Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) április-június • 74-144. szám

1925-05-17 / 111. szám

Békéscsaba, 1925 május 17 Vasárnap 52'ik évfolyam, 111-ik szám Poliíikai napilap EIőa«®té*t dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre "S'5.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. FőszetkasztS; Dr. Gyöagyöal János. Apponyi beszéde Nemcsak a mai, epigónoktól bizony eléggé megfakult parlamentnek, de az egész országnak nagy eseménye Apponyi tegnap elmondott beszéde. Az ősz államférfiú, akit ép oly, sőt talán osztatlanabb megbecsülés és hódolat vesz körül népe részéről, mint a németeknél Hindenburgot, ékesszólásban mindég előljárt politikai szónokaink közül. Mostani beszéde azonban nem annyira az előadás művészi tökéletességével, mint inkább a belső igazság átható erejével, mindannyiunk közül messzire kimagasló egyéniségének féltő óvásával és kétségbeesésre hangolt vateszi Jóslatával nyűgözött le és döbbentett meg. Apponyi a polgári szabadság védelmében a legerősebb és megbélyegző szavakat találja annak a választójogi tervezetnek a megjelölésére, amely nem elég hogy nyiltan, tehát mindenki (az állam, a földesúr, a gazda, a munkaadó stb.) által ellenőrizhető módon akar szavaztatni, de egyúttal ezt a szavazást kötelezővé is teszi. „Az ország dolgozó intelligenciájának — úgymond — óriási százaléka függő helyzetben van s ha nem hozzák be a titkosságot, irtózatos lelki kinok között ke'nytelen lesz — mert hiszen a szavazás kötelező — meggyőződése ellen szavazni. Engem ezek a dolgok borzasztó utálattal töltenek el. Fzt nem mondhatom másnak, mint embertelenségnek". Nagyon frivol játék, ami hogy nagyon megbosszulhatja magát, arra beszéde további folyamán Apponyi rá is mutat. Minket azonban történeti jelentőségű szónoklatából inkább érdekel az általános vonatkozású rész, mint a nyilt szavazásnak lesújtó kritikája, amely ellen a küzdelmet a mai helyzetben reménytelennek kell látnunk. Minden magyarázás helyett hallgassuk meg Apponyi klaszszikus szavait: — A legnagyobb szomorúsággal állapítom meg, hogy sem a túloldalon, sem a középosztályban nem látom azt a szellemet, amely a jobbágyságot felszabadító nemzetet áthatotta, hanem visszaesést láFelelői szerkesztő i F.-Horvfcth RozsS. Telefoniiím : 7 Szerkesztősig ís kiadóhivatal: Bíkíscsabáa II. ker. Ferencz József-tér 20. is. — Hirdette díjszabás szerint. tok azóta. Negyvennyolc óta óriási változások történtek, azóta egészen uj világ abkult ki, uj társadalmi osztályok, uj világáramlatok is keletkeztek, amelyek elől nem lehet elzárkózni. Ilyen áramlat az, hogy a jogokban és jólétben mindenkit arányosan kell részesíteni. Kinai falat az eszmék elé nem lehet állítani. Ha mi nem engedjük át magunkat a forradalmak- által előidézett lelki reakció hangulatának, ha önmagunk iránt a népet bizalommal akarjuk megteliteni, akkor nagyban és egészben mi leszünk urai ennek a mozgalomnak, amely — akármit cselekszenek is önök — előre fog tömi és győzedelmeskedni fog, ha annak mi leszünk építőmesterei, de elsöpör minket, ha ellenük csináljuk. Majd tovább igy beszélt: — Két nagy erő van ebben az országban, mindkettőnek együtt kell működnie. Minden józan konzervativizmus helyesli a két erő együttműködését: a hagyomány tiszteletének és az egészséges fejlődés biztosításának találkozását. Ennek a két erőnek nem szabad bifurkálódnia. Ha a hagyományok tisztelői nincsenek tekintettel a fejlődés törvényére és a szociális követelményekre, akkor a fejlődés hivei el fogják hányni maguktól a hagyományok tiszteletét. A magyar értelmiségnek az a feladata, amit 1848-ban teljesitett: élére kell állania a fejlődés irányításának. Célokat kell mutatnia s nem szabad elfelejtenie, hogy a háború után az emberek lélektana nagyon különböző. — Ha erre az útra szánja el magát a kormány, akkor látom magam előtt a joglolytonosság szempontjából ismét egységes Magyarországot. Látom, hogy összefoglaló nemzeti eszmék újra keletkeznek és egyesitik a társadalom valamennyi osztályát. Ha a kormány ellenkező utat követ, mindinkább kétfelé fog oszlani a nemzet és kél engesztelhetetlen táborrá fog válni, amely nincs egymás iránt megértéssel, pedig a kettő alkotja a nemzetet. Ha az egyik kimarad, akkor nemcsak geográfiailag, hanem lelkileg is csonka marad a nemzet, amitől Isten óvja ezt az országot! Meghatottsággal olvassuk Apponyinak ezt a nagyvonalú, a gondolatba és a szívbe markoló megnyilatkozását. Sajnos, az a bizonyos kétfelé tagozódás a progressziós és reaKciós irányú rétegeződése között r a nemzetnek máris megvan. És a miniszterelnök ur hiába tiltakozik a retrogád jelző ellen. Becsületes hazafiságát, meggyőződésének jóhiszemű motívum ait egyetlen józan polgár sem akarja kétségbevonni, de viszont bizonyos, hogy politikai irányzatának rugóit nem a féltőén óvó és szükséges konzervativizmussal, csupán a forradalmi idők szomorú elfajulására beállott lelki reakcióval lehet megmagyarázni. Nincs ebben a »reakció" meghatározásban semmi sértő, csupán megállapítás, amelyet annak, aki követi, vállalnia kell és viselnie kell érte a történelmi felelősséget. Ha van igazságtalanság, de egyúttal politikai könnyelműség és vétek a nemzettel szemben, ugy az, romboló és destruktív irányzatnak bélyegezni és diszkreditálni minden fejlődési mozgalmat* minden haladó gondolatot. Apponyi kérlelhetetlen logikával mutat rá a veszedelemre, ahová ez vezethet és vezetni fog. Nyugodtan lehet állítani, nincs ma rétege ennek a népnek, amely át nem volna hatva nemzeti tragédiánktól s amelyben nem élne a sóvárgás és az akarat, belőle kiutat találni. De mi lesz, ha minden törekvést már csirájában azzal bélyegeznek meg, hogy nemzetietlennek tekintik, mintha nemzet és haladás ma ellentétes és egymást kizáró fogalmak volnának? Vájjon nem jogos Apponyi aggodalma, hogy ebben a táborban is kényszerű visszahatás folytán az a gondolat fog erőre kapni, hogy a nemzeti hagyományok kerékkötői a fejlődésnek ? Mind végtelenül komoly kérdések, amelyek után méltán fakadt fel Apponyi fohásza, hogy Isten óvja tőle a nemzetet. Mi hisszük, vele együtt, hogy a szakadékok még nem olyan mélyek s hogy Apponyi szavai nemcsak ránk, de a kormányra és az egyéb'cént nemzeti érzésben velünk közös ellentáborra is megérdemelt hatást gyakoroltak. Bár ugy lenne ! Gyöngyösi János Héttön less ítélet a Léderer-perben Budapest, május 16. A Lédererügy mai tárgyalása előtt százakra menő tömeg várta a markőuccai fogház előtt Lédererné elszállítását. A bűnös asszonyt azonban ma nem vezették át a bírósághoz és a várakozó tömeg lassan anynyira felszaporodott, hogy a forgalmat megakasztotta. Délelőtt fél 10 órakor lovasrendőrség jelent meg a törvényszéki fogház épülete előtt és szétoszlatta a tömeget. Ezalatt a margitköruti katonai törvényszéken az elnök 9 órakor nyitotta meg a tárgyalást, amelyen mindenekelőtt egy ékszerészszakértő véleményét olvasták fel a rablott ékszerekről. Ezután a tárgyalásvezető a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánította. Kranz dr. őrnagyhadbiró, katonai ügyész elmondotta vádbeszédét. Kötéláltali halálbüntetést kér Léderer Gusztávra és vádját az orgyilkosságra is kiterjesztette. Ezután Kugel Jenő emelkedett szólásra, aki vádbeszédében hangoztatta, hogy Lédererné kezében mindkét férfi csak eszköz volt, akikkel kénye-kedve szerint játszott. Bizonyítani kísérelte, hegy rablógyilkosság nem forog fenn. A tórgyalásvezető ezután Léderert szólitotta fel nyilatkozattételre, mire Léderer egy papírlapról olvassa fel védekezését. Utolsó szavai zokogásba vesznek. A biróság rövid tanácskozás után kihirdeti, hogy itéletkihirdetés csak hétfőn délelőtt 10 órakor lesz. A kamarai választások előkészítése (A Közlöny eredeti tudósítása.) A kereskedelemügyi miniszter február végén felhívta a kereskedelmi és iparkamarákat, hogy a választások megejtéséhez szükséges névjegyzékeket az illetéklajstromok és egyéb adatok figyelembevételével állítsák össze. A szegedi kamara névjegyzékének összeállításával, amelyek községenként, betüsoros rendben tartalmazzák az összes önálló iparosokat és kereskedőket, valamint a tantiémadó révén választói jogosultsággal biró igazgatósági és felügyelő bizottsági tagokat, teljesen elkészült és ezt bejelentette a kereskedelemügyi miniszternek és egyúttal azt a kérést intézte hozzá, hogy a kilátásba helyezett értekezletet, amelyet a választási rendelet kibocsájtása előtt szándékozik megtartani, mielőbb hivja össze. Zürichben a magyar koronát 72-60 al jegyezték.