs ketíő, Győr és Szombathely egy­egy, Debrecen kettő, Nagykanizsa egy bérházat építtet, amelyek a két-háromemeletes terjedelem kö­zött váltakoznak. Ezekben a vá­rosokban is van lakásínség, a helyzet azonban az, hogy ezek­ben a városokban mindenütt fö­lös számmal vannak szőlőbeli villák és lakóházak, amelyekben sok-sok hajléktalant helyeztek el ideiglenesen. A lakásínség tehát nem érett annyira a körmére a hatóságnak, mint nálunk, ahol a helyzetet az is rontja, hogy 10—15 szobás házakból — ahol 2—3 személy lakik csak — semmi mó­don nem adnák oda a nem la­kott helyiségeket. Olt kiadják leg­alább a szolőkbeli épületeke!. Fentebb — ugy mellékesen — megemlékeztünk az uccai illem­helyek építésének tervéről. Két­ségtelen, hogy ezek az építmé­nyek is szükségesek, de — hogy is mondjuk csak — mi a cso­dának csinosítjuk magunkat kí­vülről, amikor belülről minden rossz, hiányos és elhanyagolt? Minek építsünk két díszes uccai illemhelyet, amikor tucatnyi csa­ládoknak nincsen saját otthonuk és nem is lehet ki tudja meddig, mert a magántőke építkezési le­hetősége a jövő zenéje ? Minek építünk kényes-fényes, szinesüve­ges, villanyfényes, mozaikpadlóju illemhelyeket, amikor sok-sok em­bernek lakás kellene, nem mo­zaikos és nem szines üveges, csak egyszerű négy fal, amelyben em­beri módon lakhatnék 1 ? Az uccakövezés, a járdaépítés és a többi más hasonló beru­házás fontos és halaszthatatlan. De nem fontos és nem életbevágó az uccai diszházikók épitése. Er­ről a szükségletről sokkal olcsób­ban és praktikusabban lehet gon­doskodni. Fontos és életbevágó ellenben az, hogy a hajléktalanok lakáshoz juthassanak, hogy a vá­ros terheinek viselésében részt­vevő, adófizető polgárok hajlékot kaphassanak. Építtessen tehát, mint a többi kölcsönt felvevő városok, bérházat, legalább egyet, abból a félmilliárd korona kölcsönből, ame­lyet a két kis uccai pavillon léte­sítésére szánt. A bérház mint üzlet is elsőrangúnak bizonyulna, amin csak nyerhetne a város, amint nyer ma mindenki, aki uj házat épit és ad bérbe. A lakásínség az építkezések teljes szünetelése miatt nem eny­hül. sőt a fejlődés következtében folyton súlyosbodik. Ha más nem segít rajtunk — hiszen az állami lakásépítésekből mi sohasem ka­punk — akkor nekünk kell segí­teni azokon, akik önhibájukon kivül szenvedik a mai nyomorú­ságok legidegölőbbjét: a hajlék­talanságot. A képviselőtestület tagjainak adunk egy kéretlen tanácsot: fog­laljanak állást — ha valóban a köz érdekeit tartják szem előtt — hogy Békéscsaba is épittesen bér­házat. Ezzel bizonyára életbevá­góbb ügyet szolgálnak, mint a két illemhely építésének megszavazá­sával. Zürichben a magyar koronái 72 55 -el jegyezték. TTppont/i a népszövetség elé járul Budapest, aug. 12. A Magyar Hírlap értesülése szerint: a ma­gyar kormány felkérte Apponyi Albertet, hogy a népszövetség szeptemberi ülésén ismét ő kép­viselje Magyarországot. Apponyi eleget tett a kormány kérésének és igy szeptemberben a népszö­vetság ülésén ő lesz a magyar kormány képviselője. Tlem valorizálták a tjadikölcsönkötvénijekef Budapest, augusztus 12. A MTI tegnap Az Est nyomán közölte, hogy a pénzügyi kormány az állami kötvényeket, igy elsősor­ban a hadikölcsönkötvényeket va­lorizálják. Illetékes helyen kijelen­tik, hogy mindezek a közlemé­nyek üres kitalálások, amelyek csak arra alkalmasak, hogy a spekuláció érdekeit szo'gálják.

Next

/
Thumbnails
Contents