Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) július-szeptember • 137-212. szám

1924-08-12 / 173. szám

EOTES SZÁM ARA 10®0 KORONA Békéscsaba, 1924 augusztus 12 Kedd 51-ik évfolyam, 173-ik szám BEKESME6YEI KOZLONT Politikai napilap Elöfiieteal dluk: Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 75.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János. Vért kell izzadnia a megnyomorított ország adó­fizető polgárainak s ezzel a gondolattal meg kell barátkoz­nunk — mondotta Békéscsaba város polgármestere az iparo­sok és kereskedők tegnapi nagy es impozáns tiltakozó gyűlésén. ^ A jelenlevők között bizonyára nem volt egy sem, aki nem erezte volna át ezeknek a kép­letes szavaknak igazságát Tudjuk azt, hogy az állam és a közületek a jövedelem kivetésében ma nem elégedhet­nek meg azzal a kereseti fö­lösleggel, amellyel békében. Az ország helyreállításának fel­adata, a leszegényedett és részint a jelen parancsoló követel­ményei által szorított város sok megoldásra váró kérdése olyan áldozatokat kiván a polgár­ságtól, mely már nemcsak a kereseti fölöslegre, de a meg­élhetési nivó csökkentésére és magára a vagyon vagy tőke­álladékra is támaszkodik. Ez a vérizzadás. De a teherbírás legvégső ere­jéig elmenő adózás viselésére a nagygyűlés hazafiúi köteles­ségtudással kifejezést adott kész­ségének. Tessek vért csapolni, ha már kell és hogy kell, arról meg vagyunk győződve. De, hogy a polgármester által hasz­nált képnél maradjunk, a vér­vételben is meg kell nyilvá­nulnia bizonyos ésszerűségnek. Kell, hogy minden ilyen meg­csapolás olyan mérvű legyen, hogy azéit a vérveszteség a szervezet elsatnyulását vagy halálát ne vonhassa maga után. Tessék időt engedni, hogy az organizmus tovább dolgozhas­son és újra vért gyűjthessen, akkor a csapolás kényszerű művelete elölről kezdődhetik. Ne gondolják se az iparo­sokat, se a kereskedőket olyan naivnak, mint akik azt hiszik, hogy a kereseti adóval és annak járulékaival az adózás művelete befejeződött. Hiszen jelentékeny érvágás volt a csak most be­fejeződött kényszerkölcsön és halálos érvágas az igy kivetett keresetiadó. És hogy még több is jön utána, az bizonyos. De miből és még egyszer miből, ha ilyen rohamlépésben ha­ladunk ? A dolog súlypontja azonban nem itt van. A polgármester azzal igyekezett csillapítani, hogy meg kell barátkozni a súlyos adók bondolatával. Az Felelős szerkesztő i P .-Horváth Rezső. Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdelft* díjszabás szerint. iparosok és kereskedők tudatá­ban vannak a súlyos adózás szükségességének. Amit kérnek, az nem a szükségesen sittyos adózás ellen szól, hanem a szükségtelenül és könnyelműen íulsrófolt adóprés igazságtalan­sága ellen : Amit kérnek, az nem más, mint tessék lelkiisme­retes vizsgálatot tartani, hogy elengedhetetlenül szükséges-e ilyen arányú súlyos adótételek­nek a kivetése. Mert végre is beszéljünk nyíl­tan és teljes őszinteséggel. A tiltakozó tömeg abban a meg­győződésben van, hogy a kive­tésnél nagymérvű elgaloppirozás történt, hogy igazságtalanul és jogtalanul akarják megnyomo­rítani. A másik oldalon viszont szeretnék a dolgot ugy feltün­tetni, hogy sirtok ugyan és nehéz, de csak elbírjátok. Már pedig a tárgyilagos megítélése a helyzetnek az, hogy vagy humbug a mozgalom és akkor tessék azt az adatok őszinte feltárásával leszerelni, vagy indokolt és jogosult s a gyűlé­sen felhozott érvek és adatok helytállók s akkor csak két ut Az iparosok és kereskedők tiltakozó nagygyűlése a keresetiadókivetések ellen Mindvégig izgatott hangulatban folyt le a gyűlés — As előadó érdekes számadatai az aránytalan kivetésekről — A polgár­mester is felszólalt és megígérte támogatását a nagygyűlésnek marad: vagy uj kivetés, vagy pedig ha a kivetésen változtatni nem lehet s Csaba iparosai és kereskedői elegendő adót ke­resni nem képesek, akkor ez az iparnak és kereskedelemnek a csődje. Mindezt pedig más, mint vizsgálat, mint a mostani kive­téseknek Jelülvizsgálata megálla­pítani nem tudja. Ennek a vizs­gálatnak kell igenis döntenie afelett, hogy vagy Csaba iparo­sai és kereskedői rossz hon­polgárok és komolytalanok, akik lármái csapnak alapos ok nélkül, vagy pedig fizetésképtelenek, akik a tőlük elvárható kötelezettsé­geknek eleget tenni nem tudnak, vagy pedig a kivetés rossz. Negyedik nincs. Békéscsaba város polgármes­tere hivatali állásához, múltjá­hoz és a személye köré cso­portosuló tisztelethez méltóan foglalt állást, mikor a revizió mellett nyilatkozott. Mert ezt a súlyos kérdést nem viták, ha­nem a való tények s azoknak komoly, tárgyilagos mérle­gelése dönthetik el. (gy. /.) (A Közlöny eredeti tudósítása.) Vasárnap délelőtt folyt le a város­háza közgyűlési termében a békés­csabai iparosok és kereskedők nagygyűlése, amely impozáns mó­don fejezte ki tiltakozását az elviselhetetlen keresetiadókivetések ellen. A nagygyűlés rendkívül népes volt, az érdekeltek óriási számban jelentek meg, ugy, hogy a nagyterem zsúfolásig megtelt, de még a karzat is és a folyosó is tele volt a gyűlés résztvevőivel. A nagygyűlés mindvégig rend­kívül izgatott hangulatban folyt le. A megjelent kereskedők és ipa­rosok elkeseredetten tárgyalták az adókivetéseket és ez az izzásig feszült hangulat folytonos zajon­gást, súlyos és izgatott közbe­szólásokat és izgalmas légkört ered­ményezett. A nagygyűlés elnöke gyakran dolgozott a csengettyűvel, hogy lecsendesítse az elkeseredé­sükben nem egyszer erős kifeje­zést használó közbeszólókat. A gyűlés izgalmára igen jó, csendesítő hatással volt Berthóty István dr. polgármester megjele­nése, aki később maga is felszó­lalt és higgadt, tárgyilagos sza­vaival csiilapitóan hatott az izgatott kedélyekre. A tiltakozó nagygyűlés lefolyá­sáról a következő részletes tudó­sításunk számol be : Az elnöki megnyitó Csillag Ignác, a nagygyűlés elnöke pontban 10 órakor nyi­totta meg a gyűlést. Röviden vá­zolta, mi az összejövetel célja. A keresetiadókivetések után sokan jelentkeztek a Kereskedelmi Csar­noknál, hogy járjanak el a sérel­mes kivetések ellen. A választ­mány e panaszok alapján meg­vitatta a kérdést és határozata alapján a vezetőség eljárt a gyulai pénzügyigazgatóságnál. Az ott ka­pott válasz ismeretes, a továb­biakról az előadó fog felvilágo­sítást adni. Kérte a jelenlevőket, őrizzék meg nyugodtságukat, fékez­zék magukat, hiszen az ügy olyan, hogy feltétlenül győzniök kell. Gyöngyösi János dr., előadó, a Kereskedelmi Csarnok főtitkára emelkedett szólásra. Nagy figye­lem kísérte szavait és a zsúfolt terem mindvégig élénk érdeklő­déssel figyelt az érdekes fejte­getésekre. — Örömmel látom, — mon­dotta, — hogy ilyen nagyszámú Békéscsabán a produkálók száma, de kétséges, hova fog vezetni a jövőjük, ha ezzel a mértékkel mérnek nekik tovább is. Tapasz­talatból tudom, hogy mindenki részt akar venni a teherviselés­ben, de senki sem ugy, hogy abban tönkremenjen. Nem szór­ványos jelenségeket akarok itt most szóvátenni, hanem olyanokat, amelyekből kiderül, hogy ezek az adókivetések olyan mér'ékben állapíttattak meg, hogy az adó­zókat tönkre fogja tenni és csalá­dokat juttat nyomorúságba. Ezt a kormány sem akarhatja. Itt nem 100—120 ember sérelméről van szó, mini az adóhivatal mondja, mert az, hogy ennyien jöttek eí ide, bizonyítja, hogy túlnyomóan sérelmes ez az adókivetés. Az adózók bevallásait egyál!alában nem vették figyelembe . . . „Hasból vetették ki az adót!" Izgatott közbekiáltások szakí­tották itt félbe a szónokot: — Abrázat után történt a ki­vetés! — hallatszott. — Nem tudnak számolni I Has­ból vetették ki az adót! Gyöngyösi János dr. csak hosz­szabb idő után tudta folytatni be­szédét. Rámutatott arra, hogyha már becslésből indultak ki a ki­vetésnél, a bevallásokat figyelmen kivül hagyták, minélfogva a becs­lésnek minden tárgyi alapja hi­ányzik. Ezután érdekes példákat ismertetett. Egyes kültelki kiskeres­kedőkre például 200— 400, piaci árusokra 300— 500, Andrássy-uti cégekre 800—2500, sőt 4000 koro­nás keresetiadót vetettek ki. Ha a kivetés ilyen magas, micsoda adó­alap felelhet meg ennek? Te­kintve, hogy a keresetiadó 5%-os, a 200—400 K-ás adótétel 4000­8000 koronás adóalapot jelent, vagyis ennyi keresetet, ami bú­zába átszámítva 2—4 vagon bú­zának felel meg. A piaci árusok e számítás szerint 8000 aranyko­ronát, vagyis 4—5 vagon búzát kerestek volna. Egy-egy Andrássy­uti kereskedőnek viszont tavaly házat kellett volna keresnie, mert az adótételeik 20—40 vagon buza keresetnek felelnek meg. Több az adó a jövedelemnél — Nyilvánvaló — folytatta — hogy itt valami tévedés van. (Ál­landó nagy zaj, elkeseredett köz­bekiáltások.) Könnyelműséggel jár­tak el az adókivetéseknél. Néhány kisember példáját hozom csak fel ennek bebizonyítására, Egy Baross­uccai kereskedőre kivetettek 300 aranykoronát, a vallomása 1234.000 korona volt. Ez után körülbelül 10 aranykorona járt volna. Egy másik esetben egy kereskedő ösz­szes bruttó bevételei, amelyeket a forgalmiádó-könyvével igazolt, 9.5 millióra rúgtak, ezzel szemben 21 millióval adóztatták meg. (Nagy derültség.) A Berényi-ut végén levő egyik kis szatócsüzletre, mely­nek bruttó forgalma 3,5 millió volt, Zürichben a magyar koronái 68-5-el jegyezték.

Next

/
Thumbnails
Contents