Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1925-01-25 / 20. szám

Békéscsaba, 1925 január 25 Vasárnap 52-ik évfolyam, 20-ik szám Poíiíikai napilap EJöftsetéal dijak: : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 76.000 korona. Egy hónapra 25000 korona.' Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János. Felelős iierkesztő i P.-Horváth Resső. Telefonax&m.: 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdette díjszabás szerint. A városi tanács ülése Felemelték a szállodai szobaárakat (A Közlöny eredeti tudósítása..) A városi tanács pénteken délután tartotta heti rendes ülését, amelyen Berthóty István dr. polgármester elnökölt. A tanács a következő fontosabb ügyeket intézte el: A szállodások kérelmére megengedte a tanács a szállodai szobaáraknak kb. 40 százalékos felemelését, azonnali hatállyal. Az uj szobaárak a következők : I. osztályú kétágyas szoba 65.000, egyágyas 40.000, külön ágy 20.000 K, II. osztályú kétágyas szoba 55.000, egyágyas 30.000, külön ágy 15.000 kor. A nappali szoba ára ágyhasználat nélkül 50 százalékkal olcsóbb, ágyhasználattal 80 százalékkal drágább a fenti áraknál. Egyszeri fűtés tiz kiló fával 8000 kor. A szobaárakhoz a tiz százalékos városi adót és a 3 százalékos forgalmi adót kell még hozzáérteni. Az árakba a kiszolgálás és a világítás beleértendő. Vásárok alkalmával semmiféle ártöbbletet nem lehet felszámítani. Iparigazolványt kaptak a következők : Butteimann Mária nőiszabó, ifj. Mokos János mázoló, Fellner Károly irógépjavitó, Wallfisch Ignácné rőföskereskedő és T. Kiss Bálint cukor- és déligyümölcskereskedő. Épitési engedélyt kaptak : Varga K. Pál (Hold ucca 6.) melléképületre, ifj. Kaczkó Pál (Jókai u. 24.) lakóházra, Bencsik Pál (Gyulai-ut 7/1) lakás és üzlethelyiségre és Vandlik Györgyné (Egressy-u. 66.) lakóházra. Telekdarabolási engedélyt kapott Kiiment Mihály és Csányi Mátyás, házlebontási engedélyt Adamik András. A hétfői városi közgyűlés póttárgysorozata A csabai vámhivatal ügye a képviselőtestület előtt Békéscsaba város uj képviselőtestülete hétfőn tartja első érdemleges közgyűlését, melynek tárgysorozatát mér ismertettük. A tárgysorozaiba pótlólag felvett és tárgyalás alá kerülő ügyek a következők : 1. Képviselőtestületi tagság gyakorlása tárgyában bejelentés. 2. Villamosmüvek részére uj gépegység beszerzése. 3. Vágóhídi igazgató által fizetendő fűtési és világítási átalány megállapítása. 4. Sass István jegyző kérelme gyógykezelési segély iránt. 5. Utkaparók természetbeni ruházat megszavazását kérik. 6. Lakos Judit szabadságkérelme. 7. Dr. Gyöngyösi János indítványa vámhivatal felállítása ügyében. Dr. Gyöngyösi indítványával a közgyűlés elé kerül tehát a csabai vámhivatal ügye, amely már harmadik éve hever elintézetlenül a pénzügyminiszteriumbansamelynek létesítése nemcsak kereskedelmi és ipari, de elsőrendű városi érdek is. Itt említjük meg egyébként, hogy a Népegylet, Ipartestület, Kereskedelmi Csarnok és a szociáldemokrata párt városi képviselőtagjai ma, vasárnap délután a Népegyletben értekezletet tartanak, amelyen a hétfői közgyűlésen követendő magatartásukat fogják megbeszélni. Az értekezletre meghívták a kisgazda képviselőtestületi tagokat is. Mibe kerül Magyarország államháztartása most és mibe került békében ? Az első aranyköltségvetés — Összehasonlítás Ausztriával és Csehországgal A Tébe könyvtárban most jelent meg dr. Imrédy Béla érdekes és tanulságos kis füzete „Aranybudget" cimen, amely a pénzügyminiszter által nemrégiben benyújtott 1924—25. évi, aranykoronában lefektetett magyar költségvetéssel foglalkozik. Ebből megtudjuk, hogy Magyarország összes kiadásai az ujesztendőben 756 millió aranykoronára, összes bevételei 656 millió aranykoronára vannak előirányozva, mig a mult esztendőben a kiadások 540 milliót, a bevételek 354 milliót tettek ki aranykoronában, vagyis a mult évi 186 millió deficittel szemben ez évben a hiány 86 millió aranykoronára apnd. Érdekes ezeket az adatokat összevetni az utolsó békebeli — 1914—15-ös — költségvetéssel. A jelenlegi Magyarország gazdasági ereje Magyarország gazdasági erejének kb. 40 százalékára becsülhető. Ennek a számitásnak alapján kitűnik, hogy a háború előtti kb. 850-900 milliós kiadással 800 millió bevétel állott szemben, mig ma kb. 725 millió kiadással áll szemben 650 millió bevétel. Ezek a számok világosan mutatják, hogy állami életünk színvonala jelentősen alább szállott, 150 millióval, kb. 17 százalékkal redukálni egy állami költségvetést, — milyen elszegényedést, mennyi nyomort, lemondást jelent! Összehasonlitás Nem lesz érdekességnélküli oldalpillantást vetnünk a szomszéd államok legújabban beterjesztett költségvetéseire, az 1925. évi osztrák cseh bruttó budget-ekre. Millió aranykoronákban Kiadások Bevételek Hiány Magyarorsz. 756.6 656.7 99.9 Ausztria . 1341.- 1200.4 40.6 Csehország 2470.4 2243.1 227,3 Az osztrák költségvetésre vonatkozólag megjegyzendő, hogy a deficit az államvasutak deficitjéből ered, mert az egyedáruságok feleslegei az állami közigazgatás és egyéb állami üzemek hiányát fedezik. A cseh budget számaiban a nagyobb és a szerencsésebb állam élete nyilatkozik meg, de a cseh gazdaságpolitikusoknak aggodalomra ad okot a meglehetősen magas deficit, melyből kb. 40 millió esik a folyó háztartás hiányaira, mig a többit a beruházások emésztik fel. Költségvetésünk kiadásainak az egyes tárcák szerinti megoszlását illetőleg a békeállapotokkal való összehasonlitás, egyrészt az állami életünkben beállott nagymérvű átalakulás, másrészt pedig az egyes tárcáknak a hatáskörében történt változások folytán nagy nehézségekbe ütközik. Mindamellett figyelembevéve a megállapítható változásokat, megállapítható, hogy az államadóságok terhe aránylag több mint felére csökkent, ami természetes következménye a nagymérvű pénzelértéktelenedésnek. A többi tárcáknál azt látjuk, hogy lényegesen erőteljesebb dotálásban részesül a belügyminisztérium, amiben valószínűleg rendészeti jellegű körülmények (rendőrség államosítása) érvényesülnek. A gazdasági tárcák dotálása viszszaesést mutat. Ezzel szemben a kulturális, valamint az egészségügyi és szociális kiadások emelkedő arányszámot tüntetnek fel. Ezek a számok azt mutatják, hogy a magyar állam a mostoha viszonyok dacára nagy súlyt helyez a szociális szempontok lehető érvényesítésére és a művelődés terjesztésére, ami magábanvéve helyeselhető fejlődési irány. Ezzel szemben sajnálatos tény a gazdaségi tárcáknak a visszaesése, mert végeredményben csak a gazdasági életnek a megerősödése vihet el minket a célhoz, az államháztartás egyensúlyi helyzetéhez. Sok a személyi kiadás Kétségtelen, hogy államháztartásunk kiegyensúlyozásának egyik legnagyobb akadálya a személyi kiadásoknak domináló volta. A helyzeten való segítésnek az egyetlen módja a megfelelő létszámapasztásnak a keresztülvitele, ami természetesen jelenlegi mostoha gazdasági viszonyaink közepette szociális szempontból szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Emellett nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az állami alkalmazottak helyzete meglehetősen sivár. Állítsuk szembe az erre vonatkozó adatokat az osztrák adatokkal: Alkalmazottak Összes személyi Fejenkénti évi száma kiadás javadalmazás Magyarország 138.000 223,000.000 1616 Ausztria 210.000 429,000.000 2043 Ami a nyugdijat illeti, már több ízben rámutattunk arra a súlyos teherre, amelyet a nyugdijak jelentenek. A miniszter közlése szerint 10 alkalmazottra több mint 7 nyugdíjas esik s igy mintegy 100 ezerre tehetjük a nyugdijasoknak a számát, akiknek járandóságaikra összesen körülbelül 100 millió aranykorona van előirányozva. Fejenként tehát körülbelül évi 1000 aranykorona esik 1—1 nyugdíjasra. A nagy eltolódást mi sem mutatja jobban, mint az, hogy az 1914/5. évi költségvetésben, a szoros értelemben vett magyar állami igazgatásban, azonban az üzemeket is beleértve, összesen 4572 millió korona volt nyugdijak cimén előirányozva. Szinte alig hihető, hogy Ausztria — ahol pedig nem torlódtak annyira össze a szétdarabolt birodalom alkalmazottai— 137.000 nyugdíjast lát el összesen körülbelül 200 millió aranykorona évi összkiadással I „ Közalkalmazottai nk önmérséklete" Minő terhet jelentenek ezek a személyi kiadások egy-egy lakosra? Magyarország lakosainak száma 8 millió, Ausztriáé 6.6 millió, Csehországé 13.7 millió. Eszerint Magyarországon a tényleges alkalmazottak 27.9, illetve (ha az állami munkások béreit cca. 50 millió aranykoronával hozzáadjuk a fentebb kimutatott 223 millióhoz), az állami munkásokat is beleértve 34.1, a nyugdijasok 12.1, az ösz- . szes személyi kiadások tehát 46.2 aranykoronával terhelik egy-egy lakos budgetjét. (1914/5. évben hozzávetőleges számítás szerint körülbelül 33 koronával.) Ezzel szemben Ausztriában ez a teher 94.4 aranykoronát, (65 az aktivok, 29.5 a nyugdijasok után), Csehországban pedig 76.6 aranykoronát tesz ki. Az összehasonlitás tehát nagyon az előnyünkre üt ki és ujabb tanúságtétel állami alkalmazottaink helyes önmérséklete és áldozatkészsége mellett. (!) A bevételek alakulását vizsgálva, az első, szinte kiáltó tény, hogy az a vád, mintha adórendszerünk szerfelett antiszociális volna és az egyenesadókat elhanyagolná — ez a vád, amelyet annyiszor hangoztattak, hogy szinte ellenmondás nélkül közkincsévé vált a gazdasági közvéleménynek — tulajdonképen nem is. áll meg. A szociális fejlődésükkel dicsekvő szomszédos államok közszolgáltatási bevételei között eszerint az egyenes adók lényegesen,