Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) április-június • 74-144. szám

1925-05-15 / 109. szám

£6T£§ SZAH A HA EOROll Békéscsaba, 1925 május 15 Péntek 52-ik évfolyam, 109-ik szám Politikai napilap Kicflsetó&l díjas : Helyben és üdékre postán küldve : negyedévre £5.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszeikesztő; Dr. ©ycagyösi Jáaofl. Felelős sserkesstői P .-Horváth ReasS. Telefonssám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabái II. ker. Ferencz József-tér 20. ss. — Hirdetés díjszabás szerint. Apponyi hitvallása a titkos választójog mellett Budapest, május 14. A nemzetgyűlés mai ülésén Koszó István és Oberhammer Antal a vidéki egyetemek megszüntetésének terve ellen szólaltak fel, Mokcsai Zoltán pedig a választójogi javaslat előnyeit fejtegette. Utána Apponyi Albert szólalt fel, aki beszéde elején reflektál Mokcsai felszólalására és kijelenti, hogy vannak beszédében olyan mozzanatok, melyekkel egyetért, valamint vannak olyanok is, amelyektől eltér a véleménye. Amikor azt mondja Mokcsai, hogy a Választójogot állami szuverénitásunk teljes tudatában kell megcsinálni, a magunk akarata és szükségletei szerint, nem idegen példák vak utánzása alapján, ebben egyetért vele. De hozzáfűzi, hogy nem vagyunk izoláltan élő nemzet, hanam^ tagjai egy nagy nemzeti kulturközösségnek, egy ilyen nemzetnek fejlődési fokozataiban kirívó ellentétek nem létesülhetnek• A javaslatot nem fogadja el még az általános tárgyalás alapjául sem. Kizárólag a titkosság kérdésével kíván foglalkozni. Akkor, amikor az ellenzék nem vett részt a tárgyalásokon és nincs jelen, amikor döntőcsatát vivunk a demokratikus jog kiterjesztése érdekében, a küzdel-net a jog kiterjesztése terén reménytelennek tartja. Mindenki azt remélte, hogy a titkosság kérdésében a kabinetkérdést nem veti fel a kormány. Nem csinál ebből pártkérdést, de a választójog kritériumaként elfogadná az írni- és olvasnitudás kellékét. Léderer hamis vallomásra akarta bimi a nejét ismerő vallomást tett, hogy Kodelkát szerelmi féltékenységből ölte meg. Gyurkovics főhadnagy elmondja, hogy a gyilkosság napján Léderer azzal távozott el, hogy a felesége rosszul van. Feltűnően viselkedett. Léderer a vallatás során hosszú ideig tagadott• Látszott rajta, hogy erős lelki tusát viv, majd megtört és beismerte, hogy Kodelkát megölte. Darázs Dezső csendőr, aki Lédereréknél takarított, elmondja, hogy levelet vitt Léderertől a feleségéhez, mikor Léderei* megfigyelés alatt állott. A levélben Léderer figyelmeztette feleségét, Budapest, május 14. A Lédererbünügy harmadik napján a hadbíróság a csepeli tiszteket hallgatta ki, akiknek a gyilkosság felderítése körül volt részük. Gödri János százados elmondja a vizsgálat részleteit. Amikor jelentést kapott arról, hogy Léderer gyanús csomagot cipelt és egyiknek tartalmát a Dunába dobta, jelentéstételre szólította fel. Léderer igen zavaros jelentésében azt akarta elhitetni, hogy a villamos által elgázolt kutyájának hulláját dobta a vizbe. Közben kiment Csepelre Léderer öccse, aki megcáfolta a kutyahistóriát. Este Léderer behogy ha Gödri százados kihallgatná, mondja, hogy a kofferban könyv, fehérnemű és a villamos által elütött kutya holtteste volt. Óvatosságra figyelmeztette az aszszonyt. Ezután Risák éjjeliőr rrondotta el, hogyan csípte rajta Lédererékef, amikor a koffer tartalmát a Dunába dobta. Ezután több tanút, köztük több rendőrt hallgatott ki a biróság, akik elmondották, hogy Kodelkának a Dunából kifogott törzse félig le volt nyúzva és csak a hasfalról ismertek rá az emben testrészekre. Miután a mára beidézett tanukat kihallgatták, a tárgyalást péntek reggelre halasztották. A városházi hivatalok uj elhelyezése Pár héten belül megtörténik a végleges elhelyezkedés — Külön telefonközpontot kap a városház — Az anyakönyvi hivatalt az árvaszék mai helyiségeibe telepítik (A Közlöny eredeti tudósítása.) A városház kibővítési munkálatai immár a befejezés felé közelednek. Az újonnan épült szárnyak helyiségeiben az utolsó simítások megtörténtek, a falak kiszáradása rohamosan halad előre és még csupán az egykori oldallépcsők helyére épülő szobák elkészülése van hátra, hogy az uj helyiségekbe megkezdődhessék a hivatalok és az egyes referensek elhelyezése. A helyiségszaporodás kapcsán gyökeres változások lesznek majd az egyes hivatalok elhelyezése körül. Néhány olyan hivatal, amely eddig a városi székház falain kivül volt kénytelen működni, most helyiséghez jut és végleg elhagyja eddigi helyét. Viszont egyes hivatalokat tágabb helyiségekben, több szobában fognak elhelyezni, néhány referens pedig egészen más pontjára kerül az épületnek, mint ahol eddig volt. A polgármesteri hivatal körül lesznek talán a legnagyobb változások. Berthóty István dr. polgármester eddigi hivatalszobáját a főjegyző fogja elfoglalni, mig a polgármester a kulturtanácsos szobáját veszi át. A közigazgatási aljegyző szobája ezentúl a polgá-mesteri és főjegyzői hivatal várakozószobája lesz, a főjegyző mostani hivatalszobáját pedig a közigazgatási fogalmazó kapja dolgozószoba gyanánt. A baloldali épületszárnyon a pénztár és a számvevőség kap még szobát a maiak mellé, hogy a túlzsúfoltság megszűnjék. Odakerül még a tanügyi nyilvántartó, valamint Korniss Géza dr. közigazgatási és kulturtanácsos Franciszky Lajos dr. aljegyzővel együtt, külön-külön szobákba. Ide kerül a kihágási biróság is, az ellenkező épületszárnyból. A közgyűlési terem mai arcuZürichben a magyar koronát 72 60 a! jegyezték. Jókai Az Aurora-kör Jókai-ünnepélyén (3) elmondotta Benedek Marcell iró Igen, Jókai szeme elváltoztatta a valóságot. A hortobágyi ménes nem olyan, mint aminőnek a Sárga rózsában leírta; a Senki szigete soha sem volt olyan, amilyennek az Aranyemberben látjuk; nem olyan a napkelte, a napnyugta, amilyennek Jókai látta ... De hát milyen ? A ménes egy sereg ló, a Senki -szigete egy sereg fa, a napkelte és napnyugta egy sereg szin — és ezek a valóságok mind nem élnek számunkra, nem jelentenek lónál, fánál, színnél többet, amíg a költő a maga szemével meg nem látta, fantáziájával „meg nem hamisította" és tollával elénk nem tárta: itt van, igy nézzétek! Mi, közönséges emberek, nyitott szemmel sem látunk; a költő behunyt szemmel is lát és vezet bennünket. Ezt a vezetést nemcsak művészi, de erkölcsi tekintetben is értem. A Jókai-hősről mosolyogva szoktak beszélni a reálitás nevében. Ó. ezek a mindenhez értő, erős, szép, bátor, hódító és erényes ifjak, férfiak ! Akik vagyonokról, szépasszonyokrol mondanak le és életüket kockáztatják egy szép gesztusért, Kárpáthy Zoltán, Adorján Manassé, Berend Iván, Baradlay Richárd, Tatrangi Dávid! Hát persze, hogy az életben nincsenek ilyen emberek 1 De nem ilyennek álmodjuk-e magunkat legszebb és legjobb álmainkban ? Es mi kár van abban, ha ilyennek álmodjuk magunkat ? Mi kár van abban, ha ilyen férfiakról álmodnak a leányok? A szép álom nemesit. „Ki szépet álmodott, az aztán szépen él" — mondják egy Rostand-darabban. Gyönyörű mondás és igaz. Néha az álom hozza ki belőlünk azt a szépet és jót, amit az élet elnyomott. Fölébredve le kell számolnunk azzal, hogy szépek, hódítók, geniálisak nem vagyunk; a Kárpáthy Zoltánról álmodozó leányka is kénytelen gyöngébb gavallérral beérni; de az álmodozás erkölcsi igényeket is támaszt és nem féltem a lezülléstől azt a ifjú embert, aki Kárpáthy Zoltánról álmodozik s még kevésbbé azt a szerelmest, akinek Kárpáthy Zoltán a vetélytársa. Jókai ötven esztendeig tanított szépet álmodni, vagyis: szépen élni — és ez Jókai müvének esztétikai értékével felérő erkölcsi értéke. Sokféle szempontból kellene még beszélnem Jókairól. Beszélnem kellene arról az Istenadta humorról, amely a magyar mese és anekdota forrásából táplálkozott s amely a legnagyobb magyar mesemondót a legnagyobb magyar humoristává is teszi; ezernyi pompás epizód-alakjáról, akiket anekdotázó kedélyességgel és a részletekbe is elmerülő szerető gondossággal mintáz ki nagy, idealizált hős szobrai között. Aztán nyelvéről prózájáról. Jókai prózája az első természetes, modern elbeszélő próza magyar nyelven. Gazdag kárpótlás azért a száz esztendőért, amit a magyar próza fejlődése elveszített Mikes Kelemen írásainak rejtekben maradása miatt. Jókai kortársai közt az ötvenes, hatvanas, hetvenes években, egészen Mikszáth fellépéséig, nem volt magyar elbeszélő, aki a társalgás akkori nyelvén, egyszerűen és bájosan, kedvesen és elmésen tudott volna megszólalni. Jókai mesélő gazdagságával fölért nyelvbeli gazdagsága. Népies és kulturkifejezések, régi és uj szavak, fordulatok, mesterségszavak, a balatoni halászeszközöktől a börzei mükifejezésekig: ez mind együtt van Jókaiban. A mai magyar próza belőle indul ki. És végül beszélnem kellene Jókai olvasóiról. Valaha az egész nemzet az volt. Ma egyre inkább a fiatalok Írójává lett. Ennek örülök a fiatalság nevében, de sajnálom az öregeket, akik azt hiszik, hogy kivénültek már Jókaiból. Pedig jaj annak, aki a meséből és az álomból kivénült. Hiszen élni sem lehetne, ha az úgynevezett igazi életet, ezt a mai keserves életet igazán igazinak tartanok és lelkünk mélyén, titokban meg nem volnánk győződve arról, hogy a mese az igazi, az álom az igazi — hogy Jókai az igazi. Akinek a lelkében ez a titkos hit nem él, azon nem segíthetek ... De a fiatalokhoz fordulok, Jókai olvasóihoz, akiknek legtöbb szükségük van reményre és hitre, hiszen hogyan indulhatnának neki másképpen az életnek? Eszükbe juttatom, hogy az a csodálatos esztendő, 1825, amelynek százéves fordulóját most ünnepeljük, akkor igen szomorú, sötét és reménytelen esztendőnek látszott. Az elnyomatás, a tespedés, a gazdasági pusztulás esztendeje volt. Egy fiatal költő, aki éppen egyidős volt az akkor még fiatal XIX.