Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) április-június • 65-136. szám

1924-04-20 / 81. szám

íBEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1924 április 20 vésén : csak valami izgalmas regényt falhatott. Az őrmester-hadnagykecskeszakállát húzgálta és nagyon halk mormolással francia szavakat biflázott, miközben le-fel szaladgált a szoba egyik alacsony deszkafallal 'elválasztott részében. Ez a kép akkor tárult a szemeink elé, mikor egy juniusi vasárnap délután Ficza főhadnaggyal és Ferenczy önkéntessel beléptünk a nagy szobába, melynek tizenegy lakója közül Ficza bácsi volt az egyik. A barak előtti téren fertelmes lármát csaptak valami izgalmas footballmeccs nézői. A gondos házigazda azonnal becsukta a négy nyitott ablak közül azt, amelyik előtt az ő ágya állott és ugy telepitett le bennünket — egyéb ülőhely hiján — az ágyán. — Hát akár hiszik, lelkem, akár nem, — igy kezdte a beszédet — valóban megtörtént a dolog. Nem mondanám, Isten látja lelkem, a világért sem mondanám, ha nem volna igaz. Nem volt egész hat hónapja, hogy a franciskánusoktól kicsaptak. Hiszen már tudják, hogy valami kellemetlenség volt a gyóntatószéknél — csak novicius voltam ám lelkem — és kikergettek még aznap a rendházból. Erről már meséltem maguknak eleget. •- Szóval Pesten voltam postás gya kornok. Az édesanyám, meg a nővérem küldtek karácsonyra 250 koronát, hogy vegyek magamnak télikabátot. Azonnal vettem is. Kétszázhúsz korona volt. Szép kabát volt, gondolhatják lelkem, kétszázhúsz korona. A megmaradt 30 koronát azonnal elvittem a Rókus-templomba a szt. Antal perselybe. — Karácsony este elmentem a Ferenciek templomába. Azelőtt is legtöbbet odajártam. A szentélyben kaptam helyet. Térden állva imádkoztam végig az egész ájtatosságot és nagyon-nagyon megkönnyebült szivvel haladtam kifelé a lassan mozgó tömeg között. A kijárattól nem messze egy rongyokba burkolt asszony emelte fel hozzám a két összetett kezét és kért olyan szivrehatóan, hogy a kősziklát is megindította volna. És az én zsebemben nem volt egyetlen fillér sem, Gondoltam, hogy a szép télikabátom a hozzám vató bizalmának az oka. Valami különös világosság szállott hirtelen belém és egyetlen mozdulattal le kellett venni a hátamról az uj télikabátot, ráteriteni a szerencsétlen koldusasszonyra és menni, menni kifelé, hogy ne lássa senki, mi történt. Kint a ragyogó éjszakában, kabát nélkül mentem haza a Ferencváros végére és nem fáztam egyetlen pillanatig sem. — De nem jutott eszembe egyetlen pilllanatig sem, hogy szegény édes anyám — ha tudná, hogy a fia kiskabátban jár a nagyváros uccáin karácsony estéjén ... És a fakó überciheremben teleltem ki Pesten. Amig a mese tartott, megittuk a kávét, amit a tisztiszolga hozott a Suvajov-ból; elcsendesedett a lárma a football-téren és Ferenczy verte a készütődőt haza, mert később nehezen juthat ki a legénységi táborba. Bucsuztunk, mentünk. Az ajtón kivül egymásra néztünk: — Lehetséges? Szamárság! Ilyen csak a mesében van. Vagy ott sincs ? • * • Ficza bácsi, mikor beköltözötta nagy szobába, egyfelől egy német, másfelől Gálfi hadnagy szomszédságában kapott helyet az ágyának. Amarra hiába igyekszik barátságot kötni, nem sokra ment, mert csak azt értették EMPORIUM ESKEDELMI RT f Andrássy-ut 39. Telefonszám: 120 Surgönycims Emporium gathatjuk a feladóállomásokat. Kirakatokban, reklámoszlopokon, újságok margóján olvashatjuk a három bűvös betűt: T. S. F. (Téléfone sans fii), a drótnélküli telefon csalétkes reklámját, mely hatalmába ejti az embert, mint az ópium élvezete. Elszomoritóan hat az a hir, hogy a magyar kormány csupán olyan készülékekre ad engedélyt, amely a csepeli állomás elektromos hullámait képes felvenni. Mi tehát nem fogunk közvetlen kapcsolatba léphetni sem Londonnal, sem Párissal vagy Rómával. Holott a teljes szabadság nem sértene semmi államérdeket. Hiszen a rádiószekrénykék csak felvenni képesek az elektromos hullámokat, leadni azonban nem. Hisszük, hogy győz ez a belátás a kormánynál és hamarosan élvezni fogjuk teljes szabadon a közvetlen kapcsolatot az egész világgal. Technikus. meg egymás beszédéből, amit a gesztus félreérthetetlenné tett, egész meleg barátságával Gálfi felé fordult hát az öreg, akinek súlyos két lőtt sebe hasznavehetetlenné tette a jobb kezét. Rendkívüli véletlen is belejátszott a dologba, hogy ez a barátság gyorsan és alaposan megköttetett: Gálfi is postás volt civilben. Egy hét sem telt bele, már is a legintimebb viszonyban voltak : közösen vették a cukrot és dohányt és ismerték egymás családi viszonyait is egészen. Decemberben, egy zivataros estén aztán Ficza bácsi elmondta nagy titok pecsétje alatt a maga legféltveőrzöttebb titkát: — Nem is vagyok postás főhadnagy. Nem is voltam tiszt soha. Géppuskás szakaszvezető voltam, ugy fogtak el súlyos sebbel és kórházba kerültem. Lábbadozó koromban nem bírtam tovább, elszöktem a barakkórházból, csak ugy vaktában, a közeli vasútállomásra. Uj foglyokat vittek épen egy hosszú vonattal Szibériába Przemyslből és az egyik kocsi ajtajában megláttam a volt hivatalfőnökömet. Odamenekültem hozzá. Felhúztak a kocsiba s ahogy megtudták a sorsomat, a volt főnököm előszedett a táskájából egy postás főhadnagyi zubbonyt, rám húzták^ sapkát is hamarosan kaptam és bár a foglyok száma nem stimmelt többé soha, csak elhoztak engem is Keletre. Itt szépen lemaradtam, mint beteg és a kórházból ide küldtek mint tisztet. — Nem baj fiam, szólalt meg rövid szünet után Gálfi, csak ne beszélj róla sokat, majd lesz valahogy otthon., — Én mindent visszafizetek, nem kell nekem semmi, de ha már megFoglalkozik: Yas, vasáruk, zománcedények és olajok nagybani és kicsinybeni eladásával ahol vasárun kivül az összes festékáruk, firnisz, lakk, uagy választékban, legolcsóbban beszerezhetők Ticza bácsi Csend volt a nagy szobában, nem is volt otthon a magyarok közül senki. Három nagyon bus germán foglalkozott külön-külön egy-egy szögletben : az egyik végkép elcsigázott testű őrmester-hadnagy volt, a másik tényleges zászlós, aki még le sem törölte a füleiről a katonaiskola porát, a harmadik roppant élénk öreg ur — 50 körül járó tanfelügyelő. Mind a hárman csendesen foglalkoztak. A tanfelügyelő az asztalnál ült és az orrahegyére pöndöritett szemüvegén keresztül valami humoros dolgot olvashatott, mert mindig megelégedett, fényes ábrázata léptennyomon eltorzult valami félreismerhetetlen egészséges mosolyán. A zászlós hanyatt feküdt az ágyán, a könyvét magasra tartotta és gyakran, hirtelen mozdulattal változtatott fek-