Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1925-01-03 / 2. szám

TTTT Békéscsaba, 1925 január 3 Szombat 52-ik évfolyam, 2-ik szám Politikai napilap \ A Elöflxetéal dijak : Helyben és vidékre postán küldve : nogyedévre 75.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő: Dr. Gyöngyösi János. Felelő* szerkeszti i P.-Horváth Resső. „Jóviszonyt kell fentartani szomszédainkkal" Budapest, jan. 2. Egy bécsi új­ságíró beszélgetést folytatott Cser­noch János bibornokkal. „Ha nem akarunk teljesen elpusztulni — mondotta a hercegprímás — arra kell törekedni, hogy a szomszéd­államokkal a barátságos viszonyt minél előbb helyreállítsuk és min­den erőnk megfeszítésével régi kulturnivónkat emeljük. Véget kell vetni minden kikapcsolódásnak és a szorgalmas és serény munka korszakának kell elkövetkeznie, botrányperek nélkül, fajok vagy felekezetek üldözése nélkül, min­den vallásfelekezet tökéletes egyen­jogúsága mellett." A szövetkezett pártok egysége biztosítva van a községi választásnál A Kisgazdaegylet egyhangúlag hozzájárult a megállapo­dáshoz — Vasárnap lesz a szövetkezett pártok nagygyűlése (A Közlöny eredeti tudósítása.) A csabai községi választás elő­készületei most már rohamosan közelednek a teljes kialakuláshoz. A Kisgazdeegylet, a Népegylet, Kereskedelmi Csarnok és a helyi szociáidemokralapárt között kötött megállapodást egyesek felborulni vélték a kisgazdák állitólagosan ingadozó magatartása miatt. Annyi tény, hogy a megállapodásnak a Kisgazdaegylet plénuma elé való vitele mindeddig elodázódott. Ez a függő kérdés vasárnap végre elintéződött. A Kisgazda­egylet vasárnap este népes érte­kezletet tartott a községi válasz­tások ügyében. Maczák György elnök ismertette a három helyi frakcióval folytatott tárgyalásokat és a tárgyalások eredményeképen megkötött megállapodást. Az el­nöki előterjesztéshez Aradszky György szólt hozzá, amelyben hangoztatta, hogy nem ért egyet ugyan a megállapodással, de az adott helyzetben azt most már tu­domásul kell venni. Kraszkó Mi­hály lendületes szavakban vázolta a történteket és fejtegette a meg­állapodás előnyeit. Beszédét álta­lános helyeslés kisérte. A minden szenvedelem nélkül lefolyt vita után szavazásra került a sor és az értekezlet egyhangúlag tudo­másul vette és magáévá tette az elnökség bejelentését. Ez az egy­hangú határozat a legszebb bizo­nyíték arra, hogy Maczák elnök gazdatársainak teljes bizalmát birja és hogy a megállapodás a gaz­dák egységes állásfoglalását fedi. Utána mindjárt összeült a jelölő bizottság, hogy a kisgazdáknak biztosított negyven helyre a jelö­léseket megejtse. Késő estig ma­radtak együtt, mig munkájukkal elkészültek. Azalatt, mig a jelölések folytak a Kisgazdaegyletben, Maczák el­nök átsietett a Népegyletbe, ahol ekkorra összegyűltek a szövetke­zett pártok kiküldöttei, valamint az iparosság megbízottja is. Rögtön tanácskozásba fogtak s mindenek­előtt az iparosság képviseletének kérdését igyekeztek dűlőre juttatni. Hosszas vita után, amelyben azon­ban mindenik párt nagy megértést és engedékenységet tanúsított, si­került megállapodni. Az egységes listán a megegyezés szerint 11 iparos fog szerepelni. Ezután a pártközi értekezlet el­határozta, hogy vaséinap délután 2 órakor a városháza nagytermé­ben nagy népgyűlést (art, ahol a választóközönség előtt be fognak számolni a megállapodásról és az egységes listához a közönség tá­mogatását kérik. A határozat értelmében a gyű­lést tegnap bejelentették a rendőr­kapitányságon. Mint bejelentők szerepeltek: Maczák György a Kisga^daegylet, Kraszkó Mihály a Népegylet, Hankó alelnök a szo­ciáldemokratapárt, Martincsek Ká­roly az Ipartestület, továbbá dr. Tardos Dezső és dr. Gyöngyösi János a Kereskedelmi Csarnok részéről. Mint értesülünk, a szövetkezett pártok tegnap este értekezletet tartottak, hogy a jelöltek végleges listáját és a kerületekben való el­helyezést megtárgyalják. A választás napját az alispán január 12-ére tűzte ki. 7f münsterőergi tömeg gyil­kos kimérte áldozatai tjusát Breslau, jan. 2. A vizsgáló bi­zottság ismét künn járt Münster­bergben a tömeggyilkos Danker kunyhójában és a környékbeli helységekben is nyomozott. Ször­nyű részletek derültek ki. Bebizo­nyosodott, hogy nemcsak maga evett áldozatainak húsából, hanem nagyon élénk kereskedelmet űzött a kikészített emberhússal. A kör­nyékbeli szegény nép szivesebben vásárolta tőle a hust, mert feléért kapta csont nélkül, mint a falusi mészárszékeknél a legolcsóbb kecskehúst. Az idén ősszel a kör­nyéken lakodalom volt és a menyasszonyos ház vendégei szá­mára Dankertől vették a hust. Je­lentkezett a törvényszéki embe­reknél egy münsteri asszony, aki már 11 évvel ezelőtt dolgozott Dankernél a rebarbara-földön és egyszer kapálás közben egy ember djjat talált. Ezekből is nyilvánvaló, hogy a tömeggyilkosságok évekre nyúlnak vissza. TeiefonM&m;: 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdttóv. díjszabás szerint. Félmillió hold földbir­tokhoz jut a kincstár Tudvalévő, hogy az 1921. évi LIV. t.-c. az ezer holdon felüli mezőgazdasági földbirtokoknál a vagyonváltságnak természetben, földben való lerovását rendelte el s az igy, az állam tulajdonába jutó mezőgazdasági földekre nézve kimondotta, hogy azokat kizárólag földbirtokpolitikai célra és csakis ez 1920. évi XXXVI. t.-c. rendel­kezése értelmében használhatja fel az állam. A földbirtckförvény végrehajtása tudvalevően már mindenütt folya­matban van, sőt az országos föld­birtokrendező bíróság legutóbbi je­lentése szerint 548 0C0 kat. hold már ténylegesen is szétosztásra került. Körülbelül 1 millió kat. hold lesz annak a földterületnek a mennyisége, mely a földbirtok­reform törvény folytán kiosztásra kerül. Miután a vagyonváltságról szóló 1921. évi 45-ik t.-c. rendelkezése az államkincstárt nagy földbirtok­hoz juttatta, érdekesnek találtuk annak megállapítását, hogy mily nagyságú földterülethez jut igy a magyar állam és hogyan fogja ezeket a területeket az állam fel­használni, illetve hasznosítani. Erre a kérdésre vonatkozólag jól infor­mált agrárkörökből a következő felvilágosítást kaptuk: A vagyonváltságról szóló tör­vény az államkincstárt az ország legnagyobb földbirtokosává teszi. A leadandó 10U0 holdon felüli birtokokból cca 420.000 kat. hold mezőgazdasági föld tulajdonosává lesz. Ennek már több, mint a leiét, mintegy 260.000 kat. holdat az országos földbirtokrendező bí­róság már igénybe is vett. Ezeket a földeket elsősorban a hadirok­kantak és hadiözvegyek és a háborúban kitüntetéseket nyert földmivesek kapták. Bár a törvény szerint a földeket tulajdonjogilag kellene átvenniök azoknak, akik­nek részére az országos földbir­tokrendező biróság kiutalta átme­netileg és sajnos, hogy ez az átmenet hosszabb idejűnek mu­tatkozik, csak mint haszonbérlők kezelhetik birtokaikat, miután a földbirtokreformtörvény számolva az igénylők anyagi helyzetével, ezt lehetővé telte. Ha egy holdnak átlagos haszonbérét 80 kg. búzá­ban vesszük és csak az eddig kiadott 260.000 kat. holdat vesz­szük alapul, megállapíthatjuk, hogy a magyar államnak a vált­ságföldekből általában évenként 100 milliárdon felüli haszonbér jövedelme van, amely akkor, ami­kor az egész 420.000 hold igénybe vétetik, az évi 150 milliárdot is meg fogja haladni. Miután a je­lenlegi pénzügyi helyzet mellett nem lehet arra számítani, hogy a vagyonváltság földben részesített földmivesek ezek vételárát kifi­zessék, egy hosszas és tartós bér­leti viszonyra kell elkészülni, mely­ben az államkincstár lesz a bér­beadó s a földhöz jutottak lesz­nek a haszonbérlők. Miután régen eldöntött elv már az, hogy az ál­lam a tulajdonában lévő mező­gazdasági ingatlanokat tisztán fi­nanciális szempontból nem kezel­heti, amennyiben az államvagyont az államkincstár csak magasabb termelési, birtok- és nemzetpoliti­kai érdekek szemelőtt tartásával használhatja, felvetődik az a kér­dés, nem volna-e helyesebb ezt a közel félmillió kat. holdat a föld­mivelésügyi tárca kezelése alá bo­csátani, mint ahogy annak idején a földmivelésügyi tárca kezelése alá tartoztak az Aiad-, Csanád-, Temes-, Torontál-, Bácsbodiog- és Krassó-Szörény vármegyében lévő délvidéki kincstári birtokok, ame­lyeken az állam azokat a virágzó magyar telepes községeket létesí­tette. Zürichben a magyar koronát 70'5-el jegyezték. Az 1925-ös kincstári haszonrészesedés százaléka Évnegyedenként változik az aranykoronában fizetendő hányad A pénzügyminiszter az év utolsó napján közzétett rendeletében újólag szabályozta a kincstári haszonrészesedésnek évnegyeden­kint fizetendő aranykorona száza­lékát. A rendelet szerint ugy a lakás, mint az üzleti célra hasz­nált helyiségek bérlői az általuk bérelt helyiségek után az 1917. évi novemberi bérlőnegyedre érvé­nyesen kikötött alapbérnek a tör­vényben százalékszerüen meg­határozott hányadát aranykorona értékben kötelesek a háztulajdo­nosnak fizetni. Nevezetesen a lakások és nem üzleti célra hasz­nált helyiségek után az 1925. évi februári bérévnegyedre az emiitett alapbér 20%-át, a májusi bérév­négyedre az alapbér 25%-át, az augusztusi bérévnegyedre az alap­bér 30%-át és a novemberi bér­évnegyedre az alapbér 36%-át kötelesek fizetni. Műhely, üzlet, iroda, raktár cél­jára használt helyiségek után az 1925 évi februári bérévnegyedre az 1917. évi novemberi alapbér­nek a 42°/o-át, a májusi, továbbá az augusztusi és novemberi bér­évnegyedre az emiitett alapbérnek 50%-át kötelesek a bérlők fizetni. A kincstári haszonrészesedés alapjául szolgáló házbérek esze­rint a lakásoknál minden bérév­negyedben, az üzleteknél pedig a februári és májusi bérévnegyedben változnak. Ennek megfelelően vál­toznak azok az összegek is, ame­lyeket a bérlők a bérbeadóknak a kincstári haszonrészesedés meg­térítése fejében fizetni tartoznak.

Next

/
Thumbnails
Contents