Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) július-szeptember • 137-212. szám

1924-09-24 / 207. szám

EGYES SZÁM ARA lOOO KORONA Békéscsaba, 1924 szeptember 24 Szerda 51-ik évfolyam, 207-ik szám Politikai napilap Előfizetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 75.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. > éldányonként 1000 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János. Felelős szerkesztő: P-Horváth Rezső. Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdetb* díjszabás szerint. 7f kisebbségek A „Journal de Genéve" egyik legutóbbi számában William Martin, a munkaügyi hivatal politikai osztályának vezetője, aki Svájc egyik legkiválóbb publicistája, „A kisebbségek és a béke" cimen hosszabb cikkben foglalkozik a kisebbségek problémájával. Ez a probléma — irja — kétségkívül egyike a legkényesebb és talán a legnehezebb kérdéseknek azok sorában, amelyeket a Nemzetek Szövetsége a háborúból örökölt. Martin rámutat arra, hogy jóllehet Európában érvényesül a népek önrendelkezési joga (?), mégis 48 millió polgár olyan országokban él, amelyekhez nem tartozik sem nyelvében, sem szivében. Jóval kevesebb lenne ezek száma, ha bizonyos határokat több bölcsességgel vontak volna meg. Másrészt bizonyos, hogy egyes területeken a nemzetiségek anynyira összekeveredtek, hogy bárhogyan vonják is meg a határt, szükségszerűen sok idegen nemzetiségű marad a határnak mindkét oldalán. A nemzetiségek problémáját okvetlenül meg kell oldani. Hiába épül fel a béke szilárd jogi alapon, ha odalenn, a mélységben egy vulkán lappang. A modern kor háborúinak jórésze a kisebbségek elégedetlensége miatt támadt. Igy volt ez az 1912. évi balkánháboruban is és igy volt ez — ha az okok mélyére hatolunk — a világháborúban is. A világháború igazi oka a monarchia szlávjainak helyzete és Elszász-Lotharingia népének helyzete volt. Igy lesz ez még inkább a jövőben. Bármilyen elővigyázati intézkedéseket tegyenek az esetleges támadások ellen, mégsem akadályozhatják meg, hogy egy néo segítségére siessen honfitársainak, akik egy szomszédállam ellen fellázadtak. A tartós béke biztosítására nem elégséges tehát, hogy döntőbíráskodást, leszerelést irnak elő. Meg kell szüntetni ezenkívül a lehetőséghez képest azokat az okokat is, amelyek köztudomás szerint a háborút okozzák. Ez volt az a cél, amelyet a békeszerződések maguk elé tűztek, amikor biztosították egyes országok kisebbségei számára a Nemzetek Szövetségének oltalmát. Tagadhatatlan, hogy ez az elv nemcsak uj, hanem egyenesen forradalmi a nemzetközi jogban. Ez az elv korlátozza azoknak az államoknak fenségjogait, amelyek ennek alávetik magukat és beavatkozási jogot biztosit a nemzetek kollektivitásának az ő belső ügyeikbe. Ez teljes mértékben megmagyarázza azokat a sértődéseket és tiltakozásokat, amelyek e jog gyakorlását gyakran kisérik. Tiszta elméleti kérdésből felvethető a kérdés, vájjon a kisebbségek nemzetközi oltalma nem halad-e ellentétes irányban a modern társadalom fejlődésével. Ez az oltalom ugyanis a valóságban arra vezet, hogy az állam kebelében másodnemzetiségeket, vagyis uj nemzeti csoportosulásokat teremt. Egyesítés helyett tehát szétaprózza az országokat és a nacionalizmust nem gyengíti, hanem ellenkezőleg erősiti. Itt azonban nincs szó elméletekről, A tényekkel kell számolni, amelyek arra mutatnak, hogy kisebbségek vannak ; a béke óta öntudatra jutottak és szervezkedtek ; elégedetlenek és ezzel veszélyeztetik a békét: több országban védelemre szorulnak. Minthogy ez a jog kivételes, ezért igen szigorúan kell értelmezni. Legalább is ez a tétele a Nemzetek Szövetsége Tanácsának. Azonban a Nemzetek Szövetsége sok mindent tesz a kisebbségek érdekében, ami nem kerül nyilvánosságra. Tárgyalások, megbeszélések, levelezések utján igyekszik egyik-másik kormányt befolyásolni bizalmas uton. Akárhányszor kényszer alkalmazásától sem riad vissza. A nyilvános beavatkozások ritkák, de nem is olyan célravezetők. Természetes, hogy mindez nem elégséges. Bármilyen buzgó is a Tanács, egy ilyen bonyolult feladatnak nem tud megfelelni. Beavatkozási jogköre csupán néhány országra terjed ki. Emellett a kisebbségeknek csak korlátozott oltalmat tud nyújtani, amenyiben megvédi őket a zsarnokság legkiáltóbb visszaéléseitől. Ez azonban nem elég.

% Ahoz, hogy a békét biztosítsa, szükséges, hogy a kisebbségek lojálisak legyenek. Ehez viszont az szükséges, hogy elégedettek legyenek. Ha majd a kormányok megértik, hogy a kisebbségek jogának biztosítását elsősoroan az állam érdeke és biztonsága parancsolja és ha majd akadnak államférfiak, akik bizalommal és nagylelkűséggel mernek viseltetni az országukban élő nemzetiségek iránt, akkor a Nemzetek Szövetségének nem lesz több tennivalója ezen a téren. Es ez lesz a Nemzetek Szövetségének legszebb müve. Békésvármegye közállapotai Daimel Sándor dr. alispán a készüld alispáni jelentésről (A Közlöny eredeti tudósítása.) A vármegye októberi közgyűlése elé Daimel Sándor dr. alispán rendkívül dus adatu, minden részletre kiterjedő jelentést fog terjeszteni, amely a vármegye közállapotait és gazdasági viszonyait fogja részletesen ismertetni a május óta eltelt időből. Alkalmunk volt betekinteni az alispánnak ebbe a készülő jelentésébe, amelynek egyes részleteit az alábbiakban fogjuk ismertetni. Az alispáni jelentés adatai szerint a vármegyebeli közegészségügyi állapotok jóval kedvezőtlenebbek voltak a jelzett időszakban, mint azt megelőzően. Fertőző betegség 437 esetben fordult elő, mig a halálozási arány 4 százalékos volt. Megállapítható, hogy a közbiztonsági állapotok sem javultak. Baleset 33 fordult elő, öngyilkosság 34, mig tüzeset 22 volt. A tüzeseteknél nem annyira a tüzek száma a sajnálatos, hanem az okozott kár, amely a tüzesetek számához viszonyítva szokatlanul nagy volt. A tűz-okozta kár jóval meghaladja az egy milliárdot. A tüzek pusztitásáti túlnyomó részben a védekezés primitívségének lehet tulajdonítani. Ezeknek tapasztalatai nyomán az alispán indítványozni fogja a közgyűlésnek, irjon fel a kormányhoz a vidéki tűzoltóságok államosítása érdekében. Az alispáni jelehtésből kiderül, hogy a vármegyei közélelmezési viszonyok megjavultak. A hatósági lisztellátás megszűntével a leszámolás megtörtént, 8mikor is kiderült, hogy összesen 52 q liszt maradt meg, amelyet a szegény lakosság nem vett igénybe. A maradvány sorsáról az alispán ugy szándékozik intézkedni, hogy a lisztet 25 százalékkal olcsóbban, mint a rendes forgalmi ár, átadnák a községeknek,a szegényebb lakosság számára. A vármegye területén élő munkanélküliek foglalkoztatása rövidesen megkezdődik azokkal a közmunkákkal, amelyeket a legutóbbi főispáni tanácskozáson beszéltek meg a népjóléti minisztériumban. A miniszter utasítása értelmében az alispán az összegyűjtött adatokat már felterjesztette a minisztériumba, 2'5 milliárdot kérve a megyebeli közmunkák elvégzésére. Az alispán az összeget három egyenlő részletben kérte kiutalványozni, szeptember, október és november hónapokban. Tekintettel azonban a többi vármegye hasonló irányú kérelmére, legalább is kétséges : megkapja-e Békésvármegye teljes egészében a kért összeget. Lehetséges, hogy be kell érnie majd 500—600 millió koronával, ami persze csak elenyészően csekély mértékben segit majd a munkanélküliségen. Az alispán részletes jelentése egyébként meg fog jelenni a közgyűlés előtt a vármegyei hivatalos lapban is, október első napjaiban. Tovább folyik a bizonyifás Piroskáék ügyében Szolnok, szept. 23. Az elnök egynegyed 10 órakor nyitja meg a tárgyalást. Kósa Dezső az első tanú, aki előadja, hogy Simkó tőlük a merénylet napján 11 órakor ment el két barátjával.. Kósa Mária ugyanezt vallja. Özvegy Komét Béláné, Bölönyi házigazdájának nővére, aki fivérével együtt lakik, előadja, hogy december 26-án délután otthon tartózkodott. Bölönyi 5 órakor ment el hazulról és egynegyed 12 órakor érkezett haza. Hazaérkezése után negyed órával rosszullétről panaszkodott és vizet kért. Erősen borszaga volt és ebből arra következtetett, hogy be van rúgva. Szokoli Ernő főiskolai hallgató, önkéntes, a robbanáskor a kávéházban tartózkodott és társaságában volt Piroska István is. Simkót részegen látta. Barna az ő társaságuk felé ment át a kávéházon és feléjük kiáltotta az ismeretes szavakat. Öt is előállították, de nem bántalmazták. Puklics György, aki Piroskáék rokona, elmondja, hogy 4—5 napra a merénylet után őt is el-* fogták. Megverték és a haját tépték. Azt akarták tőle megtudni, hogy Piroskáék tartottak é felőzetes megbeszélést a merényletről. Előadja, hogy este 7—8 között ment a Magyar Királyba és látta, hogy Rosenberg és még két másik zsidó integetnek két detektivnek. Erre a detektívek utánamentek, elfogták és a járásbíróságra kisérték. Ennek tulajdonítja letartóztatását. Forgó Ferenc gazda : ő is le volt tartóztatva december 27-től január 29-ig. Elnök : Igaz-e, hogy bántalmazták a vádlottakat? Tanú: Egymás előtt nem, de külön-külön igen. ót is megverték. Burgély csendőrtiszthelyettes a következő tanu. Elmondja, hogy a nyomozásban résztvett. Bántalmazásokról közvetlen tudomása nincs. Ezután még számos tanút hallgatott ki a bíróság. Vatlásl)arc a Felvidéken Prága, szeptember 23. Sárosmegyében az utóbbi napokban a katholikusok és a görög ortodoxok között összetűzések vannak napirenden és több templomot erőszakkal megszálltak. A pravoszláv papok azzal izgatják a tót parasztságot, hogy a katholikus papok magyar nemzetiségűek és a tót népnek csak magyarul prédikáltak, de a tót nemzetiségű papok sem éreztek együtt híveikkel. A szomszédos Kárpát-vidék vallási harcai most tehát a Felvidék keleti részére is átterjedjek. Zürichben a magyar koronát 69-el jegyezték. A szegedi Filharmonikusok és Engel Iván hangversenye a Városi Színházban, i 1924 szeptember 25-én