Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1925-01-28 / 22. szám

EGTES SZAS9 AJRA KOROKA Békéscsaba, 1925 január 28 Szerda 52-ik évfolyam, 22-ik szám BEEESHE67EI Poliíikai napilap El<m*etéai dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 75.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő: Dr. Gyöngyösi János. Felelős szerkesztő i P.-Horváth Be»ö. Telefonszám;: 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdetés díjszabás szerint. A valorizációs törvény Az igezságügyminiszter elkészült a valoiizécióról szóló törvényjavaslattal s a jövő héten a nemzetgyűlés elé terjeszti. A kormány javaslata elsősorban a nyugellátáson alapuló követelések és járadékok, nyugdijak felértékelését foglalja magában. A valorizációs törvényjavaslatok a többi között magukban foglalják a családi és öröklési jogon alapuló pénztartozások valorizálását is. Hogy milyen irányban ölelik fel ezek a javaslatok majd a valorizációt, arra nézve mindenesetre irányadó lehet a családi és öröklési jogon alapuló pénztartozások felértéKelése. Erre nézve, ugy értesülünk, a törvénytervezet a következő intézkedéseket fogja a többi között tartalmazni: A családi és öröklési jogon alapuló pénztartozások összegét, ha a keletkezésükre vagy meghatározásukra irányadó időpont után a teljesítés idejéig a pénz értékében annak csökkenése vagy emelkedése következtében lényeges változás állolt be, a jogosult vagy a kötelezett kérelmére e változás méltányos fig> elembevételével kell megállapítani. A törvénytervezet elrendeli a hozomány valorizálását is és kimondja, hogy az előbbi intézkedések irányadók, különösen a pénzben, vagy becsértékben kapott hozomány átvételéből, hitbér kötelezettségéből, eltartás kötelezettségéből, továbbá az örökösödésből, a kötelesiészből, a hagyományból s a meghagyásból eredő pénztartozásokra, úgyszintén a közszerzemény és a különvagyon, az ági és a szerzeményi vagyon megállapításában számbavehető vagyontárgyak értékének, valamint a kötelesrész kiszámításnál számba veendő előre kapott értékeknek és élők közti egyéb adományok értékének meghatározására. Az örökhagyó tartozásaiért való felelősség tekintetében, ha a tarto7ások nem családi, vagy öröklési jogon alapulnak, az azokra irányadó szabályokat kell alkalmazni. A pénztartozás összegét a biróság minden körülmény figyelembevételével a méltányossághoz képest legjobb belátása szerint állapítja meg. A megállapításnál figyelembe kell venni különösen mind a két fél vagyoni helyzetét, továbbá azt, hogy a számbaveendő vagyontárgyak átvételéből származó gazdagodás értéke az átvevő birtokában még megvan-e, vagy az átvevő attól időközben hibáján kivül elesett és hogyha a pénz értékének változásából eredő vagyoni hátrány a kötelezettet is érte, az a két fél között méltányosan megoszoljék. Marasztalás esetében a teljesítés módját és idejét mind a két fél érdekének mérlegelésével és lehetőleg ugy kell megállapítani, hogy a kötelezett ne legyen kénytelen vagyontárgyait alkalmatlan időben pénzzé tenni. A köteles részt vagy kiegészítést a biróság egészen vagy részben természetben is megítélheti, ha a felek bármelyike kéri és a másik fél érdekének lényeges sérelmével nem jár. A marasztalás összegét aranykorona értékben is meg kell határozni. A vármegye az ujabb destrukció ellen JJllásfoglalás a forradalom volt szereplőinek ujabb tevékenysége ellen (A Közlöny eredeti tudósitásaj Békésvérmegye törvényhatóságához ujabban egész sereg atirat érkezett a társtörvényhalóságoktól, amelyek egyes, nemzetvédelmi és nemzeti célú kormányfeliratukhoz kérik a vármegye támogatását. Az egyik ilyen, tartalmára nézve talán legérdekesebb átirat Nógrádés Hontvármegyék megkeresése. Ebben aggodalomteljes hangon figyelmeztetés húzódik meg a destrukció ujabb megnyilvánulásai ellen, majd részletesen körülírja, hogy az elmúlt forradalmakban szerepet vitt egyének ujabb tevékenykedései mostanában ismét tapasztalhatók s ez a vármegyét aggodalommal tölti el. Egyidejűen arra kéri Békésvármegyét, hogy az ujabban kiütköző destrukció leküzdése érdekében a kormányhoz terjesztendő feliratát hasonló szellemű irattal támogassa. A másik érdekesebb átirat Szabolcsvármegye törvényhatóságától érkezett. Ez azt óhajta, hogy az ország belső rendje és nyugalma megteremtésére, a konszolidáció megszilárdítására irányuló kormány evékenységet a vármegyék feliratilag ismerjék el, egyúttal a legnagyobb bizalmat nyilvánítva a kormány további, hasonló munkája iránt. Az álirat felsorolja és leszögezi a kormány munkájának óriási nehézségeit, megállapítva, hogy a mai körülmények között a kormány munkája minden elismerést és folytonos támogatást megérdemel. A harmadik átirat Kecskemét városától érkezett. Ez azt kívánja, hogy a vármegye foglaljon állást a lakbérek mellett szedett kincstári haszonrészesedési összegek hovaforditása ügyében. A kecskeméti átirat sajnálattal állapítja meg, hogy az ország városaiban a lakásínség nemhogy enyhülne, de állandóan és nagymértékben növekszik, aminek oka az, hogy sehol senki nem épit albérleti lakásokat Kecskemet tehát azt kívánja, hogy a lakásbérlőktől szedett kincstári haszonrészesedést — amelyet kimondottan lakásépítésekre szednek — fordítsák valódi és eredeti rendeltetésére, hogy igy uj házakat lehessen építeni és a lakásínség megszűnjék vagy legalább is enyhüijön. A hárem fontos átirattal a vármegye legközelebbi — februári — közgyűlése fog foglalkozni és nem kétséges, hogy mind a hármat hasonló szellemű és intencióju átirattal fogja támogatni. Reflexiók az uj városi képviselőtestület első üléséhez Békéscsaba város uj képviselőtestülete tulajdonképpen hétfőn, az első érdemleges ülésen mutatkozott be és ebből a bemutatkozásból — hál Istennek — több reménytkeltő bizakodás, mint elkedvetlenítő reménytelenség szűrhető le. A tenni vágyás, a haladás keresése, a város javainak előmozdítása minden oldalról megnyilvánul, de — egyelőre — zavarosan, eltöredezve és szétforgácsolva hevülő egyéni ambíciók és féltékenykedő presztízs szempontok által, ami az eredeti helyes és tiszteletre méltó szándékokat is téves irányba tereli. Szembetűnően mutatja ennek a megállapításnak igazságát az a körülmény, hogy a határozatok meghozásánál még mindig nem jutottak az érvek ahhoz a döntő szerephez, amely megilletné őket. Majdnem minden frakció, de talán a legtöbb képviselő is a közgyűlésre már bizonyos elfoglalt és mereven elhatárolt állásponttal jön, amelytől eltérni, vagy még inkább, amelyet keresztül hajszolni, saját pártvagy egyéni tekintélye és súlya kérdésének fogja fel. Már a vasárnapi előértekezleten, melyet a Népegy et, az iparosok, kereskedők és szocialisták együttesen tartottak (a kisgazdák nem jöttek el) s amely valóban a harmónia és a megértés képét mutatta, először a szocialisták, azután személyem tiltakozott az ellen, hogy a tárgysorozat egyes pontjaira kötelező hatarozatot hozzanak. Eltekintve attól, hogy ez aligha volna keresztülvihető és csak diszkreditálná azt a tömörülést, amely a város haladása és nem hatalmi aspirációk érdekében történik, de amellett megbénítaná a városi képviselőtestület működését és ugyanolyan egyeduralmat és diktatúrát jelentene, mint amilyen hatalmi túltengés irányította szerencsétlenül a múltban a képviselőtestületet. Kraszkó Mihály, akinek személyi súlyával mindenkinek számolni kell, nagyon helyesen az ellen protestált még a választásokon, hogy pártja ilyen kizárólagos uralomra törekedne. De nem törekedhet a számarányok megosztottságánál fogva egyik párt sem. Amit igyekeztünk létrehozni és igyekszünk megtartani, az elvi tömörülés vagyis elvi állásfoglalás minden olyan kérdésben, ahol a város észszerű haladásáról van szó vagy elvi szembeszállás minden olyan kísérlettel, amely a haladást elgáncsolná. Vegyük a hétfői példát: Mindannyian egyetértettünk abban, hogy a villanytelepnek áramfejlesztőgép részére a költségeket feltétlenül megszavazzuk. Ez az elvi része a dolognak. Hogy azonban uj gépet vagy pedig -használt, de jó gépet vegyünk, az már gyakorlati kérdés s kár lett volna akár ilyen, akár olyan irányban lekötni magunkat, amikor végre is az érvek gazdagsága és súlya váratlanul az ausztriai vétel javára döntötte el a dolgot. Ami természetesen nem jelenti azt, mintha a kisebbségben maradottak álláspontja nem érdemelne meg minden tisztelelet. Ennek a kérdésnek a vitája valóban a tárgy horderejéhez méltó komoly megfontolást mutatott. Annál sajnálatosabban nélkülöztük ezt a szempontot más, sokkal jelentéktelenebb ügyek tárgyalásánál, ahol türelmetlenség, az érvek fumigálása, a felkapott jelszavakhoz való görcsös ragaszkodás, a rosszul értelmezett személyi gyanakvó féltése uralkodtak. Már pedig az ilyen szempontoktól és személyi indulatoktól irányított tárgyalás józan és bölcs határozatra nem vezethetett, amint azt a tisztviselői kedvezményes jegyek megváltási költségének ügye is mutatja, ahol — véleményünk szerint — a város nemhogy takarékoskodott volna, de ellenkezőleg, több kiadásba keveredett. Ezt egyébként az utazási dijakért kifizetett számlák összege fogja igazolni a város zárszámadásában. Súlyos megállapításként hangzik el, de ugy van, hogy az uj csabai parlamentben eddig egyedül a szocialisták mutatják a szükséges önfegyelmezést, a józan mérlegelést és a helyes erőbeosztást, főleg azért, mert a pártfegyelem szigora kellőleg fékezi az egyéni ambíciókat. Hisszük, hogy a Képviselőtestületnek határozottan emelkedő nivója jótékonyan fog hatni a feleslegesen szaporitókra is és mindebből joggal vonjuk le azt a reménykedő következtetést, hogy egy valóban dolgozó és alkotó ciklusnak nézünk elébe a város történetében. Dr. Gyöngyösi János. Gyorshajtásért elitélt főtjerceg Budapest, jan. 27. Lipót főherherceget 100.000 korona büntetésre ítélte a bécsi biróság gyorhajtásért„ Lipót 14 napi haladékot kért.