Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) április-június • 65-136. szám

1924-04-25 / 84. szám

EGYES SZÁM ARA 800 KORONA Békéscsaba, 1924 április 25 Pénlek 5t-ik évfolyam, 84~ik szám BÉKÉSBEGYEI KÖZLÖNY Poíiíikai napilap Előfizetési dii&Si : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 55.000 korona. Egy hónapra 18000 korona. Példányonként 800 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő: P.-Horváth Rezső. Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdetés díjszabás szerint. megkezdik a szanálás munkái ál Néhány napon belül megjelenik a kormány felhívása a Magyar Nemzeti Bank jegyzésére. Tudva­levő. hogy a gazdák, a nagyban­kok, a gyáripar és a kereskede­lem előre megállapított arányban jegyzik a Jegybahk részvényeit. Az elmúlt héten a gazdák képvi­selete tárgyalt a malomkoncentrá­cióval arról, hogy a malomkoncen­tráció bocsásson a gazdák rendel­kezésére nagyobb összegű font­kölcsönt, mert csak ilyen módon vehetnek részt a jegybank részvé­nyeinek jegyzésében. Ezek a tár­gyalások még nem fejeződtek be, de hir szerint kedvező eredmény­nyel járnak majd, amennyiben a malomkoncentrációnak sikerült a londoni pénzügyi körökkel olyan megállapodást létesíteni, hogy na­gyobb arányú fontkölcsönt vehet­nek föl Londonban a gazdák ó és uj búzájára­A Jegybank részvényjegyzésére való kormányfölhivással egyidejű­leg bocsátják ki a belföldi kölcsönt is, amelyre a kormánynak a sza­nálási törvényjavaslatok megadják a jogot. Ez a belső kölcsön nem kényszer jellegű, az önkéntes jegy­zés elvén alapul és bizonyos ked­vezményekre jogosít a Jegybank részvényeinek jegyzésénél A belső kölcsön végleges összegét még nem állapították meg. Elkészült a pénzügyminisztéri­umban a szanálási javaslatok kényszerkölcsönszakaszainak vég­rehajtási utasítása is. A végrehaj­tási utasítás, hir szerint, még e héten megjelenik. A kényszerköl­csön, mint ismeretes, a jövedelem­adónak négyszeres, a vagyonadó­nak hatszoros összegét teszi ki. A végrehajtási utasítás ugy fog intézkedni, hogy a kényszerköl­csönt éppen ugy, mint az előleg befizetését, részletekben lehet be­szolgáltatni. A nemzetgyűlés munkarendje tekintetében még nem döntött a miniszterelnök, de előreláthatóan a nemzetgyűlés elé elsősorban a szanálási törvényjavaslattal kap­csolatos néhány törvényjavaslat, ezek között az uj vámtarifáról szóló törvényjavaslat kerül. Ezt követőleg beterjesztik a büntető­jogi novelláról szóló javaslatot, majd ennek letárgyalása után sor kerül a törvényhatósági választá­sokról szóló törvényjavaslatokra. A büntetőjogi novella letárgyalása után a kormány feloszlatja a za­laegerszegi internálótábort. Hir van arról is, hogy a keres­kedelmi minisztérium már megtette a szükséges intézkedéseket az ál­landó béregyeztető bizottságok föl­állítására. 771 ég nincs vége a nyomdászszírájhnak Budapest, ápr. 24. A nyomdá­szok és nyomdatulajdonosok kö­zött a tárgyalás egyelőre megsza­kadt. A főnökegyesület a nyom­dász-szakosztály Mária Valéria­uccai helyiségében szerdán dél­után ülést tartott, amelyen a fő­bizalmitestület válaszával foglal­kozott és az előzetes tárgyaló­bizottság munkásképviselőit csü­törtökön délelőttre hívta meg, hogy a tárgyalást folytassa. A szerdai tárgyaiások eredménytelenségének oka az, hogy a főnökök nem egyszerre, hanem három íészlet­ben — 8 hét alatt — akarták megadni a béremelést. Ennek a javaslatnak sorsára d'jntő hatás­sal volt az a körülmény, hogy a nem napilapoknál alkalmazott nyomdai munkások béremelését a főnökök jóval alacsonyabban ál­lapították meg, mint a lapszedő­két. A munkások összvezetőségi ülése egyhangúan utasította el a munkaadók javaslatát. „A Nép" írja: Egyelőre nincs kilátás, hogy a napilapok meg­jelenhessenek. A főnökegyesület törekvése ugylátszik az, hogy ellen­téteket szítson a sztrájkoló mun­kások és a főbizalmi testület között és igy politikai térre te­relje át a kenyér kérdéseket. A szakszervezet egyik vezető em­bere a helyzetről ezt mondotta : Az összes szakmák munkásai kö­zött nagy az elkeseredés. Hogy mi fáj a munkásságnak, azt ösz­szefoglalhafom néhány főpontban. A május elseji 200 %-os házbér­emelést a munkásság nem birja el, mig békében 20 %-ot, most 110 %-ot kellene házbérre fizetnie Az elkeseredés most tetőfokon van s ki tudja, mikor fog kirob­banni. A munkáások május 15­én általános sztrájkot szerveznek. Mint „A Nép" szociáldemokrata részről értesül, Szabó Imre nem­zetgyűlési képviselő ez ügyben kérdést intéz a kormányhoz, haj­landó-e segíteni a munkásságot ? 100 takarékkorona mai árfo­lyama 119 papirkorona. Békésmegyeiek képkiállitása ii. Szándékosan hagytunk erre a második közleményre három csa­bai művészt, Wagner Józsefet, Kolozsvári Sándort és Botyánszky Jánost. Wagner József kiállított anyaga arra mutat, hogy a művész a grafikától mindjobban a pikturá­hoz tér át. Békési magyarja, a mely a Műcsarnok kiállításán méltón keltett feltűnést (ezen a kiállításon egyetlen jelentősebb krétarajza) — fejlett technikájával, találó fényfohjaival ragad meg bennün ket. Érdekes tanulmány­fejein is a színek helyett inkább a fény játéka és a benső lelki élet érdekli. Témái szintén erre az elmélyedő kontemplációra mu­tatnak. Fekvő női aktja azonban a kontraszt szinek élénkségével is gyönyörködtet. Kolozsvári expresszionista mű­vészete az indulatok és mozgás kifejezéseinek formai lehetőségei­vel küzd, sokszor meglepő rátalá­Iással. Rajzaiban ideges keresés, a lélek vibrálása, a mozgás fel­fokozottsága érezhető. Figyelmet érdemel Botyánszky János rajztanár kiállított anyaga is. Portréiben határozott ffejlődést és tehetséget venni észre, ha kissé bátortalanul halad is. Van érzéke a szinek iránt, amit csendéleténél és portréiban az anyag fejlett ki­dolgozásánál észlelhetni. A megyei képzőmüvészek „arisz­Ziirichben a magyar koronát 80-al jegyezték. Tallózás Csaba múltjából • Csaba kövei A Peró-Tó\ elnevezett, de tulaj­donképen Békésszentandrásról — II. Rákóczi Ferenc nevével — Vér­tesy Mihály békésszentandrási bíró által megindított néplázadás­nak leverésére a kormány az Arad és Pécska alatt álló granicsárokat rendelte ki, akik végigrabolták Bé­késvármegyét s amerre csak vo­nultak. Közel kétszáz házat fosztot­tak ki Csabán, az asszonyokról, leányokról lehúzták a szoknyát, fejkendőt, a pártát, a ködment, férfiak lábáról a csizmát, testük­ről a kozsuch-ol, elvitték a község kasszáját, az összes élelmet, meg­ették a jószágot s megittak min­dennemű talált szeszesitalt. Abban a jegyzékben, amelyben a vármegye Csaba kárát 816 forint 277a krajcárban mutatta ki, sze­mélyenként fel vannak sorolva a megriblottak és esett káruk, eb­ben felemiitik, hogy Mitkó Márton­tól elvittek „hámokat szerszámos­tul" = 18 kr., Koszna Jakabtól és Zsilinszky Jánostól hámnak való szijjat, Kraszkovszky Tamástól „nyerget minden szerszámostul, egy kantárt két kötőfékkel", Korim Györgytől „gyeplőt szijjból valót", Hrabovszky Györgytől ,,3 szij kö­tőféket", Valent Jakabtól egy szij­hámot, Csankovszky Györgytől „egy kantárt", Kessér Mátyástól „szíjból való 2 lóra való gyeplők" stb. A t. olvasók között bizonyára vannak okoskodók, akik maguk­ban és mások előtt fölvetik : hm 1 hát hogy lehetett elrabolni szij­hámokat és szerszámokat, ha — mint mondják — Csabán nem voltak tímárok és szíjgyártók ? Óhti okoskodó és bölcselkedő ha­landók, akik most mindent készen, kidolgozva kaptok, váljon rájön­nétek-e egyszerű nyitjára annak, amit nagyapáitok tanulatlan, de gyakorlati aggyal — praktikusan megoldottak. Tudjuk : hogy az ember, ha szorultságban van, mindig ta­lálékony lesz. — Nagyapái­tok is kitalálták, vagy talán más­tól is eltanulták, hogyan segítse­nek magukon ? Szíjra, bőrre per­sze, hogy sok mindenfélére volt szükségük. Mit tettek hát ? Ha a lovat vagy ökröt meg­nyúzták, a bőrét betették a trágya­domb trágyalevébe, ott hagyták pár hétig, azalatt a szőr szépen leázott. Akkor két egymástól távol álló szegre felakasztottak egy erős, nagy láncot, arra rá fektet­ték a bőrt, két ember húzta, dör­zsölte a láncon le és fel s ilyen módon megpuhították, kikészítet­ték, — azután kiszabták és meg­varrták maguk s nem szorultak mesteremberre, vagy legfeljebb maguk közül olyan ügyes ezer­mesterre, aki a saját ügyességénél fogva azt náluknál külömbül tudta megcsinálni. És hogy kovácsmunka is volt és hogy ha más nem, hát a ci­gányok kovácsoltak, igazolja az, hogy a vad rácok „Mocznás János saroglyájáról való láncot", „ Medo­varszky Lukácstól vasvillát— „Koszna Jakabtól egy szántóvasat, szekérről való 4 vastag karikát, egy kaszát, egy serpenyőt, hám­nak való szijjat, 3 fr. 22 kr. ér­tékben, — Gécs Gergely asszonyá­nak való mentét és egy kala­pácsot stb. — Kovács Marci: „10 uj patkót magáét ültette fel" a rácoknak. Ebből a feljegyzésből nagyon lehet arra gyanakodni, hogy ez a Kovács Marci aligha­nem kovácsmester volt, — ámbár a megkárosultak névsorában több Kovács nevüek is fordultak elő. Az bizonyos, hogy hivatásos mesteremberek nem igen voltak, — amint Szemián írja — itt éhen halhatott volna, — de akadtak mindenre ügyes emberek, kik ezermesterek voltak és a képzett mestereket pótolták. Ez kitűnik Haan Lajos nagy ér­demű volt evang. lelkészünknek ,.Békésvármegye III. Károly király uralkodása alatt" cimü értekezé­séből is, melyben említi, „hogy 1726-ban a helytartó Tanács azon kérdésére: minő kézműveseket kel­lene telepíteni a megyébe ? a me­gye azt feleli, hogy legfeljebb is szürszabókat, másokra itt szükség nem lévén, mert a mindennemű famunkát maga a lakosság készíti, a kovács munkát pedig végzik a cigányok." Jó gazduraimék most töpreng­hettek azon, hogy jobb volna-e az az egyszerű, primitív élet, vagy a mostani kényelmes állapot, mi­kor mindenre van kész mester? Bizony, sajnos most sincs jól. Beleestünk abba a szélső végletbe, mikor, ha egy bognár vagy ko­vácstól számlát kap a gazda, — égnek mered a haja. Fábry Károly. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents