Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) október-december • 213-287. szám

1924-12-25 / 284. szám

Békéscsaba 1924 december 25 iBEMSME©™ MMOT 5 Tisza István levele Ferenc Józsefhez a háború ellen Hogyan folyt le a háborút elhatározó bécsi koronatanács Egyedül Tisza szállt sikra a háború ellen Tisza István neve sokáig ugy élt a magyar köztudatban, de az egész világ felfogásában is, mint aki a szerbek elleni azonnali és feltétel nélkül való megtorlásnak volt szószólója és energikus végrehajtója, igy tehát egyik közvetlen előidézője a rettenetes világháborúnak. Azóta napfényre kerüllek azok az okmányok, amelyek igazolják, hogy Tisza István gróf nemcsak részese nem volt a háborús mozgalomnak, de emberi, meleg szivének és hazafiúi aggodalmainak tragikus megnyilatkozásával kétségbeesetten tiltakozott a hadüzenet ellen. A magyar sajtóban ez az erkölcsi rehabilitálása a nagy magyar államlérfiunak már megtörtént, de mi most olvasóinknak idegen — még pedig francia forrás nyomán — feltárjuk azokat az adatokat, melyeket az uj osztrák köztársaság külügyminisztere bocsátott közre a császári levéltárból s amelyek még óriásibbá növelik Tisza István emberi és politikai alakját. Tisza István titka. Tisza István tragikus titkát az a •koronatanács rejtette magában, amely 1918. julius 7-én folyt le Bécsben Berchtold gróf közös külügyminiszter elnöklete alatt. Jelen volt Sturgh gróf osztrák miniszterelnök, gróf Tisza István, lovag Bilinszky közös pénzügyminiszter, Krobatin hadügyminiszter, Kailer , ellentengernagy, báró Hötzendorfi Conrad, a vezérkar főnöke és gróf Hoyos. Az értekezletet gróf Berchtold nyitotta meg, kijelentve, hogy a trónörökös meggyilkolása felveti a kér dést, vájjon nem kell e Szerbiát egyszersmindenkorra támadásra képtelenné tenni. Németország támogatása biztosítva van. Oroszország beavatkvzása kétségtelen, hiszen törekvése, hogy a Balkán államait egyesítse. Véleménye szerint siettetni kell a dolgot és megakadályozni, hogy Szerbia gó'gje határtalanná váljék, ha még tovább várunk. Tisza válaszában elismerte, hogy a trónörökös meggyilkolása nagyon súlyos helyzetet teremtett, de azért sosem adná beleegyezését egy nyers támadáshoz, A berlini terv Ausztria-Magyarországra zuditaná az egész Balkán haragját, kivéve a bulgárokat, akiknek támogatása azonban ebben a„ pillanatban nem lehet hatályos. 0 ugy véli, jegyzéket kell küldeni Szerbiá: nak, de olyan követelésekkel, amelyek ha szigorúak is, de nem elfogadhatatlanok. Ha azokat elfogadja Szerbia, akkor a monarchia tekintélye jelentékenyen megnövekszik, ha nem, akkor még mindig fennmarad a háborús megoldás. De még ebben az esetben is a háború csupán Szerbiának jelentéktelen megkisebbitésére, nem pedig annak megsemmisítésére jrányuljon, mert ő mint magyar miniszterelnök, ellene van minden annexiónak. Majd azzal folytatta, hogy Németország nem határozhatja meg a monarchiának, mikor kezdjen háborúba. Ő a jelen pillanatot kedvezőtlennek tartja. A románok ellenséges hangulattal vannak Magyarország iránt. Őket féken tartani nagy erőket kellene lekötni Erdélyben. Bilinszky lovag azt a meggyőződését nyilvánította, hogy a szerbekre csak erőszakkal lehet hatni. Krobatin ugyancsak amellett erősködött, hogy a diplomáciai lépés nem vezethet eredményre. Helyette titokban mozgósítani kell s azután ultimátumot küldeni. Ha Oroszország beavatkozik, az osztrák-magyar hadsereg már felkészülten fog állani, mig az orosz hadtestek hiányosak, lévén most éppen az aratási szabadságolások. Hosszú vita indult meg. Foglalkoztak a Karagyorgyevics ház detronizálásával, foglalkoztak Romániával, amelyet Berchtold szerint csak ugy lehet megnyerni, ha Szerbiát leverik. Tisza egyedül maradt a békés megoldás megkísérlésének gondolatával. Végül is azt kötötte ki, hogy a Szerbiához intézendő jegyzéket, mielőtt elküldik, áttanulmányozhassa és ha álláspontja nem vétetnék tekintetbe, kénytelen lesz a konzekvenciákat levonni. Délután a koronatanács újból öszszegyült. Itt adta meg a titkos információt Conrad báró a hadseregről, amelyet azonban nem foglaltak jegyzőkönyvbe. A vita folyamán Tisza mégegyszer figyelmeztette a tanácsot, hogy fontolja meg jól határozatát. Majd a Szerbiához intézendő jegyzéket kezdték megszövegezni, de Tisza itt sem volt velők egy véleményen. Végül is Tisza arra kérte gróf Berchtoldot, hogv ha a Tirolban nyaraló császárhoz (Ferenc Józsefhez) utazik, vigyen magával egy levelet, amelyben ő, (Tisza) kifejti véleményét Őfelsége előtt a kérdésre vonatkozólag. Tisza visszatért Budapestre és másnap, julius 8-án táviratot kapott, amelyben Berchtold tudatja, hogy Németország elhatározó lépést vár Szerbiával szemben és hogy Vilmos császár levelet irt Károly királynak Románia semlegessége érdekében. Mindez azonban nem változtatott Tisza véleményén. Mihelyt a táviratot megkapta, megírta levelét Őfelségéhez, amelyben a politikai eshetőségek általános vizsgálata után ezeket irja : Tisza levele „Ha a politikai helyzet vizsgálata után arra a gazdasági és pénzügyi katasztrófára, a szenvedésekre és áldozatokra gondolok, melyekhez a háború kikerülhetetlenül vezetni fog, a leglelkiismeretesebb fontolgatás után nem birom elviselni a gondolatot. hogy osztozzam abban a felelősségben, amelyet Szerbia katonai megtámadása jelent. Távol áll tőlem az a szándék, hogy erőtlen politikát ajánljak szomszédainkkal szemben. Mi nem lehetünk néma szemlélői annak az agitációnak, amelyet Belgrádban folytatnak, s amely már oda fajult, hogy saját alattvalóinkat uszítja ellenünk és bűnöket táplál. Nemcsak a szerb sajtó és a hivatalos lapok, de még Szerbiának külföldi képviselői is olyan gyűlöletet szítanak irányunkban és annyira híjával vannak minden, az internacionális életben szokásos udvariasságnak, hogy egyrészt a magunk presztízse, másrészt biztonságunk parancsolólag követeli, hogy Szerbiával szemben erélyesen lépjünk fel. Annyi bizonyos, hogy nem lehet szó nélkül zsebrevágni ezeket a provokációkat, s én kész vagyok magamra vállalni egy háború felelősségét, melyet a mi igazságos követeléseink visszautasítása eredményezne. — De Szerbiának meg kell adni a lehetőséget, hogy egy súlyos megalázás árán elkerülje a konfliktust. Kell, hogy igazolhassuk a világ előtt, hogy amennyiben háborúhoz folyamodunk, azt jogos védelmünk érdekében teszszük. Nézetem szerint tehát mérsékelt hangú és nem fenyegető jegyzéket kell küldeni Belgrádba, amelyben szabatosan kifejtjük sérelmeinket és követeléseinket. Ha a felelet nem lesz kielégítő vagy ha el akarják odázni a dolgokat, akkor válaszolhatunk ultimátummal.Ez esetben egy ránkkényszeritett háborúval állunk szemközt, olyan háborúval, amelyet egy nemzetnek, hacsak állam akar maradni, kötelessége a legvégsőkig vállalni s amelynek teljes felelőssége ellenfelünkre háramlik, aki a visszautasítás folytán szakított azzal a lehetőséggel, hogy becsületes szomszédnak tekintessék, főleg a szerajevói merénylet után. Ha igy cselekszünk, erősítjük a német akció esélyeit Bukarestben

1), sőt talán maga Óroszország is tartózkodni fog beleavatkozni a küzdelembe. Minden valószínűség szerint Anglia csillapitólag hatna az antant hatalmakra. Az sem kétséges, hogy a czár sem tetszelegne anarchisták és király gyilkosok védőjének szerepében. Majd igy ir Tisza: „Alkalmas pillanatban és megfelelő formában határozott deklarációt kell tennünk, amelyben kifejezetten megerősítjük, hogy nincs szándékunk Szerbiát megsemmisíteni, de még csak belőle annektálni sem." Végül a memorandumot igy fejezi be: — Ez a legalázatosabb véleményem, amelyet szerencsém van Felségednek kifejteni, teljes átérzésével annak a súlyos felelősségnek, amely ezekben a nehéz időkben minden egyes személyre hárul, aki Félséged bizalmát bírja. Ez a felelősség egyaránt súlyos, akár a tett mellett, akár az engedékenység mellett foglalunk állást. Mindent mérlegelve van szerencsém Felségednek ebben a memorandumban az igazságos középutat tanácsolni. Nekem előnyösebbnek látszik, nem tenni lehetetlenné egy békés megoldást és sok vonatkozásban msgjavitani a háború esélyeit, ha az elkerülhetetlenné válik. A legnagyobb tisztelettel van szerencsém kijelenteni, hogy ami engem illett, a Felséged iránti hódolatom dacára vagy helyesebben, égpen ezen hódolatból kifolyólag, lehetetlennek tartanám egy minden áron háborús megoldás elfogadását. Tisza tragikuma Ferenc Józsefet azonban Tisza argumentumai nem győzhették meg, mert Berchtold Ischlből visszatérve még jobban a háború mellett kardoskodott, mint azelőtt. Vilmos császár sajátkezüleg irt levelében igyekezett rábírni Ferenc Józsefet a háborúra. Vilmos császár, immár Ferenc József is.* a miniszterek, az összes katonai tanácsadók, mindenki a háború mellett erősködött. Mit tehetett Tisza ilyen hatalmas szövetség ellen ? Cserbsnhagyni uralkodóját, különválni Ausztriától ? A jul. 19-iki koronatanácson még követelte, hojy legalább nyilatkozat jelenjék meg, hogy a monarchia semmit sem akar Szerbiából annektálni. Ebbe sem egyeztek bele. Tisza minden vonalon elvesztette a súlyos játszmát. A hadüzenet napjain Budapest népe ablaka alatt hullámzott. Eltették a háborút és Tiszát. Egy este, ! A németek ugyanis szövetségesül igyekeztek 1914-ben megnyerni Romániát. amikor autóján hazatért, a kocsi teie volt virággal, melyekkel útközben ünnepelték. Mikor Tisza leszállt, a világokra mutatva igy szólt a kíséretében lévő fiatal hölgyrokonához f — Meglátod, ezek a virágok egyszer még kövekké változnak. (gy.) Szerelmes versek Régen és mosf Régen — Tavasz volt a sóhajom S izzó, perzselő Nyár a vágyam S ma : sülyed büszke élethajóm, Mellyel egykor tengerre szálltam I Az Élettel csúnyán megjártam. Becsapott engem és keresztülvert, Mint hajdan golgotás-utjában Júdás — a nagy, az Igazembert. Pedig szivem oltárt emelt Minden jónak, szépnek és igaznak De megváltani senki sem mert, Mert a Judások ezren vannak. Evek jönnek s elsuhannak S nekem semmim sem lesz egy napon . . * Az Elet nem kedvez, csak annak, Aki megfizeti őt nagyon. — Ma mar Sóhaj lett a Tavaszom S őszt rikolt sok megtört vágyam. A szivemet — érzem — itthagyom, Mert halál-asszonyt megtaláltam. Sofjanapján Sohanapján tán eljön értem, Eljön hozzám fehér ruhában Es sohanapján egy bus sóhajjal : Elillan, meghal minden vágyam . . . Sohanapján nem hull majd a lomb, Kacagni fog bennem az élet, Hogy egyszer már átkarolhatom Es ajkem az ajkához érhet. Sohanapján, ha eljön értem, Elfutunk tán messze, messze . . . S nem érezzük többé sohasem, Hogy minden álmunk el van veszve . Sohanapján Való lesz az álom; Bíborba öltöznek a hegyek, A bus Tegnapok elmaradnak : Sohanapján tán boldog leszek . . . Sebek felmutatása Mint aki elvesztette a hitét S nem találja magában önmagát, Mint ákinek ajkán ezer rim ég S mégsem jönnek tollára a stanzák, Mint aki nem találja az anyját, Akinek kezét fogta mostanáig, Mint akit álmai ittenhagytak S kacsingat rá már a halál is, Mint kinek testét elhagyta máris A mindent átfogó, fájó lélek, Mint akiről, mint egy gyémánt-kláris Régen sárba hullott már az élet : — Oiy kifosztottan állok elébed . . . Tagadás Mint csendes erdő mélyén az árnyék, Ugy pihent szivemben az emléked S most újból perzsel — mint a nyárég A felhők mögül — hogyha kilépett, Ugy fáj megint miattad az élet, Mint régen, mikor még együtt jártunk. A magam tüzétől majd elégek S nem hiszem, hogy megfagyott az álmánk. Vakon hiszem, hogy még rátalálunk Egymásnak agyongyötört szivére : Feltámadásba fut a halálunk S örök veled-élet lesz a vége. Tagadom, hogy már mindennek vége S vágyunk, szerelmünk, álmunk mind halott... Nem igaz, hogy szivem zenéje Azt súgja: kolduskirály vagyok . . . Egy hatott - Hét fjalott Koporsóban egy halott S én — a szeretője vagyok. Itthagyott sirás, ének : Eletéből a lélek. Vagy én haltam meg talán S tovább kacag az a lány, Kinek holt arcát látom Torzulni enhullámon . . . ? Vagy csalódom mindenben, Meghaltunk mindketten S most a Sorstól szétverve Külön halunk uj életre. Jablonczay-Pethes Béla