Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1925-02-04 / 27. szám

m-MéAlJ1 AJKA AWWW KOROM1 Békéscsaba, 1925 február 4 Szerda 52-ik évfolyam, 27-ik szám Politikai napilap lU0!tls6i3!ül dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 75.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyatí János. Ti munkaadókra fjáriíják a munkanélküli segélyt Budapest, febr. 3. Vass népjó­léti miniszter és Valkó kereske­delmi miniszter teljesen magukévá tették azt az álláspontot, hogy a mur.kenélküliség elleni biztosítás kérdését a leggazdaságosabban a már fennálló szervek felhasz­nálásával lehet megoldani. Két intézményről van itt szó : a mun­késbiztoHtóról és az állami mun­kaközvetítő hivatalról. A munka­nélküliség elleni biztosítás alap­gondolata az, hogy akit az állam a pártatlan és csak a közérdeket néző hatóság segítségével nem tud foglalkozáshoz juttatni, az a törvénytervezetben meghatározott mértékben munke nélküli segély­ben részesül. Magyarországon a munkabérek a külföldi munka­bérek mögött elmaradtak, igy a munkaadók egy bizonyos fokig olcsóbben termelhetnek, mint a külföldi üzemek, ezért hárul a munkanélküli biztosítás anyegi része a munkaadók vállaira. Ujabb földrengés volt a Felvidéken Sátoraljaújhely, febr. 3. Tegnap reggel 8 és 10 óra között föld­alatti morajlással kisérve, kisebb­nagyobb földlökés volt észlelhető. A rengés csak kis rétegekben je­lentkezett. Jiéziláskarablás a szintjdz előli Békéscsaba, febr. 3. Hélfőn este 7 óra tájban tolvajüldözés lármája verte fel az ünnepi korzót. Piski Zsófia szakácsnő volt a károsult, aki a szinház előtti korzón sétálva, egyszerre észrevette, hogy egy 13 év körüli szurtos gyerek furakodik a közélébe. A leány mér épen el akarta kergetni maga mellől a fiút, amikor ez hirtelen megragadta a leány kezében levő kézitáskát, kitépte a kezéből, azután futás­nak eredt a vasút irányában. A táskában 400 ezer korona volt. A leány lármát csapott, mire többen a sétálók közül a tolvaj gyerkőc utón vetették magukat. Az üldö­zők között volt egy detektív is, akinek a Nádor-kávéház előtt si­került beérnie és elcsípnie a tol­vajt, mire lefülelte és bekísérte a kapitányságra. A kézitáska a pénz­zel együtt megkerült. A korán rossz útra tévedt csemetét átadják a fiatalkorúak bíróságának. 77 kormány nem enyljiti a numerus claususf Budapest, febr. 3. Klebelsberg kultuszminiszter teljesen meggyó­gyult é8 ma megjelent a parla­mentben. Az „Az Est" munkatár­sénak alkalma volt beszélgetést folytatni a kultuszminiszterrel, eki azt mondotta, hogy nincs tudo­mása arról, .hogy a kormány fog­lalkozik a numerus clausussal, ami pedig a törvényt illeti, erről a részről semmiféle változtatást nem tervez. Felelői uerkesztő i P-Horváth Rexső. Telofsnszám : 7 Szerkesztőség is kiadóhivatal: Békésciuibe:., II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — HirceU-o díjszabás szerint. \ passzivitásba vonult ellenzék politikai vacsorája Békéscsabán Szilágyi Lajos a passzivitás okairól és eredményeiről — Nagy Vince a nemzetközi kapcsolatok kereséséről — Kétly Anna, Baross János, Szeder Ferenc beszéde (A Közlöny eredeti tudósítása.) Zsúfolásig megtöltötte a közönség a Nádor-í-zálloda éttermét abból ez alkalomból, hogy a passzivi­tásba vonult ellenzek vezéralakjai Békéscsabára látogattak. A közön­ség körében képviselve volt Bé­késcsaba társadalmának minden rétege: birtokosok, iparosok, ke­reskedők, hivatalnokok és munká­sok, akik tudatéban voltak annak, hogy nagyfontosságú politikai nyi­latkozatok fognak elhangzani. A vacsora mindvégig nyugalmas és impozáns lefolyású volt. A szó­nokok közül főleg a Kossuth-párt képviselője, Nagy Vince, a Károlyi­kormány volt belügyminisztere ara­tott nagy sikert éles okfejtésü, lendületes beszédével. Nagy tet­szés kisérte a szocialista nőképvi­selő, Kéthly Anna szavait. A nagyfontosságú politikai est lefolyásáról részletes tudósításunk a következő : Az üdvözlések A város polgárságának nevében a fehér asztalnál elhelyezkedett képviselőket Südy Ernő dr. üdvö­zölte, kinyilatkoztatva, hogy ez a város mindenker demokratikus érzelmű volt. A demokratikus szövetség győzelmére ürítette po­harát. Hankó Mihály képviselőtestületi tag a munkásság nevében köszön­tötte a vendégeket. Szükségesnek jellemezte, hogy az ország újjá­építésében és a további alkotó­munkában a munkásság a pol­gársággal együtt működhessék. A mai nyomorúságos holyzetből csak ezeknek vállvetett munkája vezet­het ki. Ezután nagy figyelem mellett a passzivitásban levő ellenzék ve­zére, Szilágyi Leios emelkedett szólásra, óriási éljenzés és tetszés mellett. Szilágyi Lajos beszéde — Nagy örömmel jöttünk Bé­késcsabára — mondotta — hogy Szeder képviselőtársunk iránti kö­telességünknek és rajongásunknak adjunk kifejezést. Jöttünk azért, hogy Békéscsaba polgársága szem­től-szembe lásson bennünket és ne csak az újságok után bírálják meg politikai szereplésünket. Lát­niok kell önöknek, hogy mi, akik­nek neve napról-napra szerepel az újságok hasábjain, olyanok vagyunk-e, akiket önök fenntartás nélkül követhetnek ? Egyszóval lát­niok kell önöknek, hogy kik va­gyunk ? Azok vagyunk-e, amiknek politikai ellenfeleink tüntetnek fel ? Olyanok vagyunk e, akik a mun­kát kerüljük és a rendet felborít­juk ? Mi vagyunk-e azok a rend­bontók és parlamenti munkakerü­lők, munkát megakadályozó ele­mek, akik miatt minden komoly parlamenti munka lehetetlen és kárbavész ? Vagy azok a komoly emberek vagyunk-e, akik tudjuk, hogy mit cselekszünk ? Mi a múlt­ban éber figyelemmel kisértük a politikai eseményeket, tanultunk és tapasztaltunk és ahhoz irányít­juk a politikai magatartásunkat. Fognék hallani tőlünk polgári és szocialista felszólalásokat, bírálják meg ezekből, vájjon helyesen cse­lekedett* e a képviselőjük, amikor velünk szövetkezett és bírálják meg azt is, hogy helyesen csele­kedtünk-e mi akkor, amikor a szocialistákkal szövetkeztünk ? Annyi bizonyos, hogy itt vagyunk. Szuronyok dacára... A nép akaratából, a szolgabírói elnyomás, a csendőrszuronyok dacára lettünk képviselők. Mi vala­mennyien ugy indultunk neki en­nek a nemzetgyűlésnek, hogy ezt a nemzetgyűlést, amely érvényte­len választójogi rendelet alapján hivatott össze, az ország akaratá­nak elismerni nem fogjuk. Csak a szükség tartott bennünket, bű­nösnek tartjuk, de résztveszünk a munkájában, hogy megmenthes­sük azt, ami megmenthető. Más­féléves küzdelem után meggyő­ződtünk arról, hogy itt minden fáradságok kárbaveszett. Felszó­laltunk, eszmékkel jöttünk elő. És ml volt az eredménye ? Az, hogy leszavaztak. De nemcsak leszava­zás, de gúnyos mosoly és leki­csinylés volt az osztályrészünk. Ilyen előzmények és egy parla­menti incidens után határoztuk el magunkat arra, hogy passzivitásba vonulunk. (Éljen I) Amely annyit jelent, hogy az ülésteremből távo­zunk és azokat, akik Magyarorszá­got diktatúrára rendezték be, ma­gukra hagyjuk, hogy a felelősség kétszeresen terhelje őket, mert nekünk lehetetlenné tették, hogy a parlamenti munkában résztve­gyünk. A passzivitás nem jelent munkakerülést, hogy nem teljesít­jük kötelességünket, hanem azt, hogy felhagytunk a felszólalások­kal, amelyek eddig ugy sem ve­zettek eredményre és láttuk: a jövőben sem fog sikerrel járni. Mit akarunk ezzel ? Minden fel­szólalásunk süket fülekre talált. Egyetlen törvényjavaslatunk sem emelkedett törvényerőre. Amit a Házban való működésűnkkel nem tudtunk elérni, azt a passziv ma­gatartással akarjuk meghozni. Jo­gos a passzivitásunk, sőt köte­lességünk volt, hogy kivonuljunk a Házból és távoltartsuk magun­kat az ülésektől, hogy ezáltal olyan nyomóst gyakoroljunk, amely sokkal, erősebb és hatásosabb lesz. Érzik már, hogy ennek kö­vetkeztében milyen csonka a nemzetgyűlés. Milyenek azok az urak ott a parlamentben, senki sem törődik velük és a karzatok is üresek. Ha ellenzéki kifejezése­ket használnak is most, csak fur­fanggal csinálják. — Mikor benn voltunk a Ház­ban, azt vetették a szemünkre, hogy zavarjuk a parlament mun­káját és most, amikor nem zavar­juk őket jelenlétünkkel, minden munkájuk meddő, semmitmondó. Egyetlen alkotásuk, amit két hó­nap óta megteremtettek, egyetlen­egy tény, az uj házszabály, amely jóformán lehetetlenné teszi a par­lamenti munkát. Alkottak egy olyan házszabályt, amely szigo­rúan meghatározza, hogy mikor és mennyi ideig szólalhatunk fel. Alkottak egy olyan házszabályt, amely bennünket a pénzbünte­téstől a börtönbüntetésig minden lehetővel sujt. Ez az egész alko­tásuk. Jelenleg is alig van jelen az üléseken néhány képviselő, álmosan vagy újságot olvasva és ezt nevezik költségvetési vitának, amelyen kirendelt szónokok ellen­zéki beszédeket mondanak és nagy elismerés mellett ismétlik azt, amit mi már százszor és száz­szor elmondottunk. Ezzel akarnak a nemzet szemébe port hinteni, hogy most is van vita, még pedig egészséges vita, mert künn van­nak a rendbontók. Mi a passzi­vitás megrögzött barátai nem vagyunk. Mi vissza fogunk menni a Házba, vissza akarunk menni, de nem tartjuk érdemesnek mind­addig, amig meg nem győződünk arról, hogy ez a visszatérés hasz­not jelent a nemzetre nézve. (Per­cekig tartó éljenzés és taps.) De visszamehetünk-e akkor, amikor meg vagyunk győződve arról, hogy visszamenetelünkkel a nem­zet érdekeit nem szolgáljuk? (Élénk helyeslés.) Csak annyit mondok, hogy megkötött karral soha nem fogunk visszamenni a Házba. A passzivitás eredménye — Vádolnak bennünket azzal, hogy szervezkedtünk. Igenis : szö­vetkeztünk a munkásság képvi­selőivel és erős hittel hiszem, hogy ennek az ügynek sem a munkásság, sem pedig a polgárok árulói nem lesznek. Es most meg­ijedtek. Az ijedtség pedig a rossz lelkiismeret bizonyítéka. Igenis, paktumot kötöttünk, de nyilvá­nosát, nem pedig titokban. Meg­győződésünket követtük. Ez azt parancsolja, hogy vészterhes idő­ben, amikor tombol a sötét reak­ció és a sok buta ember, aki elfelejtette, hogy az elmúlt évek­ben mi történt az ország területén, kezet kell fogni mindenkivel, aki

Next

/
Thumbnails
Contents