Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) október-december • 213-287. szám

1924-10-12 / 223. szám

EGYES SZÁM ARA KORONA Békéscsaba, 1924 október 12 Vasárnap 51-ik évfolyam, 223-ik szám Politikai napilap Előfizetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 75.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő ; Dr. Gyöngyösi János. Felelős szerkesztő i P.-Horváth Rezső. Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdetés díjszabás szerint. Bettjlen fel akarja oszlatni a Bázat Budapest, okt. 11. Bud János és Vass József miniszterek ma meg­jelentek Bethlen miniszterelnöknél, akivel hosszasan tanácskoztak. A miniszterelnök komolyan foglalko­zik a Ház feloszlatása gondolatá­val, ezt bizonyítja az a nyilatko­zat, amelyet a legszűkebb környe­zetéhez tartozó vezetőpolitikus tett előttünk. A helyzet rendkívül vál­ságos. „Az angol példát kell kö­vetnünk — mondotta — három héten belül választások iránt kell intézkedni." Bngol fjang a magyar korona javulásáról London, okt. 11. A Daily Tele­graph közli a Magyar Kereskedelmi Bank tájékoztató jelentését Ma­gyarország valutáris helyzetéről. A jelentés nyomán kiemeli, hogy a Magyar Nemzeti Banknak sike­rült működésbe lépésétől számított két hónap alatt megszilárdítania a magyar koronát. A korona ár­folyamának megszilárdulása fon­tos lélektani változást vont maga után a közönség magatartásában. Idáig mindenki igyekezett szaba­dulni a koronától és pénzét érték­papírba vagy áruba fektette. A leg­utóbbi 3 hónap folyamán e pon­ton gyökeres változás mutatkozik. Most már ismét keresik a kész­pénzt és ezzel együtt megszűnt az a tünet, hogy a vevőktől ide­gen valutákat kívánjanak. A kö­zönség takarékoskodni kezd és a betétek mennyisége ennek meg­felelően erős gyarapodást mutat. A lap megjegyzi még, hogy Ma­gyarországon ma is erős kívána­lom nyilvánul meg a hosszú lejá­ratú mezőgazdasági és ipari hite­lek irányában. A városi tanács ülése (A Közlöny eredeti tudósítása.) A város tanácsa pénteken délután négy órakor rendes ülést tartott, amelyen Berthóty István dr. pol­gármester elnökölt. A tanácsülésen a következő ügyeket intézték el: Iparengedélyt kaptak a követ­kezők : Sólyom László géplaka­tos, Murzics András, Knapcsek József és Pribelszky György ba­romfikereskedő, Götl Mátyásné tollkereskedő, Weinfeld Zsigmond rőföskereskedő és Preisz Jenőné gazdasági szerszámgyártási iparra. Laurinyecz Jánosné vendéglői ipar gyakorlása iránti kérelmét a tanács elutasította. Építkezési engedélyt kapott An­csin István Kastély-ucca 15. szám alatt lakóházra. Végül a tanács teljesítette a gyepmester kérelmét a gyepmes­teri dijak felemelését illetően és az összes gyepmesteri dijakat mint­egy 50 százalékkal — azonnali hatálybalépéssel — felemelte. Zürichben a magyar koronái 68-al jegyezték. * Gróf lisza István arcképének leleplezése Békésvármegye rendkívüli közgyűlése — Berthóty Károly dr. és Lukács György dr. beszéde Gróf Tisza István arcképét Bé­késvármegye törvényhatósági bi­zottsága díszközgyűlés keretében most leplezte le, amelyen a vár­megye összes notabilitásai és nagy­számú közönség jelent meg. Dr. Kovacsics főispán rövid meg­nyitóbeszéde után dr. Konkoly Tihamér főjegyző felolvasta özv. gróf Tisza Istvánné levelét, amely­ben megköszöni a leleplezésre való meghívást, de egyben hajlott korára és egészségi állapotára való hivatkozással kimenti magát a meg nem jelenés alól. Ezután dr. Berthóty Károly me­gyebizottsági tag vázolja az arc­kép történetét és a törvényható­ság nevében átadja a képet, a melyről lehull a lepel. A lepeltől megszabadult, impozáns, művészi értékű kép előtt a jelenlevő kö­zönség felállással tisztelgett. Ezután dr. Lukács György, Gyula város nemzetgyűlési képviselője. Pokoli Lajos debreceni egyetemi tanár, a Tisza István Tudományos Társaság elnöke, majd Balogh Kálmán, Biharvármegye törvény­hatósági bizottsága, vitéz Nagy, a biharvérmegyei Tisza István Vi­tézi Szakasz nevében szólaltak fel, hódolván gróf Tisza István emlé­kének. Végül Reck Géza törvényható­sági bizottsági tag indítványozza a leleplezés, illetve a díszközgyű­lés jegyzőkönyvi megörökítését, az elhangzott beszédek szószerint való kinyomatását és hódolattal emlékezvén meg a nagy mártír özvegyéről, indítványozza, hogy a jegyzőkönyv egy példánya meg­küldessék özv- gróf Tisza István­nénak. A díszközgyűlés az indít­ványt egyhangúlag elfogadta és ezek utón dr. Kovacsics főispán a közgyűlést bezárta. A gyűlés után 200 teritékes dísz­ebéd volt a Poigári Körben. Jugoszlávia teljes felbomlás előtt Horvátország és Bosznia mellett Macedónia is el akar sza­kadni — Intimitások a macedón felkelők hires szervezetéről Ismeretes, hogy pár nappal ezelőtt gyilkosság áldozata lett Alexandrov Tódor, a macedón felkelőszervezetek legendás vezére. A hires szervezet­ről alább közlünk néhány intim, pi­káns adatot, amelyek évekkel ez­előtti néhány macedón utamon szer­zett tapasztalataim eredményei. A Balkán : Balkán marad örökké. Készülődő, forrongó, nyugtalan­kodó, szikrákat csiholó, veszedel­mes és sötét tűzfészek, amely ren­geteg gondot okoz uj gazdájának, Jugoszláviának is. A Balkánon ma sincs nyugalom. A Balkánon csöndesen érik, szép lassan érle­lődik a legújabb nyugtalanság : az elszakadási mozgalom. Csöndesen fejlődik, lassan terebélyesedik, de annál biztosabban közeledik a megérés, a kirobbanás felé. Radics István példája — ugy látszik — termékenyítő hatással van a Bal­kánon, amelynek vad népe a kor­látlan szabadság, a csendőr- és adómentes élet után áhítozik. A legfrisebb elszakadási moz­galom, amelyről vajmi keveset tud a nagyvilág, a macedónok moz­galma. Néhanapján bejárja ugyan a világsajtót olyas hir, hogy ko­mitácsik és csendőrök között vé­res harc folyik a macedón he­gyekben, de az ilyen híreket ugy szokták beállítani, hogy a viszo­nyok nem ismerője rablókalandot vél mögötte s a világért sem sejti, hogy egy apró nemzet elszánt füg­getlenségi harcának egyik epizód­ját olvasta. A macedónok törekvése és ké­szülődése olyan érdekes, hogy ér­demes vele kissé bővebben is fog­lalkozni. Macedónia Trianonja. Amikor Macedónia, mint önálló állam megszűnt, leghosszabb ideig volt török rabság alatt. A Balkán­háboiuban a kis nemzetek és Ma­cedónia úgynevezett felszabadítá­sáért is harcoltak, aminek az lett a vége, hogy — négyfelé osztot­ták Macedóniát. A macedón-kérdés a legsúlyo­sabb pontja a jugoszláv belpoliti­kának. A szerbek állandóan azzal vádolják a macedónokat, hogy el akarnak szakadni az államtól, hogy megint teljesen önálló álla­mot alapítsanak. Mi pedig, akik ott megfordultunk egyszer-móskor és szóbaeredtünk az érdekeltekkel, bátran állithatjuk azt, hogy ez a nagy földdarab se ide, se oda nem akar tartozni, ha­nem minden vágya az, hogy ön­álló állam lehessen, még pedig minél előbb. Szerencsétlenség, hogy a Szer­biához csatolt Macedóniát a szer­bek állandóan szerb földnek te­kintik. Ezt azért teszik a szerbek, mert felfogásuk szerint Macedóni­ában egyetlen bolgár sincsen. Vi­szont a macedónok felfogása az, hogy Macedóniában egy szerb sincsen. A vitát eldöntendő, az etnográfiai tudományhoz kell fo­lyamodnunk, amely világosan meg­mondja, hogy a nép tiszta mace­dón származású és nyelvéből ítél­ve, bolgár. Maga a nép nem te­kinti és nem nevezi magát szerb­nek. Pasics terrorja. A világháború után, amikor Ma­cedónia túlnyomó része Szerbiá­nak jutott, a Pasics-kormány Ma­cedóniában terrorrendszert rende­zett be. Aki bolgárnak vallotta magát, megbotozták és bebörtö­nözték. A bolgár iskolákat bezár­ták, a tanítókat és papokat elker­gették és a helyüket szerb taní­tókkal és papokkal töltötték be. Macedóniában a szerbek 1373 bol­gár iskolát bezártak és 1139 bol­gár" templomot szerb templommá alakítottak át. Egész Macedóniát csendőrséggel és rendőrséggel árasztották el, a tisztviselői kart pedig a legromlot­tabb elemekből verbuválták össze, olyanokból, akik mindenre képe­sek és a népet sanyargatni haj­landók. Majd megkezdték az erő­szakos telepítéseket. Szerbeket te­lepitettek Macedóniába, de nem az elmenekült töiökök birtokára, hanem a kiüldözött bolgárok föld­jeire. Ennek a telepítési politikának az eredménye aztán az, hogy fel­éledt a régi, hírhedt macedón for­radalmi szervezet. Ezzel a szer­vezettel nagyon érdemes köze­lebbről és alaposan megismerkedni. A mai macedón forradalmi szer­vezet élén megöletéséigA/exardroo Tódor állt, egy mindenre elszánt, vasakaratu ember, a forradalmi bizottság háború előtti vezetője. Hogy mennyire veszedelmes ember volt, bizonyítja, hogy a fejére horribilis dijakat tűztek ki: a tö­rökök négyezer aranylirát, a szer­bek pedig 700 ezer dinárt. Mind­amellett Alexandrov — mint mon­dani szokás — a legjobb egész­ségnek örvendett, a szerbiai Macedóniában élt (és nem, mint a belgrádi lapok irták, Bulgáriá­ban). Alexandrov sokkal nagyobb biztonságban érezte magát Szer­biában, mint akármelyik európai állam feje a saját birodalmában. Óriási tekintélye volt, a forradalmi szervezetnek ő volt a diktátora. Adókat szed a szervezet A forradalmi szervezetnek vala­mennyi régi alakulatát feltámasz­tották és megvalósították és ma nincs az a falu, ahol ne lenne meg a titkos forradalmi komité; saját postája, közigazgatása, bíró­sága van o szervezetnek, adókat szednek, amelyeket a lakosság szívesen fizet meg; a szerb köz­igazgatást pedig állandóan bom­bával és puskával veszélyezteti. A komitácsicsapatok — a ka­csafe-ok — sokszor vivnak a szerb csendőrökkel valóságos csatákat és ezekben a csatákban csak nagyritkán győznek a csendőrök. A belgrádi kormány természetesen mindent elkövet, hogy békés álla­potokat teremtsen, de ezt szeren­csétlen intézkedésekkel próbálja keresztülvinni. Erősbiti a terrort, hogy a mozgalmat elnyomja, de csak annál szívósabban terjed az. Gyakran vannak kivégzések, sőt egész községek lakosságát is meg-

Next

/
Thumbnails
Contents