Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) április-június • 74-144. szám

1925-05-17 / 111. szám

2 BÉKfSMEÖYEl EÍ$ZJ$NI Békéscsaba 1925 május 17 A választói névjegyzékek ösz­szeállitásával kapcsolatban a ka­mara irodája érdekes összeállítást készített a kerület kereskedőiről és iparosairól. Az összeállítás sze­rint a szegedi kamarai kerület statisztikája a következő: iparos kereskedő Szeged 3130 Hmvásáihely 1421 Csongrédmegye 2384 Csanáo megye 3133 Béiésmcgye 6251 Bács-Bodrogm. 1653 1076 1970 652 1370 1481 3601 801 425 biztosító int. 39 12 21 41 76 18 7 Az iparosok közé a gyáripari jellegű vállalatokat is beszámítot­tál., amelyeknek száma az egész l.erületben mintegy 300-ra tehető. A választási jogosultsággal birók száma azonban az itt kitüntetett iparos és kereskedői létszámnál nagyobb, mert a kamarai tagok választásánál szavazati joggal bír­nak és egyúttal kamarai tagokká is megválaszthatok mindazok az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok, akik tantiémedót fizetnek. Ezeknek száma az egész kamarai kerületben 3604. Fekete Sándornak a főispán nyújtja át jubileumi oklevelét Megemlékeztünk róla, hogy a Kereskedelmi Csarnok f. hó 24-én, jövő vasárnap díszközgyűlés kere­tében ünnepli az egyesület köz­tiszteletben álló társelnökének, Fekete Sándornak 50 éves keres­kedői jubileumát. Az ünnepelt részére a kamara ez alkalomból diszes oklevelet küldött, amelynek átadására a Kereskedelmi Csarnok küldöttsége cK Kovacsics Dezső főispánt kérte fel, aki azt készséggel vállalta. A díszközgyűlésre szóló meg­hívók a mai napon mennek szét és ismerve azt a becsülést és szeretetet, amely Fekete Sándort övezi, a díszközgyűlésen nemcsak a város kereskedői és egész pol­gársága, hanem a megye előkelő­ségei és a rokcnegyesületek veze­tősége képviselve lesz. Ötszáz mulasztó a levente-oktatáson A városi tanács ülése (A Közlöny eredeti tudósítása.) A város tanácsa pénteken tartotta rendes heti ülését, amelyen Ber­thóty István dr. polgármester el­nökölt. A tanácstól iparengedélyt nyer­tek a következők : Ipolyi-Keller Iván gabonaközvetitésre, Dobó Cecília fehérnemüvarrásra és Fa­bulya Pál kőmüvességre. F után táigyalta a tanács a le" venték oktatóinak jelentéséi a le­venték mulasztásairól. Kitűnt, hogy mintegy 500 mulasztó levente van, akik az április 19-iki leventeokta­táson nem jelentek meg. Az első körzetben 132 maradt el igazolat­lanul, a 11.-ban 162, a III.-ban 136, az V.-ben 15 és a Vl.-ban 53. A f ^nács Kimondotta, hogy a mulasz­tók szüleit 5000-től 15.000 koronáig terjedő pénzbirságban fogja elma­rasztalni. Tárgyalta a tanácsülés a piaci árusok kérelmét a piaci rend helyreállítása érdekében. Az áru­sok azt kérték, hogy minden árus c°ek egy helyen árusíthasson, reggel 8 óra előtt a viszonteladók i e vásárolhassanak, a vidékiek pedig az itt vásároít árukat itt el ne adhassák. A tanács mind­ezekre nézve meg fogja keresni a rendőrséget, hogy az árfelhaj­tásokia vezető eme visszaélések meggátlása végett hatályosabban ellenőrizze a piacot. Építési engedélyt adott a tanács Andó Mihálynak, Adamik János­nak és Szabó Istvánnak, telek­darabolási engedélyt pedig Betkó Pálnak. Hemmel Sámuelné cukorkaáiu­sitó bódé felállítására kért enge­délyt a Széchenyi-ligetbe. A ta­nács a kérelmet szépészeti szem­pontok miatt nem teljesítette. Egy kormányrendelet értelmé­ben május hónap utolsó vasárnap­ján minden helységben gyászün­nepséget kell rendezni az elesett l.atonák emlékezetére. A tanács foglalkozván a kérdéssel, átirat szerkesztését határozta el az alis­pánhoz, felemlítve, hogy mivel az idén pünkösd ünnepére esik május utolso vasárnapja, nem ellenkez­nék-e az egyházi hatóságok aka­ratával, ha a pünkösdi örömünne­pen rendeznék meg a hősök gyász­ünnepélyét. A tanács megkéri az alispánt, engedje meg — ha lehet­séges — elhalasztani az ünnepsé­get. Az alispán válaszáig a tanács az emlékünnepély megrendezését függőben tartja. Vigyázat, jön a lakásuzsora Egész havi fizetést kérnek kétszobás lakásért Hogy teljesen és tökéletesen jo­gosult azoknak az aggodalma és reszketése, akik a lakasok szabad forgalmának visszaállításától a leg­szemérmetlenebb uzsoráskodás felvirulására számítanak, azt jól tudják azok, akik mostanában ér­deklődtek itt-ott egy-egy lakás évi bére iránt. E^ek a puhatolózók megdöbbenéssel állapították meg, hogy egy végtelenbe nyúlt véres háború, két forradalom és rabló megszállás mind nem volt ele­gendő ahhoz, hogy egyes embe­rek uzsoráskodási, nyuzási hajla­mát lefékezze és a lelkeket kissé közelebb vigye egymáshoz. Száz és száz hazafias gyűlésen pereg le folyton-folyvást a testvéri sze­retet és megértés szellemének han­goztatása, ami — most mér lát­nató — falrahányt borsó gyanánt hullik a semmibe. Az emberek szívtelenek, mohók, kapzsiak let­tek és bér elbűvölő mosolyokat vicsorítanak egymás arcába, mégis százezer Shylock szaladgál kö­zöttünk. Van okuk, nagyon is van okuk tehát félni a lakások felszabadí­tásának lassan közeledő dátumá­tól m ;nda7oknak, akik ma hajlék­talanok. Azon a napon majd, ami­kor a háztulajdonosok szabadon rendelkezhetnek a lakásaikkal, ter­mészetszerűen szabadon allapit­ha'íák meg a lekésaik bérét is, teljesen a tetszésük szerint. A mai, még valahogy tűrhető lakbérek akkor hirtelen ugy fognak felszök­ni, mint a higanyoszlop az üveg­csőben, ha az izzó kazán falához állítják ; a milliomos számjegyek pedig ugy fognak repdesni, mint hulla felett a legyek. Hogy ez igy lesz, arról adha­tunk máris némi ízelítőt. Alkalmunk volt mostanában több lakást végigjárni, amelyekről azi híresztelte a repkedő híresztelés, hogy kiadók és a háztulajdonossal való megegyezés alapján elfoglal­hatok. Az egyik lakás diktátora, aki itél eleven és holt hajléktalanok felett, egy udvari kétszoba-kony­hás lakáséit potom ÍOCO, mondd ezer aranykoronát óhajt egy évre bér gyanánt. Ha megsugjuk, hogy ez a patikai árszabás szerint tak­sált lakás valahol a Merkur-szö­vőgyár tájékán található, tehát némi távolságban a beltértől, ak­kor megérthetjük a háztulajdonos gondolkodását: higiénikus szem­pontból nemcsak fontos, de élet­szükséglet is a sok-sok gyaloglás. Egy másik lakásért, amely — kivételesen — egy szoba konyhás, csupán 600 aranykoronát kér a házigazda. Igaz viszont, hogy itt se eleskamara, se mosókonyha, sőt még gyermektenyernyi konyha­kert sem ált rendelkezésre. A Szemere-uccaban, ebben a beltelkinek a legnagyobb jóakarat­tal sem nevezhető uccában, néz­tük a harmadik lakást. Valódi, hamisítatlan, békebeli bóvli-stilusu házban két szobás uccai lakás: havi három mázsa búzáért. Ezért az olcsó béréit viszont enged­ményt is ad a házigazda: a lak­bér háromhavi részlete — előre fizetendő. Valaki tehát, aki elég könnyelmű ahhoz, hogy a bu'o­raival a ceiát lakósaban akarna megtelepedni, ?az körülbelül az egész hónapi fizetéset adhatja le ezé,rt a meggondolatlanságért. És hasonlo a helyzet több mé' lakasnáí is. A héttulajdonosok nagyreszének mohósága he'é'ti­lan és jcllemezhe'e' ,en. A szegény lakók tehát joggal reszketnek at­tól a naptól, amikor a kormány feloldván a lakások zárlatéi, sza­bad folyást enged a hé^bérsróf működésének A szegény, kis Ma­gyarorszeg rengeteg milliárdodon lenyes ioversenypályát épitteteü, amilyen telén a gazdag Angliá­nak sincsen ; nem lehetne inkább lakást építeni azon a sok ezernyi hajléktalannak ? Amikor a felakasztott kutya megszökik Izgalmas katyatörténet, filmesek használatára A napokban történt, a hol sárba-, hol porbaíulJadt Kinizsi-uccában. A fehér virágbugáik terhe alatt lehajtott lombkoronáju akácfák tövében derekasan megtermett ku­tya ügetett végig az uccán. A Lutherről elnevezett ucca felől tartott a belsőbb részek felé, köz­ben-közben — megrögzött kutya­szokas szerint — hol egy kapu­aljba szagolt be, hol az árokba kemlelt figyelmesen, hol meg egy­egy fa tövében akadt nézdelni vagy csodálkozni valója. Amint az Andrassy-ut sarkára ért, hirtelen fetíünt egy ur, aki a talánynak rajzolt orvosi receptek megfejtése mellett arról is isme­retes, hogy ádáz, engesztelhetetlen és fegyveres ellensége mindenfajta kódorgó ebnek. A kóbor kutya láttára nyomban pecér után nézett, amely igyekezete — hetipiacos nap levén — teljes sikerrel járt, még pedig azonnal. És mialatt a mélázó eb a sar­kon elmerengett pár pillanatig, a drótkarikás fogdmeg a szokott mó­don, lappangva megközelítette a gazdátlan állatot, előre megfontolt szándékkal, a gyógyszerész fel­bujtása alapján. Egy pillanat és a drótkarika a nagy kutya nyakán szorult össze fojtósra... A sze­gény eb, miközben tovább akarta folytatni ártatlan kedvtelését: cser­késző körútját, foglya lett a ke­gyetlen sintérnek. A rabul esett jószágnak hasz­talan volt minden erőkifejtése,., rugkapálózása és vinnyogása, a nyakára húzott drótkarikából többé ki nem szabadíthatta magát. Ott vergődött a pecér kezei között, miközben a sintérlegény körülte­kintett az Andrássy-uton, nem látná- e közeledni arra a ketreces szekeret, amelyben aztán elhe­lyezhetné a csúffá tett ebet. Olt cirkált az éppen akkor valahol a legnagyobb piaci tumultusban, a vesszőből font kerti bútorok és a salátás kofák között. A pecér erre elhatározta, hogy megkeresi a kocsit és elvezényii a Kinizsi ucca sarkára az állatért, amelyet — mivel borjunagyságu példány volt — nem birt volna a kocsiig elcipelni. A kutyát kisza­badította tehát a dróthurokból s a Róna fényképész kapujára akasztotta fel holmi vastag mad­zagra. Aztán elsietett a Főtér felé. A szegény kuiya most ott lógott a kapu kilincsén és ahogy a tor­kát halálosan kezdte szorítani a hurok, a teste kezdte a végső vángatózásokat lejátszani. Néha vonagloii egyet a teste, a szemei kidülledtel a lábaival pedig eset­lenül, kaszálva integetett néhányat. Ebben a pillanatban arra haladt el egy idősebb ur. A kilincsre fel­akasztott, vergődő kutya láttán először megtorpant. Aztán cso­dálkozni kezdett. Nem értette, miért akasztottak fel egy kutyát a nyilt uccán egy kapukilincsre.. Majd szónélkül a zsebébe nyúlt, kivette a zsebkését, kikaltantotta a pengéjét és — se szó, se be­széd, egyetlen nyisszentéssel el­metszette a zsineget... A felkötölt kutya nyekkenve zuhant a járdára. A következő percben talpra szökkent. Aztán usdi, eszeveszett iramodással vág­tatott el a Kínizsi-uccán, vissza­felé, ahonnan jött. A jószívű ur egy pillanatig utána bámult. Becsukta a bicská­ját, zsebrevágta és nyugodtan bal­lagott tovább. Egy szó nélkül. Két perc múlva pedig megjelent' a sarkon a kutyapecér, a ketreces kocsi és — harmadiknak — a kutyaellenség úriember. Eleven és dühös kérdőjelekként meredtek az immár megkutyátlanitott kapuki­lincsre, aztán egymásra. Mereven, beszédesen és halálig megbántva néztek össze. Aztán sarkon for­dultak. Szó nélkül ók is. (h. r.) TJ tisztviselői státus­rendezés ügye. Budapest, május 16. Tegnap este a minisztertanács foglalkozott a takarékossági bizottságnak a tisztviselők státusrendezési és lét­számcsökkentési javaslatával. A javaslat körül nagy vita folyt. Határozatot azonban a miniszter­tanács nem hozott. E kérdésben a minisztertanács a jövő héten dönt. Az elfogadott törvényterve­zetet a miniszterelnök a genfi népszövetségi értekezlet elé ter­jeszti.

Next

/
Thumbnails
Contents