Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) október-december • 213-287. szám

1924-11-20 / 255. szám

E«YES §ZAM AMI J.UWW KOMOM Békéscsaba, 1924 november 20 Csütörtök 51-ik évfolyam, 255-ik szám Politikai napilap EXaflaetéBi dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 75.000 korona. Egy hónapra 25000 korona, i cldányonként 1000 korona. Főszerkesztő ; Dr. Gyöngyösi János. Felelős szerkesztő i P-Horváth Besső. Telefonszám • 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tét 20. sz. •— Hirdetés díjszabás szerint. Egyik bombamerénylö sem érzi magát bűnösnek A Márffy per tárgyalásának második napja Budapest, nov. 19. A budapesti bombamerénylet ügyében a mai folytatólagos főtárgyalást negyed 10 kor nyitotta meg Langer Jenő elnök. A tárgyalás megnyitása után feláll Ulain Ferenc védő és a vádlottak nevében kéri a bíróságot, hogy a tegnap történteket nézze el. Hivatkozik a vedelem nehéz helyzetére és kijelenti, hogy a védelem minden él nélkül cselekedett tegnap. Az elnök a felszólalást figyelembe veszi, majd az elhunyt Chriasti Istvánnak a rendőrségen tett vallomását ismerteti. Ebben Chriasti tagadja bűnösségét es vallomasában beszél arról, hogy a rendőrségen szembesítettek Radóval, aki sírva jelentette ki, hogy az Erzsébetvárosi Körben történt merénylethez nem tud hozzászólani. Chriasti azt is vallja, hogy Radót sohasem ismerte és Radó, dacára ennek, megmaradt terhelő aliitása mellett. Chriasti a rendőrségen tett vallomásából eyyes részeket visszavont a vizsgálóbíró előtt. Az elnök kerdésére Márffy megjegyzi, hogy nem tudja, honnan vette Chriasti azt, hogy ő morfinista lett volna. Kéri Chriasti apjának kihallgatását arra vonatkozóan, hogy Chriasti mit vallott halálos ágyán. Szász József vádlott megjegyzi, hogy Chriasti nem ismerte Radót, ezt az ismeretlen embert felbérelték. Herceg portást sem ismerte, a takarító munkások beszélték, hogy Herceg elmesélte nekik azt, hogy a rendőrségen összeverték. Hogy Herceg miben halt meg, azt nem tudja. Marosi vádlott kijelenti, hogy ugy a Márffy, mint Szász vallomása megfelel a valóságnak. Ezután az elnök elrendeli Radó József vádlott elővezetését. A vád lott a hozzáintézett kérdésre ki jelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek, sem pedig Márffyt, sem Szászt A rendőrségen kinozták őt és azért tett terhelő vallomást. Elnök: Miért telt teihető vallomást a vizsgálóbírónál ? Vádlott: Azért, mert a rendőrségen megfenyegettek, hogyha a vizsgálóbírónál visszavonom vádjaimat, visszavisznek a rendőrségre és újra megkezdik a vallatást. Elnök : A törvényszéki orvosnak is elmondotta a dolgokat, miért mondotta el neki ? Vádlott: Azért mondottam, nehogy visszavigyenek a rendőrsegre. Ezután az elnök a vádlott elé tár egy rajzot és kérdezi, ő rajzolta-e. Vádlott: Igen én rajzoltam. Az egyik éjjelen Schweinitzer rendőrkapitány kérdezte, hogy milyen volt a bomba, erre én az előadás után képzeletből lerajzoltam a bombát. A haíósági tanuk akkor jöttek, amikor készen voltak a rajzok. Ezután felolvassák a vádlottnak a rendőrségen tett vallomását, melyben terhelő vallomást tett Marosira, Márffyra és a többi vádlottakra. A vallomás felolvasása egynegyed 11 óra után még tart. Szállítási vetéíykedés a posta és a vasút között A posta csomag forgalma megtízszereződött — Jóval olcsóbban szállít a posta, mint a vasút (A Közlöny eredeti tudósitásaj Hála a szanálás következményeképpen behozott aranytarifának, az államvasutak a világ egyik legdrágább fuvarozó vállalatává lépett elő. A tekintélyesen felsrófolt viteldijak és teherszállítási tarifák miatt ma tízszeresen és százszorosan meggondolja mindenki, aki vonatra ül, hogy utazzék-e vagy másképp bonyolítsa le az ügyes-bajos dolga elintézését; de ugyanígy alaposan meggondolja az is, akinek küldeni, szállítani valója van, feladja-e vagy se a más városba továbbítandó holmit. Mert ma ott tartunk, hogy a vasút díjtételei megdöbbentően, sőt elriasztóan horribilisek, de határozottan méregdrágák. Sőt nem is méregdrágák, hanem teljességgel — megfizethetlenek. Hogy ez az állitásunk mennyire színigazság, annak igazolásául felhozzuk a székesfehérvári gazdák esetét. Ezek a gazdák már az aranytarifa életbeléptetése óta tengelyen, vagyis a szekereiken fuvarozzák Budapestre a piacra szánt gabonát, fát és burgonyát, még pedig azért, mert sokkal olcsóbb igy a fuvar, mintha a magasra taksált vasúti dijakat kellene megfizetniük. Ez a való élet felett megszabott díjszabás természetesen igen sok kárt okoz a vasútnak. Egyrészt megkevesbedett az utasok és a fuvaroztatók száma, másrészt pedig más fuvarozók utón néznek azok, akik nem sajnálják a fárad" ságot akkor, ha takarékoskodnak a zsebeik javára. S ezek hamarosan rájöltek arra, hogy például a magyar posta, mint szállitóintézmény, jóval olcsóbb és igénytelenebb, mint az államvasutak. Ennek tulajdonitható, hogy az ujabb idők folyamán a posta csomagforgalma szédületes mérvben megnövekedett. Hatalmas csomagbarrikádokat hoz egy-egy vonat a jelentékenyebb állomásokra s ugyanilyen hegyek kerülnek fel az állomások porondjáról a mozgópostahivatal egy-egy kocsijába. A posta ugyanis jóval kisebb dijakért vállalja a csomagok szállitátását, mint a vasút, úgyhogy a dijak között néha 50—75 százalékos külömbözet is észlelhető. Ezenkívül a posta lelkiismeretesebben és „gyengédebben" kezeli a gondjaira bízott csomagokat. Mig ugyanis a vasút által szállított áruk legnagyobb részben megsérült, sőt néha törött s hiányos állapotban érkeznek meg a címzetthez, a posta gondosan ügyel arra, hogy a csomagok tartalmát hiba ne érje a szállítás tartama alatt. Az is nagy előny, hogy a posta a csomagokat házhozszállitja, a vasút ellenben nem, hanem fekbért vasal be a címzetten, amit a posta nem tesz. A közönség tehát feltűnő nagy tömegű csomagot biz ujabban a postára. Es ezeknek a csomagoknak tartalma annyira különböző, amennyire elüt egyik ember a másiktól. A szokásos, békebeli tartalom mellett 15—20 kilót nyomó játékáruk — gyermekautók, mozdonyok, konyhajátékok stb. — könyvtárak, székek, vas- és zománcedények, Írógépek, üvegek stb. utaznak postacsomagként azokon a vonatokon, amelyeket a közönség direkt nem, csak igy — indirekt — mer felnasználni szállítások lebonyolítására. A poata munkája ezzel természetesen alaposan megnövekedett

r de nem növekedett meg a kezelőszemélyzetének száma. A kitűnő hírnevű magyar posta ma is azzal az alaposan létszámcsökkentett személyzettel dolgozik, amely azelőtt, a csomaginvázió megindulása előtt, állt a rendelkezésére. Ennek dacára azonban zökkenők és fennakadás nélkül folyik a gigászi munka, ami a jó hirnév mellett csak természetesnek látszik a magyar postánál. Pedig a csomagok száma az egy-két hónappal ezelőttinek a kétszeres, sőt háromszorosóra szökött fel s erős a lehetősége annak, hogy ez a szám csak növekedni fog. Békéscsabára nem kevesebb, mint 800—1000 darab csomag érkezik naponta s ezeknek 30—40 százaléka olyan csomag, amely a térfogatánál és a jellegénél fogva azelőtt a vasúton utazott teher- vagy gyorsáruként. Mindezt a nem egészen egészséges ösztönnel és a közönség teherbiróképességének teljes figyelmenkivülhagyásával megállapított magas vasúti díjszabás okozza és a helyzet méginkább fog rosszabbodni a korona romlásával. Ennek azonban csak örülni lehet a posta szempontjából: végre ez a magyar intézmény is virágozni fog az utolsó évek tengődése, passzivitása után. Halál az ingoványban Egy békéscsabai vasúti kalauz szörnyű szerencsétlensége Éjjel, hazafelé menet, beleesett a Tompa-ucca mocsarába és reggelre megfagyott az ingoványban — A tutajozó rendőri bizottság (A Közlöny eredeti tudósítása.) Megrázó, szomorú szerencsétlenseg történt ma éjjel, a keddről szerdára hajló éjszakán Békéscsabán. Mialatt a zord hideg vadul tombolt az uccákon, szünettelenül pillézeít a hó és metsző szél süvöltözött a házak között, azalatt egy szegény vasutas a végső haláltusáját vívta a városszéli ingóványok egyikében. S mert a kihalt éjszakában, a forgalmon kivül eső tájékon senki sem mehetett a oegitségére, a szerencsétlenül járt vasutas ott veszett a bűzhödt mocsárlében, ahová a vad sötétben valahogy belezuhant. A megdöbbentő szerencsétlenség részletei a következők: Jajveszékelés az éjszakában Szerdán hajnaltájban, amikor még teljes volt az éjszakai sötétség, az erzsébethelyi rendőrségi őrszoba pihenő személyzete arra figyelt fel, hogy valahol a hideg téli hajnalban kétségbeesett sírás, velőttépő jajveszékelés hallatszik. A rendőrök a borzalmas, sikoltozásokkal tarkított jajgatásra már ki akartak menni az őrszobából, hogy megkeressék a siránkozás okozóját, ámde ekkor két egyszerű asszony rontott az őrszobába. A korai látogatók voltak azok, akik annyira sirtak és jajveszékeltek és az őrszoba embereinek csak alig-alig sikerült valahogy megnyugtatni és lecsillapítani őket. Ekkor a két asszony elmondotta, hogy az éjszakóban segélykiáltásokat hallottak a tompauccai tó nádas partja felől, a koromsötét miatt azonban, amikor a partra szaladtak, semmit sem tudtak meglátni. Es akkorra a viz felől hallatszó jajgatás is elült. Az asszonyok szerint valami nagy szerencsétlenség történhetett a tóban és kérték a rendőröket, menjenek ki a tóhoz szemle tartására. Az úszkáló vasutassapka Öt óra tájt lehetett ekkor. Az őrszobáról a rendőrök kimentek a mocsárhoz, de akkor még olyan sötét volt, hogy a magas nád és egyéb vizinövényzet miatt a rendőrök semmit sem láthattak. Magán a víztükrön semmi gyanús sem látszott. Zürichben a magyar koronát 69y

2-el jegyezték.