Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) október-december • 213-287. szám

1924-11-21 / 256. szám

EOTE8 SZÍN ARA lOOO KORONA Békéscsaba, 1924 november 21 Péntek 51-ik évfolyam, 256-ik szám Politikai napilap Előfizetési díjak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 76.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. -Jdányónként 1000 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János. Felelős szerkesztő i P.-Horváth Rexaő. Telefonai&m : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdetés díjszabás szerint. Emelt fővel Büszkén, emelt homlokkal, szajkómódra felelt mindegyik vádlottja a bombapernek az elnök ama kérdésére : bűnösnek érzi-e magát. Emelt fővel mondták ki a nemet s az ország becsületes közvéleménye, amely soha nem tudna gyilkolóeszközt a kezébevenni ártatlan embertársa leöldösésére, megdöbbenve és meghökkenve borzad össze ekkora gonoszság, ilyen arcátlan cinizmus láttán. Nem érzik bűnösnek magukat azok, akiknek jóvoltából kilenc tevékeny, derék ember 32 hónap óta pihen a nyirkos sir fenekén ; akiknek jóvoltából egész sereg egyéb derék magyar ember lett pocséktestü nyomorékká. Nem érzik magukat bűnösnek ... A tébolynak, az arcátlanságnak, a gazságnak és az emberi gonoszságnak ezt a korát kellett megérnünk, hogy többszörös gyilkosok és bestialelkü felbujtóik ártatlanoknak merjék állítani magukat. Olyan ártatlannak, mint én, te, vagy akármelyik más dolgozó felebarátunk. Ártatlanoknak mondják magukat. A pártatlan és emberi lelkiismeretére hallgató magyar bíró majd Ítélni fog s akkor kiderül: jogosult volt-e a felemelt fő, a büszkén fenhordott homlok. De nem minden bün kerül a bíró elé és nem valamennyi gazság felett, amit a vádlottak elkövettek, mondanak most Ítéletet. Nem kerül tárgyalás alá az, amit a vádlottak a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövettek, — pedig ez is szörnyű bün. Talán még nagyobb, ártóbb, veszedelmesebb és fertelmesebb bün, mint a másik. Ott kilenc honfitársat tépettek véres húscafattá, csúnya hullává, de itt az egész nemzet iránti bizalmat, becsülést, szeretetet és megbecsülést pusztították ki a külföld szivéből és tudatából. És ez — bocsásson meg az a kilenc halott — százezerszerte nagyobb és végzetesebb bün volt, mint az első, amely miatt ártatlanoknak hiszik magukat. 32 hónappal ezelőtt az a bomba az egész világon hallatta tompa puffanását. A kiomló vér az egész világon végigvöröslött és bizonyos körök rosszindulatú, sőt kárörvendő kacagása az egész világon csodálkozó visszhangra lelt. Az egész világ irtózva és szégyenkezve nézett a magyar horizont felé, amelynek bakonyi levegője, bakonyi hangulata milliók szivét, milliók eszét téritette el tőlünk. Kartács tüzeként zuhogott le miattuk a magyar névre a müveit világ megvetése s jegeshidegséggel ielt meg szegény Magyarországunk iránt a népek szive. Ó, mérhetetlen az anyagi, de mérhetetlenebb az erkölcsi kára, ami a magyarságra háramlott annak a bombarobbanásnak. Száz gyalázkodó emigráns-lap, ezer hazug história a fehér terrorról, tízezer rémregény a vörösökről nem ártott annyit odakünn a magyar névnek, a magyar népnek, mint ez a bombarobbanás 1 És most, amikor ezért nem, csa£ a bombáért kérdik a bűnösségüket, emelt fővel tagadnak. Ártatlanok ! Vájjon itél-e a biró felettük a nemzet meggyalázása miatt is, vájjon terhükre rójják-e a sátán iskolája e tehetséges növendékeinek azt a szörnyű nagy ártalmat, amit az ország ellen elkövettek ? Hisszük : — van Isten és van leszámolás 1 Szavazhat-e a tisztviselő a hivatalos álláspont ellen P Budapest, november 20. A nemzetgyűlés mai ülésén áttérnek a fővárosi törvényjavaslat 14 szakaszának folytatólagos tárgyalására. Ez arról szól, hogy állásaiknál fogva kik tagjai a törvényhatósági bizottságnak. Hegymegi Kiss Pál kifogásolja, hogy a bizottságok és tanácsok tisztviselői szavazattal birnak. Erre vonatkozóan indítványt terjeszt be. Rothenstein Hegymegi-Kiss javaslatához csatlakozik. Ezután Propper is kifogásolja a szakaszt. Horváth Zoltán szólal fel. Véleménye szerint a törvényhatóságoknak politikamentesnek kell lenniük. A kinevezett tisztviselők tagságáról szóló szakasz ellentétben áll az autonómia elvével. Hibáztatja a kinevezett tisztviselőknek a törvényhatóságokba való beválasztását, mert ezek mindenkor a kormány érdekeinek megfelelően fognak majd szavazni, mert igy is kell tenniük, sokszor saját lelkiismeretük ellen. Indítványt nyújt be, amelynek értelmében, ha a tisztviselők törvényhatósági bizottsági tagsága bármely okbó

1 megürülne, a helyet az automatikusan utána következő rangidős helyettes foglalja el. Ezután Csilléry szólal fel. Viszszautasitja a szociáldemokraták vádjait, mintha a főváros tisztviselőkara mindén érát, igy tehát a proletárdiktatúrát is lelkesedéssel szolgálta volna végig. Ami a szociáldemokratáknak azt a kijelentését illeti, hogy a Wolff uralom tömegesen bocsátotta volna el a tisztviselőket politikai nézeteik miatt, megállapítja, hogy a szociáldemokraták a forradalmak alatt benépesítették a Városházát, legtöbbször képzettség dolgában alulmaradó exponensekkel ugy, hogy a proletárdiktatúra bukásakor négyszer annyi tisztviselő volt a fővárosnál, mint amennyinek lennie kellett volna. Urbanics Kálmán : Mint volt tisztviselő, tiltakozik Propper ama kijelentése ellen, mintha a tisztviselők örömmel szolgálták volna a proletárdiktatúrát. Véleménye szerint a tisztviselők nem vétettek azzal, hogy helyükön maradtak, csupán azt itéli el, aki hivatali kötelességén túlmenve támogatta a forradalmakat. Ami a tisztviselőknek a törvényhatóságban való részvételét illeti, ez nem uj jog, mint ahogyan az ellenzék egyes szónokai állították, mert egyes tisztviselők már az ősi magyar autonómiában is résztvettek. Felhozták, hogy a törvényhatóság tisztviselőtagjai mindenkor a hivatalos álláspont mellett szavaztak. Kijelenti, hogy ő, mint a törvényhatóság tisztviselőtagja számtalanszor szavazott feljebbvalóinak intenciói ellen és ezért soha sem volt kellemetlensége. Furcsának tartja, hogy épen a minden jogokért harcoló ellenzék egy régi jogtól akarja megfosztani a tisztviselőket. Kéri a szakasz változatlan elfogadását. Rakovszky belügyminiszter: Azok után, amiket Urbanics elmondott, nem sok mondanivalója van. A helyzet az, hogy a tisztviselőnek a törvényhatóságban szavazatijoggal való felruházása régi tradíció. Érdekesek azok a fejtegetések, amelyek bizonyítani kívánták, hogy a tisztviselők nem szavazhatnak tisztán belátásuk alapján, de nem hiszi, hogy volna 8 nemzetgyűlésnek olyan tagja, aki az autonómiában résztvett, ne emlékeznék számtalan esetre, amikor a tisztviselői kar nem a felsőbb hatóság álláspontja mellett szavazott. Magyarországon az autonómiákban kifejlődött politikai becsület talán egyetlen egy ízben sem engedte, talán évszázadokra visszamenőleg sem, hogy valakit feljebbvalója kényszeritett volna a hova való szavazásra. Nem hiszi, hogy ez a szokás most hirtelen megváltozhatott volna. Kétségtelen, hogy a tisztviselői kar gyakran a hivatalos álláspont mellett szavaz, ennek nincs politikai háttere, ennek oka az, hogy a tisztviselők jobban ismerik a hatóságokat és ezért érthető, hogy közelebb állanak a hivatalos állásponthoz. A tisztviselői karra a törvényhatóságban föltétlenül szükség van, nemcsak azért, mert ott ügyosztályainak körébe eső dolgokról esik szó, hanem mert az egyes szakkérdések tárgyalásainál a törvényhatósági bizottság tagjai szokás szerint eltávoznak és a törvényhatóság számtalan esetben nem határozatképes. Csilléry indítványához hozzájárul. A Ház az előadó és Csilléry indítványa kivételével a szakaszhoz benyújtott indítványokat elveti. Sándor jugoszláv király — a bolgár köztársaság elnökjelöltje Belgrád, nov. 20. A mult évi bulgáriai forradalom idején a meggyilkolt Sztambulijszky miniszterelnök hivei eziével menekültek Jugoszláviába. Az emigránsok innen igyekeztek erőteljes akciót indítani a Cankov-kormány ellen s ehhez a Pasics-kormány támogatást nyújtott. Az újonnan kinevezett Pasics teljes támogatásáról biztosította a bolgár emigráns forradalmárokat s — mint beavatottak mondják — velük megállapodást kötött. A megállapodás egyes pontjai felette szenzációsak. A jugoszláv kormány eszerint állítólag kötelezi magát arra, hogy erőssé teszi a bolgár emigránsok mozgalmát Jugoszlávia határain belül. Hivatalos propagandát indít a Cankov-kormány ellen és ugyanekkor segít előkészíteni a bolgár forradalom sikerét. A megállapodásnak legmeszszebbmenő célja az, hogy a Balkán minden szláv népét egyetlen uralom alatt eyyesitsék, amelyet olymódon igyekeznek majd nyilvánvalóvá is tenni, hogy a bolgár forradalom sikere esetén Sándor jugoszláv királyt a bolgár köztársaság elnökévé választanák meg. A békéscsabai közalkalmazottak tiltakozó gyűlése Bizalmatlanság a központi vezetőséggel szemben (A Közlöny eredeti tudósilása.) Szerdán este 6 órakor rendkívül népes gyűlést tartottak a békéscsabai közalkalmazottak a leánygimnázium tornatermében. A közgyűlésre eljöttek mindazok, akik a köztisztviselők mai anyagi helyzetével nincsenek megelégedve és ezen sürgősen változtatni szeretnének, hogy igy a nemzet gerince : a középosztály kiemelkedhessék mai vigasztalan, méltatlan és nyomorúságos helyzetéből, amely tengődés. A gyűlésen mindvégig izgatott volt a hangulat és ilyenek voltak az egyes felszólalások is, ami azt bizonyítja, hogy a közalkalmazottak eddigi türelme kezd szertefoszlani, eltűnni . . . A látogatott gyűlést a KANSz helyicsoportjának vezetősége hívta össze és pontban 6 órakor nyitotta meg a csoport elnöke : Gajda Béla leánygimnáziumi igazgató. A Magyar Hiszekegy elimádkozása után az elnök vázolta azt a helyzetet, amelyben az ország köztisztviselői most élnek és ismer"